5.g & CSM & Rammjaeger83 & SchA

Amint azt olvasóink megszokhatták, a KatPol mindig a közhangulat ütőerén tartja kezét. Ezért napokkal a 2014-es parlamenti választások előtt blogunk sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a megcsömörlött tömegek esdeklő hangját, akik számára a jelenlegi magyar politikai paletta már nem kínál vállalható alternatívát.

E széleskörű társadalmi igény hívta életre mai posztunkat, melyben olyan külföldi pártokat ajánlunk olvasóink szíves figyelmébe a világ minden tájáról, melyek sajátos tapasztalataik és nézőpontjuk révén – ha meghívást nyernének a magyar választásokra – új színnel gazdagíthatnák hazánk politikai életét.

1. Yisrael Beitenu

Mottó: Magyarország a mi hazánk!

Ezt a viszonylag fiatal pártot Evet Lvovich Liberman Avigdor Lieberman moldáv kidobóember éleslátású izraeli politikus alapította 1999-ben, miután nem volt megelégedve a gerinctelen kompromisszumokkal, melyeket a kormánya a palesztinok felé tett. A Yisrael Beiteinu nem fél szembeszállni a hazáját fenyegető veszélyekkel, legyen az az iráni atomprogram, az őshonos arab lakosság, vagy akár a pogromokat tervező antiszemita feketék.

Lehetséges program: Magyarországi tevékenységébe a párt ugyanazzal a hazafias lendülettel vágna bele, amit eredeti hazájában képvisel. Mindenekelőtt leszögezné, hogy Magyarország kizárólag a magyaroké - és itt a született, nem pedig holmi "betért" magyarokra kell gondolni. A jelenlegi kormány kettős állampolgársági kezdeményezését továbbfejlesztve megalkotná a magyar visszatérési törvényt. Minden nem magyar etnikumú bevándorlónak kötelező tennék a hűségesküt a "magyar és demokratikus Magyarországra", melyet idővel kiterjesztenének a már állampolgársággal rendelkező kisebbségekre is, csak hogy megtanulják, hol a helyük. Ha megtagadják, elveszítik a szavazati jogukat - no de annyi baj legyen.

Előnyök: Mivel a Yisrael Beiteinu kemény magját a posztszovjet térségből érkező zsidó bevándorlók alkotják, az esetleges magyarországi választási győzelmük esetén tovább javulnának a kapcsolatok Oroszországgal, és a keleti nyitás nemes elvét szem előtt tartva ne feledkezzünk meg arról, hogy Izrael is tőlünk keletre található. Magyarország egyszer s mindenkorra lerázhatná az antiszemitizmus oly sokszor igazságtalanul felhánytorgatott vádját. Radikális intézkedéseivel minden bizonnyal hozzájárulna a magyar szélsőjobb és a zsidóság történelmi megbékéléséhez, 

Hátrányok: A környező államokban - de még a történelmi Nagy-Magyarország területén - felbukkanó illegális magyar telepek ki fogják vívni a szomszédok rosszallását. Diplomáciailag nem tenne jót Magyarországnak, ha Lieberman miniszterelnökként felváltva fenyegetőzne Bős-Nagymaros és Bukarest szétbombázásával. Az EU sem nézné jó szemmel, ha a magyarországi romák 90%-át kutasítaná az országból, mondván "találjanak maguknak új roma identitást Magyarország határain túl. Itt nincs helyük. Vegyék a cókmókjaikat, és takarodjanak." 

2. Oroszországi Liberális Demokrata Párt (LDPR)

Mottó: Hadat üzenünk az unalomnak!

Az 1991-ben a még a KGB által a liberális ellenzék összezavarására életre hívott orosz kabarépárt vezetője, az 1990-es évek politikai vállalkozója fenegyereke, Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij nevével forrt össze. Vlagyimir Volfovics az orosz közélet egyik jelensége, aki 20 éve a performanszaiból él és ennek érdekében részéről nincs finomkodás, keresetlen szavakkal elmondja sokakat megbotránkoztató nézeteit, sőt, véleményéért verekszik is, ha kell. A csak a show kedvéért vallott nagyorosz nacionalista, etatista, illetve nyugat-, kozmopolita-, iszlám, közép-ázsiai-, kínai-, kaukázusi-, madárvándorlás-, stb. ellenes - és egykor (részben zsidó származása ellenére) antiszemita - nézeteivel a leginkább képes a figyelem magára és közéleti kérdésekre irányítására. Zsirinovszkijék számára nincs lehetetlen, az LDPR-féle hazai és külföldi figyelemfelkeltés új eleme lehetne magyar politikai arénába való betörés.

