"A jemeni köztársaság fél évszázaddal ezelőtti megalapítása óta Rijád folyamatosan támogatta a Szanaa-i rezsimet és annak ellenzékét is. Ennek célja az, hogy az egységes, de legyengített Jemen ne jelenthessen fenyegetést a Királyság számára." - J. E. Peterson

"Szépen alakult az új háború, és a szaúdiak, mint a túltáplált sakálok, körbeszimatoltak a határvidéken, hogy egy kis balhét csinálhassanak anélkül, hogy ténylegesen harcba kellene bocsátkozniuk."

Gary Brecher a.k.a. War Nerd még az 1994-es jemeni polgárháborúról tette ezt a megállapítást. Mára az egyébként sem a békés állapotairól ismert ország északnyugati részén annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az Arab-félsziget rettegett katonai nagyhatalma ezúttal indokot talált a nyílt beavatkozásra. Hivatalos bejelentésük szerint a jemeni síita lázadók szaúdi határőröket támadtak meg, és több határmenti faluba is megpróbáltak behatolni, ezért a hadsereg "minden eszközzel", többek között 1300 deszantos bevetésével meg fogja tisztítani a területet a betolakodóktól, és légicsapásokat intézett ellenük - a lázadók bejelentése szerint jemeni felségterületen is, de ezt a hivatalos szervek Szaúd-Arábiában és Jemenben is tagadták.(folyt.=>)

A The American Conservative-tól már korábban is linkeltünk anyagokat, de egy hónapja egy olyan interjút hoztak le, amit érdemesnek tartottam, hogy szélesebb körben is megismerjenek idehaza, ezért a könnyebb olvashatóság kedvéért egyszerű linkelés helyett lefordítottam az egészet magyarra. Az interjút Sibel Edmonds-szal készítették, egy ex-FBI fordítóval, aki egy elég durva sztorival állt elő, a hivatali korrupcióról, és idegen országok az egész amerikai politikai vezetést behálózó érdekérvényesítő és hírszerző  rendszeréről. Lesznek itt török kémek, izraeli lobby, Tom Lantos, szeptember 11., Obama, szex, botrány, minden. Érdemes elgondolkodni, hogy ha Edmonds csak egy kis szeletét látta a színfalak mögött zajló eseményeknek, akkor mi folyhat még, amiről nem tud a közvélemény.  Továbbá, hogy ha ilyen mértékben be lehet épülni az amerikai államigazgatásba és politikai vezetésbe, és ilyen könnyű azt más országok érdekeinek megfelelően befolyásolni, akkor egy kisebb államot - nevezzük mondjuk Magyarországnak -  vajon milyen szinten manipulálhatnak idegen országok.  Jó olvasgatást! (Ja, és az eredeti verzió is megtekinthető itt.)

A Mission: Readiness nemrég jelentette meg Ready, Willing and Unable to Serve c. jelentését - pdf-ben hozzáférhető itt -, amelyet elsősorban azok figyelmébe ajánlok, akik az Irakban és Afganisztánban tevékenykedő amerikai bombavadászokról szóló hírt érdekesnek találták. Röviden összefoglalva az derül ki belőle, hogy a 17-24 év közötti amerikaiak háromnegyede alkalmatlan a katonai szolgálatra.(folyt.=>)

A közelmúltban érdekes hír érkezett a végtelen kelet-európai szyteppékről: az Udmurt Köztársaság bíróságán csődeljárást kért Oroszország legnagyobb lőfegyvergyártója, az IZSMAS Részvénytársaság ellen annak egyik beszállítója, a Gremiha Kft., mivel szerintük az több mint 13 millió dollár adósságot halmozott fel velük szemben. Az IZSMAS képviselői hivatalos sajtóközleményben - amely itt olvasható (oroszul) - tagadták, hogy csődbe mentek volna, és kijelentették: a szóban forgó Kft-vel már volt gazdasági perük, és korábban is voltak hasonló cégek, amelyek hasonló eljárást kezdeményeztek ellenük, de a vádak mindig megalapozatlannak bizonyultak. Sajtóértesülések szerint a Gremiha kétes hírű tulajdonosa - egyben a Zsirinovszkij-féle nacionalista Liberális Demokrata Párt helyi vezetője -, Andrej Markin ezzel a húzással persze elsősorban nem azt akarta elérni, hogy az IZSMAS tényleg tönkremenjen, hanem hogy visszakapja a pénzét. (folyt.=>)

