Már régebben elterveztük, hogy a médiában felbukkanó sajátos történelmi hasonlatok témája megérdemelne egy részletes posztot. Ennek alighanem itt lenne az ideje, mert a közelmúlt sok újdonságot produkált ezen a téren. A teljesség igénye nélkül: Szíria (vagy Líbia) lehet az új Irak, egy másik verzió szerint Szíria lehet az új Bosznia, Mali lehet a második Szomália, továbbá Líbia lehet az új Afganisztán (korábban Jemenről mondták ugyanezt, de ez már többé-kevésbé "lecsengett" - nyilván a médiamunkások figyelme sem lankadatlan). A legfrissebb okosság szerint Mali "Nyugat-Afrika Afganisztánjává" válhat - nem kisebb hatalom mondta ezt, mint a francia védelmi miniszter.

/Figyelmeztetés: az alábbiakban olyan videófelvételek láthatók, amik helyenként a nyugalom megzavarására alkalmasak. Megtekintésüket erősebb idegzetű, felnőtt olvasóknak ajánljuk./

A BBC készített egy három részes sorozatot a brit hadsereg szerepvállalásáról Afganisztánban, a Helmand tartományi szerepvállalásra koncentrálva. A sorozat felettébb tanulságos, sokat elárul a háború jellegéről és annak hatásairól az ott harcoló szövetséges katonákra. A sorozat erénye, hogy a harcokban résztvevő katonákat szólaltatják meg, és emellett a katonák által forgatott videók (mind a harci, mind a nem harci vonatkozásokat illetően) kitűnően és látványosan illusztrálják a szövetséges katonák mindennapjait a kis, előretolt és lehetőség szerint afgán településeken létesített bázisaikon. (Minden rész kb. egy óra.)

Egyik olvasónk, Mr. Extreme ismét egy múzeumlátogatásról szóló képes összefoglalóját bocsátotta rendelkezésünkre - Málta után ezúttal Norvégiáról -, melyért a szerkesztőség ezúton is köszönetet mond neki. A teljes galéria megtekinthető a poszt végén.

2012. június 2-5. között Norvégiában voltam egy hosszú hétvégére tervezett kiránduláson, és az utolsó napra beiktattam némi múzeumlátogatást is a sok fjordnézegetés után. Az Oslo szélén, a kikötőben található Akershus-erődben (Akershus Festning) lévő Norvég Ellenállási Múzeumot (Norges Hjemmefrontmuseum) látogattam meg. Az egyik leghangulatosabb múzeum, amiben eddig jártam – bár a Norvég Fegyveres Erők Múzeuma a temérdek képernyővel, projektorral, multimédiával és beállított életképekkel azért megelőzi. Ebben a múzeumban viszont rengeteg a korabeli plakát és újság, és eléggé sötét az egész hangulata, a fal mindenhol fekete és tele van beágyazott, nem túl jól kivilágított vitrinekkel. A szemnek jó, de a fényképezőgép csak erőlködik...

5.g & Rammjaeger83

Jelenleg egy NATO-tagállamban sincs olyan szintű belpolitikai feszültség, mint amely az egykori szovjet tömb tagjait jellemezte, de ez még persze változhat - egy tavaly nyári elemzésünkben írtuk ezt a helyzetértékelést, és már a közelmúlt eseményei is jól mutatják, hogy az óvatos megfogalmazás bizony nem volt indokolatlan. A leginkább Görögországot szorongató, de a portugál, spanyol vagy akár olasz “dominók” eldőlésével is fenyegető általános európai válsággal eddig nem foglalkoztunk, mivel nem tekintettük kifejezetten biztonságpolitikai témának, de túlzás nélkül állítható, hogy egyszer az lehet belőle.

Akik valamennyire is tisztában vannak Görögország 20. századi történelmével, az ottani helyzet további és drasztikus súlyosbodását is lehetségesnek tartják. Legalábbis erre lehet következtetni az esetleges katonai puccsal kapcsolatos találgatásból, amely tavaly egy állítólagos CIA-jelentésre hivatkozó német bulvárcikkel vette kezdetét a nemzetközi médiában, és azóta is váltakozó intenzitással folyik itthon és külföldön egyaránt. Még olyan, jelentéktelennek nem nevezhető szereplők is reális lehetőségnek tekintik ezt, mint pl. Cohn-Bendit vagy egy volt francia kormányfő.

