Nemrégiben, olvasgatva a születő afganisztáni különleges erőkről itt a blogon, és másfelé, szöget ütött a fejemben egy gondolat. Az afgán hadsereg (ANA) harcértéke ugyan javult az utóbbi időkben, de ahogy a régi mondás tartja, "európai harctéren meghalnának". Ugyanez igaz a a 9 ANA kommandós zászlóaljra is, melyek elvileg a helyi elit fegyveres erőt képviselnék, de a valóságban még messze nem annyira megbízhatóak és professzionálisak, mint ahogy Washington láttatni szeretné őket. Alig két hete történt a legutóbbi "green-on-blue incidens"  - ahogy az amerikai szakzsargon nevezi, amikor a szövetséges helyi erők egyszer csak amerikai katonák ellen fordítják fegyvereiket, és bizony egy afgán kommandós volt az elkövető.

Azonban az eszmefuttatás kedvéért tegyük fel, hogy az amerikai kiképzőknek sikerül felállítani egy pár ezres elit ütőerőt, mely:

1. kiválóan felfegyverzett és nyugati különleges egységekhez hasonlóan a legmodernebb eszközökkel ellátott
2. az átlag ANA katonáknál jobban motivált, és ennek köszönhetően sokkal erősebb csoportkohézió alakul ki benne, mint az ANA más egységeinél
3. ezekből fakadóan - a jelenleg Afganisztánban tartózkodó ISAF és amerikai erőket leszámítva - kimagasló harcértéket képvisel, mind a felkelőkkel, mind az ANA bármely egyéb egységével összemérve

Kérdés, hogy ez valóban egy annyira egyértelműen pozitív dolog lenne-e, mint ahogy azt a sajtóban időről-időre felröppenő sikersztorik sugallják? A múltra visszatekintve, elit katonai csoportok gyakran önállósították magukat, amikor a labilis belső helyzet és a gyengekezű politikai vezetés kombinációjával találták magukat szembe. És itt most nem arra kell rögtön gondolni, hogy egy renegát ANA főtiszt majd jól megpuccsolja Karzait az amerikaiak távozását követően.

A mexikói drogháborúban jelenleg a Los Zetas a legnagyobb ellenőrzött területtel rendelkező kartell, az Egyesült Államoktól egészen Guatemaláig tőlük retteg mindenki (habár pontos határok hiányában, valamint az állandóan gazdát cserélő városok, körzetek miatt ez talán egy merész kijelentés).  Az ő történetük pedig Arturo Guzmán Decenaval és egy mexikói különleges egység, a GAFE (Grupo Aeromóvil de Fuerzas Especiales - Különleges Erők Légiszállítású Csoportja) mintegy 40 tagjával kezdődött. A GAFE a mexikói szárazföldi erők különleges egysége, feladatai közé a terrorelhárítás, rajtaütések, kiemelt személyek elfogása és elvileg a COIN tartozik, tagjai magasan képzettek a dzsungelharctól kezdve a városi harcig a fegyveres összecsapások minden formájában.  Ettől az egységtől csábította át a Gulf kartell Decenát, majd később bajtársait, hogy a testőrként, illetve elit zsoldoscsapatként funkcionáljanak a szervezetben. A motiváció egyszerű volt - pénz, méghozzá egy vagonnal. A többi már történelem, a jól kiképzett ex-katonák lemosták a rivális kartellek "hobbiharcos" fegyvereseit, és annyira bejött nekik a dolog, hogy önállósították magukat és korábbi kenyéradójuk ellen fordulva saját kartellt gründoltak. Dacenát 2002-ben lelőtték, és azóta sok más ős-Zeta került koporsóba vagy börtönbe, de a Los Zetas továbbra is él és virul az alapítók hagyatékának köszönhetően.

Nézzük Afganisztánt - önállóan működőképes állam nincs, erős központi kormányzat által fenntartott közrend nincs (elég régóta), egymással rivalizáló fegyveres csoportok, hadurak vannak, dollármilliárdokat érő drogbiznisz van. Ez utóbbi talán a legfontosabb párhuzam, a tengernyi pénz ellenállhatatlan motiváció valakinek, aki havi pár száz dollárból él. Ha  megismétlődik a szovjet kivonulás utáni helyzet, vajon egy  - szigorúan elméletileg - páratlan harcértékű katonai egység rendszer védőbástyája marad, vagy új politikai tényezőként önálló életre fog kelni? Ha tényleg sikerülne az amerikai kiképzőknek egy elit fegyveres erőt létrehozni Afganisztánban, miért érné meg nekik jobban a mesterségesen életben tartott Karzai-rezsimet támogatni mentoraik távozása után, ahelyett hogy zsoldosként egyik vagy másik hadúrhoz szegődjenek, vagy egyenesen saját babérokra törjenek, nem az iszlámért, vagy egy erős Afganisztánért, hanem ópiumkereskedelemből nyerhető gazdagságért?

/Persze az eszmefuttatás másik oldala, hogy egykor Dél-Vietnamnak is voltak speciálisan kiképzett különleges erői, mint a LLDB, harctéri sikereket is elértek, és mégsem számítottak semmit, amikor végül Vietnami Néphadsereg lerongyolt Saigonig./