A háborúellenes tüntetők eme örökzöld jelmondatát a jelek szerint az amerikai katonai stratégák az elmúlt évtized kellemetlen afganisztáni és iraki tapasztalati ill. a gazdasági helyzet miatt elkerülhetetlennek tűnő költségvetési megszorítások következtében komolyan fontolóra vették, mivel arra a következtetésre jutottak, hogy a  nagy volumenű COIN-műveletek - figyelem! - túl sok erőforrást és egységet kötnek le, ráadásul ritkán járnak sikerrel, így a jövőben inkább el kell kerülni azokat.

Aki egy kicsit is tisztában van az USA legújabbkori történelmével, az aligha lepődik meg ezen a fejleményen, elvégre a Pentagon szinte pontosan ugyanezt a "tanulságot" vonta le a vietnami háborúból is, így a COIN-t  lényegében kiszervezte a különleges erőknek, elhanyagolta az arra való elméleti és gyakorlati felkészülést és (ismét) teljesen a konvencionális képességek fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Jelenleg ugyanez a koncepció látszik körvonalazódni (noha ennek a hozzáállásnak a lehetséges veszélyeire Robert Gates védelmi miniszter már két évvel ezelőtt felhívta a figyelmet), és ennek jegyében a felkelők elleni harcot is "csak" a baráti rendszereknek (pl. Jemen, Pakisztán) nyújtott korlátozott katonai támogatás (különleges egységek bevetése, kiképzőtisztek, felszerelés és utánpótlás küldése, légi támogatás nyújtása) formájában kívánják folytatni a jövőben. A szerző megállapítása szerint a hadsereg terminológiája szerint ez a "foreign internal defense", vagy egy másik elterjedt kifejezés szerint "counterinsurgency light" - ami azt jelzi, hogy képletesen szólva nem csinálta meg a házi feladatot (ahogy ezt más is megállapította).

A "foreign internal defense" (FID) tipikusan az a fajta kifejezés, amit csak egy állami tisztviselő agyalhatott ki (mondjuk ezen a téren az OCO még kreatívabb), így első hallásra nehezen értelmezhető, és még lefordítani sem nagyon lehet épkézláb módon ("Közvetett/külföldi honvédelem?"), ám a hivatalos definíció szerint eléggé prózai és széles körben elterjedt tevékenység: egy másik (értelemszerűen baráti/szövetséges) kormánynak a törvényes rend fenntartására, külső felforgató tevékenység felszámolására és/vagy belső felkelés leverésére nyújtott mindenfajta (civil és katonai) állami támogatás összefoglaló elnevezése. Ebből is látszik, hogy a COIN-nál tágabb kategória, és nem "új megközelítés", hanem kb. a egyidős a nagyhatalmak létrejöttével. Nem csoda, hogy az amerikai hadsereg erre vonatkozó jelenlegi kézikönyve majdnem szóról szóra úgy definiálja (lásd 251. old.), mint a 24 évvel ezelőtti.

Amire Ms. Youssef gondol, azt a Pentagon berkein belül szimplán korlátozott támogatásnak ("limited support") nevezik (lásd a fent linkelt kézikönyv 120. oldalán), és éppenséggel az sem egy új koncepció, hanem a COIN egyik hagyományos formája, amelyet a nagyhatalmak régóta széles körben alkalmaztak és alkalmaznak (pl. az USA a Fülöp-szigeteken, Kolumbiában és El Salvadorban, hogy a britek és a franciák machinációit most ne is említsem). Az egyetlen "probléma" vele az, hogy csak hatalmon lévő, kompetens (a kapott támogatás eredményes felhasználására képes) kormányok támogatására lehet sikeresen alkalmazni - nem sokra megy vele az, aki egy háborúban megdöntött  rendszer romjain akar demokráciát építeni a semmiből, mint Afganisztánban és Irakban. Az tehát, hogy a Pentagon ismét ehhez akar visszatérni, arra enged következtetni, hogy egy jó ideig nem lesz újabb regime change meg nation building.

Ez logikusan hangzik ugyan, de Robert Exum blogján több kommentelő is felhívta a figyelmet néhány fontos szempontra:

1. A korlátozott mértékű konvencionális katonai beavatkozás lényegében csak arra alkalmas, hogy az adott kormányt bizonyos politikai döntésekre kényszerítsük (lásd 1991-es Öböl-háború vagy a Jugoszlávia elleni 1999-es NATO-bombázások); ennél ambiciózusabb célok esetén (pl. X terrorszervezet kiebrudalása Y országból, mert erre a kormány nem képes/hajlandó) többre van szükség - és akkor megint elkerülhetetlenül szembe kell nézni a COIN kihívásaival.

2. A politikai és katonai vezetés könnyen belekeveredhet egy újabb beláthatatlan kimenetelű kalandba, ha egyszer megint könnyelmű módon abból indul ki, hogy egy katonai beavatkozást úgysem fog felkelést követni (lásd 2003-as iraki invázió), és ennek megfelelően a szükséges COIN-képességek hiányában is elszánhatja magát az ilyesmire.

Egyszerű megoldások tehát a jövőben sem lesznek.