A különböző milíciák a világ minden szegletében hangulatos promóvideókat készítenek az Ügyről, az erejük fitogtatására és a gaz ellen elrettentésére. Most nálunk is született egy rendkívül impresszív bemutatkozóanyag a sogenannte "Betyárseregtől". Ennek apropóján egy kis játékra invitálnánk a kedves olvasókat - keressék meg a lehelletfinom különbségeket a magyar és a külföldi mozgalmak videói között.

A "terror elleni világméretű háború" kezdete óta intenzív, bár a közvélemény számára - pl. a hidegháborús évtizedekben tapasztaltakhoz képest - kevéssé látványos fegyverkezési verseny folyik az Afganisztánban, Irakban harcoló amerikai csapatok és az ellenük harcoló gerillák között, amely az utóbbiak kedvenc fegyverének számító improvizált robbanószerkezetek (IED) evolúciójában és a semlegesítésükre kifejlesztett újabb és újabb technikák, harcmódok megjelenésében ölt testet, a sokadik bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy bizony kevés dolog készteti olyan mértékben kreativitásra az embert, mint a háború. (folyt.=>)

...az utánzás, legalábbis a közmondás így tartja. Úgy látszik azonban, hogy a britek, legalábbis közülük néhányan, egyáltalán nem így gondolják. Másképp minimum több megértéssel viseltetnének egyik egykori gyarmatuk magatartása iránt. (folyt=>)

Tegnapelőtt beiktatták második ciklusára Susilo Bambang Yudhoyono (SBY) indonéz elnököt. A nyugalmazott tábornokból lett reformista politikus újabb öt évet tölt el a világ legnépesebb muszlim országának állam-és kormányfői székében. A régi-új elnök lényegesen szélesebb belpolitikai és külpolitikai mozgástérrel vághat neki 2014-ig tartó mandátumának. Utóbbi különösen újdonságként hathat.

Az orosz illetve szovjet haditengerészetről általában kevés szó szokott esni Oroszország illetve a Szovjetunió tárgyalásakor. A mainstream filmipar is csak egyszer karolta fel e haderőnemet, a Vadászat a Vörös Októberre című filmben. Oroszországban viszont - joggal - jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a haditengerészeti haderőnemnek, mert annak kiépítése szorosan összefüggött Oroszország politikai folyamataival és az orosz nagyhatalmiság kiépülésével és fenntartásával. Végső soron a mostani moszkvai vezetés sem felejtette el az utóbbi két évtizedben lerongyolódó flottát: a Kreml többször is komoly fejlesztést előlegezett meg a következő évtizedre.
A minap az - idén egyébként 300. jubileumát ünneplő - szentpétervári Központi Haditengerészeti Múzeumban barangoltunk, és az ott készített képek alapján vázoljuk fel az orosz flotta történetét, szerepét és kissé lebecsült jelentőségét.

Kezdjük az elején. Történt még 2008 júliusában, hogy az Afganisztánban állomásozó francia kontingens átvette a fővároshoz közeli Sarobi körzet irányítását az olasz erőktől. Sarobi, már csak a fővároshoz való közelsége miatt is, a békésebb területek közé volt sorolható (bár ott-tartózkodásuk alatt az olaszokat több támadás is érte). Ezért is volt annál nagyobb a légi fedezet, nehéz fegyverzet és tartalék lőszer nélkül flangáló, francia ejtőernyősökből álló őrjárat meglepetése 2008. augusztus  18-án. Egy több mint 100 fős, masszívan felfegyverzett csapat ütött rajtuk, az eredmény: 10 halott és 21 sebesült francia, valamint protokollfotók a zsákányolt ruhákkal és fegyverekkel pózoló felkelőkről (ld. alant) - az egész kínosan emlékeztet egy réges-rég, egy messzi-messzi országban lezajlott incidensre.