Kedves olvasók! Aki érdeklődik a magyar hadtörténelem iránt, az valószínűleg örömmel hallja, hogy 7 év munka után elkészült az első teljes igényű dokumentumfilm a második világháború egyik elfelejtett városcsatájáról. A filmet a Duna TV mutatja majd be az idén. Az alábbi rövid tájékoztatást a producerek kérésre osztjuk most meg a közönséggel.

* * *

„Negyvenöten jutottunk ki.  A negyvenötből kilencen voltunk magyarok, és hárman voltunk, akik nem sebesültünk meg.”  (Kokovay Gyula)

„Felnőtté lettünk egyik napról a másikra.” (Gáti Gábor)

„Fölállt egy jó magas orosz, fehér köpenyben, rohamsisakkal, hát tíz méterre se volt tőlem, és rám lőtt.  Eltalálta a nyakam. Odakaptam, láttam, hogy vérzek.  Ahogy épp elzuhantam, azt mondtam magamnak, na, ezt megérdemelted.  Itt vagy tizennégy éves, még szűz, és már halott.” (Galántay Ervin)

„Nem lehet egy országra valami olyan jellemzőt mondani, ami mindenkire igaz. Nincsenek csak okosak, nincsenek csak hülyék, nincsenek csak jók, és nincsenek csak rosszak.  Ahogy vittek bennünket az óbudai téglagyár felé, voltak, akik megkönnyeztek, és volt, aki belénk rúgott, és azt mondta, hogy na, végre elviszik őket.” (Schramm Péter)

„Már a középkorú emberek, nem a fiatalok, tehát nem a tizennyolc évesek, hanem a negyvenévesek sem értik már, hogy mit jelentett ez a háború.” (Lányi Zsolt)

„Nagyon sajnálatos módon a városi lakosság sokszor a tűzvonalba került.  A pincéken keresztül igyekvő támadók és az ellenük vonuló védők gyakran a civil lakosság feje fölött vívták a tűzharcot, gyakorlatilag közvetlen közelről.” (Számvéber Norbert hadtörténész)

„Budapest ostroma azért is nagyon fontos történelmi esemény, mert a II. világháború városostromai közül benne van az öt legfontosabban: Sztálingrád, Leningrád után.  És ezt ma sem tudja még kellőképpen a magyar társadalom.” (Ungváry Krisztián történész)

Az elfelejtett ostrom

Sztálin 1944-ben attól tartott, hogy a britek a Balkánon partra szállhatnak, és ezzel megelőzhetik a Szovjetuniót Közép-Európában. Így Churchill balkáni terveit egy gyors, rajtaütésszerű támadással akarta megelőzni, amelyben a magyar fővárost néhány nap alatt el kellett volna foglalni. Ez a kísérlet azonban véres kudarcba fulladt. A német-magyar védelem arra kényszerítette a szovjet diktátort, hogy a keleti hadszíntér déli szárnyát, két hadseregcsoport, a 2. és 3. Ukrán Front főerőit, sőt egy román hadtestet is hónapokon keresztül kizárólag a magyar főváros bevételére alkalmazza. Magyarország a legfontosabb hadszíntér lett a második világháború utolsó hónapjaiban.

A Vörös Hadsereg Lengyelországból egyenes a Harmadik Birodalom szíve, Berlin felé tört, és már 60-100 kilométerre volt a német fővárostól, amikor Hitler még mindig válogatott SS-páncéloshadosztályokat küldött Magyarországra, hogy felmentsék az ostromlott Budapestet.

A Harmadik Birodalomban ekkor már nem működtek a szintetikus benzint gyártó üzemek, mert a szövetségesek porig bombázták őket.  Ha nincs benzin, megáll a német hadigépezet.  Leállnak a tankok, nem tudnak felszállni a vadászgépek. Ezért a náci diktátor az utolsó erőket is Magyarországra küldte, hogy meg tudja tartani a még termelő dunántúli olajmezőket, a náci Németország utolsó kőolaj-forrását. Hitler a zalai olajmezők legfontosabb bástyájának tartotta Budapestet, és a német tábornokok véleménye ellenére elrendelte a főváros háztól-házig való védelmét, tekintet nélkül a lakosságra és az okozandó károkra.

