Nemrég jött ki a magyarországi mozikban a Fury (nálunk Harag) néven futó, második világháborús akciófilm Brad Pitt-tel a főszerepben. Miután a szerkesztőséget mindig is érdekelte a második világháború rögvalóságát bemutató kapcsán Hollywood fejéből kipattanó agymenések sora, így mi is adtunk egy esélyt a filmnek. Figyelem - a kritika spoilereket tartalmaz, valamint militarista szemszögből értékeli a filmet, azaz számunkra érdektelen az operatőri munka, vagy a karakterek jellemfejlődése, amíg a német csapatok megfelelően tudják kezelni a Panzerfaust-okat.
Minden német agyatlan kétbalkezes droid és minden német nő kurva.
(a filmből leszűrhető fő tanulság)
Spoiler - nem tudják. De ne rohanjunk ennyire előre. A film a háború dúlta Németországban játszódik, ahol 1945. áprilisában még mindig harcolnak a nácik, sőt túlerőben vannak, ezért egy maroknyi hős kezében van a győzelem. Ezek a németek annyira gonoszak és nácik voltak, hogy soha semmilyen körülmények között nem kerültek nyomasztó hátrányba emberanyag és haditechnika terén. A nyitójelenetben Brad "Wardaddy" Pitt a harcedzett harckocsi-parancsnok végez egy SS lovasfutárral, majd szimbolikusan felszabadítja a náci rabigából az elnyomott fehér lovat és útjára engedi a naplementébe. Nem, ez nem allegorikus utalás a film történetére, ez a film tényleges cselekménye!
1945. április - innen szép nyerni.
Das Klischee, die Klieschees
Egy másik problémás vetülete a filmnek, hogy érzésem szerint köztársasági elnökhöz méltó bátorsággal merít korábbi háborús filmekből, elsősorban a "Ryan közlegény megmentéséből". Mintha a forgatókönyvírónak azt mondták volna, hogy legyen benne egy életszerűtlenül össze nem illő csapat, legyen benne legalább egy etnikai színész, legyen egy kőkemény, kiégett veterán, legyen benne a klasszikus újonc versus tapasztalt katonák feszültségforrás, legyen benne egy kis Biblia-idézés - amerikai film, amerikaiaknak, ez van - és az egészet öntsük nyakon a vér és motorolaj keverékével, oszt jónapot! Ja, és természetesen az újoncnak, és csak neki muszáj túlélnie a filmet.
A sablonos megoldások között ott találjuk még a családi fényképek mutogatását, mely cselekedet ebben az esetben is az instant halált vonja maga után (melynek viszont kivételesen egy német baka az alanya), valamint, hogy az SS-tisztek valamiért mindig tisztábbak és rendezettebbek a csata forgatagában, mint bárki más. Gondolom mivel SS = gonosz, és az amerikaiak (követnek el ugyan háborús bűncselekményt a fimben, de hát mégis valahol ők a jók) koszosak, ezért nem lehetett ebben a tekintetben sem hasonlóan ábrázolni a két felet. Apropó háborús huncutságok - ha Németországban jár a kedves olvasó és csajozni támad kedve, csak zongorázzon egy kicsit, és azonnali sikert arat. A filmben a nemi erőszaktól rettegő, halálra vált kiscsaj esik bele és azon nyomban le is fekszik az ifjú amerikai katonával, mivel az megdöbbentő módon tud zongorázni, és mintegy 2 teljes percet játszik is neki. Ha túl sok mondanivalót akarunk besűríteni a felpörgetett cselekménybe, az bizony ilyen abszurd helyzeteket eredményez.
This is Deutsch
A filmet a harcjelenetek viszik el a hátukon, melyeket egy sajátságos kettősség jellemez. Mindenképpen pozitívumként értékelhető az az erőfeszítés - a hollywoodi átlaghoz képet - melyet a korhű felszerelésbe és egyenruhákba fektettek a készítők. Az amerikai bakák, a fegyvereik, a harckocsik és teherautók mind-mind úgy néznek ki, ahogy kell, sárosan és lerongyolódottan. A fegyverek emberi testre gyakorolt hatásának bemutatásáért pedig külön piros pont jár a filmnek, a géppuska-találatok le tudnak szakítani egy kezet vagy egy lábat, néha a katonák szó szerint elvesztik a fejüket a csata hevében és a kumulatív gránátok elműködése is valósághűen van bemutatva.
