"A visszaözönlő német csapatok láttán 1918 novembere jutott eszembe. Világosan láttam, hogy ezen a helyzeten csak egyféleképpen lehetünk úrrá: elszántan, de tiszta fejjel szembeszállunk a bajjal, és küzdünk, amíg úrrá nem leszünk rajta." - Michael Lippert SS-Standartenführer
"Erre a német győzelemre személyes büszkeséggel tekintek, mert ezt nem a reguláris egységek harcolták ki, hanem vasúti alkalmazottak, birodalmi munkaszolgálatosok és a Luftwaffe személyzete, akik sohasem kaptak gyalogsági kiképzést, és akik gyakorlatilag alkalmatlanok voltak arra, hogy házról házra harcoljanak." - Walter Harzer SS-Obersturmbannführer
A neves brit hadtörténész, John Keegan tette egyik korai művében azt a sommás kijelentést, hogy az ejtőernyős alakulatok tömeges bevetése, akárcsak a légi fedezet nélküli csatahajó-kötelékeké, olyan hadviselési elgondolás volt, amely igen gyorsan elavult az elhárítására alkotott eszközök műszaki fejlődésével. A szállító- és vitorlázógépek sebezhetősége, a földet érő katonák lassú és körülményes megszervezhetősége egységes, harcképes alakulattá minden hadviselő fél számára súlyos problémát jelentett. A normandiai partraszállás során az éjjeli időzítésben vélték meglelni a megoldást, ami azt eredményezte, hogy a 6 bevetett amerikai ezred közül 2 landolt a tervbe vett időben és zónában, de egyetlen zászlóalj kivételével ezek is túl nagy területen szóródtak szét az eredményes harchoz.

Utolsó kommentek