Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségre is (TTIP). A szintén nem túl jó kilátásokkal rendelkező tervezet kapcsán főleg az EU gazdasági és politikai problémái kerültek szóba. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

Podcastunk 23. adásában két közgazdász vendégszereplésével a Csendes-óceánon Átívelő Partnerség (Trans-Pacific Partnership) nevet viselő szabadkereskedelmi övezet, ill. ennek ötlete a téma, annak apropóján, hogy a Trump-kormány egyik első döntése az Egyesült Államok társulási szándékának visszavonása volt. A korábbi adások elérhetők itt.

Ha a Trump-elnökség következményeiről beszélünk, nem lehet megkerülni az "álhírek" gyártására vonakozó vádakat és ellenvádakat, melyek elárasztottak a nemzetközi médiát, különösen a 2016. novemberi amerikai elnökválasztások után. Podcastunk 22. adásában körüljártuk a kérdést, hogy ez a jelenség milyen szerepet játszik a biztonságpolitikai közbeszédben. A korábbi adások elérhetők itt.

Korábbi ígéretünknek megfelelően folytatjuk podcastunkban a török biztonságpolitikai események kitárgyalását. Mai adásunk témája a török haderő észak-szíriai tevékenysége az elmúlt hónapokban. Az eddigi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

Podcastunk 20. adásában arról beszélgettünk, milyen kilátásai vannak az amerikai-iráni viszonynak Trump elnöksége alatt. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

A tavaly novemberi elnökválasztás az Egyesült Államokban a biztonságpolitika terén is olyan fejlemény volt, amely mellett szerkesztőségünk sem mehet el szó nélkül, ezért akkor úgy döntöttünk, podcastunkban több alkalommal is a Trump-elnökség lehetséges közvetett és közvetlen jövőbeli következményeiről folytatunk majd eszmecserét. A mai, 19. adásban a NATO jövője a téma. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

Podcastunkban ma a tavalyi év két jelentős törökországi biztonságpolitikai eseményét, a sikertelen katonai hatalomátvételt és az orosz nagykövet elleni merényletet tárgyaljuk ki, visszatérve egy korábbi témánkhoz, azaz a török közélet abbéli képességéhez, hogy rendszeresen hivatalos és kevésbé hivatalos összeesküvés-elméleteket gerjesszen.    

"Parcere subiectis et debellare superbos"

Podcastunk mai adásában a közelmúlt ama rövid korszakára pillantunk vissza, amikor az Afganisztánban és Irakban zajló párhuzamos háborúknak köszönhetően a felkelők elleni küzdelem (counterinsurgency - COIN) reneszánszát élte az amerikai és nyugat-európai biztonságpolitikai közbeszédben. Jó szórakozást!

Kedves olvasók! Ma este 8 órától egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83 a Hit Rádió Múltidő c. műsorának vendége lesz. Az adás, melynek témája a vietnami háború, az interneten hallgatható meg, az ismétlésre holnap du. 2-kor kerül sor. A hanganyag később a blogon is letölthető lesz, hacsak a technika ördöge ki nem fog rajtunk. Jó szórakozást!

"A katonának nem dolga, hogy közlékeny legyen. Egészen másként fejezi ki magát, mint egy civil. A beszédstílusa teljesen nem-civil és szófukar, ahogy azt jellemezni szokták. És mivel a háború kifacsar az emberből minden megjátszást és álszentséget, ezért azok a dolgok, amiket egy katona mond, még ha káromkodás vagy közönséges szentimentalizmus formáját ölti is, teljesen őszinték és hitelesek, ezáltal pedig tisztábbak, mint a civil világ minden felszínes szónoklata."

1945 januárjában Hans-Ulrich Rudel, a Luftwaffe 2. csatarepülő-ezredének (SG 2) parancsnoka pályafutása során először és utoljára kapott olyan ajánlatot felsőbb szintről, amely nem volt katonai jellegű. Közölték vele, hogy a háború után átveheti a birodalmi sportmozgalom vezetését. Persze az adott hadi helyzetben az ilyesmi inkább üres gesztus volt, semmint valódi lehetőség, és ezt a legtöbb tapasztalt német frontharcos tudhatta, még ha igyekezett nem is gondolni az elkerülhetetlen végkifejletre. Ettől függetlenül a feledésbe merült eset jól megvilágítja Rudel karrierjének ellentmondásosságát. A felkínált pozíció egyáltalán nem volt véletlen, mivel a frissen előléptetett ezredes elkötelezettsége a testedzés iránt jól ismert volt. Feljegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a versenysport volt az igazi szenvedélye, amely viszont, főleg a háború miatt, beteljesületlen maradt. Másrészt legalábbis valószínűtlen, hogy harci érdemei híján akár egy ilyen "kis" gesztusban részesítették volna bármikor is.