5.g & CSM & Rammjaeger83 & SchA

Amint azt olvasóink megszokhatták, a KatPol mindig a közhangulat ütőerén tartja kezét. Ezért napokkal a 2014-es parlamenti választások előtt blogunk sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a megcsömörlött tömegek esdeklő hangját, akik számára a jelenlegi magyar politikai paletta már nem kínál vállalható alternatívát.

E széleskörű társadalmi igény hívta életre mai posztunkat, melyben olyan külföldi pártokat ajánlunk olvasóink szíves figyelmébe a világ minden tájáról, melyek sajátos tapasztalataik és nézőpontjuk révén – ha meghívást nyernének a magyar választásokra – új színnel gazdagíthatnák hazánk politikai életét.

Figyelem, kedves olvasók! A Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának kétrészes adása, mely egyik szerkesztőnk, SchA közreműködésével mutatja be az örökzöldnek számító, sokszor egyszerűen csak közel-keletinek nevezett konfliktus kezdeti szakaszát, korábbi bejelentésünkkel ellentétben nem ma, hanem jövő héten folytatódik. A beszélgetés témája az I. arab-izraeli háború menete az 1949-es fegyverszünetig, és március 29-én, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig másnap 02:00-től ill. 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!

UPDATE: A dolgok végülis úgy alakultak, hogy ezt a témát nem két, hanem három adásban fogja feldolgozni a Hadak útján c. műsor. A 29-i adásban a cionista fegyveres csoportok által az arab polgári lakosság ellen még az I. arab-izraeli háború előtt indított tisztogató műveletekről lesz szó, továbbá az Izraelt megtámadó arab államok politikai céljairól, a harcba vetett katonai erők létszámáról, kiképzéséről és felszereléséről, végül pedig a háború főbb mozzanatairól az első, 1948. júliusi fegyverszünetig.

A grúziai háború utáni ésszerűsítési átalakítások egyszerre kívánták kezelni a haditechnikai és felszerelésbeli, a szervezeti, a harckészségi és a hadiipari lemaradást, helyenként több évtizedes tabukat döntve le. Az ambiciózus reformok a tábornoki kar heves ellenállása ellenére számos eredményt hoztak, a honvédelmi miniszter ugyanakkor 2012 végén belebukott egy homályos magánéleti-korrupciós ügybe. Az utódjául kinevezett, népszerű Szergej Sojgu hadseregtábornokkal szemben óriási elvárások vannak mind a reformok ellenzői, mind a reformok támogatói részéről, eddigi bő egyéves ténykedése során ugyanakkor elsősorban a reformok mérséklésére utaló lépéseket látni (nem függetlenül attól, hogy a 2011-2012 fordulóján a középosztály fiataljai körében kitörő elégedetlenséghullám és a gazdasági teljesítmény romlása miatt újra szükség van a fegyveres erők megbékítésére és lojalitására). A strukturális reformok sikere ellenére ugyanakkor az évtized költséges orosz fejlesztései számára komoly kihívásokat vet fel a gazdaság helyzete. 

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten egyik szerkesztőnk, SchA ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendége lesz. A kétrészes adás a zsidó állam létrejöttét és az ahhoz vezető utat mutatja be. Az első adásban az 1. arab-izraeli háború előzményeiről folyik a beszélgetés, amely március 15-én, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A cionista mozgalom és a palesztinai brit mandátumterület arab lakossága közötti konfliktus 1939-ig tartó szakaszáról a Nakba történetét bemutató sorozatunk első részében is lehet részletesen tájékozódni. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Az egy héttel később megjelenő folytatásban Izrael első háborújáról lesz szó. Jó szórakozást!

UPDATE: letölthető az első és a második rész is

A 2007 elején a védelmi miniszteri posztra emelt Anatolij Szergyukov az első valódi civil hadügyér, egyúttal az első valódi katonai reformer volt az Oroszországi Föderáció történetében. Az adóhatóság éléről érkezett új védelmi miniszter működésének fő célja eredetileg az volt, hogy a növekvő olajbevételek miatt dinamikusan bővülő védelmi költségvetés korábbinál sokkal hatékonyabb és ésszerűbb felhasználását érje el a fejnehéz fegyveres erőkben, illetve a diszfunkcionális, drága és korrupt hadiiparban. Szergyukov már tevékenységének első évében komoly konfliktusokat vállalt a tábornoki karral, majd az orosz haderő 2008-as Grúzia elleni háborúban nyújtott nem túl meggyőző teljesítménye hatására a politikai vezetés teljes támogatásával 2008 októberében megindította az 1991 utáni legnagyobb és legátfogóbb  haderőreformot.

A had- és rendvédelem-história blog egyik szerzője, proletair többször is segített nekünk közös posztok megírásában - amiért itt is köszönetet mondunk -, ezért az arányosság és szolidaritás jegyében úgy véltük, lassan itt az ideje a szerepcserének. Ennek eredménye lett ez a poszt, mely a II. világháború örökzöld témájához kanyarodik vissza, és a mai ünnepnap apropóján azt mutatja be, hogyan vették ki részüket az angolszász pilótanők a háborús feladatokból - a történelem során először. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

A 2. sikeres forradalom is végbement Kijevben, de a hurráoptimista páneurópéer ünneplésbe belerondított Oroszország, effektíve ellenőrzése alá vonva a Krím-félszigetet és további invázióval fenyegetve, ha a frissen hatalomba került kijevi kormány esetleg valami nagyon ostoba dolgot tenne. Katonai megszállás és éles, fegyveres konfliktus lehetősége bontakozott tehát ki a szomszédban, ezért a blogon is nyitunk az eseményeknek egy topikot, az események és a lehetséges következmények kitárgyalására.

proletair & Rammjaeger83

„Oroszország sosem volt olyan erős, mint amilyen lenni szeretett volna, és sosem annyira gyenge, mint azt gondolják." – Vlagyimir Putyin

A viszonylagos jóléthez és nyugalmas állapotokhoz szokott laikus szemlélő evidenciaként kezeli a technológiai fejlődés töretlenségét, legyen szó akár békés, akár háborús célokat szolgáló eszközökről. Ha ehhez hozzávesszük, mennyire hajlamos volt túlzó képet festeni Nyugaton a média és a szakmainak szánt „tájékoztatás" a szovjet/orosz állam katonai potenciáljáról, és ugyanott mennyire kevés figyelmet kapott a valódi mértéke annak a gazdasági-társadalmi mélyrepülésnek, amit Oroszország a '90-es években produkált, akkor bizonyára sok külföldit meglepetésként értek az orosz hadiipar kirívó és többnyire máig kezeletlen problémái. Korábban elhíresült fegyvereket gyártó, nagy presztízsű vállalatok jóformán kénytelenek voltak a puszta túlélésért küzdeni, ami egyrészt kétségbeesettnek ható próbálkozásokra sarkallta őket, másrészt erősen kérdésessé tette, mennyire tudják a korábban realisztikusnak tűnő ígéreteiket is teljesíteni. Más esetekben pedig egyszerűen tévesen mérték fel a hadsereg és a külső piac igényeit. A továbbiakban erre mutatunk be röviden néhány példát.

Sorozatunk előző részében bemutattuk Bulgária helyzetét a Varsói Szerződésben, majd a rendszerváltást követő biztonságpolitikai dilemmáit, illetve euroatlanti integrációjának lépéseit. Emellett szóltunk a legfontosabb, a bolgár honvédelmet meghatározó dokumentumokról és a védelmi költségvetés alakulásáról is. Az eddig megszokott vonalat követve a következőkben elsősorban a bolgár haderő szervezetéről, felszereléséről és nemzetközi szerepvállalásáról lesz szó.

A honvédelem szervezete

A bolgár honvédelem legfelsőbb koordináló szerve természetesen a védelmi minisztérium. Az egyesített erők nemrég felállított parancsnoksága ennek alárendeltségében működik, mely koordinálja a három haderőnem (szárazföldi erők, légierő, haditengerészet), valamint a logisztikai csapatok munkáját. Az átalakításokat megelőzően a bolgár honvédelmi igazgatás meglehetősen nagy létszámú, 3 ezer főt meghaladó volt, mely mostanra a sokkal reálisabb 750 körüli értékre csökkent.

Az 1998-2000 közötti, egyre kuszábbá váló orosz politikai és gazdasági viszonyok komolyan megkérdőjelezték az orosz állam effektív működését, a gazdasági válság pedig Moszkva nagyhatalmi potenciálját és tekintélyét vonta kétségbe. A 2000-ben hatalomra került Putyin elnök egyik legfontosabb célja éppen az orosz nagyhatalmiság és belső stabilitás együttes helyreállítása volt, és ebben a korábbinál hangsúlyosabb szerepet kaptak a fegyveres erők. Putyin első lépésben szakított a Jelcin által kialakított, kusza és egyre inkább diszfunkcionális, különböző elnöki irányítású intézmények horizontális, egymást ellenőrző modelljével (mely a titkosszolgálatoktól a védelmi szektoron át a hadiiparig kiterjedt) és egy vertikális, centralizált irányítási struktúrát alakított ki.