Úgy döntöttünk, interjúsorozatunk folytatásához hosszú idő után ismét idegen vizekre evezünk, ezért a Washington Post biztonságpolitikai szakírójával, Walter Pincus amerikai újságíróval folytattunk e-mailes beszélgetést arról, hogyan látják az Egyesült Államokban a közelmúlt fegyveres konfliktusait és azok tanulságait. Pincus cikkei itt olvashatóak, az eredeti interjú pedig itt érhető el, de oda csak az esetleges angol nyelvű kommenteket várjuk. A blog.hu berkeiben "deuscreator" néven futó olvasónknak pedig ezúton is köszönjük a kontaktot.

This time we decided to again sail to foreign waters in our interview series and conducted an e-mail interview with American journalist Walter Pincus, who reports on intelligence, defense and foreign policy for The Washingon Post. We asked him about topics related to the American perception of recent armed conflicts and the conclusions they have driven from those. The Hungarian translation can be accessed here. We ask our readers to comment here in English and there in Hungarian.

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast kilencedik adása, melyben Benicsák Péter, Marton Péter, Wagner Péter és egyik szerkesztőnk, CN a közelmúltbeli NATO-csúcs apropóján Afganisztán ill. az ottani külföldi katonai jelenlét kilátásairól és múltjától beszélgettek, az előző adással ellentétben élvezhető hangminőségben. Jó szórakozást!

Idén májusban vált nagykorúvá a Hegyi-Karabah hovatartozásáért az örmények és azeriek által vívott háborút (1988-94) ún. "befagyott konfliktussá" változtató tűzszünet. Az 1994. május 5-én aláírt, az EBESZ ún. Minszki csoportjának közvetítésével létrejött biskeki protokoll és az egy hétre rá, az érintett felek vezetői közötti moszkvai egyezmény felfüggesztette a hat évig tartó, etnikai összetűzésekből konvencionális háborúvá fejlődő konfliktust. Az azóta eltelt 18 évben a harcok a tűzszüneti vonal melletti lövöldözések ellenére nem újultak ki, a befagyott Karabah-konfliktus azonban a tágan értelmezett kaukázusi térségbeli viszonyrendszer egyik legfontosabb biztonsági-stratégiai kihívása maradt. Blogunk szokásához híven egy újabb, az utóbbi időben kevéssé tárgyalt konfliktusra világítunk rá az alábbiakban.

Rammjaeger83 & SchA

- Minek nevezed azt a feketét, aki repülőgépet vezet?

- Hát pilótának, te rasszista!

Ismét jelentkezik a KatPol Filmklub, ezúttal George Lucas az amerikai 332. vadászosztályról forgatott filmje került a terítékre. A szó szerinti fordításban szoftpornósan hangzó "Vörös Farkak" c. film Lucas szerint azért nem kapta meg Hollywood pénzügyi támogatását, majd később a jogosan járó babérokat - nálunk be sem mutatták a mozikban - mert Amerika és a világ még nem áll készen egy olyan filmre, ahol minden számottevő szerepet feketék játszanak. A mi véleményünk szerint a magyarázat a film kudarcára némileg prózaibb - Lucas bácsinak már rég elvette az eszét a CGI, a film meg csak szimplán szar.

A nyolcvanas évek csodálatos évtized volt a hadiipari cégek, fegyverkereskedők, zsoldosok és a konfliktuszónákra szakosodott tudósítók ill. szakértők számára, hiszen elhúzódó harcok tomboltak szerte a földgolyón az iraki sivatagtól kezdve az angolai szavannákon át az afganisztáni hegyekig és a bejrúti utcákig. A Közép-Amerikában párhuzamosan zajló polgárháborúk közül a tengerentúlon főleg az el salvadori keltette fel az érdeklődést - elsősorban nem az áldozatok száma vagy a hely stratégiai jelentősége miatt, hanem mert az USA kormánya Saigon eleste óta itt nyújtott először katonai támogatást egy baráti rendszernek a kommunista gerillák elleni harchoz.