Az új évben a 4. résszel folytatódik a keresztes hadjáratokról szóló vendégsorozatunk:

A harmadik keresztes háború

Szaladin [Salah ad-Din, صلاح الدين], a nagyszerű hadvezér 1171-re egész Egyiptom egyeduralkodójává válik és megalapítja az Ajjúbida-dinasztiát, melyet majd a mamelukok buktatnak meg 1250-ben. Felszámolja az egyébként is népszerűtlen Fátimidák uralmát, majd Egyiptomot visszavezeti a szunnita vallási irányzathoz. Célkitűzése között szerepel az egész Szentföld egyesítése, és a keresztesek kiűzése a területről. Ügyes diplomata, jó politikus és nagyszerű hadvezér. Látszólag senki és semmi nem képes megállítani előretörését, megerősödését. A következő tizenöt évben hatalmát és birodalmának területét jelentősen megnöveli, és már magát Jeruzsálemet is közvetlenül veszélyezteti. Az Úr 1187. évében hatalma, befolyása már akkora fenyegetést jelent minden keleti keresztény számára, hogy azok még egyszer, utoljára egyesítik hadaikat, és a lovagrendekkel kiegészülve készen állnak arra, hogy megsemmisítsék Szaladin hadait.

A Josefov erőd egy hangulatos, bár a régi ragyogását elveszett védelmi létesítmény, mely Jaromer városka szélén terül el Csehországban. Annak idején 1780. és 1787. között II. József osztrák császár építtette Kelet-Morvaország védelmére a poroszok ellen. Köszönhetően annak, hogy soha nem próbálták megostromolni, jó állapotban maradt meg az utókornak. Fénykorában 12.000 katona állomásozott itt, ma már hírmondójuk sem maradt. Van viszont helyettük egy katonai múzeum, ott készültek az alábbi képek. 

by 5.g & CN & Rammjaeger83 & SchA

Néhány évvel ezelőtt War Nerd felhívta a figyelmet a hidegháborút követő első, sok tekintetben szánalmas évtized egyik ritkán emlegetett sajátosságára: a korszak fegyveres konfliktusainak stratégiai, történelmi jelentősége szinte fordított arányban állt a rájuk irányuló médiaérdeklődés szintjével. Ennek megfelelően óriási felhajtás kísérte a minimális veszteségekkel járó első intifádát és az északír konfliktust, továbbá a nagy horderejűnek beállított délszláv háborún is boldog-boldogtalan előszeretettel csámcsogott. Zajlottak viszont ezekhez képest gigantikus, öldöklő, fontos háborúk Afganisztánban, Dél-Szudánban, Kongóban vagy Etiópia és Eritrea között - de említhette volna Algériát is -, melyekkel lényegében a kutya sem foglalkozott.

A békés karácsonyi ünneplést Atrox keresztesekről szóló vendégsorozatának 3. részével kívánjuk teljessé és meghitté tenni. Következzen hát a II. keresztes hadjárat.

Paraszthajszál néven kommentelő olvasónk hívta fel a figyelmet egy érdekes cikkre, ami a minap jelent meg a Volksfreiheit Népszabadság online hasábjain. A téma az iráni nukleáris veszély (hja, mi más?), a tartalom pedig a szokásosnál is méretesebb klisé/bullshit-halmaz. Ez némileg meglepő, mivel az ismert biztonságpolitikai szakértő, Gyarmati István neve alatt jelent meg. Érdemes hát nekünk is időt szakítani rá.

Néhány nap múlva lesz 20 éve, hogy átadta magát az enyészetnek az óriásbirodalom, amely böcsületes magyar fordítás szerint a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége nevet viselte. Hogy ezt is ünnepelni kellene-e, mint a Karácsonyt, az nézőpont kérdése. Egy dolog biztos: az összeomlásért egybehangzó vélemények szerint első helyen lehet okolni a népgazdaságra vérszívó polipként rátelepedő hadiipar erősen túlméretezett mivoltát, mégis ez a szektor ajándékozta meg az emberiséget a proletárállam legsikeresebb, legmaradandóbb technikai vívmányaival.

2011. december 15-én az USA hivatalosan befejezettnek nyilvánította az iraki háborúban való részvételét.

Pontosan harminc évvel ezelőtt a Lengyel Népköztársaság (LNK) területén a kora hajnali órákban már zajlottak a belügyi szervek különböző titkos akciói, majd reggel 6-kor egy vérbeli tisztséghalmozó, Jaruzelski tábornok-pártfőtitkár-kormányfő-miniszter nyilvánosan bejelentette a hadiállapotot (stan wojenny). A katonai junta hatalomra jutása félreérthetetlenül jelezte, hogy az ország nemcsak az eladósodás, de a belpolitikai élet terén is a latin-amerikai színvonalhoz konvergál. Az azt megelőző másfél év eseményei után azonban, melyek minden korábbi feszültséggócnál jobban próbára tették a szocialista válságkezelés képességeit, ez még mindig optimális intézkedésnek tűnt.

Atrox keresztes háborúkról szóló vendégsorozatának második részében elesik Jeruzsálem és megalakulnak az első lovagrendek.

Korábban már megjelent a blogon egy cikk, ami azt ecsetelte, hogy a vallást belekeverni a modern háborúkba nem feltétlenül szerencsés dolog. Akkor ez a téma a COIN kapcsán jött elő, most viszont a hadviselés másik végletébe, a nukleáris fegyverekhez ugrunk. Ha az atombomba és az elborult vallásosság elegyéről beszélünk, akkor sokaknak rögtön Irán és a 3. ábrahámi vallás jut eszébe. Pedig a többi vallásból  -  az alábbi példában az oly békésnek beállított kereszténységből - is születhetnek hasonlóan érdekes egyvelegek.