A 108 napos budapesti csatában, és az 52 napos szorosan vett ostromban a német-magyar csapatok megállították a náluk sokkal erősebb két szovjet hadseregcsoportot. A véres utcai harcokban Budapest jelentős része csaknem teljes egészében elpusztult, a védőkre és a civilekre mérhetetlen szenvedés várt, miközben a pesti oldalon a nyilasok terrorja tombolt a kiszolgáltatott zsidóság ellen. Európa utolsó gettójában ezrek haltak éhen, a Duna-parton pedig kivégzőosztagok működtek.

A dokumentumfilm

A film előkészítését 2009-ben kezdtük meg. Egy évig tartó kutatás előzte meg az első forgatásokat. Leveleztünk, telefonon és személyesen beszéltünk több tucat szemtanúval. Felvettük a kapcsolatot egykori orosz és német katonákkal is. Végül a saját kutatás nyomán, illetve Ungváry Krisztián és Számvéber Norbert történészek, valamint a Zsidó Hitközség segítségével támogatásával sikerült olyan szemtanúkkal megismerkednünk, akik vállalták a kamera előtti szereplést, így megkezdhettük az első forgatásokat. Később a film főszereplőinek interjúit újraforgattuk. 2014-15 telén forgattuk le az illusztrációs jeleneteket katonai hagyományőrző csoportok, ún. újrajátszók részvételével. Az utómunkát április végén fejeztük be, és ezzel 7 év után elkészült a dokumentumfilm.

Hiánypótló alkotás

Magyarországon a kommunizmus évtizedeiben szó sem lehetett az ostrom objektív vizsgálatáról, de nem csak mi, magyarok feledkeztünk meg az ostromról. A német társadalom számára is eltörpült a budapesti védők drámája, például azért, mert az ostrom utolsó napja egybeesett Drezda bombázásával, amelyben egyes becslések szerint kétszázezer civil menekült, főleg nő és gyerek halt meg. A szovjetek, majd az oroszok számára pedig az is hozzájárult az elhallgatáshoz, hogy a Vörös Hadsereg brutálisan bánt a civil lakossággal és a sebesült katonákkal, míg korábban, a sztálinizmus korában vállalhatatlannak minősült az óriási katonai veszteség is: a kommunista diktátor csapatai teljes magyarországi veszteségének kétharmada Budapesten keletkezett. A budapesti csata és ostrom közel 300 ezer halottjáról és sebesültjéről sem Sztálin idejében, sem pedig később nem szívesen beszéltek Oroszországban, holott Budapestet a szovjet diktátor reményei szerint néhány nap alatt kellett volna elfoglalni.

1944 júniusában 6 ezer amerikai katona halt meg a hírhedt Omaha-parton, a normandiai partraszálláskor.  Az Egyesült Államokban máig minden évben a legmagasabb szintű állami és társadalmi megemlékezéseket tartják ennek a 6 ezer embernek a tiszteletére. Dokumentumfilmek és játékfilmek tucatjai készültek a témában. A Ryan közlegény megmentése c. film emlékezetes első 20 perce is az Omaha-partról és az ottani harcokról szól. Budapesten naponta 1200-an haltak meg 1944. december 24. és 1945. február 13. között, 52 napon át, mégsem kezeljük a helyén a történelmünknek ezt az apokaliptikus szakaszát. A filmünk az emlékezést kívánja elősegíteni.

Alkotók

Rendező: Babos Tamás

Producer: Nóti-Nagy Attila, Kissimon Erika

Író: Nóti-Nagy Attila

Narrátor: Kulka János

Zeneszerző: Hrutka Róbert

Vágó: Tóth Csaba

Operatőr: Gibárti Viktor, Talán Csaba

Szakértő: Ungváry Krisztián, Számvéber Norbert, Varga János

Gyártó: Central European Media Group

A film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült.

Internet

- honlap (egyelőre fejlesztés alatt)

- Facebook-oldal

- Google+

Magyar nyelvű előzetes:

Angol feliratos előzetes:

Kontakt

Nóti-Nagy Attila

notinagy@gmail.com