Lehetséges program: Az LDPR komoly lehetőséget láthat letargiába süllyedt kis hazánk felrázásában, hisz a politikai performanszokhoz Vlagyimir Volfovicsnál senki nem ért jobban. Annál jobb antré már nem is kell, mint hogy az ukrán válság kapcsán visszacsatolná Kárpátalját Magyarországhoz. A megalkuvásmentes képviselet jegyében a Parlamentben akár ököllel is kiállna választói érdekeiért, ugyanakkor szavazataival kívülről bárkit támogatna kormányon, de persze csakis pénzért azért, hogy a Haza érdekében hozzájáruljon a kormányzás stabilitásához. A párt emellett fokozná a Nyugat-ellenes retorikát, folytatná a keleti nyitást, különösen annak orosz irányát és alaposan beolvasna a multiknak is. 

Előnyök: Az LDPR kétségtelenül új színt hozna a magyar belpolitikába, polgárpukkasztó viselkedésével könnyedén át tudna lépni a magyar belpolitika hagyományos árkain, törésvonalain. Valóban szorossá válnának az orosz-magyar kapcsolatok, jelentős orosz befektetések jönnének. Ráadásul sikerülne neki, ami másnak nem: a bulvárban tobzódó lakosság jelentős részének figyelmét a közéleti kérdésekre irányítaná.

Hátrányok: Az LDPR vezetője vállalhatatlan, szélsőséges nézeteivel és keresetlenségével túl sok belső konfliktust generálna, mert mindenkinek beszólva, sokakat megbotránkoztatva a mostaninál is jobban szembefordítaná egymással a magyar társadalom összes csoportját. Mindemellett túl sok külső konfliktust is generálna, lejáratná az országot Európában, megrontaná a kapcsolatainkat Magyarország és Oroszország összes szomszédjával is. Zsirinovszkij és pártja emellett a performanszhoz valószínűleg sokkal jobban ért, mint a kormányzáshoz. Ráadásul 1904 után a Parlament székei előbb-utóbb újra összetörnének. 

3. Hezbollah

Mottó: S valóban, Isten pártja az, akiké a kétharmad lesz!

Libanon híres-hírhedt ellenállási szervezetét talán keveseknek kell bemutatni. A párt a kisemmizett síiták védelmezőjeként fegyvert fogott az 1982-ben benyomuló izraeli megszállók ellen, hogy hosszú és véres gerillaharcban végül 18 év után előzze őket Libanonból. A forrófejű fiatalok alkotta szedett-vedett csapat idővel a Közel-Kelet legprofibb arab seregévé vált, mely jelen van a parlamentben, minisztereket ad a kormányba, rendelkezik saját rádió- és TV-csatornával, kórházakat és egyéb szociális intézményeket tart fent, zenei alkotásokat ihlet és még számítógépes játékban is kiadta saját kalandjait. Tette mindezt egy vallási pártként - azért érezzük a kontrasztot a mi kereszténydemokratáinkkal. Magyarországnak tempó kell, Magyarországnak a Hezzi kell!

Lehetséges program: Felszabadító szervezetként a Hezbollah Budapesten regnálva is ismerős helyzetben találná magát - az ország jelenlegi határait összevetve a Nagy-Magyarországos autós matricákkal hamar levágnák, mi a stájsz. Ha a környező országok keménykednének a területükön élő magyar kisebbséggel, hamar szlovák és román laktanyák repülnének levegőbe az erőtlen diplomáciai nyilatkozatok helyett. Az erődemonstráció persze nem csak kifelé irányulna - vidéken is javulna a lakosság hangulata, ha látnák, hogy Opel Astrás polgárőrök helyett gépesített Hezbollah egységek járőröznek, és a renitensebb faluvégeknek, városnegyedeknek látványos rendőri intézkedések helyett egy-egy katyusa-sorozattal magyaráznák el, hogy a törvényeket illik betartani.

Előnyök: Magyarország katonai képességei hirtelen megugranának, mivel az iráni fegyverekkel felszerelt HA-milíciák ereje elhomályosítaná a Magyar Honvédséget. A magyar külügy évszázadok után ismét erőfölényből tárgyalhatna a szomszédos országokkal, és a mainstream médiát bejárná a Magyarország határvonalairól kiinduló rakéták hatótávolságát ábrázoló, vészjósló térkép. Hosszú évek pánikkeltő riogatása után végre valódi harcértékkel bíró félkatonai erői lennének az országnak a mindenféle amatőr gárdák helyett, ugyanakkor a magyar szélsőjobb is félhetne, hiszen ezúttal sémi fekete bakancsok masíroznának az utcákon.

Hátrányok: Magyarországon sem a jobb, sem a baloldal tetszését nem nyerné el az iszlám térhódítása. Sokat ártana az országnak, ha az izraeli légierő néhány évente "a Hezbollah élő pajzsnak használja Magyarországot" címszóval rommá bombázná Budapestet.

4. Elnöki Többség (MP)

Mottó: Meh...

Szigorúan véve nem párt, hanem különféle pártokat és más politikai szerveződéseket egyesítő ernyőszervezet, melyet Szövetség az Elnöki Többségért (AMP) néven 2006-ban, a Kongói Demokratikus Köztársaság (több mint egy évtizednyi polgárháború és sok évtizednyi Mobutu után) első szabad demokratikus elnök- és parlamenti választásait követően az a magasztos eszme hívott életre, hogy az általános meglepetésre hivatalát megőrző elnök, Joseph Kabila kényelmes többségre támaszkodhasson az ország törvényhozásában. Ez a nemes igyekezet különféle volt hadurak, megélhetési politikusok és naiv idealisták között még az Egyesített Lumumbista Pártot is képes volt egy platformra hozni a Mobutista Demokraták Szövetségével.

A 2011-es választások előtt Kabila elnök a választójog néhány jól irányzott módosításával sikerrel gondoskodott a helyes irány tartásáról. Mozgalma nevéből elhagyta a „szövetség” kifejezést, s a temérdek tagszervezet közt megerősítette saját pártja, a Néppárt az Újjáépítésért és Demokráciáért (PPRD) befolyását. Nem is meglepő, hogy az elnök és mozgalma ismét fényes győzelmet aratott. A világ pedig már annyi pénzt és erőfeszítést fektetett a béketeremtésbe, hogy egy kis választási csaláson és megfélemlítésen már igazán nem akad fenn senki.

Lehetséges program: Társadalomlélektani szempontból Fekete-Afrika számos országában a politika hasonló szerepet tölt be, mint idehaza a foci. Csak sokkal több fegyverrel és borzalmas ál-latin tánczenével. Az MP által összefogott számtalan kisebb-nagyobb szervezet közt így mindenki találhatna számára szimpatikusat, melynek önfeledten drukkolhat. A mozgalom minden bizonnyal az ország újjáépítésével – utak és erőművek építésével –, esetleg a keleti végeken beköszöntő béke ígéretével kampányolna, a gyakorlatban azonban mindenki beérné annyival, hogy az állam nem zaklatja túlságosan a népet, és cserébe az sem feszegeti túlságosan, hogy mennyit lopnak nagyjai.

Előnyök: A kormányzás minden eddiginél gördülékenyebbé válhatna, mindeközben a klientúra zsíros koncessziókkal gazdagodhatna, a közszféra minden szereplője szívfájdalom nélkül kamatoztathatná saját anyagi boldogulása érdekében a nép által reá ruházott hatalmat, bárki szabadon alakíthatna gerillahadsereget, és ömlene a segély az országba.

Hátrányok: Végülis, nézőpont kérdése. Lásd még: Előnyök. 

5. Nacionalista Mozgalom Pártja

Mottó: Türk farkastestvériség.

A Milliyetçi Hareket Partisi Törökország harmadik legnagyobb pártja. Az atatürki értelemben vett, európai, a fasizmus felé kacsingató sallangok nélküli nacionalizmust képviseli, török értékekkel, török hagyományokkal, török aspirációkkal egy szebb, igazságosabb világ iránt. És egy Szürke Farkasoknak nevezett, mára már független(?), sőt inaktív(?) szélsőjobboldali halálosztaggal.

Lehetséges program:  Más pártokkal ellentétben az MHP komolyan venné az elszámoltatás kérdését. Hogy a folyamat gördülékenyebb legyen, önkéntes aktivisták bevonásával, szokásos bírósági bohóckodást megkerülve intézhetnék a korrupt, hazaáruló politikusok felelősségre vonását, melynek következményeként Magyarországon ismét felívelne a(z életben maradt) közszereplők erkölcsi tartása.

Előnyök: Magyarország a turanizmus eszméjéhez visszatérve újra a pántürk testvériség oszlopos tagja lehetne, mint a legnyugatabbra szakadt türk nép állama. Az azeriekkel már eddig is szorossá vált hazánk kapcsolata, de immáron türk rokonként tekinthetnénk egymásra, és vállvetve harcolhatnánk az örmény ármány és a kurd-pravoszláv-görög-illuminátus összeesküvés ellen. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon is meghonosodna karlendítés helyett (pfuj, nácik) a legcukibb szélsőjobbos üdvözlés a világon.

Hátrányok: Az utcai leszámolások a '90-es évek elejének Magyarországát idéznék, és sajnos kis hazánkban nincs olyan állapotban a hadsereg, hogy Törökországhoz hasonlóan egy jól irányzott puccsal térítse vissza az országot a demokrácia útjára. Jó eséllyel magyar paramilitáris erők bukkannának fel a szomszédoknál, vagy akár távolabb is, levadászva a renitens értelmiségieket, esetleg kedélyesen megmerényelve a pápát.

6. a Haza Fénysugara (Nur-Otan)

Mottó: Teljes keleti nyitást! 

Az 1999-ben alapított, Nurszultan Nazarbajev kazah elnök, a Nemzet törvénybe is iktatott Vezetője politikai gépezeteként funkcionáló tömörülés Kazahsztán meghatározó politikai ereje. A többek közt internacionalizmusra, szociáldemokráciára és jó kormányzásra alapuló ideológiája a gyakorlatban nem is szólhat másról, mint az 1991 óta hatalmon lévő Nazarbajev kurzusának támogatásáról. Az elnök Oroszország, a Nyugat és Kína között egyensúlyozva sikerrel vont be tőkét és technológiát a kazah olajiparba és fellendítette azt. Asztanában az olajdollárokból új fővárost építtetett, melyet reprezentatív épületekkel rakott tele. Az államfőnek még arra is jutott gondja, hogy a jövőben országa nevét annak nagyobb tőkevonzó képessége érdekében módosítsa. A párt és az államfő a béke és az olajpénzekből megtámogatott eurázsianizmus propagálója, ebbe pedig akár beleférne a nyugatra szakadt “türk” rokonok, a kunokat asszimilált egykori nomád magyarság politikai térképén való megjelenés is.

Lehetséges program: A már megkezdett keleti nyitás, a Nagykunság fővárosában, Karcagon újranyitott kazah tiszteletbeli konzulátus, a nemrégiben kijelölt városligeti Asztana út, illetve a kazah eurázsianizmus találkozása csak aláhúzza az egykori nomád magyar, a benne asszimilálódott kun, illetve a kazah nép együvé tartozását! A Kazahsztánban sikeresnek bizonyult többvektorú külpolitika és befektetőbarát gazdaságpolitika mellett a párt az itthon széles körben meglévő igény kielégítésére minden bizonnyal felvállalná a magyarság nomád kori kultúrájának támogatását, sőt akár (olaj)pénzt is hajlandó lenne beletolni. Ezzel egyszerre két, hazánkban az utóbbi években hanyatló terület lendülhetne fel: a kultúra és az építőipar. Számos hazai hívet tudna szerezni azzal, hogy leáldozna a még a sápatag Habsburgok által kiagyalt, nevetséges finnugrista kamunak a mainstream finnugor elmélettel szemben a magyar és a kazah nép nomád kultúrájának számos intézmény és múzeum szentelődne. Hazánk külföldiek számára nehezen kimondható, vagy egyes nyelvekben épp szóviccgyanús neve pedig minden nyelvre általánosan Hungáriára változna, amit a befektetők is előbb-utóbb megkedvelnének. A korábbi évek kudarcai után nemcsak új kormányzati negyed, de új főváros is épülhetne. Karcagon.

Előnye: Tényleg jelentős pénzek jöhetnének az 1990 óta a költségvetés mostohagyerekének számító kultúrába és a válság által sújtott építőiparba. Fellendülne az itt élt nomád népek régészeti leleteinek feltárása és reprezentatív múzeumokba helyezése, mindez persze valódi lökést adna az építőiparnak is. A befektetőbarát politika növelné a gazdaság mozgásterét. Az egysíkú, üres Alföldet fellendítené a Karcagra helyezett új főváros és reprezentatív kormányzati központ felépítése, ahol sem a helyhiány, sem a bonyolult budapesti beépítési szabályok nem jelentenének gondot. A Boratról Kazahsztánra hulló dicsfényből is jutna nekünk, így nem kellene évente költséges turisztikai kampányfilmeket forgatni.

Hátránya: Mindezért le kéne mondani a demokráciáról, el kéne viselni némi személyi kultuszt, nepotizmust és azt, hogy a vezetés sértegetéséért bizony 1-3 év közötti börtönbüntetés jár. A szűkebb fókuszú kultúrpolitika miatt elsorvadnának a tudományosabb műhelyek és megközelítések. Az ország neve a befektetőbarát lépések ellenére egyre inkább a közép-ázsiaias hangzású, nem túl befektetővonzó Magyarisztánként rögzülne a nemzetközi köztudatban. 

7. Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) 

Mottó: Olajpénzen engem választ majd az ország, Kádár népe, hej! (via)

A néhai Hugo Chávez alapította venezuelai kormánypárt a szocializmus, marxizmus, a bolivari eszme, internacionalizmus, patriotizmus mellett a részvételi demokrácia és a belső demokrácia hívének vallja magát. A párt literenként 3 Ft-os benzinnel, a termékek hatósági árazásával, a külföldi vállalatok kitessékelésével, valamint a munkanélküliek állami cégeknél való alkalmazásával kedveltette meg magát. Külpolitikájában az USA-ellenességet a hasonló nézetű baloldali rezsimek (Kuba, Bolívia, Nicaragua) olcsó olajjal való ellátásával párosítja, amivel Latin-Amerikában széles körben szerzett tekintélyt. Az alapítója tavalyi halála, és a költséges szociális intézkedések miatti gazdasági bajok által sújtott párt sorai rendezésére akár külföldön is újraépíthetné magát, különösen a nagyvonalú szociális intézkedésekre nyitott kis hazánkban.

Lehetséges program: A Kádár óta hagyománnyá rögzülő jóléti intézkedésekre oly fogékony társadalom nem is vágyhat másra, mint a szociálisan talán legnagyvonalúbb igaz, kevéssé működőképes állam fő politikai erejének progresszív intézkedéseire. A PSUV mindenekelőtt alacsony árú venezuelai olajimporttal enyhítene hazánk energiafüggőségén, ráadásul 3 Ft/literre szállítaná a botrányosan magas benzinárakat. Visszaállamosítaná a MOL-t és az OTP-t, és hatósági árat vezetne be minden termékre. Kiűzné a multikat minden iparágból, ismét megszűnne a munkanélküliség is, az állami és önkormányzati cégeknél mindenki találna munkát.

Előnyök: A PSUV latinos életszemlélete kiválóan megfér a hazai munkakultúrával, emellett pozitív hatással lenne honpolgáraink híresen pesszimista gondolkodására. Kétségtelenül olcsó lenne a benzin és az olajimport, az államosított MOL pedig koncessziókat kaphatna Venezuelában. Megtörténne a régóta várt árokbetemetés: pártállástól függetlenül szinte minden korosztály találna a programban valami neki tetszőt. Egyszerűbbé válna az (államilag minden bizonnyal szubvencionált) utazás a venezuelai trópusokra, akár ingyen repülőjeggyel is, és nem csak a nyugdíjasoknak. Emellett a keleti mellé nyugati nyitás társulna: potenciálisan javuló gazdasági kapcsolatok kora jönne Bolíviával, Nicaraguával és Kubával. Ezen kapcsolatok révén pl. kubai orvosok importjával ellensúlyozható lenne a magyar orvosok elvándorlása is.

Hátrányok: Sajnos folytatódna hazánk régóta kárhoztatott latin-amerikanizálódása: a benzinártámogatás miatt újra elszállna a költségvetési deficit, kaotikussá válna az állami gépezet, nőne a korrupció, drasztikusan romlana a közbiztonság. A tőkevonzó képesség a minimumra süllyedne, teljessé válna a függés a venezuelai olajtól és  az ottani belpolitikai fejleményektől. 

8. Nemzeti Felszabadítási Front (FLN)

Mottó: A néppel, a népért! Vagy lövünk!

Aki ismeri a XX. századi francia hadtörténetet, annak ismerősen cseng a mára igen kiterjedtté vált szervezet neve. Az FLN az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság meghatározó, mondhatni hegemón politikai ereje az ország függetlenedése óta, világnézetét úgy lehetne jellemezni, mint a nacionalizmus, a helyi jellegzetességekkel bíró szocializmus és a mérsékelt vallásosság keverékét. Ez nem számít kirívónak az arab világban, ám a politikai berendezkedés, amelynek igazolására hívatott, meglehetősen egyedülálló és stabil. Ezért mintául szolgálhat akár a külföld számára is, és természetesen az FLN vezetői is szívesen látnának egy ilyen fejleményt, mind modelljük népszerűségének bizonyítékát.

Lehetséges program: Az FLN mindig is elutasította a liberális demokrácia tanát és a Nyugat gazdasági-politikai mintáinak átvételét, az el nem kötelezettség irányvonalához pedig következetesen ragaszkodik. Nem nehéz kikövetkeztetni, miben nyilvánulna meg mindez az itteni viszonyok között: a NATO és EU elhagyása, helyette laza és többnyire szimbolikus együttműködés a közép-európai országokkal. Ez nyilván kiegészülhetne egzotikusabb gazdaságpolitikai lépésekkel, pl. magyar mezőgazdasági termékek cseréje a Maghreb-térség energiahordozóira és ásványkincseire, vagy algériai befektetések a magyar olaj- és gáziparba. Ennél is markánsabb újdonságot jelentene viszont egy igazi haderőreform, amely a karhatalmi erők kibővítésével, “hamis zászló” műveletekkel és a célszemélyeket “eltűntető” halálosztagokkal szállna szembe a szélsőséges (vagy annak kikiáltott) belpolitikai erőkkel.

Előnyök: Az FLN összességében olyan politikai irányvonalat képvisel, amely összhangban van az átlagos magyar választópolgár kívánalmaival. Több évtizedes algériai hagyománynak számít az igen passzív külpolitika, a külföldi katonai beavatkozásokban (és a szoros nemzetközi együttműködés más formáiban) vállalt részvétel hiánya, az ország belső viszonyainak megreformálására irányuló külföldi kísérletekkel való “kurucos” dacolás. Ugyanakkor az euroatlanti integráció elutasítása az FLN esetében nem párosul az oroszokkal vagy kínaiakkal folytatott látványos barátkozással, a szomszédos államokkal ápolt kiegyensúlyozott, békés viszonnyal viszont annál inkább - ezért nehezen találnának rajta fogást a nyugati orientáció hívei. Továbbá a párt olyanok kezébe adta az algériai fegyveres erők irányítását, akik annak idején győzelemre vitték a francia gyarmatósítók elleni küzdelmet, később pedig a karhatalmi-titkosszolgálati műveletek igazi mestereinek bizonyultak - márpedig a magyar történelemből égetően hiányoznak a belső és külső ellenség legyőzéséhez egyaránt értő vezetők. Másrészt üdítő színfoltot jelentene a magyar politikai palettán egy olyan erő, amely nem a liberális eszme nevében támadja az iszlám fundamentalizmust.

Hátrányok: Az Algériát uraló oligarchia lényegében végtelenül korrupt és gátlástalan érdekcsoportok halmaza, melyek egymást kiegyensúlyozva tartják fenn hatalmukat, az ellenzéki, reformista erőket pedig röhögve semlegesítik - ez bizony sokban emlékeztet a már amúgy is alaposan megismert (és megutált) magyar rögvalóságra. Az FLN káderei így alighanem maguknak fölöznének le minden gazdasági hasznot, amit egyáltalán ki tudnak sajtolni szerencsétlen hazánkból, mely ráadásul az iszlamista terror újabb célpontjává válhatna ténykedésük következtében.

9. Északi Liga (Lega Nord)

Mottó: Igyenélők kíméljenek!

A már kormányalkotó erőként is bemutatkozott LN lényegét viszonylag könnyű összefoglalni: Lombardia, Veneto és a többi észak-olaszországi régió munkásosztálybeli és kisvállalkozó lakosainak nevében lép a politikai színtérre mindenféle mellébeszélést és szürke visszafogottságot mellőzve, szembeszállva bármilyen intézkedéssel, melyek megítélése szerint az ország gazdasági motorjának tekintett szavazótáboruk anyagi érdekeit sérti.

Lehetséges program: Ízig-vérig modern pártról van szó, melyet nem lehet a megszokott módon ideológiai alapon beskatulyázni, ezért könnyen felkelthetné a szavazók figyelmét. A gazdaságilag fejlettebb országrésznek nagyobb autonómiát biztosító föderalista - vagy akár szomszédos országokkal való összeolvadást támogató szeparatista - irányvonal például jóformán ismeretlen a hazai politikában. Ugyanez vonatkozik a Nyugat-Európában azért már elterjedtebb jelenségre, amikor szalonképtelennek minősített csoportok a szigorú bevándorlás- és menekültügyi politika követelését ötvözik az Izraellel vállalt szolidaritással. Az állami kiadások lefaragása és a külföldi katonai műveletekben való részvétel elutasítása pedig már olyan javaslatok lennének az LN részéről, melyekkel korábban találkozhatott a magyar átlagember.

Előnyök: Olvasni néha olyan aggódó véleményeket, hogy a rendszerváltó “atyák” szándékaival ellentétben a magyar poitikai kultúra és közélet egyre inkább latin-mediterrán, semmint angolszász-germán jellegzetességekkel bír - egy olaszországi párt így bizonyára könnyen meg tudná szólítani a közönséget, különösen akkor, ha figyelemfelkeltő akcióiról és harsány stílusáról híres. Az LN programjában a hazai szélsőjobboldal és annak ádáz ellenségei is több tetszetős pontot találhatnak, ami enyhíthetné a közöttük fennálló feszültséget. A párt továbbá biztos szavazótáborra számíthatna az Észak-Dunántúlon és Budapest egyes kerületeiben. Azok tetszését is elnyerhetné, akik szkeptikusak Magyarország NATO- és EU-szerepvállalását illetően, de ettől még nem akarnak a körkörös védelem doktrínájával párosított különutas semlegesség rögös ösvényén járni.

Hátrányok: Immár regionális különbségek mentén is árokásás kezdődne a közéletben. Az állam és az EU emlőin csüngő simlis ingyenélőkkel szembeni fellépéssel az LN egykettőre maga ellen fordítaná a magyar társadalom számbeli többségét. A pártnak Olaszországban is több ellensége van, mint híve, így megromlanának a hagyományosan kiegyensúlyozott, baráti olasz-magyar kapcsolatok. Másrészt a népszavazás útján elért autonómia/függetlenség/annektálódás a krími cirkusz óta különösen nem számít politikailag korrektnek jelenlegi nyugati szövetségeseink szemében. Meg aztán miért pont egy olasz társaság lépne fel hatékonyan a mindent átható korrupció és mutyizás ellen?  

10. Népi Cselekvés Pártja (PAP)

Mottó: Rend, fegyelem, hatékonyság – de csak semmi náculás!

Alighanem mindenki ismeri az anekdotát Mussoliniről és az olasz vonatok pontosságáról. Nos, a PAP is valami hasonlót vitt véghez, ráadásul olaszok helyett ázsiaiakkal, és még a fasizmust is sikerült megspórolniuk. A szingapúri kormánypárt az első, 1959-es parlamenti választások óta töretlenül áll az előbb a brit gyarmatbirodalom, majd a Malajziai Államszövetség részét képező, végül 1965 óta független ázsiai városállam élén. Regnálásuk alatt Szingapúr a térség, sőt a világ egyik leggazdagabb, legbiztonságosabb országává fejlődött, mely ráadásul a földgolyó egyik legproblematikusabb vidékén katonailag is képes lépést tartani a saját súlycsoportját többszörösen meghaladó szomszédsággal.

A PAP vezetői sosem zavartatták magukat különösebb ideológiai alapvetések kidolgozásával, így a párt mentalitását rendszerint a pragmatizmus, meritokrácia, etnikumok és vallások együttélése, valamint újabban az ún. ázsiai értékek négyesével szokás jellemezni. Mindezek ellenére a 2011-es választásokon a PAP története legrosszabb eredményét érte el, a szavazatok mintegy 60%-át megszerezve mindössze 81 képviselői helyet szerzett a 87 fős parlamentben. A lehangoló eredmények láttán Lee Hsien Loong miniszterelnök sietve leszögezte: hallják a párttal szemben elégedetlen hangokat, és igyekeznek megfelelni a nép elvárásainak.

Lehetséges program: Dinamikus gazdasági fejlődés, munkahelyteremtés, jólét, vattacukor, ringlispíl. E nyilvánvaló ígéretek mellett a rend és közbiztonság is új, soha nem látott szintre emelkedhet a szingapúri büntetőjog legendás szigorának meghonosításával. Olvasóink bizonyára különösen értékelnék az ütőképes hadsereg kialakítására irányuló erőfeszítéseket is.

Előnyök: A PAP vezénylete alatt hazánk Közép-Európa Szingapúrjává válhatna, új, kevésbé ironikus értelmet nyerne a Pannon Puma elnevezés és sosem látott rend, biztonság és politikai stabilitás köszöntene az országra. A Honvédség végre a térség meghatározó fegyveres erejévé válna és a HM propagandavideóinak minősége is rohamos fejlődésnek indulna. A PAP a magyar politikai palettán egymással mindeddig kibékíthetetlen ellentétben álló mozgalmak híveit egyesíthetné egyetlen platformon, hiszen egyszerre utasítja el a liberális demokráciát, és hirdeti a népek és vallások együttélését.

Hátrányok: Ha a párt hatalma több évtizedre be találna betonozódni, az óhatatlanul a demokratikus értékek csorbulásának szörnyű gyanúját vetné fel. A harcos szabadságszeretetéről ismert néplélek pedig aligha tűrhetné az olyan, önkifejezését gúzsba kötő szabályokat, mint a köpködésért és szemetelésért járó vaskos bírságok és elzárások, vagy a bizonyos bűncselekményekért (pl. rablásért, zavargásért, rongálásért) járó börtönbüntetést színesítő botozás bevezetése. A magyar politikai paletta minden mozgalma találhatnak valamit a párt programjában, amit önfeledten gyűlölhet, hiszen egyszerre utasítja el a liberális demokráciát és hirdeti a népek és vallások együttélését. 

11. Szír Szocialista Nemzeti Párt (SSNP)

Mottó: SN az út, SN az erő!

Hazánkban a belpolitikai feszültségek fő törésvonala a szocialista és a nemzeti oldal között húzódik. Olcsó vicc lenne felhozni, hogy a nemzetiszocialisták kompromisszumot jelentenének, különben is, nácikkal nincsen párbeszéd. No de a szocialista nemzetiek! Az Antun Saadeh által alapított párt egyesíti a jobb- és baloldalt, a kereszténységet és az iszlámot (a jelképük ugyebár a félhold és a kereszt szimbolikájának ötvözése), így a tökéletes megtestesítői a toleranciának és a harmóniának.

Lehetséges program: Az SSNP valószínűleg megértően tekintene Magyarország trianoni megcsonkítására, hiszen szerintük a szír élettér is egy csöppet nagyobb, mint amekkora területet a gyarmatosítók annak idején átengedtek Szíriának. Választási győzelmük esetén mindenképpen azon munkálkodnának, hogy visszaszerezzék a jogosan Magyarországnak járó területeket, Varsótól Várnáig, függetlenül attól hogy élnek-e arrafelé egyáltalán magyarok.

Előnyök: Egy arab eredetű párthoz képest az SSNP egy meglepő módon szekuláris irányvonalat képvisel, ráadásul mélyen elkötelezett a nemek közötti egyenlőség mellett is, hiszen ők vetették be az első női öngyilkos merénylőt. Az emancipáció eme szintje még a legliberálisabb magyar szavazóknak is imponálna. Negatív hírnevük ellenére igenis letettek már valamit az antifasiszta harc asztalára a falangista Bashir Gemayel meggyilkolásával, és Magyarországon is ugyanígy folytatnák az etnikai/vallási felforgató elemek likvidálását.

Hátrányok: Sajnos a két országban, ahol az SSNP jelen van, vagy polgárháború tombol, vagy éppen kitörni készül egy korábbi polgárháború örökségén, ami baljós jövőt vet fel. 

12. India Kommunista (Marxista) Pártja (CPIM)

Mottó: szerintünk felesleges ismertetni, ahogy a jelképét is.

A felsorolásból nem lenne méltányos teljesen kihagyni a még működő, hithű kommunista pártokat. A külföldiek közül a magyar népnek eddig csak a szovjetet volt alkalma közelebbről megismerni, és valljuk be, ehhez képest azért nagy újdonságot jelentene a szabad világ egyik - sőt, alighanem a - legnagyobb kommunista pártja, amely már bizonyított azáltal is, hogy India egyik szövetségi államát három évtizeden át kormányozta egy demokratikusan megválasztott koalíció élén. Valamit csak tudnak, ha már ennyit elértek, ennyi erővel nálunk is kipróbálhatnánk magukat.

Lehetséges program: Bizonyára felesleges részletezni, amennyiben az olvasó többé-kevésbé ismeri a XX. századi történelmet. Kb. olyan intézkedéseket tessék elképzelni, melyek 1948-89 között történtek, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem szovjet nyomásra és nem a moszkvai nagyhatalmi szempontoknak alárendelve történne mindez, hanem az el nem kötelezettség égisze alatt.

Előnyök: A kádári gulyáskommunizmus hívei végre anélkül támogathatnának egy igényeiknek megfelelő, számottevő politikai erőt, hogy bárki oroszbérenceknek bélyegezhetné őket. A CPI(M) általában számíthatna mindazok szavazataira, akik nemcsak a jellegzetesen magyar feudálkapitalista oligarchiát elégelték meg, hanem a hol nyugatra, hol keletre húzó, de a külső hatalmi tömb felé mindig készséggel elköteleződő, szolgalelkű mentalitást is.

Hátrányok: Ugye mindenki tud valamit a négy évtizedig regnáló tudományos szocializmus hazai következményeiről? Kb. ezek megismétlődése következne be a CPI(M) választási győzelmével. És képzeljük el nemzeti radikális honfitársaink idegállapotát, amint megtudják, hogy hogy egy cigányokkal etnikai rokonságban álló, szó szerint idegenszívű bolsevik erő jelent meg az országban - ennek nem lehetne más következménye, mint súlyos belpolitikai villongás.

* * *

És most arra kérjük kedves kedves olvasóinkat, osszák meg velünk, melyik pártot látnák szívesen a parlamentben, vagy akár hazánk élén. Akinek pedig arra van ötlete, milyen külföldi pártokat lett volna indokolt még felvenni listánkra, ossza meg velünk kommentben.