Az 1899-1901 közötti bokszerlázadás a világtörténelem egyik egzotikus mellékzöngéjeként van kezelve mind a mai napig, amolyan koloniális kalandként, amelynek emlékét elhomályosítja az 1904-05-ös orosz-japán háború. A konfliktus jelentősége azonban túlmutat ezen, hiszen a modern távol-keleti történelem egyik kulcsfontosságú eseménye volt. A bokszerek, ezek „a komédiás cigányok” egyszerű parasztok voltak, akiket a gyarmatosító hatalmak évtizedek óta tartó területnyerő akciói és a hosszú ideje tartó aszály hívott életre. 

A halódó Csing-dinasztia tényleges vezetője, Ce-hszi (Cixi) anyacsászárnő nem mert szembeszállni velük, hanem miniszterei tanácsára a külföldiek ellen akarta felhasználni őket. A bokszerek felkelése, a külföldiek elleni kegyetlenkedéseik sosem látott összefogást eredményeztek a gyarmati hatalmak között: a nyolcnemzeti szövetség életre hívását. Ebben többek között a Monarchia is részt vett tengerészekkel, akik között ott volt az akkor még hadnagyként szolgáló von Trapp, akinek nevét később az A Muzsika hangja c. musical tette ismertté. Ma már komikusnak hangzik, hogy II. Vilmos német császár ezzel bocsátotta útjára katonáit: „Használjátok fegyvereiteket úgy, hogy még ezer év múlva se merjen egyetlen kínai sem ferde szemmel nézni egy németre.” 

Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa több mint három év szünet után ismét a podcastunkban vendégeskedik; a téma ezúttal is Törökország, azon belül is azok a katonai beavatkozások, melyeket az Arab Tavasz óta eltelt időszakban az Erdogan-rendszer Azerbajdzsánban és több közel-keleti országban indított.

...avagy mit adott nekünk az EU? 

Az európai integráció 1950-es évek utáni történetéről beszélgetve idézhetjük a Bryan életét, ahol a Római birodalommal kapcsolatban egy ponton felteszik a kérdést: „és mit adtak nekünk a rómaiak?” A borkultúra, utak, közrend felsorolását követően jutnak el a szereplők ahhoz a „demagóg” válaszhoz, miszerint „békét hoztak”, ami az Európai Unió esetében annyira nem is elrugaszkodott megállapítás. Podcastunk keretében ugyanis végig járjuk azokat a befagyott, befagyottnak vélt, vagy mára az integráció miatt kiüresedett konfliktusokat, amelyek az egyes tagállamok között léptek fel a múltban és hosszas katonai adok-kapok után végül az EU létrehozása és működtetése tűnik a járható útnak.

Minden, magára valamit is adó olvasónk/hallgatónk bizonyára feltette magának a kérdést leghamarabb 16 éves kora környékén, hogy mi lett volna, ha a németek nyerik a második világháborút? Podcastunk 55. adásában ezt a kérdést járjuk körbe. Mai témánk az Ember a fellegvárban (The Man in the High Castle) c. sorozat és annak érdekes vonatkozásai.

Sebastian Haffner Az elárult forradalom című könyvében úgy fogalmazott, 1918. szeptember 29-e a német történelem egyik legfontosabb dátuma, amely azonban elfeledett is. Még javában dúlt az első világháború, a németek a sikertelen tavaszi offenzíva (a Kaiserschlacht) után defenzívába kényszerültek az amerikaiak által kiegészített Antant erői ellen. Ekkor Ludendorff tábornok, az ország kvázi katonai diktátora, aki kénye-kedve szerint ugráltathatta még a császárt is, úgy döntött, békésen átadja a hatalmat ellenzékének. Kevés diktátor képes ilyen hideg fejjel meglátni azt, mikor járt már le az ideje, a tábornok pedig úgy gondolta, a háború menthetetlenül elveszett. Ludendorff hatalma kezdettől fogva azon alapult, hogy győzelmet ígért nyugaton, ám ezen a napon azzal állt elő, hogy a hadvezetésnek 24 órán belül fegyverszünetet kell kérnie.

Itt veszi fel a történet fonalát podcastunk, a KatPol Kávéház 54. adása, amely a Kaisersturz nevű német kosztümös drámát mutatja be Rammjäger83 és Enz részvételével. A film, mint címe is ígéri, a császárság bukásának körülményeit mutatja be, aminek egyik nagyon fontos szereplője volt Ludendorff tábornok, aki beindította az események láncolatát. A film azonban mégsem rá koncentrál, hanem a makacs II. Vilmos császárra, az általa igencsak megvetett, ideggyenge unokatestvérére, Miksa badeni hercegre és Friedrich Ebertre, a Német Szociáldemokrata Párt akkori vezetője, a későbbi köztársaság első kancellárjára, majd elnökére.

„Egész Spanyolország felett felhőtlen az ég” - terjedt szét a rádióüzenet az éterben 1936. július 17-én, jelt adva a puccsra készülő tábornokoknak a cselekvésre. Spanyolországhoz nem volt túl kegyes a történelem elmúlt száz éve: előbb Napóleon igázta le őket, majd elvesztették dél-amerikai gyarmataikat, aztán következtek a karlista polgárháborúk, a spanyol-amerikai háború és a királyi diktatúra, mindez nyakon öntve folyamatos puccsokkal, belharcokkal és általános politikai instabilitással, valamint hatalmas vagyoni egyenlőtlenségekkel, a katolikus egyház fojtogató hatalmával és politikai szélsőségekkel.

A második spanyol köztársaság 1931-es megalakulása (XIII. Alfonz király dicstelen bukását követően) úgy tűnt, tiszta lapot biztosít az országnak. Ám a valóság elég gyakran kiábrándító tud lenni: mind a baloldal (radikális szocialisták, anarchisták és kommunisták), mind a jobboldal (királypártiak, karlisták és a helyi fasiszta mozgalom, a falangisták) arra akarta használni a demokratikus intézményeket, hogy társadalmi elképzelését az országra erőltesse. Ennek csak ideig-óráig tudtak ellenállni a köztársaság gerincét alkotó polgári pártok. Gil Robles, a jobboldali pártokat tömörítő CEDA diktatórikus hajlamú vezetője kijelentette: „a demokrácia nem cél, csak egy eszköz arra, hogy az új államot meghódítsuk”.

- Részletek Émile Zola „Vádolom…!” (J’Accuse…!) című nyílt leveléből, a L’Aurore párizsi napilap 1898. január 13-i számából 

A francia költő híres levelének szavai mind a mai napig erős érzelmeket ébresztenek az olvasóban, és úgy emlékeznek e sorokra, mint egy kiemelkedő sajtótörténeti pillanatra. A költő 1898-as írása ugyanakkor csak egy mozzanata volt annak az ügynek, amely kb. egy évtizedre a francia belpolitika egyik legfőbb csatatere lett. Ez az 1894-1906 között húzódó Dreyfus-ügy, amely egy német felmenőkkel rendelkező, zsidó vallású francia vezérkari százados hazaárulás miatti életfogytiglani elítélésével kezdődött, melyet a borzalmas dél-amerikai Ördög-szigeten kellett eltölteni (lásd lent), és a teljes francia politikai élet átrendeződésével végződött.

Drogok, szexuális szabadosság és bűnözés. Ha erről a hármasról nem a ’70-es évek Floridája, hanem a kései ’20-as évek német Weimari Köztársasága jut először eszedbe, akkor a Babylon Berlin neked való sorozat lehet, és egyben podcastunk aktuális adásának témája is.

Csapatunk három tagja elhatározta, hogy 2020. augusztus 6-án meglátogatják a szolnoki Reptár múzeum tárlatát. A tárlat több szempontból is kiemelkedőnek tekinthető, amiről látogatásunk során meg is bizonyosodhattunk. Mai adásunk, a kapcsolódó képanyag és kommentár mind azt a célt szolgálják, hogy felkeltsék az érdeklődést, remélhetőleg támogatva ezzel a múzeumot, megismertetve az érdeklődőt a helyszínnel, a tárlattal. Bemutatjuk, miért érdemes meglátogatni a múzeumot, mivel ahogy az a továbbiakban is ki fog derülni, ezt mi sem bántuk meg.

A birodalmi naptár 487. és az egyetemes naptár 796. évében az autokrácia és a demokrácia erői már 150 éve szüntelen háborúban állnak. Évszázadok teltek el, mióta a katonából lett politikus, Rudolf von Goldenbaum császárrá nyilvánította magát és eltörölte a Galaktikus Föderáció demokratikus örökségét, és elnyomó rendszere elől egy maroknyi ellenálló az ismeretlen űrbe menekült. A tunya, vérfertőző nemesek által irányított gyenge császár és birodalma azonban túlereje ellenére képtelen legyőzni a Szabad Bolygók Szövetségét, ahol azonban korrupt és önző politikusok kezébe került a hatalom. Az értelmetlen vérontás közepette két kozmikus hős emelkedik ki a tömegből, hogy harcukkal eldöntsék az emberiség jövőjét: Reinhard von Lohengramm, a Birodalom megszállott reformere és Yang Wen-li, aki sosem akart katona lenni... A történelem nagykönyvének lapjai ismét fordulnak egyet, ezúttal podcastunk 49. adásában!

Aki ismeri a sorozatot, melyet intermezzo gyanánt önhatalmúlag vettünk fel a kitárgyalandó médiatermékek listájára, annak talán nem lehet ismeretlen a bevezető ezen formája. A Legend of the Galactic Heroes (saját – nyelvtanilag helytelen – német címe alapján: Heldensagen vom Kosmosinsel, japánul Ginga Eiyū Densetsu) az egyik legismertebb sci-fi világ Japánban, és a belőle készült animefeldolgozás az egyik legnagyobb becsben tartott kultikus mű. Yoshiki Tanaka tízrészes regényfolyama népszerűségét jelzi, hogy az eredeti, már méreteiben is epikus feldolgozás - a 110 részes alapsorozat, továbbá az 52 részes kiegészítő sorozat -  mellett három animációs film, musical, színdarab, 2018-ban pedig egy újabb animesorozat készült belőle, amely jelenleg a 24. epizódnál tart. A sci-fi besorolás önmagában elég csalóka, világában és hangulatában inkább áll közel a Star Wars űroperaságához (ideértve az űrcsatákban használt 18. századi lovassági taktikákat is), mint mondjuk a Star Trek technoblabla magyarázataihoz.