Paraszthajszál néven kommentelő olvasónk hívta fel a figyelmet egy érdekes cikkre, ami a minap jelent meg a Volksfreiheit Népszabadság online hasábjain. A téma az iráni nukleáris veszély (hja, mi más?), a tartalom pedig a szokásosnál is méretesebb klisé/bullshit-halmaz. Ez némileg meglepő, mivel az ismert biztonságpolitikai szakértő, Gyarmati István neve alatt jelent meg. Érdemes hát nekünk is időt szakítani rá.
Mindennapi rettegésünket add meg nekünk ma
A publicisztika a szokásos költői felütéssel kezdődik, Iránnak belátható időn belül atombombája lesz, ez pedig per pillanat világ súlyosabb problémája, mert
"...létében fenyegeti Izraelt, és valószínűleg komoly egzisztenciális veszélyt jelent Szaúd-Arábia és számos Öböl-ország számára, ahogy Európa és az egész világ számára is. Közvetlenül fenyegetné a világ olajellátását és alapjaiban borítaná fel a Közel-Kelet amúgy is rendkívül ingatag egyensúlyát."
Irán, mint egzisztencális veszély az egész világra nézve. Kemény. Tulajdonképpen kezdem azt hinni, hogy Iránban nem is nukleáris fegyvereket, hanem magát a Halálcsillagot akarják megépíteni.(Palpatine császár szerepében Khamenei ajatollah). Mindenki tisztában lehet azzal, hogy konvencionális fenyegetést Irán közelebbi szomszédjaira jelent, Európára és a világra nem. Ha pedig elkészülne az első síita atombomba, nem az egyetlen lenne a világon, hanem egy a pár ezerből, melyek egyéb - a cikk szerint Irán által fenyegetett - országok kezében vannak. Mitől is lenne ez az atombomba olyan speciális, hogy a WMD-k történetében először ilyen piszok nagy fenyegetést jelentsen? (Miközben az észak-koreai, a pakisztáni, vagy egyébként az izraeli atombombák senkit sem zavarnak.)
A világ olajellátásának fenyegetése mögött a Hormuzi-szoros lezárása, esetleg a GCC országok olajipara elleni támadás húzódik meg, ha jól sejtem. Hogy ez mennyire blöff és mennyire nem, megoszlanak a vélemények, mindenesetre hasonlóval Teherán már az irak-iráni háború alatt is próbálkozott, nem sok sikerrel. Ehhez viszont nem kell atombomba, mert a legfanatikusabb IRGC tábornok is tisztában van vele, hogy milyen következményei lesznek, ha csak úgy humorból első csapást intéznek atommal pl. szaúd-arábiai olajlétesítmények ellen. Ugyanígy gondolom, hogy a "Közel-kelet rendkívül ingatag egyensúlya" kifejezés magyar-magyar fordításban Izrael regionális hatalmi pozícióját takarja.
"A veszélyt mindenekelőtt Izrael érzi, hiszen az iráni atomfegyver Izrael és népének létét veszélyezteti (éppen ezért támogatják Iránt a világ legkülönbözőbb antiszemita erői)"
És jön a kliséhalmaz újabb elmaradhatatlan eleme, Izrael puszta létének fenyegetettsége. A kommentekbe várjuk az ötleteket, hogy a világon létező többi nukleáris robbanófej, főleg az a 200+, ami Izrael birtokában van, melyik ország/nép létét fenyegeti, mert szerintem egyikre sincsen rápingálva öles betűkkel, hogy "cserkészbecsszó, hogy soha, de soha nem fogjuk bevetni". Mellesleg mi az, hogy "antiszemita erő"? Antiszemiták sajnos vannak, és a szalonnácik között valóban népszerű az iráni rendszer, anélkül, hogy bővebb ismertekkel rendelkeznének róla, de 3 szkinhed egy talponállóban még nem politikai, pláne nem katonai erő. A cikk e részén már egyre nagyobb adagokban jön elő a közmondásos bikaszar,
"Ráadásul Izrael helyzete alapjaiban különbözik minden más országétól, nemcsak abban, hogy az iráni atomfegyver a létét fenyegeti, hanem abban is, hogy egy esetleges megelőző, és Irán nukleáris létesítményei ellen irányuló csapás Izrael – és csakis Izrael – esetében önvédelemnek minősülne, hiszen Irán vezetői számtalan alkalommal kinyilvánították, hogy elsődleges céljuk Izrael megsemmisítése."
Teccik érteni, Izrael - és csak is Izrael, mielőtt mások is vérszemet kapnának - nem olyan mint a többi közrendű ország, mert extra jogai vannak, úgy is mint az agresszió az ő esetükben önvédelem. Mert
- 1) a szerző ezt mondja
- 2) fenyegeti őket egy másik ország (Mert ugye a világon soha senki senkit nem fenyegetett meg, rohant le, etc. az utóbbi 20 éveben. Főleg atomhatalmak nem.)
Egyébként tényleg kíváncsi volnék, hogy akkor a szerző szerint Izrael részéről mi merítené ki az agresszió fogalmát, és akkor már hozzá is csaphatna mondjuk 6 idézetet a számtalanból, ahol iráni vezetők erről az elsődleges célról nyilatkoznak, mert Irán gyakorlati politikája nem azt mutatja, hogy az Iszlám Forradalom rendszere ennyire judeocentrikus lenne. (A kettős mérce definíciójának meg mindenki nézzen utána a szótárban.)
"Támadás esetén a világ országainak kötelességük lenne Izrael segítségére sietni – tudjuk, természetesen, hogy ez nem fog bekövetkezni –, de legalábbis a demokráciáknak egyértelműen Izrael mellé kell állniuk, politikai és katonai értelemben egyaránt. Akkor is, ha egy ilyen csapás következményei súlyos hatást gyakorolnának a világgazdaságra."
Ez végképp WTF kategória - mégis milyen reálpolitikai megfontolásokból, milyen nemzeti érdek szolgálatában kéne feltétel nélkül felsorakozni egy kalandor agresszió mögött? Vagy magyar-magyar fordításban ez esetleg azt jelenti, hogy "Támadás esetén a világ hírmagyarázóinak kötelességük lenne Izrael segítségére sietni, de legalább is azoknak, akiket ezért keményen fizetnek. Akkor is, ha egy ilyen megnyilvánulás következményei súlyos hatást gyakorolnának a szakmai hitelességükre" ?
De szabadíts meg az atomtól
Ezen a ponton a szerző felvázol 4 forgatókönyvet az eseményekre. Az egyik reálisabb, mint a másik. Tehát:
A) Létre kéne hozni egy informális regionális biztonsági rendszert(!), ahol Észak-Amerika, Európa, Oroszország és Kína közösen(!!) garantálják a közel-keleti országok védelmét egy atomtámadással szemben, és hogy támadás esetén megsemmisítik az agresszort(!!!).
Ahogy a költő mondaná, "E!"
1) Egy formális megállapodások nélküli biztonsági rendszer hogy is mondjam, meglehetően unorthodox megoldás lenne. (Azaz éles helyzetben nem működne, ezért nem is nagyon van rá példa.)
2) Igen életszerű elképzelés, ahogy a NATO és egyéb nagyhatalmak közösen garantálják mindenki védelmét mindenkivel szemben a Közel-keleten, szigorúan csak atomtámadás esetén. Egyébként akkor konvencionális fegyverekkel szabad a vásár, nem?
3) Ha netán-tán a Közel-kelet jelenleg egyetlen atomhatalma bevetné nukleáris fegyvereit valaki ellen, akkor Izraelt az USA, Európa, Oroszország és Kína közös erőfeszítéssel kellene, hogy leradírozzák a Föld színéről. Mert informálisan vállalták. Ésszerűen hangzik, nem?
"Egy ilyen garanciavállalás minden reális okát megszüntetné az iráni nukleáris programnak és elutasítása esetén világossá válna mindenki számára, hogy az kizárólag Izrael megsemmisítését célozza."
De csak ha szerepelne a vállalásban az "őszintén megígérjük" kifejezés. És nem ér ám hátratett kézzel összefonni az ujjakat!
B) Ha Izrael mégis megtámadná Iránt, akkor maximálisan segítséget kellene nyújtani hozzá, mivel ez - nem vicc - jogi kötelezettségünk.
"Ha Izrael megelőző csapást mér Iránra, a jogos önvédelem szellemében minden segítséget meg kell adnunk ehhez, különösen a következmények, az esetleges iráni ellenlépések megakadályozásához, hiszen ez nemcsak jogi kötelesség, de elemi érdekünk is annak megakadályozása, hogy hosszabb időn át súlyosan gátolva legyen a közel-keleti olaj kitermelése és szállítása."
Én megértem, hogy miként a jogos önvédelem szellemének, a szervilizmusnak sincsenek határai, de mégis milyen nemzetközi szerződés, egyezmény vagy bármi ír elő világ boldogabbik felének kötelezettséget egy izraeli agresszió támogatására? Az olajellátás megzavarásáról meg annyit, hogy ez Iránnak csak egy végső, elkeseredett lépése lenne, mert ezzel a) saját olajexportjára is súlyos csapást mérne b) seperc alatt maga ellen fordítana semleges, vagy legalább is a konfliktustól kimaradni szándékozó országokat. Szóval az elemi érdekeinket leginkább az szolgálná, ha Izrael semmilyen fanatikus meggondolatlan lépésre nem szánná el magát.
