A nyolcvanas évek csodálatos évtized volt a hadiipari cégek, fegyverkereskedők, zsoldosok és a konfliktuszónákra szakosodott tudósítók ill. szakértők számára, hiszen elhúzódó harcok tomboltak szerte a földgolyón az iraki sivatagtól kezdve az angolai szavannákon át az afganisztáni hegyekig és a bejrúti utcákig. A Közép-Amerikában párhuzamosan zajló polgárháborúk közül a tengerentúlon főleg az el salvadori keltette fel az érdeklődést - elsősorban nem az áldozatok száma vagy a hely stratégiai jelentősége miatt, hanem mert az USA kormánya Saigon eleste óta itt nyújtott először katonai támogatást egy baráti rendszernek a kommunista gerillák elleni harchoz.

Találós kérdés: hány országnak van ma Kelet-Európában titkosszolgálati múltú kormányfője? A FÁK államain és a hazai politikai vonatkozásokon túl, természetesen. Eggyel biztosan kevesebbnek. Keleti szomszédunkban két és fél hónapig bírta a külügyminiszterből a hírszerző szolgálat vezetőjévé, majd kormányfővé avanzsáló Mihai Razvan Ungureanu kormánya. 

Ezzel térjünk is vissza eredeti témánkhoz: hosszabb szünet után folytatjuk szomszédaink védelmi felkészültségét és haderejét elemző sorozatunkat, ezúttal délkeleti szövetségesünkkel, Romániával. Sokak számára a hazánk képességeivel való összehasonlítás ebben az esetben sokkal inkább történelmi, mint gazdasági szempontból indokolt, hiszen Régi mániám...

Nemrégiben, olvasgatva a születő afganisztáni különleges erőkről itt a blogon, és másfelé, szöget ütött a fejemben egy gondolat. Az afgán hadsereg (ANA) harcértéke ugyan javult az utóbbi időkben, de ahogy a régi mondás tartja, "európai harctéren meghalnának". Ugyanez igaz a a 9 ANA kommandós zászlóaljra is, melyek elvileg a helyi elit fegyveres erőt képviselnék, de a valóságban még messze nem annyira megbízhatóak és professzionálisak, mint ahogy Washington láttatni szeretné őket. Alig két hete történt a legutóbbi "green-on-blue incidens"  - ahogy az amerikai szakzsargon nevezi, amikor a szövetséges helyi erők egyszer csak amerikai katonák ellen fordítják fegyvereiket, és bizony egy afgán kommandós volt az elkövető.

Figyelem, kedves olvasók! Két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendégei lesznek. A beszélgetés, melynek témája a Szíriában több mint egy éve folyó - és a Konfliktus és Konspiráció egyik adásában már terítékre került - belharc, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: a hanganyag bekerült az archívumba.

UPDATE #2: a frissült letöltési link

5.g & SchA

Manapság mintha egyre több mindenről tartaná a népnyelv, hogy bezzeg Szlovákiában... S bár ennek megalapozottságát ars poeticánkhoz híven ehelyütt inkább nem feszegetnénk, egyet azért le kell szögeznünk: a védelmiipari kiállítások műfaja egyértelműen e körbe tartozik. Szerkesztőségi különítményünk múlt héten a pozsonyi IDEB 2012 nemzetközi védelmiipari kiállításon járt.

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast nyolcadik adása, melyben Benicsák Péter, Marton Péter ill. három szerkesztőnk, CN, Rammjaeger83 és SchA az UAV-k alkalmazásáról beszélgettek a téma iránt megnyilvánuló egyre nagyobb médiaérdeklődés kapcsán (lásd pl. itt és itt). Az előző adáshoz képest a hangminőség sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, de ettől függetlenül a tartalom remélhetőleg elnyeri a hallgatóság tetszését. Jó szórakozást!

Figyelem, kedves olvasók! Egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83 ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendége lesz. A beszélgetés, melynek témái a Maliban zajló - pontosabban lezajlott - tuareg felkelés ill. a két Szudán közötti határvillongások, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: letöltési link a hanganyaghoz

UPDATE #2: a frissült letöltési link

A Robert Bales törzsőrmester által elkövetett gyilkosságsorozat után, annak körülményei miatt újra előkerült a régi vita Afganisztánban, ami az éjszakai rajtaütések létjogosultságát és a külföldi irányítását illeti. Hamid Karzai elnök már évek óta politikai tőkét igyekezett kovácsolni azzal, hogy a NATO-országok (elsősorban az USA) különleges erői által végrehajtott műveleteket elítélte és az afgán fél bevonását követelte. Az Egyesült Államok az elmúlt hetekben végül kompromisszumra jutott az afgán kormánnyal, de érdemes körbejárni, hogy ez mit is jelent.

Nemrég feltűnt, hogy a Maliból érkező hírek nem tesznek említést arról, bevetett-e a bamakoi kormány légierőt is a tuareg felkelők ellen, és ha igen, hol és milyen eszközökkel. Rövid keresgélés után olyan sajtóértesülésekre lehet bukkanni, melyek szerint február-március folyamán két, helyi szinten fontosnak számító város, Gao és Tesszalit térségében a betolakodókat a kormányerők harci gépeit és helikoptereit repülő ukrán zsoldosok támadták.

Az elmúlt hetek afrikai eseményei fényt vetettek arra az érdekességre, hogy igen hasonló adottságokkal rendelkező országok is egészen eltérő történelmi utakat járhatnak be. A hajdanvolt szuverén, egységes Szudán kb. 55 éves fennállásának zömét öldöklő polgárháborúzással töltötte, a két országrész pedig képtelen megegyezni olyan sarkalatos kérdésekben, mint a közös államhatár, az örökölt államadósság felosztása vagy az olajmezőiket a Vörös-tengerrel összekötő vezeték használata. Így aztán aligha lepődtek meg sokan, amikor a markáns nézeteltérések nemrég légierőt és tüzérséget is felvonultató összecsapásokba torkolltak. Egy nagyjából funkcionáló államot nehéz összerakni, de úgy tűnik, bizony kulturáltan szétszedni sem gyerekjáték.