Az érem másik oldala, hogy a filmben a németek bizony ostobák mint egy faék, ha fegyveres harcról van szó. A jelenetben, ahol a 4 Sherman a gyalogságot támogatva semlegesít pár páncéltörő ágyút és géppuskát, a németek egyszerűen képtelenek találatot bevinni a harckocsiknak, holott volt idejük a fedezékből kényelmesen célba venni őket. A film egyik epikus csatajelenete egy Tiger és a 4 Sherman párbaja, ahol a német legénység 3 amerikai harckocsi abszolválása után a Girls und Panzeres harc végén alulmarad a negyedik Shermannal szemben.
Félreértés ne essék, nem ördögtől való gondolat, hogy 4 Sherman együtt, veszteségeket is szenvedve legyőz egy Tigert, mert az élet nem egy Kurt Rieder könyv. Csak valahogy nem tűnt túl reálisnak, hogy egy mozgás- és harcképes Tiger gyalogsági fedezet nélkül, távol minden német csapattól, egyes egyedül lesben áll, majd amikor sikeresen kilövi az egyik Tommycookert 1000 méterről, akkor menetből tüzelve megindul feléjük. A távolság a német harckocsinak kedvezett, stabilizátor ekkor még nem volt, mi szükség volt erre? Arról a ballisztikai anomáliáról nem is beszélve, hogy a 8,8 centiméteres ágyú 5 méterről kilőtt páncéltörő lövedékét felfogja egy a Sherman oldalára applikált farönk.
Szintén kissé érthetetlen a mód, ahogy a rendező korábban a drámai hatásért kinyírta a szöszi német csajt, akivel főhősünk éppen hogy csak elkezdett kavarni. Tüzérségi támadás éri ugyanis a városka főterét ahol az amerikaiak állomásoznak, hullanak a jenkik és az egyik becsapódó lövedék összedönti a házat, ahol Blondie él, majd a támadásnak hirtelen vége szakad. Az érzéketlenebb nézőben felmerülhet, hogy ha a németek ennyire pontosan bemérték az amerikaiak pozícióját, miért hagyták abba a tüzelést össz-vissz. kemény 4 db gránát kilövése után. Szép munka volt Hans, az áruló kis kurva megmurdelt, gyertek el a tarackoktól, megyünk teázni.
Der große SS Angriff
Szóval a filmet egy jellegzetes kettősség jellemzi, béna történet, jó háttérmunka. Majd a film utolsó részében, melyet gondolom a forgatókönyvíró és a rendező az epikus kiteljesedésnek szánt, sikerült egy hatalmasat a nézők arcába fosni az egyik legostobább harci jelentettel a világháborús filmek történetéből. A sztori szerint egy kereszteződést kellene védenie 4 Sherman harckocsinak, melyen keresztül várhatóan egy mindenre elszánt SS zászlóalj támadást intézne az amerikaiak egy védtelen szárnya ellen. Igen ám, de mint a fenti részlet is mutatja, egy Tiger elintéz a 4-ből 3 harckocsit, és a megmaradt egy szem Fury aknára fut és mozgásképtelenné válik a védendő kereszteződésben. Amikor már azt hiszik, hogy nem lehet rosszabb, megjelenik egy több száz fős SS alakulat, majd a Földet megszállják az Álcák transzfromerei, Nagy Cthulhu kiemelkedik a habokból és Brad Pitt mellkasából előtör egy alien. Na jó, az utóbbiak kamuk, de nem sokat vontak volna le a film értékéből, mert:
Kezdjük azzal, hogy az SS katonák hangosan dalolva menetelnek egy olyan környezetben, ahol bármikor harcérintkezésbe kerülhet az ellenséggel. Szembetalálkoznak a magányos Shermannel, amiről először azt hiszik, hogy egy zsákmányolt, kilőtt harckocsiról van szó, majd amikor a a kibontakozó tűzharcban odavesznek páran - nos frontális hangyarohamot indítanak, hogy felmászhassanak a harckocsi tetejére, kinyissák a fedelet (mert az ám mindig nyitható kívülről) és belőjenek, vagy előbb inkább jól bekukucskáljanak egy megérdemelt fejlövésért. Nem kell tapasztalt war nerdnek lenni, hogy az ember belássa, ez nem túl hatékony harcászati eljárás, ennek ellenére a németek másodvonalbeli FPS-ek mesterséges intelligenciáját megszégyenítő módon sétálnak bele a géppuskatűzbe és halálozódnak el a Führer (és Hollywood) nagy dicsőségére. Az SS-tiszt itt is a helyzet magaslatán van, a harc vezénylése helyett lelkesítő beszédet tart (a harc közben!), és rendületlenül küldi a géppuskák elé az embereit, amíg el nem halálozik.
