Kedves olvasók! A Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténelmi műsorában a ma megjelent, 145. adásban utoljára került terítékre a szíriai háború, ismét két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA szereplésével. A szerkesztési munkálatok a szokásosnál jobban elhúzódtak, mivel a felvétel még télen, a szíriai orosz kontingens részleges kivonása előtt készült. A hanganyag letölthető itt, és ugyanezen a linken elérhetőek a korábbi adások ugyanebben a témában. A dolgok jelenlegi állása szerint a következő, egyben utolsó vendégeskedésünkre a műsorban az eddigi hagyományokkal szakítva már egyfajta társműsorvezetői szerepben fog sor kerülni. Az orosz Szíria-politika tavaszi fejleményeivel biztonságpolitikai podcastunk 12. adásában foglalkoztunk. Jó szórakozást!

"If the South Vietnamese, for example, had been less clannish and more ready to sacrifice for the national good in 1964-75, they wouldn’t be so proficient at running family-owned restaurants on Argyle Street today. But they might still have their own country." - Steve Sailer

Ha a Szovjetunió volt "a világ első szocialista állama", akkor nyugodtan nevezhetjük az ilyen államok között az utolsónak, illetve a legfiatalabbnak a Vietnami Szocialista Köztársaságot, mely idén július 2-án ünnepelheti majd megalapításának 40. évfordulóját. A jogi aktus feltételeit az erőszakos országegyesítés teremtette meg, amely a Vietnami Néphadsereg 1975 tavaszi offenzívája során ment végbe. Ma a 20. századi hadtörténelem eme kis szeletét járjuk körbe biztonságpolitikai podcastunkban.

Kedves közönség! Biztonságpolitikai podcastunkban ma a Szíriában állomásozó orosz katonai kontingens részleges kivonásáról társalogtunk, kísérletet téve a meglehetősen összetett szituáció elemzésére az efféle beavatkozásokra kidolgozott Powell-doktrína alapján. A Radio War Nerd 25. adása, melyet a hanganyag második felében idézünk, innen ill. innen tölthető le MP3 formátumban, korábbi posztunk az orosz-szír viszonyról itt olvasható, rádiós szerepléseink a szíriai háború témájában pedig elérhetőek itt és itt. Jó szórakozást!

40 évvel ezelőtt, 1976. március 20-án ünnepélyes ceremónia keretében állították hadrendbe az amerikai légierő (USAF) harcászati alakulatainál az A-10-et, a hidegháború egyetlen, kifejezetten légitámogatásra tervezett amerikai repülőgéptípusát. Egy olyan háborúra való felkészülés eredménye, amely valószínűleg nem tartott volna néhány hétnél tovább, ennek dacára több, Európán kívüli hadművelet agyonhasznált veteránjává és a leváltására tett kísérletek túlélőjévé vált, amelynek kiselejtezése a dolgok jelenlegi állása szerint 2022-ig várat magára. De ha az orosz gőzhenger rá nem gurul a Baltikumra, és/vagy az idei amerikai elnökválasztások győztese nem indít újabb katonai beavatkozást valami egzotikus sivatagi tájon, akkor könnyen lehet, hogy az Iszlám Állam elleni bombázóhadjárat lesz az A-10 utolsó háborúja. Ezért, és az évforduló alkalmából döntöttünk úgy, hogy a teljesség igénye nélkül, de azért bemutatjuk a gép elég egyedi karrierjét. A COIN-repülőgépekről szóló sorozatunk befejező részében tesszük ezt, mivel a tervezés kezdeti, hamar meghaladottá vált szakaszában még ez volt a kiszemelt elsődleges feladatkör, amihez a kiforrott típus paradox módon több esetben is visszatért a XXI. században. A társszerző proletair a Lemilről, akinek itt is megköszönjük fáradozásait.

5.g & Rammjaeger83

Hivatásos és műkedvelő körökben egyaránt nagy népszerűségnek örvend annak kimerítő taglalása, hogy a bevándorlók / migránsok / menekültek (nem kívánt törlendő) okolhatóak-e a közelmúlt erőszakos cselekményeiért, rejtőzködnek-e közöttük terroristák és úgy általában biztonsági fenyegetést testesítenek-e meg, avagy sem.

Alighanem a KatPol számos történelmi adósságának egyike, hogy mindezidáig nem foglalkoztunk a migránsválság / bevándorlási hullám / menekültáradat (nem kívánt törlendő) biztonságpolitikai vetületeivel. Minthogy a kérdéskör egészéről gyaníthatóan az idők végezetéig elmélkedhetnénk, ma csak egy apró szegletét ragadnánk ki: vajon a bevándorlók hoztak új fenyegetést Európába, vagy meglévő feszültségekben kell keresnünk annak gyökereit? És egyébként is, mit számít mindez?

