Nemrég feltűnt, hogy a Maliból érkező hírek nem tesznek említést arról, bevetett-e a bamakoi kormány légierőt is a tuareg felkelők ellen, és ha igen, hol és milyen eszközökkel. Rövid keresgélés után olyan sajtóértesülésekre lehet bukkanni, melyek szerint február-március folyamán két, helyi szinten fontosnak számító város, Gao és Tesszalit térségében a betolakodókat a kormányerők harci gépeit és helikoptereit repülő ukrán zsoldosok támadták.

Az elmúlt hetek afrikai eseményei fényt vetettek arra az érdekességre, hogy igen hasonló adottságokkal rendelkező országok is egészen eltérő történelmi utakat járhatnak be. A hajdanvolt szuverén, egységes Szudán kb. 55 éves fennállásának zömét öldöklő polgárháborúzással töltötte, a két országrész pedig képtelen megegyezni olyan sarkalatos kérdésekben, mint a közös államhatár, az örökölt államadósság felosztása vagy az olajmezőiket a Vörös-tengerrel összekötő vezeték használata. Így aztán aligha lepődtek meg sokan, amikor a markáns nézeteltérések nemrég légierőt és tüzérséget is felvonultató összecsapásokba torkolltak. Egy nagyjából funkcionáló államot nehéz összerakni, de úgy tűnik, bizony kulturáltan szétszedni sem gyerekjáték.

Egy orosz állami TV-sorozat kapcsán már említettük, hogy a második világháborúról bizony nem csak az angolszászoknál folyik efféle audiovizuális ismeretterjesztés. Az anyag elfogult mivoltát kifogásoló véleményekre így utólag annyit reagálnánk, hogy az egészséges történelmi revizionizmus bizony már a muszkáknál is virágzik, ennek egyik megnyilvánulásaként pl. az NTV csatorna egy közelmúltbeli sorozata egyenesen arra vállalkozott, hogy lerántja a leplet a szovjet történetírás által elhallgatott vagy elferdített második világháborús eseményekről. Nemrég ez is felkerült a youtube-ra, méghozzá angol felirattal.

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast hetedik adása, melyben Benicsák Péter, Ablaka Gergely ill. négy szerkesztőnk, 5.g, CN, Rammjaeger83 és SchA beszélgettek a Kony 2012 c. nagy nyilvánosságot kapott video kapcsán Fekete-Afrika hadurairól, fegyveres konfliktusairól és egyéb biztonságpolitikai kihívásairól. Jó szórakozást!

CN & Rammjaeger83 & SchA

Népszerű műsoroknak számítanak manapság a kereskedelmi tévécsatornákon futó, úgynevezett "valóságshow-k". Habár a szerkesztőség úgy gondolja, hogy valóban hasznos időnként szembesíteni az egységsugarú átlagpolgárt a rögvalósággal, a fullextrás villában/trópusi szigeten/tehetségkutató műsorban böfögő, fingó, kefélő és kornyikáló exhibicionista tuskóknak vajmi kevés köze van a realitásokhoz. Viszont belegondoltunk, milyen valóságshow-k készülhettek volna, ha minden háborúk anyjának idején, a második világháborúban is létezett volna ez a műfaj.

...avagy a háború önmagát táplálja. A római államférfi, Marcus Portius Cato foglalta így össze a hadseregek ama hagyományát, hogy az előnyomulás során készleteiket lehetőleg a megszerzett területek felprédálásával töltötték fel. A fejlett világban az újkor idejére ez nagyrészt háttérbe szorult ugyan, de ha az ókori bölcs szavait másként értelmezzük, azok a hadviselés egy másik régi törvényszerűségét is kifejezik.

Egy kanadai TV-sorozat kapcsán már írtunk arról a figyelemreméltó buzgalomról, amellyel a filmstúdiók a mai napig le akarják húzni a második világháborúról a sokadik bőrt is. Nem kell azonban megfeledkezni arról, hogy ezt nem mindig a ma bevettnek számító stílusjegyek alkalmazásával tették meg.

Mint arról korábban beszámoltunk, szerkesztőségünk két tagja, Rammjaeger83 és SchA március elején a Klasszik Rádió Kelet Nyugaton című műsorában vendégeskedtek. A Kínai Népköztársaság fegyveres erőiről szóló beszélgetésből készült négy rövid műsorszám március 6-9. között hangzott el a Klasszik Rádió műsorán. Aki esetleg lemaradt volna róla, most blogunkon is meghallgathatja, mégpedig a zenei betétek nélkül.

A második világháború Bécsben fellelhető emlékeit már korábban bemutattam, a mai jeles ünnep alkalmából pedig a tavalyi nyaralás során a bécsi hadtörténeti múzeumban (Heeresgeschichtliches Museum) készített azon képekkel kedveskedem az olvasónak, amelyek nem a történelem legjobban kivesézett és népszerűsített fegyveres konfliktusához, hanem más korszakokhoz, pl. az 1848-49-es szabadságharchoz kötődnek. Mivel a szóban forgó kultúrprogram előtt nem ruháztam be egy új digitális fényképezőgépre, sajnos a képek nagy része bevallottan nem nyújt elsőrangú vizuális élményt, így a mai posztot elsősorban kedvcsinálónak szánom azoknak, akik az egykori császárváros meglátogatását tervezik.

A kommentekben folytatott viták során szóba került már itt a blogon is a nemzetközi fejlesztési és segélyszervezetek és a katonai/biztonsági magáncégek (PMC-k/PSC-k, pontatlanabb ámde romantikusabb megfogalmazással élve zsoldoscégek) közötti, időnként furcsának ható együttműködés, hogy ti. mennyire egyeztethető ez össze bármiféle segélyezési tevékenységgel. Kabulban most elérkezettnek látták az időt, hogy egy huszárvágással megoldják a problémát, egyszersmind egy újabb darabot szeljenek a nemzetközi segélyek évről évre kisebb tortájából.