C) Ha Iránnak mégis lesz atomfegyvere, akkor hasonló védelmi garanciát kell biztosítani Izraelnek (és csak neki), továbbá fel kell venni Izraelt a NATO-ba, és egy komplett rakétavédelmi rendszert kell telepíteni az Öböl térségébe, ami már minden GCC államot lefed.
Izraelt a NATO-ba, igen, ez egy újabb reális, valóságos alapokon nyugvó ötlet, hiszen melyik NATO-tagállamnak ne lenne kedve minden apró közel-keleti csatározásba belefolyni az V. cikkely alapján. Mi másra vágyna például Törökország vagy Lengyelország, mint hogy minden nyomorult Kasszám után meghallgasson Brüsszelben egy második világháborús párhuzamokkal teletűzdelt 3 órás rinyálást a szörnyű fenyegetettségről, majd katonai segítséget nyújtson a palesztinokkal elkeseredett küzdelmet folytató IDF-nek?
Viszont gondolom a szerző is nyilván tudja, hogy Iránnak - Izraellel ellentétben - semmiféle ABM kapacitása nincsen, ugyanakkor Izrael nukleáris arzenálja igen komoly válaszcsapást tesz lehetővé, egyrészről mert Iránnak reménye sincsen a Jericho-kilövőállások megsemmisítésére, másrészről mert a németektől jutányos áron beszerzett Dolphin tengeralattjárók is el vannak látva atomfegyverekkel. Ergo Izraelnek önmagában elég védelmi garanciát kellene hogy jelentsen a tény, hogy atomtámadás esetén alsó hangon 10-20 millió iráni halna meg rövid időn belül és Teheránból csak üszkös romok maradnának - a saját válaszcsapása következtében.
D) A palesztin kérdés sikeres, békés rendezése.
Ez talán a legmagvasabb, legértelmesebb ötlet a 4 közül. Olvasóink valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy a jelenleg Ariel Sharonhoz hasonló állapotban tengődő békefolyamat hány éve is tart, és hogy eddig mennyi kézzelfogható eredménye volt. Ennek innentől vége, gyorsan lezárjuk a dolgot, kibékül a két fél egy fasza kis békecsomagnak köszönhetően, és máris kirántották a szőnyeget az agresszív iráni propaganda alól. Sajnos a zseniális ötlet nincs megfelelő részletességgel kifejtve, így nem tudjuk, hogy a két megegyezni képtelen fél mitől borulna egymás nyakába, hol húzódna pontosan a palesztin és a zsidó állam határa, mi lenne a víz kérdésével, Jeruzsálemmel, a menekültek visszatérési jogával, a leendő palesztin állam fegyveres erőivel és számos hasonló nüansznyi aprósággal, de gondolom ezeket könnyedén el lehet simítani a tárgyalóasztal mellett is.
"A végső megoldást csak a közel-keleti béke és a demokrácia győzelme Iránban hozhatja meg. Talán mindkettő közelebb van, mint gondoljuk."
Nos, annyi biztos, hogy a közel-keleti béke legalább olyan közel van, mint a demokrácia győzelme Iránban.
A publicisztika itt véget ér. Irán nemzeti érdekei, megfontolásai sehol sincsenek, az Egyesült Államok érintettsége, szerepe sehol, a konfliktus lehetséges lefolyása, következményei hiányoznak. A cikk egész egyszerűen arról szól, hogy szegény Izraelt bántani akarják, jájájáj, mindenki segítsen, aztán megtekerünk egy füves cigarettát, és indulunk Meseország 4 szcenáriója közé. Israel Ministry of Foreign Affairs seal of approval.
Ceterum censeo, Gyarmati István sokkal tájékozottabb annál, hogy ennyi marhaságot csak úgy per has leírjon. Emiatt két lehetőséget tudok elképzelni:
- A cikket nem ő, hanem az egyik, keze alá dolgozó naiv gyakornoka írta. A cikk stílusa, a klisék, a valóságtól elrugaszkodott elképzelések, a tények hiánya, az egész téma jobban illik egy álmodozó zöldfülű értelmiségihez, mint a szakma egy veteránjához.
- Mégis csak maga Gyarmati írta, mert kapott egy felkérést bizonyos köröktől egy ilyen témájú cikkre - megfelelő anyagi motivációval megspékelve - és úgy gondolta a népszabi olvasótáborának úgysem doktori disszertáció kell, hanem ez a hangnem és ez a mondanivaló, ezért sóhajtott egyet, és megírta.
Egyik esetben sem kell szakértői véleményként kezelni a leírtakat.
A szerző nem szokta magát biztonságpolitika szakértőnek nevezni, többek között az ilyen "szakértői" publicisztikák miatt.
Az utolsó 100 komment: