CN & Rammjaeger83

Az igazat megvallva itt a szerkesztőségben nem követtük lankadatlan figyelemmel a krími és kelet-ukrajnai eseményeket, illetve ezek visszhangját, de annyit így is bizonyosan el lehet mondani, hogy mindezt a véleményformáló nyugati média az orosz külpolitikában bekövetkezett baljós fordulat megnyilvánulásának tekinti, amely veszélyt jelent Oroszország szomszédaira, továbbá destabilizálja a nemzetközi rendet és kereskedelmi kapcsolatokat, így végső soron az orosz államnak is hátrányára válik. Természetesen lehet vitatkozni az efféle vélekedések megalapozottságáról, mögöttes okairól, de ez más lapra tartozik. Annyit viszont valóban kijelenthetjük, hogy létezik az államközi kapcsolatokra vonatkozó három, íratlan elv, melyeket az orosz kormány eddig betartott, Ukrajnában azonban mindet látványosan felrúgta. Ezeket röviden így lehet összefoglalni:

A hidegháború évtizedeiben a katonai nagyhatalmak közötti kapcsolatokra a rendszeres válságjelenségek dacára többé-kevésbé kiegyensúlyozottság, rendezettség volt jellemző, így a korábbi európai korszakokhoz képest a katonai vezetők is a történelem kevésbé ismert, jelentéktelenebb szereplőivé váltak. A szovjet tömb államaiban a fegyveres erők feletti szigorú pártfelügyelet magától értetődő követelménynek számított, ami eleve kizárta a hadsereg önálló hatalmi tényezőként való fellépését, vagy akár bármilyen katonatiszti csoportosulás önálló tevékenységét. És mivel a nemzetközi gulyáskommunizmus aránylag nyugalmas belső viszonyait háborús fenyegetés sem forgatta fel különösebben, kifejezetten szembetűnő, hogy a szocialista fegyverbarátságban egybeforrt hadseregek alig "neveltek ki" olyan tábornokokat, kiknek nevét, tetteit akár tehetségük miatt, akár egyéb okból megőrizte volna az utókor emlékezete.

A minap tiboru, a Konteóblog szerzője közölte velünk is a hírt, hogy immár a nagyközönség számára hozzáférhetővé vált a Konteó 1: Harminc válogatott összeesküvés-elmélet c. művének folytatása. A tartalomjegyzékből kiderül, hogy a biztonságpolitika iránt érdeklődők ebben a kötetben is találhatnak majd szellemi táplálékot, úgyhogy azt csak ajánlani tudjuk nekik s egyben minden olvasónknak. A könyv megrendelhető az Alexandra, a Libri, a Bookline és a Göncöl Kiadó weboldalán, a könyvesboltokban pedig kb. június elejétől lesz kapható. Jó szórakozást kívánunk hozzá!  

A minap Pável blogján rá lehetett bukkanni a Hadtörténelmi Közlemények 126. évfolyamának 2. számára, abban pedig (571-581. old.) Dr. Számvéber Norbert tollából azon - bizonyára igen csekély számú - szakmai igényű kritikák egyikére, melyek a 2. vh. keleti hadszínterén bevetett magyar megszálló csapatokra vonatkozó, nemrég megjelent dokumentumgyűjteményt veszik szemügyre. A cikkhez nem fűzünk kommentárt, egyrészt mert könyvkritikára kritikát írni már kissé izzadságszagú műfajnak tűnik, másrészt az ilyesmit ildomos ráhagyni a komoly szakmai előélettel rendelkező hadtörténészekre. Inkább azt emeljük ki, hogy részletes választ ad arra a kérdésre, ami a téma körüli, igazság szerint nem valami színvonalas vitákban mintha teljesen háttérbe szorult volna: milyen források alapján lehetne egyáltalán képet alkotni a 20. századi magyar hadtörténet eme - a kritika szavaival élve - feldolgozatlan és kibeszéletlen fejezetéről?

Az egykori brit filmhíradók kapcsán már utaltunk arra, hogy a 2. világháború idején az Egyesült Államok átlagpolgárai a japánokat, nem pedig a németeket tekintették a fő leküzdendő ellenségnek, noha ezt ma már nem tudná megmondani senki, aki a kanonizált történészi munkák és a hollywoodi filmek alapján alkot képet a múltról. A katonai tömegtájékoztatásért felelős szervek annak idején persze tisztában voltak a valós helyzettel. Jól bizonyítja ezt két, hasonló céllal megalkotott hivatalos rövidfilm, amely az informatika forradalma révén ma már a nagyközönség számára is világszerte hozzáférhető.

Hadimúzeumokról szóló sorozatunk mai részében Németország két, keleti tartományaiban lévő múzeumot mutatunk be.

I. a Bundeswehr Hadtörténeti Múzeuma, Drezda

Nincs könnyű helyzetben Németország, hogyha saját hadtörténelmét kell kiállítható formában a nagyközönség elé tárnia. Míg mondjuk Moszkvában, Párizsban, vagy akár a közép-európai “győztes hatalmak” fővárosaiban a mai napig teljesen elfogadott egy katonai felvonulás a Függetlenség/Győzelem napján, addig ez Berlinben elképzelhetetlen lenne. Ugyanez érvényes a hadtörténeti múzeumokra és kiállításokra is. Bár sokan vannak, akik egy hazai sátoros könyvvásár átlagos II. vh-s tematikája nyomán (lásd: “A rettenthetetlen Waffen-SS páncélosai” és hasonló című könyvek) tömeges páncélos fétist várnának a Bundeswehr drezdai múzeumában is, a német katonai hagyományok mainstream megítélése ezt láthatóan nem teszi lehetővé.

Figyelem, kedves olvasók! A Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorában április 5-én, szombaton 17:30-tól, ill. vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt annak az adásnak a harmadik, befejező része, amely egyik szerkesztőnk, SchA közreműködésével mutatja be az 1. arab-izraeli háború előzményeit és eseményeit. Az első rész itt, a második pedig itt tölthető le. A beszélgetés kitér az 1948. júl-okt. közötti 2. tűzszünetre, az arab vereséggel végződő Dekel és Hiram hadműveletekre, továbbá az izraeli erők felszerelésére, a szembenálló felek veszteségeire és a résztvevő külföldi önkéntesekre is. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!

UPDATE: a hanganyag elérhető

5.g & CSM & Rammjaeger83 & SchA

Amint azt olvasóink megszokhatták, a KatPol mindig a közhangulat ütőerén tartja kezét. Ezért napokkal a 2014-es parlamenti választások előtt blogunk sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a megcsömörlött tömegek esdeklő hangját, akik számára a jelenlegi magyar politikai paletta már nem kínál vállalható alternatívát.

E széleskörű társadalmi igény hívta életre mai posztunkat, melyben olyan külföldi pártokat ajánlunk olvasóink szíves figyelmébe a világ minden tájáról, melyek sajátos tapasztalataik és nézőpontjuk révén – ha meghívást nyernének a magyar választásokra – új színnel gazdagíthatnák hazánk politikai életét.

Figyelem, kedves olvasók! A Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának kétrészes adása, mely egyik szerkesztőnk, SchA közreműködésével mutatja be az örökzöldnek számító, sokszor egyszerűen csak közel-keletinek nevezett konfliktus kezdeti szakaszát, korábbi bejelentésünkkel ellentétben nem ma, hanem jövő héten folytatódik. A beszélgetés témája az I. arab-izraeli háború menete az 1949-es fegyverszünetig, és március 29-én, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig másnap 02:00-től ill. 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!

UPDATE: A dolgok végülis úgy alakultak, hogy ezt a témát nem két, hanem három adásban fogja feldolgozni a Hadak útján c. műsor. A 29-i adásban a cionista fegyveres csoportok által az arab polgári lakosság ellen még az I. arab-izraeli háború előtt indított tisztogató műveletekről lesz szó, továbbá az Izraelt megtámadó arab államok politikai céljairól, a harcba vetett katonai erők létszámáról, kiképzéséről és felszereléséről, végül pedig a háború főbb mozzanatairól az első, 1948. júliusi fegyverszünetig.

A grúziai háború utáni ésszerűsítési átalakítások egyszerre kívánták kezelni a haditechnikai és felszerelésbeli, a szervezeti, a harckészségi és a hadiipari lemaradást, helyenként több évtizedes tabukat döntve le. Az ambiciózus reformok a tábornoki kar heves ellenállása ellenére számos eredményt hoztak, a honvédelmi miniszter ugyanakkor 2012 végén belebukott egy homályos magánéleti-korrupciós ügybe. Az utódjául kinevezett, népszerű Szergej Sojgu hadseregtábornokkal szemben óriási elvárások vannak mind a reformok ellenzői, mind a reformok támogatói részéről, eddigi bő egyéves ténykedése során ugyanakkor elsősorban a reformok mérséklésére utaló lépéseket látni (nem függetlenül attól, hogy a 2011-2012 fordulóján a középosztály fiataljai körében kitörő elégedetlenséghullám és a gazdasági teljesítmény romlása miatt újra szükség van a fegyveres erők megbékítésére és lojalitására). A strukturális reformok sikere ellenére ugyanakkor az évtized költséges orosz fejlesztései számára komoly kihívásokat vet fel a gazdaság helyzete.