Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház C. - Az afrikai magyar impexesKedves hallgatóink! A KatPol Kávéház a századik alkalomhoz - reményeink szerint - méltón egy különleges adással jelentkezik. Az eddig megszokottaktól eltérően nem egy filmet vagy sorozatot elemzünk,...
  • KatPol Kávéház XCIX. - Egy élet LíbiáértKedves közönség! Podcastunk 99. adásában a téma egy olyan film lesz, amely kevéssé ismert eseményeket dolgoz fel a kései európai gyarmatosítás történetéből. Líbia napjainkig fontos geopolitikai...
  • KatPol Kávéház XC. - Bécs, please!Hadik András a magyar hadtörténelem egyik legendás alakja, aki Mária Terézia idején harcolt több meghatározó európai konfliktusban, és igen kiváló lovassági parancsnoknak bizonyult. A nevéhez fűződő...
  • KatPol Kávéház LXXXIX. - SzerecsenmosdatásAz egyetlen alkalommal, amikor blogbejegyzést a nemzetközi nőnap szocialista ünnepe alkalmából jelenttettünk meg, kitértünk arra, hogy a II. világháborúban a szovjet légi haderőnem mondhatni...
  • KatPol Kávéház LXIV. - VikingekA History Channel 2013-ban debütált sorozata, a Vikingek, hat évadon keresztül mutatta be a kora középkori skandinávok világát a 9. századi legendás hős, Ragnar Lothbrok (magyarul Szőrösnadrágú...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (92) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (56) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (49) franciák (39) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (27) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (168) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Hogyan nem fizette le Izrael a Nagy Vezért - I. rész

2011.11.22. 09:09 5.g

A zsidók, a rakéták és a kommunisták hosszú-hosszú idők óta a (biztonság)politikai szóbeszéd legnépszerűbb szereplői közé tartoznak. Mégis ritkán állnak össze olyan szemet gyönyörködtetően töketlen jutalomjátékra, mely ma induló kétrészes cikkünk tárgya.

A ’90-es évek elejének egyik kevéssé ismert epizódja volt ugyanis, amikor a gazdasági összeomlás felé magabiztos léptekkel tántorgó Észak-Korea – kivételesen némi üzleti érzékről tanúbizonyságot téve – közel-keleti rakétaszállításainak felfüggesztéséért cserébe megpróbálta lefizettetni magát Izraellel. A közelmúlt történelmét akárcsak felületesen ismerő olvasóink talán már a poszt címe nélkül is sejtették volna, hogy az üzlet végül elbukott. Hogy min, az legyen kétrészes posztunk titka. Előljáróban talán elég annyi, hogy nem épp az izraeli államapparátus példás erkölcsein és bajtársias összetartásán.

 

Nehéz idők

A ’90-es évek átfogó világpolitikai változásai nem csak a nemzetközi kapcsolatok szakértőit érték letolt gatyával. Míg azonban ők megúszták annyival, hogy a megrázkódtatástól máig kényszeresen mormolják maguk elé a „posztbipoláris” kifejezést, a szocialista tábor összeomlása a Koreai Népköztársaság lába alól lényegében kirúgta a sámlit.

A népi Korea az ötvenes évektől rohamtempóban zajló szövetkezetesítés és gépesítés révén látszólag bámulatos eredményeket ért el a mezőgazdasági termelés modernizálása terén. Az ország gabonatermelése elérte az évi 5-6 millió tonnát, az egymást érő győzelmi jelentések pedig elfedték, hogy az egész ország végletekig elbaltázott gazdaságát csak a Szovjetunió néven ismertté vált nagy vörös vastüdő tartotta életben. A ’90-es évek elején azonban Moszkva – a szocialista erkölcshöz meglehetősen méltatlan módon – bejelentette, ezentúl csak (érdemi) fizetség ellenében hajlandó Phenjannak bármit is szállítani. A döntésért persze nem csak a kapitalista szemlélet Mozkván való eluralkodása, de Phenjan legendás fizetési morálja is okolható. Az olcsó szovjet üzemanyag-, nyersanyag- és alkatrészellátás vége szinte azonnal padlóra küldte a gazdaságot, pedig akárcsak minimálisan épeszű termelési szerkezettel ennek nem kellett volna végzetesnek bizonyulnia.

A többé-kevésbé már a ’80-as évek óta gyengélkedő észak-koreai gazdaságnak azonban szembe kellett néznie azzal, hogy nyersanyag híján képtelen műtrágyát előállítani – az amúgy is agyonműtrágyázott – földekre. Na nem mintha az alkatrészhiány miatt javítóállomásokon veszteglő munkagépek armadája meg tudta volna művelni azokat. Pláne, hogy addigra az ország üzemanyag- és energiaellátása is rég összeomlott már. Mindeközben a szocialista típusú cserekereskedelem megszűntével amúgy sem akadt többé széles e világon olyan barom, aki az észak-koreai ipar által előállított szemétre önként vevő lett volna. Az ország gazdasága zuhanórepülésbe kezdett, a nemzeti jövedelem szinte egyik napról a másikra megfeleződött. E folyamatok, a felelőtlen mezőgazdasági termelés környezetromboló hatásai által felerősített, egymást követő természeti katasztrófákkal súlyosbítva végül elvezettek a ’90-es évek második felének közismert és nagyszámú áldozatot követelő észak-koreai éhínségéhez.

Phenjan a magángazdálkodás felé vezető kínai vagy vietnámi típusú nyitást a szocialista államrend alapjait fenyegető kockázatnak tekintette. Álláspontjuk szerint a tervgazdaság, a központi irányítás és elosztás rendszerének meggyengítése a párt központosított hatalmát ásná alá. Bár e politika kudarcot vallott, félelmeiket a ’90-es évek második felére az élelmiszerhiány szülte elégedetlenség, a felvirágzó csempészet, a megerősödő feketegazdaság és illegális belső piac paradox módon igazolta. Mai történetünk elején, a ’90-es évek első éveiben azonban Phenjan egyik legfőbb gondja még mindig a krónikus valutahiány orvoslása volt. Az egyik legkézenfekvőbb megoldásként pedig az észak-koreai hadiipar büszkeségének számító rakétaprogram gyümölcseinek pénzzé tétele kínálkozott.

 

Észak-koreai rakéták a Közel-Keleten

A ballisztikus rakéták nemzetközi kereskedelmének fénykora a ‘80-as évek közepétől a ‘90-es évek közepéig tartott, divatba kerülését pedig leginkább az 1980-88-as irak-iráni háborúnak köszönhetjük. Aligha meglepő, hogy az egymást éveken át vígan rakétázó felek népes szomszédsága is lassacskán fantáziát kezdett látni az effajta eszközök birtoklásában. Minthogy azonban e fegyverek a világ más tájainak hétköznapi, porbafingó kis államai számára valójában továbbra is csak mérsékelt használhatósággal bírtak, az Irak és Irán példájával felajzott Közel-Kelet válhatott a ballisztikus rakéták nemzetközi kereskedelmének meghátározó, majdhogynem kizárólagos piacává.

Phenjan fegyverkereskedői ambícióit a kezdetektől hivatalosan is két célkitűzés, a valutabevétel és az önvédelem vezérelte. Észak-Korea 1968-ban néhány, a Szovjetuniótól kapott FROG-7 (avagy Luna-M) révén  kezdte megismerkedését a (rövid hatótávú) ballisztikus rakéták varázslatos világával. A rakétaerők felállítása mögött leginkább az az elgondolás állt, hogy egy esetlegesen kitörő háborúban Észak-Koreának képessé kell válnia ellenfelei nyomasztó légifölényének legalább részbeni elensúlyozására. (Megj.: a '67-es háború tanulságait levonva nem túl meglepő módon a Közel-Kelet arab államai is hasonló megfontolásokból kezdtek először érdeklődni a ballisztikus rakéták iránt.) Némi nehézséget okozott, hogy a '70-es évek vége felé Phenjan kissé összebalhézott Moszkvával, így - a szovjetek közel-keleti arab szövetségeseivel ellentétben - az újabb típusú Scudokra már nem számíthatott. A népi Korea ekkor jobb híján Kínával lépett rövid életű együttműködésre a közepes hatótávú ballisztikus rakéták fejlesztése terén, ám a Dongfeng-61 néven ismertté vált projekt pár éven belül csődöt mondott.

Ekkor jött kapóra, hogy az 1978-as camp-davidi egyezmény aláírása következtében a szovjet fegyverellátástól eleső Egyiptom egy gyümölcsöző haditechnikai együttműködés reményében hajlandónak mutatkozott néhány, még a szovjetektől beszerzett  Scud-B átadására. Az egyiptomi közvetítéssel megszerzett  rakétákról készített, s később továbbfejlesztett, többé-kevésbé vállalható minőségű észak-koreai másolatok (Hvaszong-5 és 6, avagy leánykori nevükön Scud-B és C, később Iránban pedig Shahab-1 és 2) hamarosan szép sikerrel léptek piacra. Becslések szerint 1987 és 2009 között mintegy 1200 ballisztikus rakéta jutott a fejlődő világ országainak birtokába, melynek 40%-a Észak-Koreából származott (a piac fennmaradó  részén pedig a SzU/Oroszország és Kína osztozott szinte maradéktalanul). S minthogy a problémás vevők köztudomásúlag előnyben részesítik a keveset kérdezősködő eladókat, Észak-Korea szerényebb világpolitikai súlyához képest tekintélyes szeletet hasíthatott ki magának a közel-keleti rakétapiac tortájából. Legfontosabb megrendelői hét környékbeli állam, Irán, Egyiptom, Szíria, Líbia, Jemen, az Egyesült Arab Emirátusok és Pakisztán lettek.

A nemzetközi trendekkel összhangban az Észak-Korea által leszállított ballisztikus rakétarendszerek 80%-a 1987 és ‘93 között talált gazdára. Történetünk idején, 1992-’93-ban azonban már körvonalazódni kezdtek a rakétapiac átalakulásának főbb irányai is. Látván azt, ahogy a ‘90-’91-es Öböl-háborúban Szaddam izraeli és szaúdi célpontok helyett leginkább már csak saját magát égette le rakétáival, a hagyományos vevőközönség lelkesedése is kezdett alábbhagyni. A Közel-Kelet gigászi rakétaháború által történő lángba borítása végül – legmélyebb sajnálatunkra – érdeklődés hiányában elmaradt. Csak Jemenben lövöldöztek el pár innen-onnan összeszedet Scudot a polgárháború alkalmából, ettől eltekintve azonban az évek során felhalmozott eszközök továbbra is dicstelenül porosodtak gazdáik raktáraikban. További beszerzésekre így már a legelvetemültebbeknek sem volt többé égető szükségük.

A sors fintora, hogy e hanyatló piacon Észak-Korea arányaiban mégis egyre meghatározóbb szereplővé válhatott. A szűkülő piac keresleti és kínálati oldalán ugyanis egyaránt a zavarosban halászó szereplők maradtak leginkább aktívak, akik üzletfeleik megválogatása terén nem viseltettek túlzott erkölcsi vagy politikai gátlásokkal. A kevés megmaradt vásárló – közülük is legelsősorban Irán – azonban pusztán külföldi eszközök beszerzése helyett egyre inkább saját kapacitásainak kialakítására kezdte helyezni a hangsúlyt.

Észak-koreai és iráni ballisztikus rakéták összehasonlítása
(kéretik észrevenni, hogy a felsorolás vége felé sokasodó kérdőjeles elnevezések az erősödő fantasy-jelleget illusztrálják)

A kereslet a kész ballisztikus rakétarendszerek megvásárlásától a technológiai együttműködés felé kezdett elmozdulni. Márpedig a közös fejlesztések lehetősége a képességeinek korlátait lassacskán elérő észak-koreai hadiipar számára sem jött rosszul. Eme együttműködések egyik legelső és legismertebb eredménye a Pakisztán és Irán bevonásával kialakított, 1000-1300 km hatótávolságú Nodong-1 lett. A később bemutatott Shahab-3 alapjául is szolgáló rakéta  első példányait Teheránnak az eredeti tervek szerint ’93 végén kellett volna átvennie. Észak-Korea közel-keleti rakétabizniszének újabb és újabb fejleményeit azonban mindeközben Phenjan üzletbarátainak gyűrűjében már egyre aggodalmasabb tekintettel figyelte Izrael is.

 

Egy visszautasíthatatlan ajánlat

Eytan Bentsur, az izraeli külügyminisztérium főigazgató-helyettese hivatalos ügyben épp New Yorkban töltötte 1992 szeptemberének utolsó napjait, amikor egy (surprise!) magyar származású amerikai zsidó úriember bemutatott neki egy, az északi vezetéssel szoros kapcsolatot ápoló, dél-koreai üzletembert. Az illető bizalmasan Bentsur tudomására hozta, hogy Phenjannak némi megbeszélnivalója volna a jeruzsálemi vezetéssel. Mivel a hírt az izraeli diplomata kellő gyanakvással fogadta, koreai beszélgetőpartnere annyit még hajlandó volt elárulni, hogy phenjani megbízói befektetőt keresnek egy parlagon heverő aranybányához az ország északnyugati részén, Unszan megyében, és első választásuk megtisztelő módon Izraelre esett.

Bentsur – nem utolsó sorban Phenjan fent ismertetett rakétás kapcsolatai miatt – továbbra is fenntartásokkal kezelte Észak-Korea ajánlatát, mindazonáltal némi fantáziát is látott a dologban. Megszerezte hát Peresz külügyminiszter és Rabin miniszterelnök jóváhagyását, szíves tájékoztatásul átküldte az akta másolatát a Moszadnak, s az október végén kézhez kapott hivatalos észak-koreai meghívót hóna alá csapva az izraeli külügyminisztérium delegációjának élén útnak indult. Pekingen keresztül november 1-én meg is érkeztek Phenjanba, ahol is Kim Ir Szen épp aznap hívta fel alattvalói dolgozó népe figyelmét a napi három helyett két étkezés kivételes egészségügyi előnyeire.

Az észak-koreaiak mindazonáltal igencsak kitettek magukért, az izraelieknek első osztályú körutat szerveztek az országban. Kezdetnek szemügyre vették a már említett aranybányát Unszanban (a vidék mellesleg a koreai háború egy csatájáról is híres), majd sorra látogatták az ország nevezetességeit: egy kihalt nightclubot, egy gigászi pártközpontot és valami zenés-táncos kultúrprogramot (bár nem feltétlenül ebben a sorrendben). A második napon immár hozzáfogtak az érdemi munkához is. Elsőként az észak-koreai delegáció vázolta elképzeléseit: azt szeretnék, ha egy tőkeerős izraeli szereplő nagy összegű befektetést eszközölve újraindítaná a termelést a már említett unszani aranybányában.

Az izraeli fél ezzel szemben morális alapra helyezkedett, és arról próbálta meggyőzni koreai partnereit, hogy a normális nemzetek kebelébe visszatérve hagyjanak fel Izrael ellenfeleinek támogatásával, azok ballisztikus rakétákkal való ellátásával. Az északiak persze kategorikusan tagadták, hogy bármi ilyesmihez közük volna, s jó érzékkel a palesztinok jogait kezdték számon kérni beszélgetőtársaikon. A nap hátralévő része, és a november 3-i találkozó ennek megfelelően már a kölcsönös, rendkívül konstruktív és önfeledt anyázás jegyében telt.

Az utolsó pillanatban azonban, amikor Bentsur és társai már épp menni készültek, az észak-koreaiak jelezték, hogy egy utolsó ajánlatot kívánnak tenni. Hogy meghallgassák őket, még a pekingi gépet is visszatartották, amivel az izraeliek hazaindultak volna. Phenjan a következővel állt elő: bár ők természetesen soha egy darab rakétát sem szállítottak a Közel-Keletre, de a biztonság kedvéért egy komolyabb összeg ellenében azt is tudnák garantálni, hogy ilyesmire a jövőben sem fog sor kerülni. A tranzakció fedőtörténetét az unszani aranybányába való befektetés és némi pénzügyi segély képezhetné. Az izraeliek a kellő felhatalmazás hiányára hivatkozva egyelőre nem adtak végleges választ, mindazonáltal hazafelé mégiscsak jóleső bizakodással dőltek hátra a repülőgép első osztályú üléseiben. Mindeközben csak a külügy törekvéseinek meghiúsítására érkezett Moszad-különítmény bazmegolt csendesen három órája a phenjani reptéren veszteglő gép turistaosztályán.

 

Belső ellentétek

Az izraeli külügyminisztérium delegációjával párhuzamosan ugyanis a Moszad egy küldöttsége is Phenjanban tartózkodott, csakhogy az ő céljuk épp az együttműködés megtorpedózása lett volna. A két delegációnak egészen a hazafelé vezető út pekingi átszállásáig fogalma sem volt egymásról, az észak-koreaiakba pedig szorult annyi humorérzék, hogy napokig fapofával tárgyaljanak mindegyikkel, anélkül, hogy bármit is elárulnának.

Az izraeli diplomácia és a titkosszolgálat közt ebben az időben a szokásosnál (is) feszültebb volt a viszony. Nem sokkal az oslói megállapodás után az ország nemzetközi elismertsége valamelyest javulófélben volt, a külügyminisztérium előtt világszerte új lehetőségek nyíltak meg. Bővülő mozgásterükre azonban a Moszad rosszallóan tekintett, hisz a diplomácia körén kívül eső, nem hivatalos államközi kapcsolatok bonyolítása hagyományosan az ő feladataik közé tartozott. Éppen ezért a titkosszolgálat emberei a külügy észak-koreai tárgyalásait is presztízskérdésnek tekintették, így amikor Bentsur október végi rutinjelentése a Moszadnál Efraim Halevy igazgatóhelyettes asztalán kötött ki, rögtön megindult a szervezkedés.

Halevy későbbi visszaemlékezéseiben már egyenesen arról írt, hogy ő rögtön felismerte, a külügy egyszerre kínos és nevetséges próbálkozását azonnal meg kell állítaniuk. Éppen ezért a Moszad csapata mindenképpen a diplomaták előtt akart Phenjanba érkezni. Egy nappal korábban indultak és két átszállással Észak-Korea felé vették útjukat, ám a nagy konspirációba hiba csúszott, a delegáció műszaki okokból napokig vesztegelt Oroszországban, s mire Phenjanba értek, a külügyesek tárgyalásai már javában zajlottak. Dolguk végezetlenül hazatérve a Moszad munkatársainak más megoldás után kellett nézniük.

A következő rész tartalmából: hőseink minden igyekezetük ellenére belekeverednek a világpolitika szövevényes hálójába, színre lép az Egyesült Államok, az egyre ígéretesebb alkudozás pedig végül egy meglepő fordulattal - és a rossz nyelvek szerint némi rásegítéssel - a történelem süllyesztőjében köt ki. Megjelenik jövő héten ugyanekkor, ugyanitt.

 

Néhány forrás

 

33 komment


| More

Címkék: atom usa izrael irán korea rakéta fegyverseft

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr343386080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.11.22. 11:16:57

Általános szabályként kijelenthető, hogy egy ország diplomáciája és hírszerzése között mindig is léteztek taktikai nézetkülönbségek, főleg a "hogyan?" kérdésre adandó válaszok tekintetében. Az viszont, amit a posztban is taglalt esetben az izraeliek műveltek (egymás alá rúgás, betartás és kölcsönös ellenlépések), méltán viselheti az "állatorvosi ménes" jelzőt...

Szép munka, nagy érdeklődéssel várom a második részt!

proletair · http://lemil.blog.hu 2011.11.22. 11:19:27

Mindig érdekelnek az Észak-Koreáról szóló írások. Ez kiváltképp érdekesre sikerült.

stoppos76 2011.11.22. 11:33:50

Mekkora sztori. :))) Rejtői fordulatok és a történethez tökéletesen illő előadásmód.

FairyFeller 2011.11.22. 12:40:44

Nagyon jó, érdekes cikk. Hogy mi lett volna előnyös és kinek, utólag megítélve is figyelemre méltó szempont. Iránnak a '90-es évek közepére már szint-lépett, saját rakétaprogramja lehetett, így a legnagyobb piac eleve elveszett volna, na persze másutt biztos el tudták volna adni, de az talán nem érdekelte volna annyira az észak-koreai rezsimet megvető államok vezetését. A fejlesztésekben való együttműködés terén viszont ezen országnak továbbra is fontos szerepe volt és van mind a mai napig (ahogy én látom).

Inpius 2011.11.22. 16:00:53

"...észak-koreai ipar által előállított szemétre önként vevő lett volna"
Gyárt bármit is Észak-Korea Észak-Koreán kívülre?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.11.22. 16:57:20

@Inpius:

Ohohóó...

www.madeinnorthkorea.com/

Nagyon szórakoztató, érdemes végigböngészni!

stoppos76 2011.11.22. 18:17:23

@tiboru: @Inpius: Ki linkelte be a múltkor ide a Kim Dzsong Il dolgokat néz honlapot? :)

kimjongillookingatthings.tumblr.com/

Az asszonynak pedig meg fogom mondani, hogy mostantól csak Észak-Koreai kozmetikumokat használhat.

tudi 2011.11.22. 19:43:48

Ez olyan jó, hogy filmet kéne belőle forgatni.

Őrültteknos 2011.11.23. 10:43:21

@tiboru: Hehe:-) Ez nagyon jó! Olyan mint a Catan telepesei. Vehetsz tőlük fát, követ, halat...
Meg porral oltót.
Na jó licensz Kamaz teherautót is árulnak.
Kíváncsi lennék a BMW hüttőrácsos autó tényleg létezik e?

Amúgy az a kabátja Kim-Jong-Il-nek az Epic:-) 12 éves koromban vett egy ilyet anyám (80-as évek vége) és már akkor is szégyelltem. Ezért éri meg neki a diktátorság?

folti_ 2011.11.23. 13:14:48

@Őrültteknos: Neeem, az elől kopaszodó sikárkefefrizura és a méretes napszemüveg az igazi vonzereje a szakmának... :D Meg az hogy senki sem meri megmondani, hogy mennyire rosszul áll ...

stoppos76 2011.11.24. 09:12:26

@Őrültteknos: A Yomax nem Észak-Koreai márka véletlenül? :)

Untermensch4 2011.11.24. 17:19:26

észak-korea legalább gyárt motorkerékpárt, magyarország azt se :)

rognork 2011.11.24. 19:59:29

> A Közel-Kelet gigászi rakétaháború által történő lángba borítása végül – legmélyebb sajnálatunkra – érdeklődés hiányában elmaradt.

Most lebuktatok gaz antiszemiták!
;)

rognork 2011.11.24. 20:06:04

@tiboru: baszod, észak korea feltalálta az 5!!!!!!! ütemű motort! ASZTAKURVA!!!NÉGY!!!444
DPR korea offer 1. kép
mellesleg durva lelkivilágra vall, ha ez kiderül, hogy ilyeneket nézegetsz.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2011.11.25. 09:08:18

"A Közel-Kelet gigászi rakétaháború által történő lángba borítása végül – legmélyebb sajnálatunkra – érdeklődés hiányában elmaradt"

Ezt a részt nem vágom.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2011.11.25. 23:50:15

@Rammjaeger83: Nem, nem vágom. Hagyományos töltetű BM rakétákkal és azok nevetséges pontosságával - SCUD szint vagy az alatt - te max a pusztát vagy az édes anyaföldet találod el, de komoly célpontot nem. Vegyi vagy nukláeris töltet nélkül semmit sem érnek. Ergo ki borít lángba mit és legfőkébb mivel...?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.11.26. 00:06:31

@molnibalage:

Abban a szerepkörben, amire ezeket tervezték, hagyományos robbanófejjel természetesen tényleg nem érnek semmit. De egy nagyobb várost még jó eséllyel eltalál egy Scud is, és ebben az esetben már beszélhetünk lángba borításról. Hekmatyar is a pakisztániaktól kapott hagyományos tüzérségi rakétákkal lőtte széjjel Kabult.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2011.11.26. 10:17:36

@Rammjaeger83: Csak egy rakéta sorozatvető rakáta ára pár száz dollár. Mégy egy elfursetált SCUD is ennek alsó hangon ezerszerese. Irak és Irán lőtték egymást ugye? Volt a városok méretéhez mérten olyan komoly kár, mint bármely német nagyvárosban a II Vh alatt. Tudtommal össze sem lehet mérni a kettőt.

A hagyományos töltettel használt SCUD kategóriájú rakéta = a balfaszság csúcsával. Pénzkidobás.

the little stormtrooper 2011.11.27. 09:52:55

nekem az nem áll össze, hogy a maszat különítmény PONTOSAN mit is akart akcijózni?

vagy annyira nincs diktatúrás ellenőrzés, hogy minden odalátogatón végbéltükrözést is végrehajtanak?

bár az számomra önmagában meglepő, hogy van repülőjárat utasokkal Észak-KOreába...

Monarch (törölt) 2011.11.27. 10:11:20

@the little stormtrooper: Pedig van, Air Koryo:

en.wikipedia.org/wiki/Air_Koryo

Azt én sem értem, mit akartak pontosan a moszatosok, ha jól értem, akkor azt akarták, hogy ők állapodjanak meg a külügyminisztérium előtt, nehogy a külügyesek valami nekik nem tetsző szerződést kössenek.

Monarch (törölt) 2011.11.27. 10:15:43

@molnibalage: Humor volt szerintem, nincs rajta mit magyarázni. Sok rakétát vesznek -> gigászi rakétaháborúra készülnek. De a gigászi rakétaháború lehetetlen -> tehát gúnyosan megjegyezzük, hogy ez a gigászi rakétaháború, amire készültek, ez elmaradt.

Amúgy használták ezeket a fegyvereket az iraki-iráni háborúban (eredetileg ezt hívták Öböl-háborúnak), valamekkora sikerrel. Ha jól tudom, attól tartottak az irániak, hogy Szaddám vegyitöltetekkel fogja lőni Irán nagyvárosait.

Egyébként asszem ahol rendszerben vannak ezek az izék, ott is a vegyifegyver lenne az elsődleges felhasználási terület.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.11.27. 18:15:37

@molnibalage:

A Scud jóval messzebbre elhord, nagyrészt ugyebár pont ezért drágább. Ami pedig a pénzkidobást illeti, hát igen, a nehézfegyvervásárlás és -használat nagyon gyakran beleesik ebbe a kategóriába. És bizony nemcsak a Közel-Keleten.

stoppos76 2011.11.27. 19:02:32

@Rammjaeger83: No igen. 10 roketta/terror vezér arány néha...

FairyFeller 2011.11.30. 00:01:06

Nem tartom jó ötletnek.

index.hu/kulfold/2011/11/27/iran_megfenyegette_a_nato-t/

...
"Irán megtámadja a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét, ha veszély fenyegeti Izrael, vagy az Egyesült Államok részéről - közölte az orosz RIA Novosztyi hírügynökség Amir Ali Hajizadeh, az Iszlám Forradalmi Gárda légügyi-és űregységeinek parancsnokának bejelentését. Az iráni katonai egység parancsnokának kijelentését a Mehr iráni hírügynökség tette közzé. Amir Ali Hajizadeh eszerint azzal fenyegetőzött, hogy "amennyiben veszély áll fönn, készen állunk csapást mérni a NATO-ra Törökországban, majd más régiókra is. Hozzátette, hogy az USA és Izrael Iránnal kapcsolatos politikája kényszerítette Teheránt arra, hogy áttekintse védelmi politikáját és ezentúl___"fenyegetésre fenyegetéssel fog válaszolni"___."

Ahogy én látom, nem áll érdekében Iránnak még több esetleges ellenfelet szereznie.
Egyesek szerint persze maga mögött érzi Kína és Oroszország támogatását, ám nyílt katonai műveletek esetén nem valószínű, hogy elvi támogatói (...) tevőlegesen is mellé állnának, Izraellel, az Egyesült Királysággal, az Egyesült Államokkal, vagy a hozzájuk éppenséggel csatlakozó NATO-val szemben.
Ha így volna, az a III. világháborút jelentené. Mindez sem Iránnak, hova tovább az egész világnak sem érdeke.
A perzsáknak általában meg volt az erejük ellenfeleik legyőzésére, de ha nem, ügyes diplomáciájukkal mindmáig elkerülték a gyarmatosítást, átvészelték a kríziseket, túlélték a sorscsapásokat, tragédiákat.
A -lényegében- sikeres diplomáciájukra épp úgy szükségük lesz, ahogy eddig is, akár csak az utóbbi 30 évben.

@Őrültteknos:

Mindenki azzal működik együtt, akivel tud. Izrael az USA-val, UK-al, vagy éppen Németországgal, addig Irán például Észak-Koreával tart fenn kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, bizonyára első sorban a katonai kutatások, fejlesztések terén.

FairyFeller 2011.11.30. 22:16:30

@Őrültteknos:

"A nemzetközi helyzet fokozódik..."

Irán és Észak-Korea továbbra is "hat / het", na meg a szokásos stb-stb, addig:

Német tengeralattjárók útban Izrael felé

...
"Németország

a jövő évi költségvetés terhére 135 millió euróval, vagyis a teljes ár mintegy egyharmadával szubvencionálja az eladást.

A Delfin osztályú tengeralattjárókat el lehet látni atomrobbanófejjel fölszerelt rakétákkal is.

Arra nincs bizonyíték, hogy Izrael birtokában lenne ilyen fegyver.

Izrael eddig három ilyen búvárhajót szerzett be Németországtól. Ezek közül

egyet fele áron, a másik kettőt pedig teljesen német pénzből.

Egy 2005-ben megkötött megállapodás alapján opciója volt egy újabb szubvencionált tengeralattjáróra is, s a lehetőséggel most élt - közölte a neve elhallgatását kérő forrás."

[ www.hir24.hu/kulfold/2011/11/30/nemet-tengeralattjarok-utban-izrael-fele/ ]

Hogy a helyzet valós fokozódásáról is legyen szó.
Itt ugyebár nem feltételezésekről van szó (speciális acélt gyártó titkos szír üzemekről), hanem kész fegyverekről, s ha egyesek (...) bizonytalanok volnának azzal kapcsolatosan, hogy az atomfegyverek indítására alkalmas Delphin tengeralattjárókhoz már meg vannak e, vagy esetleg készülnek e (esetleg a már meglévőek közül -amelyekre ugye nincs bizonyíték- alakítanak át e hozzá atomfegyvert) az izraeli rakéták, úgy érdemes volna a NAÜ-nek megvizsgálnia ezt a kérdést, természetesen az Iránhoz képest is hatványozott politikai, diplomáciai nyomást gyakorolván, mondjuk kezdetnek (amíg nem működnek együtt a NAÜ-vel) a brit, a francia, vagy az amerikai diplomaták hazarendelésével (...), a cionista bankok elleni szankciókkal (valaki azt írta a másik bejegyzés alatt, hogy anno a keresztes hadjáratokban is benne lehetett a befolyásos zsidók pénze, adott esetben kényszerítve...), a további technológiai, gazdasági segélyek megvonásával, a NAÜ munkáját akadályozó izraeli politikusok nemzetközi utazásának a megtiltásával, stb-stb.

Miért nem fog mindez megtörténni ezen kivételes esetben...?

focibuzi 2011.12.02. 12:16:32

én sem értem, hogy a moszad miért is akarta megakadályozni a megállapodást.
tényleg csak azért, hogy a külügy lebőgjön? mindezt akár olyan áron is, hogy az é-koreaiak továbbra is eladjanak rakétákat az araboknak? vagy volt még valami egyéb ok, amit az istennek nem veszek észre? köszi!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.02. 23:12:20

@focibuzi:

Több lehetőséget el lehet képzelni:

1. Nem hitték, hogy É-Korea tartja majd a szavát.
2. Tudták, hogy könnyen nagy égés lehet belőle, ha kitudódik.
3. Ahogy a kolléga írta: presztízskérdést csináltak belőle. (Ez nem egyenlő azzal, hogy a külügy lebőgését akarták. Inkább "a suszter maradjon a kaptafánál" logikára kell gondolni.)
4. Tulajdonképpen egyáltalán nem aggasztotta őket a lehetőség, hogy Irán, vagy bármelyik arab ország észak-koreai ballisztikus rakétákhoz jut, mivel valódi fenyegetést úgysem jelentenek (mármint rájuk nem), és egyébként is könnyen politikai tőkét lehet kovácsolni az ilyesmiből, mivel kiválóan beilleszthető az "ellenségek vesznek minket körbe, akik a tengerbe akarnak szorítani v. el akarnak hamvasztani" c. állandóan szajkózott narratívába.

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.05. 23:45:02

@rognork: "Most lebuktatok gaz antiszemiták!"

Még a feltételezést is kikérem magamnak! Az inkriminált mondat az esélyegyenlőség jegyében a _térség egészének_ megkülönböztetés nélküli lángbaborításáról szólt. :)

"baszod, észak korea feltalálta az 5!!!!!!! ütemű motort!"

Azok a németek voltak: www.5-takt-motor.com/de/Prinzip.html
(Bár őszintén szólva én is kétlem, hogy a népi Korea marketingesei erre gondoltak volna.)

@molnibalage: "Ezt a részt nem vágom."

Sebaj, néha a legjobbakkal is megesik.

@the little stormtrooper: @focibuzi:

Kezdetben csak előbb akartak beszélni a koreaiakkal, hogy azok ne vegyék komolyan a külügyet, aztán amikor nem jött be, keresniük kellett valami más megoldást. Hogy miért, arról az elérhető források (talán az Oded Granot-féle a legrészletesebb) nem sokat mesélnek. Egyrészt presztízskérdés volt, hogy a külügy a Moszad hagyományos szakterületére (titkos diplomácia) pofátlankodik, másrészt valóban hülyeségnek tartották. Ami valahol érthető, hiszen a rakéták közvetlen veszélyt sosem jelentettek igazán, egy Phenjannal kötött paktum ellenben amellett, hogy nem feltétlen megbízható, sokat ronthatott volna az ország (akkoriban éppen javuló) nk-i megítélésén. Szvsz leginkább a politikai vezetést minősíti, hogy ezt a történetet a hátuk mögött / szemük előtt el lehetett játszani.

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.06. 00:02:01

@FairyFeller:

Ember, ne kezdd már itt is! Én igazán értékelem a naív igyekezetedet, de attól még, hogy a világpolitika nem grállovagok teazsúrja, nem kéne okvetlenül minden esemény mögött összeesküvéseket sejteni. (Ha viszont csak a jónépet próbálod provokálni, ne akard, hogy elmondjam, hol folytasd inkább.)

"Németország a jövő évi költségvetés terhére 135 millió euróval, vagyis a teljes ár mintegy egyharmadával szubvencionálja az eladást."

Még szép. Tudod, válság, munkanélküliség, miegymás, a tengeralattjárókban meg rengeteg pénz van.

"Arra nincs bizonyíték, hogy Izrael birtokában lenne ilyen fegyver."

De van. Csak nem ismerik el hivatalosan, ill. nk.jog szempontjából nem atomhatalom. De attól ez még közismert, szóval nem kell úgy tenned, mintha valami tabunak számító kimondatlan nagy titokra utalnál.

"Miért nem fog mindez megtörténni ezen kivételes esetben...?"

Nos, ennek számos oka van, de egyik sem az, amire te gondolsz:
1.) A NAÜ nem rakétákban utazik, hanem atomban (Lásd elnevezés. Ill. rakéták csak annyiban érdeklik, amennyiben azok helytelen nukleáris tevékenységre utalhatnak, de ez így elsőre talán bonyolult lenne.)
2.) A NAÜ olyan államokban végzi ezeket az ellenőrzéseket, amelyek tagjai az Atomsorompó egyezménynek és biztosítéki megállapodást is kötöttek az Ügynökséggel.
3.) Meglepő módon Izrael az egyezménynek sem tagja és biztosítéki megállapodása sincs, ergo a NAÜ-nek nincs módja ellenőrizni.
4.) Hogy Izrael (vagy India és Pakisztán, ha már itt tartunk) miért nem írta/írja alá az Atomsorompó egyezményt, az meg már egy másik történet.
süti beállítások módosítása