"A katonának nem dolga, hogy közlékeny legyen. Egészen másként fejezi ki magát, mint egy civil. A beszédstílusa teljesen nem-civil és szófukar, ahogy azt jellemezni szokták. És mivel a háború kifacsar az emberből minden megjátszást és álszentséget, ezért azok a dolgok, amiket egy katona mond, még ha káromkodás vagy közönséges szentimentalizmus formáját ölti is, teljesen őszinték és hitelesek, ezáltal pedig tisztábbak, mint a civil világ minden felszínes szónoklata."
1945 januárjában Hans-Ulrich Rudel, a Luftwaffe 2. csatarepülő-ezredének (SG 2) parancsnoka pályafutása során először és utoljára kapott olyan ajánlatot felsőbb szintről, amely nem volt katonai jellegű. Közölték vele, hogy a háború után átveheti a birodalmi sportmozgalom vezetését. Persze az adott hadi helyzetben az ilyesmi inkább üres gesztus volt, semmint valódi lehetőség, és ezt a legtöbb tapasztalt német frontharcos tudhatta, még ha igyekezett nem is gondolni az elkerülhetetlen végkifejletre. Ettől függetlenül a feledésbe merült eset jól megvilágítja Rudel karrierjének ellentmondásosságát. A felkínált pozíció egyáltalán nem volt véletlen, mivel a frissen előléptetett ezredes elkötelezettsége a testedzés iránt jól ismert volt. Feljegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a versenysport volt az igazi szenvedélye, amely viszont, főleg a háború miatt, beteljesületlen maradt. Másrészt legalábbis valószínűtlen, hogy harci érdemei híján akár egy ilyen "kis" gesztusban részesítették volna bármikor is.

Utolsó kommentek