Cseh Köztársaság

Északi szomszédunk, Szlovákia honvédelmének és haderejének rövid vizsgálata után vessünk egy pillantást prágai sógoraikra, a Cseh Köztársaság haderejére. Bár hazánkkal nem szomszédos, katonaföldrajzi, gazdasági szempontból egyaránt jelentősek a hasonlóságok közöttünk, így indokolt, hogy kicsit alaposabban is szemügyre vegyük, mit hoztak ki a csehek a rendelkezésükre álló lehetőségekből és anyagi forrásokból.  

A Cseh Köztársaság hazánkhoz hasonlóan 1999-ben vált a NATO tagjává.  A haderő-átszervezés a 2000-es években folyamatos zajlott és zajlik a mai napig, méghozzá figyelemre méltó módon a strukturális átalakítások, a sorkatonai szolgálat megszüntetése (2005-től) és az általános létszámcsökkentés mellett a technikai korszerűsítésről sem feledkeznek meg, szinte minden fegyvernemre kiterjedően. Már említett érdekesség, hogy a szlovákokkal való szétválás során a csehek különösen potens (keleti) technikai eszközökről mondtak le, és a rendszerben tartás helyett az új nyugati eszközök beszerzésére és a saját, nem lebecsülendő hadiipari kapacitásaikon alapuló fejlesztésekre helyezték a hangsúlyt.  

A cseh honvédelem képességeinek felmérésében nagy segítségünkre van az a tény, hogy – más hasonló méretű NATO-tagokkal ellentétben, lásd előző cikkünk bevezetőjét – arrafelé jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a haderővel kapcsolatos nemzetközi tájékoztatásra, jelentős mennyiségű anyag férhető hozzá angolul a cseh honvédelemről a védelmi minisztérium honlapján is.

Védelmi költségvetés és stratégia

Mielőtt rátérnénk a felszerelés, szervezet és kapacitások terén elért eredményekre, ki kell jelentenünk, a „csehek ugyanannyi pénzből sokkal kompetensebb haderőt tartanak fent, mint mi” jellegű kijelentés azért tévhit. Bár az a néhány tized százaléknyi eltérés a védelmi költségvetés GDP-arányában még nem tűnik soknak, ha azonban e mellé hozzávesszük a mára bizony már – becsléstől függően – a hazaihoz képest 25-30%-al magasabb egy főre eső gazdasági teljesítményt, akkor láthatjuk: a cseh honvédelmi költségvetés igenis szignifikánsan magasabb a magyarnál. Legalább is jelenleg.

A 2008-2010 közti szakaszban átlagosan 50-55 milliárd cseh koronát költöttek honvédelemre, ez hozzávetőlegesen 600 milliárd Forint, a jelenlegi hazai honvédelmi költségvetés majdnem kétszerese úgy, hogy ugye területileg és lakosságszám terén hozzávetőleg megegyezünk. A gazdasági válság hatásainak folyamatos begyűrűzése révén természetesen Prágában is napirendre került a honvédelmi kiadások lefaragása, de még a 2011-re előirányzott 45 milliárd korona körüli összeggel sem kell szégyenkezniük, legalábbis hozzánk képest.

Hozzá kell tenni, hogy a középtávú tervek már inkább a kiadások további visszafogásának irányába mutatnak, és bár ezért már NATO-szinten is bírálták Prágát, a 2013 környéken 1%-ra tervezett stabil mélypont esetén is némiképp magasabb szinten lesznek hazánknál - nominális értelemben legalábbis.

Ettől függetlenül az is tény, hogy az összességében néhány év alatt harmadával megvágásra kerülő költségvetés érzékenyen fogja érinteni a jelenleg relatíve pozitív képet mutató cseh védelmi kapacitásokat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2000-es évek közepén még optimista, évi 5%-os kiadásnövelés mellett a mostani időszakra már 70 milliárd koronával számoltak (lásd az alábbi, amúgy különösen ajánlott összefoglaló 47. oldalát), máris ismerősebb a jelenség.  

Akit részletesebben érdekelnek az éves adatok, itt böngészheti a cseh védelmi költségvetést 1993-tól kezdődően. Megint csak a Védelmi Minisztérium közkapcsolatosait illeti a dicséret.

A legfrissebb, érvényben lévő védelmi stratégia egy rövid, 9 oldalas dokumentum 2008-ból, ami gyakorlatilag a kis csatlós tagállam dokumentumának iskolapéldája lehetne. Minimalista alapon készült, az összes kötelező elemet tartalmazó anyag, a szövetséges védelemre való támaszkodás, a határokon túli műveletekre való képességek, illetve a haderőátalakítás lépcsőinek szinte "kötelező" elemeit mind tartalmazza. 

A haderőről

A cseh haderő katonai állományú tagjainak száma a tartalékos csapatokkal együtt a 22.000 főt közelíti – a Military Balance 2010-es kiadványa nagyjából 18.000 fő ténylegesen aktív katonai állományban lévőt említ -, a civil alkalmazottak létszáma 8.000 körül mozog, azaz együttesen nagyjából 30 ezer fő tartozik a Védelmi Minisztérium állományába.

A haderő szervezetileg az Összhaderőnemi Parancsokság alá tartozó szárazföldi csapatokra, légierőre és kiszolgáló, illetve kiképző alakulatokra tagolódik, emellett közvetlenül a védelmi minisztérium irányítása alá tartoznak a különböző raktár- és logisztikai létesítményeken kívül a tartalékos katonai rendszer alapját képező védelmi körzetek is, melyekből 14 található az országban.

A közel 14.000 fős szárazföldi csapatok gerincét egy gépesített lövész és egy gyorsreagálású dandár alkotja, melyek egy önálló tüzérdandárral egészülnek ki. A szlovákoknál már megismert struktúrához hasonlóan itt is párhuzamosan működik egy "klasszikus", gépesített lövész és harckocsi egységekből álló dandár az egyesített parancsokságnak is otthont adó kelet-morvaországi Olomouc közelében, illetve egy inkább könnyű fegyverzetű csapatokra és missziókra "specializálódott", modernizált struktúrájú, ejtőernyős zászlóaljat is magában foglaló dandár - mily meglepő - a Prágát körülölelő, német határhoz közeli Szudéta-vidéken. (Žatec, Tábor). A tüzérdandár két zászlóaljára hárul az utóbbi alakulatok közti "helykitöltés" nyugatról. (Jince, Pardubice).

Jegyezzük itt meg: A haderőreformok, leépítések és főként a szövetségesi szolidaritás egyik érdekesaspektusa annak vizsgálata, hogy az egyes, különösen kelet-európai NATO tagállamok mely - ha úgy tetszik, kivel határos - katonavárosaikban tartották meg a honvédő hagyományt és koncentrálták szárazföldi csapataikat, miközben ezzel párhuzamosan olykor egy-egy régió összes helyőrségét leépítették, megszüntették.

Például: a Magyar Honvédség mára megmaradt legfontosabb katonai helyőrségei egy északi-keleti orientációjú félkörön helyezkednek el Győrtől Tatáig, majd a Dunától keletre Egertől Szolnokon át Debrecenig, illetve Szentesig, miközben például a horvát-szlovén-osztrák határszakasz irányába egyetlen egy aktív alakulat bázisa sem "néz". De térjünk vissza a csehekre.

A cseh légierő legfontosabb bázisa a 14 Gripennek és a hazai gyártású, az Albatrosz utódjaként is ismert L-159 ALCA gépeknek is otthont adó Čáslav, mely az ország központi részén található. A Mi-35 harci helikoptereknek és támogató feladatkörben egyelőre még rendszerben tartott, megmaradt Albatroszoknak a Náměšť nad Oslavou ad otthont Brno szomszédságában, a Mi-17-es, a lengyel gyártmányú WrA Sokol, illetve az oroszoktól újonnan átvett, modernizált Mi-171-es helikopterek pedig Přerov környékén, a szárazföldi csapatok szomszédságában állomásoznak. A szállítórepülők bázisa rendhagyó módon Prága közvetlen szomszédságában, Kbely-ben található, mely egyebek mellett otthont ad a cseh(szlovák) légierő múzeumának is. Itt elég vegyes összetételben néhány évvel ezelőtt még találhattunk VIP és csapatszállításra alkalmas, eléggé elavult Tu-154-es, Jak-40-es, L-410-es típusokat, illetve An-26-osokat is. Azonban ezek egy részének feladatait már átvette az elmúlt években beszerzett, két Airbus-319-esből és négy CASA C-295-ös közepes szállító repülőgépből álló modern "különítmény".

A légvédelmi dandár fő bázisa Strakonice délnyugaton, Plzeň és České Budějovice között félúton, felszerelésük a mai napig a nem túl modern szovjet technikára, Kub, Sztrela és Osza típusokra korlátozódik. Talán ez az egyetlen fegyvernem, amelyik furcsa módon nem részesült a nyugati, vagy hazai bázisú váltótípusok és fejlesztések áldásaiból.  

Felszerelés

Mint már említettük, az ország méretéhez képest igen számottevő hadiipart tart fent, melynek a nemzetgazdasági szerkezetből adódó kapacitások (a termelő és gépipar aránya a mai napig igen jelentős az országban) mellett évszázados történelmi hagyományai is vannak. Ennek következménye, hogy különösen a mai kiélezett gazdasági versenyhelyzetben a haderő egyik fontos funkciója a hadiipari termékek „promóciója”.
 
Ez világosan meglátszik a cseh hadsereg felszerelésén is, hiszen szinten minden területen, ahol a hazai ipar rendelkezik termékekkel és kapacitásokkal, ott igyekeznek legalább egy minimális méretű saját gyártású kontingenssel felszerelni, sőt fejleszteni csapataikat, ezzel - Szlovákiához hasonlóan - egyelőre életben tartva más NATO tagállamokban önállóságukat veszített, majdhogynem teljesen leszerelt fegyvernemeket is.

A szárazföldi csapatok páncélos erőinek magvát felújított T72M4CZ típusú harckocsik adják, emellett százas nagyságrendben állnak rendszerben lánctalpas gyalogsági lövészpáncélosok (a BMP helyi, szintén különböző mértékben felújított verziói). Érdekes módon Csehország a "külföldi missziókhoz elengedhetetlen" kerekes lövésszállítók helyett a lánctalpas egységek modernizációját és rendszerben tartását választotta, a korábban a Varsói Szerződés csehszlovák-lengyel koprodukciós büszkeségének és a szovjet BTR-sorozat helyi konkurensének számító OT-64 / SKOT család sorozatból mára már csak alig néhány tucat maradt rendszerben. Ezek leváltására rendelték meg a tankelhárító rakétával is felszerelhető osztrák Pandur II 8x8-as verzióját, melynek rendszeresítése folyamatban van, és melynek beszerzése kapcsán - manapság hol és kinél nem? - már korrupciógyanús ügyletek is felmerültek.    

A tüzérségi kapacitás alapjai a szlovákokhoz hasonlóan itt is a Dana önjáró lövegek és a szovjet időkből örökölt rakéta-sorozatvető rendszerek. Ezenkívül a külföldi- természetesen elsősorban afganisztáni - missziók támogatására kis számban ők is vásároltak olasz IVECO és német Dingo terepjárókat.  A kiszolgáló és szállító csapatok fő járműve természetesen a Tatra. A modernizáció természetesen nem csak a nagyvasakra korlátozódik, az utóbbi években a tüzérségi irányzó és radarrendszertől az éjjellátó és személyi felszerelésen át a NATO-kompatibilis légtérfigyelő rendszerekig sok mindent beszereztek, illetve telepítettek. A legutóbbi fejlesztések angol nyelvű listája megtalálható itt is.

A légierőre vonatkozó hasonló fejlesztések és a hazai hadiipar összefonódásának iskolapéldája a mai napig egyedül Csehországban rendszeresített L-159 ALCA története. A cseh(szlovák) civil és katonai repülőgépgyártás egész, 1919 óta tartó történelmében kulcsszerepet játszó Aero Vodochody gyár termékét, melyet a VSZ országaiban oly népszerű Albatrosz leváltására szántak, a gép kedvező ára és figyelemre méltó képességei ellenére a mai napig senki sem rendszeresítette a cseh légierőn kívül. (A kelet-közép-európai volt VSZ-tagállamok azért mostanában nem a vásárlóerejükről híresek) Így aztán a legyártott 72 darabos mennyiség majd kétharmada lekonzerválva várja a majdani megrendelést, míg a maradék a cseh légierőben reklámozza gyakorlatilag saját magát a potenciális külföldi megrendelésekre. Sőt, promóciós céllal egy gépet hazánkban is repülhettek hosszú hónapokon keresztül a magyar pilóták.

A típussal eddig egyetlen feljegyzett katasztrófa történt, 2003-ban egy gyakorló műrepülés közben dugóhúzóba került az egyik gép, a pilóta pedig nem tudott katapultálni. Ez amúgy a cseh légierő utolsó emberveszteséggel járó balesete volt, 2004-ben kerültek még be a hírekbe, amikor egy nemzetközi gyakorlaton lezuhant egy brit Lynx helikopter, öt katona halálát okozva. Katasztrófák "kedvelőinek" itt egy videó az L-159 balesetéről.

Külföldi missziók

A szomszédos országokhoz hasonlóan a Cseh Köztársaság is igyekezett kivenni a részét a 90-es évek eleje óta egyre intenzívebbé váló nemzetközi katonai szerepvállalásból, melyet 1999 óta természetesen a NATO-tagokkal szembeni elvárások alapján teljesít. Az Öböl-háborúban részt vevő csehszlovák kontingens óta jelentős létszámban vettek részt a Nyugat-Balkánon zajló különböző missziókban, valamint az iraki és afganisztáni műveletekben is gyakorlatilag a kezdetektől fogva.

Az elmúlt években a csehek jelentősen növelték afganisztáni kontingensük létszámát. Jelenleg - hazánkhoz hasonlóan - 2008 óta a cseheknek is van saját, ráadásul BMP lövészpáncélosokkal és civil szakértőkkel egyaránt megerősített afganisztáni PRT-jük, méghozzá Logar-ban, Kabul szomszédságában. Emellett az elmúlt két évben (2009 végétől) jelen vannak az afgán-pakisztán határ mentén, Paktika tartományban is egy három helikopterből álló légi szállító alakulattal. Mindemellett kiképző és különleges alakulatuk is állomásozik az országban. Bővebb információ a csehek afganisztáni misszióiról a már megszokott, továbbra is hiánytalan és angol nyelvű minisztériumi honlapon, illetve a PRT saját honlapján, valamint saját Youtube-csatornájukon. Utóbbi természetesen csehül sugároz, de azért jó tudni, hogy másoknak erre is futja a környéken.

Az intenzív jelenlét dacára eddig a hírek alapján a csehek afganisztáni jelenlétük kezdete óta csak 2 fős veszteséget szenvedtek el. (További kettő halálesetről hírek alapján nem sikerült a szerzőnek kideríteni, hogy harci cselekményekkel voltak-e összhangban, így feltételezhető, hogy baleset, vagy egyéb egészségügyi probléma állt a háttérben)

Az afganisztáni erősítésekkel párhuzamosan a csehek szinte teljesen felszámolták más területeken végzett misszióikat, immáron Koszovóban is csak egy közel száz fős egységgel vannak jelen, minden más missziójukban mára már gyakorlatilag pár fős megfigyelő jelenlétre redukálták létszámukat. 

Nem mind arany...

Láthatjuk tehát, a cseh honvédelmi szervezet és maga a haderő forrásait, képességeit, felszereléseit és különösképpen PR-teljesítményét tekintve igencsak egészséges előnyben lévőnek tűnik akár példának okáért hazánkhoz képest.

Mielőtt azonban homokba temetnénk a fejünket és megállapítanánk, hogy a fővárosok közti turisztikai verseny után honvédelem terén is csúfos vereséget szenvedtünk hasonló méretű visegrádi barátainktól, egy dolgot ne felejtsünk el; egy dolog a flancos felszerelés és egy másik, hogy azt miképpen használjuk, avagy nem használjuk, amikor szükség lenne rá. A csehek gyakorlatilag államuk modern kori (huszadik századi) fennállása óta mást sem csináltak, mint azt bizonyították, hogy a jól felszerelt, technikailag modern haderő értéke politikai akarat és az állomány megfelelő motiváltsága hiányában a nullával egyenlő.

1938-ban a Csehszlovák hadsereg Közép-Európa egyik legjobban gépesített, relatíve modern eszközökkel felszerelt, nagy létszámú honvédő ereje volt, amelyik szinte egyetlen puskalövés nélkül adta át területeit nem csak a Wehrmachtnak, de az akkoriban a műveleti mozégkonyságot még mindig zömmel lóvontatásra helyező Magyar Királyi Honvédségnek is. A világháború végén a cseh területek egy része gyakorlatilag a fegyverletételig német kézen maradt – ez Németország legnagyobb részéről sem volt elmondható -, a cseh katonai „érdemek” szinte kizárólag emigráns alakulatok erőfeszítéseire, a Heydrich-merényletre (ami sokkalta inkább titkosszolgálati akció volt), illetve a német kapitulációt követően a szudétanémet civil lakossággal szemben elkövetett atrocitásokra korlátozódtak. Nem csoda ezek után, hogy a korszak csehszlovák hadtörténelmének kedvenc, kiállításokon büszkén mutogatott eseménye az 1938-as mozgósítás. Amit ugye tudjuk, mi követett. 

1968-ban a prágai tavasz során a csehszlovák haderő ismét nem tanúsított ellenállást a bevonuló VSZ-csapatokkal szemben, pedig a szövetségen belüli jelentőségét össze sem lehetett volna hasonlítani például az 1956-os magyar állapotokkal.

Történelmi kitekintésünk után végezeütl térjünk vissza előző cikkeink fő téziséhez; a potyautas magatartáshoz. Láthatjuk, hogy Csehország ebben a tekintetben igencsak profin teljesít. Igényes PR-al, valamint a hadiipar számára is kifizetődő részleges, kis számú technikai fejlesztésekkel azt a benyomást kelti a külső szemlélőben, hogy Prága aktív részese a különböző szövetséges erőfeszítéseknek, egyelőre sikeresen palástolva a várható kiadáscsökkentés árnyoldalait és a tényleges szövetségesi műveletekben való kevésbé "lelkes" részvételt. Ne feledjük, bármily érdekesek is a fent ismertetett részletek, elmúlt tíz évben Csehország elsősorban a NATO prágai csúcstalálkozója és a végül meghiúsult rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatos tervezgetés kapcsán került be a biztonságpolitikai köztudatba.   

Ha így nézzük, a cseh honvédelem a történelmi hagyományok alapján ma is megmutatja; néha kifizetődőbb harcolni, mint nem harcolni. Reméljük, a külföldi, elsősorban afganisztáni missziók révén a jelenkor cseh katonái valamiképpen rácáfolnak ezekre a hagyományokra, és segítségükkel a Cseh Köztársaság hadereje képes lesz magának kivívni a „hadiipari promóternél” nagyobb elismerést is. Mindezt ráadásul egy olyan környezetben, ahol a korábban egészen bőségesnek tűnő káposztás húsos fazék (értsd: védelmi költségvetés) jelentős szűkülésére van kilátás.

Zárásképpen tekintsük meg a cseh haderő aktuális bemutatkozó videóját.

További információk a cseh hadseregről:

A védelmi minisztérium eredeti, cseh nyelvű honlapja.

A cseh haderőt bemutató, 2006-ban megjelent angol nyelvű kiadvány.

A cseh légierő életét és technikáját bemutató, fotókban gazdag blog.

Sorozatunkat keleti szomszédunk, Románia haderejének bemutatásával folytatjuk valamikor a jövőben.