CSM & Rammjaeger83

A Kitekintő és a Globoport mellett blogunk szerkesztői is lehetőséget kaptak arra a közelmúltban, hogy közösen nem hivatalos beszélgetést folytassanak Vlagyimir Szergejevvel, az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetével. Itt is köszönet illeti ezért a blog.hu-n sorhajóhadnagy néven futó egyik olvasónkat, a beszélgetés szervezőjét és moderátorát, továbbá a nagykövetség munkatársait, amiért időt szakítottak ránk. A kb. másfél órás, nem meglepő módon orosz nyelvű eseményre január 21-én került sor, melynek során Szergejev negyedórában összefoglalta a hivatalos álláspontot a magyar-orosz kapcsolatokról és azokról a témákról, melyekre az előre bekért kérdések vonatkoztak. A továbbiakban válaszolt a moderátor és a résztvevők részletekbe menő kérdéseire is. Mivel így összességében nem kifejezetten interjú jelleget öltött a társalgás, a nagykövet részéről elhangzottakat az alábbiakban témakörök szerint rendezve, teljességre törekedve, kommentár nélkül közöljük. Jó szórakozást!

Kedves olvasók! A közelmúltban egyik szerkesztőnk, SchA ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténelmi műsorának vendége volt. A 142. adásban a beszélgetés, melynek hanganyaga innen tölthető le, a hatnapos háborúról folyt, és kitért az előzményekre, a következményekre, az ellenséges felek összehasonlítására és a szuperhatalmak által játszott szerepre is. A dolgok jelenlegi állása szerint az arab-izraeli háborúkról ez volt az utolsó szereplésünk a műsorban, a témába vágó korábbi adások letölthetőek ugyanezen a linken. Jó szórakozást!

Otto Carius talán nem tett szert olyan hírnévre második világháborús német harckocsiparancsnokként, mint Michael Wittmann, sok más harckocsizó „ásszal” ellentétben viszont azzal a jelentős előnnyel büszkélkedhetett, hogy túlélte a háborút, és emlékeit írott formában rögzíthette. A háború után gyógyszertárosként elhelyezkedő Carius könyve, melynek nemrég első magyar fordítása is megjelent a B.H.N. Kft. gondozásában, igazi kordokumentum. A politikai korrektséggel és a háború eseményeit feldolgozó, nagy költségvetésű filmek sokszor idealizált látásmódjával szakítva, személyes élményeket középpontba helyezve mutatja be a nyugati és keleti front számos pontján megfordult fiatalember háborús élményeit, szigorúan személyes szemszögből.

1945. augusztus 17-18. során néhány japán vadászpilóta az élet egy új, számukra bizonyára kevéssé ismerős területén tette próbára magát, amikor is saját értelmezés szerint, önszorgalomból érvényesítették a nemzetközi jog előírásait. Noha utasítást kaptak a további akciók beszüntetésére, úgy döntöttek, a haza egén nem fogják eltűrni amerikai repülőgépek jelenlétét, amíg a császárság képviselői hivatalosan alá nem írják a megadást elrendelő dokumentumokat. Az elhatározásnak megfelelően légi fényképezést végző, B-32 típusú bombázókat támadtak meg Tokió felett, melynek folyományaként Anthony J. Marchione őrmester életét vesztette. Ő volt a 2. világháború utolsó amerikai áldozata; bajtársai számára ezzel az incidenssel a harcok a Távol-Keleten is véget értek, következő és teljesen eltérő jellegű feladatukat Japán megszállása jelentette.

Az 1945-ös év egyébként sem eseménytelen nyarán a Szovjetunió hadseregének először és utoljára nyílt lehetősége arra, hogy zavartalanul, több hónap alatt készüljön fel egy hadászati támadó hadműveletre olyan alapossággal és körültekintéssel, amely meghozta a várt katonai eredményt. Mandzsúria sokat szenvedett vidéke majdnem pontosan hat év után így ismét a japán és szovjet csapatok közötti összecsapás terepe lett. Az elmúlt héten ez a történet szolgált témául egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83 közreműködésével a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának 140. adásához, melynek hanganyaga innen tölthető le. A folytatásban a Mandzsúrián kívüli olyan kisebb ázsiai csataterekről lesz szó, ahol a 2. világháború utolsó heteiben a Vörös Hadsereg szintén szerepet vállalt, vagy legalábbis vállalt volna.