Manapság nagy divatja van az online közösségben a Magyar Honvédség képességeiről szóló negatív megnyilatkozásoknak. Nincs elég katonánk (tankunk, repülőnk, ágyúnk, Panzerfaustunk, pénzünk, tartalékosunk, koronaőrünk), ezen kívül a kutya sem fog minket megvédeni, ha jönnek az oroszok és a kínaiak, stb.  A viszonyítás kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy legtöbb közvetlenül szomszédunk, akik szintén a NATO tagjai, hazai fórumaikon hasonló vitákkal kerülnek szembe nap, mint nap. 

Ez utóbbi már sokkal kevésbé jut el a hazai média ingerküszöbéig, átlagosan havonta olvashatunk egy-egy igen rövid cikket példának okáért a szlovák, vagy éppen a cseh haderő állapotáról. Nagy ritkán pedig visszatér a médiába a klasszikus és alapvetően értelmetlen kérdés is, miszerint több tankunk van-e például, mint északi szomszédunknak?

Ha figyelmesen megnézzük azonban a fenti cikkeket, akkor láthatjuk, hogy a legtöbb megállapítás ugyanúgy igaz lehet a Magyar Honvédségre is, mint a fent említett szomszédokra. Legutóbbi vitaposztunk első és második részében már kifejtettük; a Kelet-közép-európai régió 1999 óta NATO-taggá vált kis országai nem sokban különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy a honvédelmi költségeik minimalizálásra törekvő, úgynevezett „potyautas” politikát folytatnak. Cserébe éppen amiatt, mert mindannyian ugyanahhoz a szövetséghez tartoznak, ez csökkenti az egymással szembeni fenyegetettség-érzetüket, és ebből kiindulva országonként eltérő módon és mértékben építették le (strukturálták át) haderejüket az elmúlt tíz évben. 

Tehát ahelyett, hogy rátérnénk hazai képességeink boncolgatására, nézzük meg, zöldebb-e a szomszéd fűje. Következő sorozatunkban közép-európai országok védelmi kapacitásait mutatjuk be bejegyzésenként röviden, áttekintő jelleggel. Kitérünk a védelmi stratégia, honvédelmi költségvetés, haderőnemek, felszerelés, nemzetközi missziók bemutatására minden egyes ország esetén.

Mielőtt belekezdenénk, előre kell bocsátanunk a következőt: a nyelvismeret és a Google Translate korlátai miatt minden egyes országot „külföldi” szemmel vizsgálunk, tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy én, mint külföldi hírszerző – pardon, a szövetséges partner képviselője, avagy szimplán érdeklődő állampolgára - elméletileg mennyi információt tudok összeszedni az egyes államok védelmi kapacitásairól.

Ennek előfeltétele, hogy az adott államok védelmi kormányzati szerve rendelkezzen legalább minimális mértékben például angol nyelvű weboldallal. Itt jegyezzük meg zárójelben, hogy ugyanennek a feltételnek a hazai Honvédelmi Minisztérium weboldala az új kormányzati portál elindítása óta eltelt több, mint fél évnyi idő alatt sem felel meg.

A haderőkre vonatkozó adatok összegyűjtésében értékes forrás az IISS nemzetközi biztonságpolitikai kutatóintézet „The Military Balance” című évkönyve. Ebben számszerű értékek is szerepelnek az egyes rendszerben tartott eszközökre vonatkozóan, ezek kimásolását és a bevezetőben említett újságcikkhez hasonló módon egy összehasonlító táblázat betoldását azonban feleslegesnek érezzük, mert a regiszterben szereplő és a ténylegesen hadra fogható, bevethető eszközök közti különbség ugyebár mindig tetemes, másfelől pontosan nem ismert. Tehát a már emlegetett "kinek van több tankja" kérdésre ilyen szempontból nem válaszolunk.

Szlovákia

Kezdésnek vessünk egy pillantást északi szomszédunkra, Szlovákiára. A hazánkkal való összehasonlítás nem csak a hasonló méret és gazdasági helyzet miatt indokolt, de hasonlít egymásra a kérdéses országok alapvető katonaföldrajzi helyzete is; mindketten el vagyunk zárva a tengertől, illetve egyikünk sem közvetlenül határos szövetségen kívüli nagyhatalommal, amennyiben azt Ukrajnával közös határszakaszokat most figyelmen kívül hagyjuk.

A szlovák állami keretek között fenntartott önálló honvédelem a rövid második világháborús „sikertörténetet” leszámítva Csehszlovákia felbomlása óta létezik. A szlovák védelmi erők állományába a Csehszlovák Néphadsereg eszközeinek megosztása során olykor meglepően potens fegyverrendszerek kerültek, melyek egy részét a mai napig szolgálatban is tartják. Az ország 2004 óta a NATO tagja. A haderő tagozódásáról és felszereléséről az alapvető információk angol nyelven is hozzáférhetőek a Szlovák Védelmi Minisztérium honlapjáról kiindulva.

Védelmi költségvetés

Az elmúlt évek gazdasági válságát a szlovák honvédelmi költségvetés is megérezte. Amíg a 2005-2009-es években tartósan hozzávetőleg 25-30 milliárd szlovák korona környékén mozgott a honvédelmi költségvetés (ez nagyjából 980 millió eurót jelent éves szinten), addig az elmúlt két évben drasztikus csökkenésnek indult, 2010-ben nagyjából 850 millió euró, idén pedig becslések szerint 760 millió euró jut a honvédelemre Pozsonyban. Ezzel a honvédelmi költségvetés GDP aránya az 1,3 – 1,5 % körüli sávból 1,1 – 1,2 % körüli értékre csökkent.  (Ez utóbbi érték hozzávetőleg 200 milliárd forintnak felel meg)

Védelmi stratégia (2005)

A 2005-ös keltezésű szlovák honvédelmi stratégia (angol nyelven hozzáférhető itt) jó példája a rövid, tömör, ugyanakkor minden „kötelező elemet” tartalmazó dokumentumnak. Hasonlóan szomszédaihoz, a szlovák stratégia sem számol nagy intenzitású államközi konfliktussal a jövőben. Hozzá kell tenni azonban, hogy a dokumentum világosan kifejti; a szlovák védelmi erők elsődleges feladata az állam egységének, területének és polgárainak védelme, melyhez a NATO által biztosított kollektív védelmi garancia csak „további biztosíték” formájában társul.

A dokumentumban lefektetett általánosságok mellett konkrét célkitűzésként jelenik meg a nemzetközi missziós részvétel két párhuzamos helyszínen, ennek eleget is tettek. 2010 óta pedig átfogó védelmi felülvizsgálat révén próbálják meg megszabni a haderőfejlesztés további irányát. (Gyanítható, hogy ennek azért inkább a jelentős költségvetési megszorításokhoz van köze)

A szlovák védelmi erők részletesebb katonai doktrínája (ez a védelmi stratégia alatti szint) szintén hozzáférhető és böngészhető angol nyelven itt.

A haderő

A szlovák haderő mérete közelítőleg 16.500 fő, a civil állományúakkal együtt. A haderő szervezete szárazföldi csapatokra, légierőre, illetve a kiképző és kiszolgáló csapatokra tagolódik. Ezeket a mai napig nem fogja össze egyesített összhaderőnemi parancsnokság,  az önálló fegyvernemi parancsnokságok a védelmi minisztérium alá tartoznak.

Érdekes anomália a különleges erők helyzete; a külföldi missziókra, terrorelhárításra és egyéb speciális feladatok elvégzésére hivatott 5. különleges ezred (Zsolna) nem a szárazföldi parancsnokság alá, hanem a Védelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartozik.

A szárazföldi csapatok létszáma 7300 fő, erejük nagy részét két gépesített dandár adja, dandáronként három zászlóaljnyi erővel, ideértve a tüzérségi és harckocsizó zászlóaljakat is. Diszlokációs helyszíneik: Nagytapolcsány, Turóczszentmárton, Nyitra, Léva, Eperjes, Tőketerebes, Nagymihály. A szárazföldi parancsnokság Trencsénben van.  

A légierő központja Zólyom, legfontosabb repülőtere a közvetlenül a város mellett található Szilács, mely éppen az elmúlt hétvégén adott otthont az éves nemzetközi légi parádénak. Itt állomásoznak a légierő vadászgépei is. További bázisai a szállítórepülőknek otthont adó Kuchyna és a helikopterek bázisa Eperjesen. A légierőhöz  tartozó légvédelmi rakétaezred Nyitrán állomásozik.

Felszerelés

 A szlovák haderő a mai napig – legalábbis papíron – nagy számban tart rendszerben T-72 harckocsikat, OT-90 lánctalpas lövészpáncélosokat (ez tulajdonképpen a BMP csehszlovák gyártású verziója), OT-64 kerekes lövészpáncélosokat (ezt viszont az itthon is szolgáló szovjet BTR-80-asok helyett fejlesztették ki és használják a csehekkel és a lengyelekkel egyetemben). Emellett a csehszlovák hadiipari hagyományokon alapulva a szlovák hadsereg is rendszeresített kis számban a hazai cégek által fejlesztett modern, kerekes páncélozott járműveket, például az Aligator és a csehektől átvett Tatrapan egységeket.

A szlovák haderőben mai napig megmaradt, sőt fejlesztésre került a tüzér fegyvernem. A mobil rakétatüzérségen kívül az önjáró löveg kategóriában a szlovák hadiipar új terméke a Tatrapan alváz és a korábbi Csehszlovák Dana-komplexum összeházasításából és modernizációjából létrejött Zuzana (Zsuzsanna).

A szlovák légvédelmi csapatok büszkesége a csehszlovák örökség talán legpotensebb darabja, a nagy hatótávolságú S-300-as üteg, melyből a NATO-n belül rajtuk kívül csak Görögország és Bulgária rendelkezik néhány egységgel, így értékes tapasztalatszerzési lehetőséget jelentenek a szövetségeseik számára különböző hadgyakorlatokon.

A légierő gerincét a mai napig modernizált Mig-29-esek alkotják, kiegészülve a lassan kivonásra megérő Albatroszokkal. A helikopterpark összetétele és állapota a hazaira emlékeztet, a Mi-24-es harci helikopterek teljes kivonását tervezik. Az elöregedő szállítógép-park frissítésére nemrég rendeltek C-27 Spartan gépeket. Ehhez a döntéshez minden bizonnyal hozzájárult az emlékezetes 2006-os hejcei katasztrófa is, melynek során a misszióról visszatérő katonák közül 42-en vesztették életüket a lezuhant An-24-esben.

Külföldi missziók

Szlovákia méretével és képességeivel arányosan kivette a részét az elmúlt húsz év főbb nemzetközi műveleteiből. Jelen voltak és vannak a Balkánon, kivették a részüket az iraki műveletekből (elsősorban mindenhol műszaki téren), illetve folyamatosan növelik létszámukat Afganisztánban, ma már minden második, misszión lévő szlovák katona ott szolgál. Említést érdemel az ENSZ keretein belül végzett ciprusi békefenntartó missziójuk, ahol egyebek mellett a magyar kontingenssel alkotnak közös alakulatot. A külföldi missziós állomány létszáma 500-700 fő között mozog, a különbség a rendelkezésre álló és az éppen betöltött helyek közti eltérésből adódik. A Védelmi Minisztérium pontos missziós létszámadatokkal és afganisztáni "élménybeszámolókkal" szolgál honlapjának szlovák nyelvű szekciójában, illetve egy angol nyelvű, 2003-as kiadású anyag is hozzáférhető az eddig teljesített missziókról.

Nem veszélyes

Amint az a fentiekből kitűnik, Szlovákia - bár mérete csak fele hazánknak - nagyjából kétharmad akkora költségvetésből a Magyar Honvédséghez képest kétharmados létszámú, technikai eszközökben viszont azonos méretű, nehézfegyverzet és légvédelem szempontjából pedig éppenséggel jobban felszerelt haderőt. Az alacsony költségvetés, a megszorítások és az eszközállomány kora miatt azonban feltételezhető, hogy ebből ténylegesen bevethető létszám nem magasabb a hazainál. A szlovák hadsereg struktúrája a hazainál "hagyományosabb" mintát követ, ahol a missziós célra kialakított "elit" egységek szervezetileg is elkülönülnek a "roncstemetőként" szolgáló szárazföldiektől. Nem kizárt, hogy a haderőreform újabb lépésének eredménye ennek a szárazföldi kapacitásnak a jelentős csökkentése - pontosabban a "hadrafoghatatlanság" beismerése - lesz. Ugyanakkor elnézve az eszközfejlesztés jelenlegi struktúráját, ez valószínűleg nem jár majd itthoni mintára teljes fegyvernemek megszüntetésével. (Lásd például mobil tüzérség)

Nem kell tehát amiatt aggódni, hogy északi szomszédaink harckocsikba ülnek, és ledózerolják Budapestet, még ha tény is az, hogy ennek a képességnek a látszatát hazánknál valamivel nagyobb lelkesedéssel igyekeznek fenntartani. Gyakorlatilag a gazdasági válság hatására ma már ugyanannyit költünk honvédelemre GDP-arányosan.

Nagy kérdés, hogy a forráshiányos helyzetben milyen fejlesztéseket tud végrehajtani a légierejük - ne feledjük, gyakorlatilag a legkisebb NATO-tagállamról van szó, amelyik a saját légierő teljes vertikumával rendelkezik a helikopterektől kezdve a kiképző és szállító repülőgépeken át a szuperszonikus vadászokig.

Tömegtájékoztatás és társadalmi presztízs tekintetében - szubjektív véleményem szerint - körülbelül a hazai szinttel azonos kategóriát alkotnak, csakúgy, mint nemzetközi missziók tekintetében. Ahol viszont egyértelműen előnyben vannak, az a hazai hadiipari lehetőségek kiaknázása és támogatása, a kis méretek ellenére. 

Végezetül, ha valaki véletlenül Északkelet-Szlovákiában, Bártfa környékén jár, akkor semmiképpen se hagyja ki a közelben berendezett második világháborús csatateret, ahol a füves területen szétszórt T-34-esek emlékeztetnek az itt zajlott ütközetre.

Bővebb olvasnivaló a szlovák haderőről

A szlovák haderőnemek tematikus honlapjai

Egy magyar nyelvű Phd-értekezés Szlovákia biztonságpolitikájáról és a haderőreformról (ZMNE Könyvtár - 2008)

A szlovák haderő angol nyelven megjelent folyóiratai (a legfrissebb 2007-es)

Végezetül pedig némi katonai felvonulás szlovák módra, Pozsonyból:

Sorozatunkat a Cseh Köztársaság fegyveres erőinek bemutatásával rövidesen folytatjuk.