- Herr Obersturmbannführer, és mi volna, ha visszahúzódnánk, mert a növényzet, meg az esti sötétség miatt sz*rt se látnának belőlünk, és szépen oldalba kapnánk őket egy-két páncélököllel...
- Áruló! *BLAM* Van még valakinek kifogása a frontális támadás ellen?!
Külön poén, hogy a menetelős fázisukban minden második-harmadik német vállán ott egy Panzerfaust, és még két ládával látványosan ki is borítanak a páncéltörő eszközből, de az SS valószínűleg túl büszke, hogy használja őket, mert összesen kettőt lőnek ki belőle a Fury-re, azt is közvetlen közelről, hogy utána kezelőik látványosan elhalálozódjanak. Miközben tetőfokára hág a Warhammer40K feeling - én egy ponton komolyan vártam, hogy Brad Pitt kimászik a harckocsiból és egyik kezében láncfűrésszel, másikban géppisztollyal "For The Emperah!!!" kiáltással kezd el aprítani az orkok szellemi képességeivel bíró németeket - az SS-ben azért van annyi tisztelet, hogy egy-egy amerikai halálakor a drámaiság kedvéért fél percre beszüntetik a támadást. Utána folytatódik a frontális roham, mert harckocsit frontálisan kell támadni, az átkerítés maximum annyiból állhat, hogy a Sherman mellett oldalt pár méterre (!) megpróbálnak elsomfordálni. A harckocsi látóteréből kikerült SS-esek további sorsa ismeretlen, vélhetően megnyerték az életet.
És még az addig valóban hiteles fegyvereffektusokat is elkezdik piszkálni, a Fury-n záporozó lövedékeknek belül a küzdőtérben szinte nincs is hangjuk (elnyomták volna az utolsó drámai párbeszédeket), és a harckocsiba végül bevágott két Stielhandgranate sem kócolja össze Brad Pitt szép pofiját. Egyébként a németek végül úgy tudják leküzdeni a harckocsit, hogy előbb, khmmm, élőerővel semlegesítik annak teljes lőszerkészletét, majd találatokat érnek el a kézifegyverrel ki-kibukkanó amcsik ellen, és végül csak sikerül felmászniuk arra nyomorult páncélosra, ahogy az elején is szerették volna.
***
A film pozitívuma, hogy realisztikusan, viszonylag kevés romantikus heroizálással, mutatja be háború komor valóságát, de ez még nem menti meg a ténytől, hogy nincsen koherens, jól megírt története. A film végén sajnos az egyensúly pont a rossz irányba billen el: epikus tűzharc a zombinácikkal, meghal 4 amcsi hős, meg 2-300 német (a zár képsorok alatt egyenesen röhejes a harc hevességét mutató 1 hulla/m² sűrűség a kilőtt Fury körül), zöldfülű hősünk túléli és hősként, de emberi roncsként fejezi be a filmet, ennyi, vége, kérjük az ülésekről vigyék magukkal a kiürült üccsispoharakat és pattogatott kukoricás zacsikat, jóccakát!
A néző meg gondolkodhat magában, hogy ha az amerikai katonák ennyire badass-ek voltak, a németek meg ilyen töketlen balfékek, mi tartott azon a nyomorult háborún majdnem 6 évig?
Tudjuk, a film sok kritikusnak tetszett, és az IMDB-n is 8,1 csillagnál jár, de kéretik elgondolkodni egy apró kérdésen: ha ugyanez a film a keleti fronton játszódna szovjet katonákkal és egy T-34/85 legénységével, minden egyéb lényeges történeti elemet változatlanul hagyva, akkor is ennyire oda lennének érte a kritikusok és a közönség?
Az utolsó 100 komment: