...az utánzás, legalábbis a közmondás így tartja. Úgy látszik azonban, hogy a britek, legalábbis közülük néhányan, egyáltalán nem így gondolják. Másképp minimum több megértéssel viseltetnének egyik egykori gyarmatuk magatartása iránt. (folyt=>)
Srí Lanka hadserege a közelmúltban mért (jó eséllyel végleges) vereséget a Tamil Tigrisekre (LTTE), és így előállt az a bizarr és meglehetősen arcpirító helyzet, hogy mai világunkban egy apró, szerencsétlen sorsú dél-ázsiai szigetország kormánya többet tud a felkelők elleni harcról, mint az Afganisztánban évek óta szerencsétlenkedő nagyhatalmak. A háború végső szakaszában pedig, amikor a győzelem már elérhető közelségbe került, elhatározták a tamil civilek tömeges, módszeres, ugyanakkor ideiglenes áttelepítését internálótáborokba – pardon: „jóléti falvakba” -, hogy szigorú katonai ellenőrzés alá vonhassák őket, és ezzel megakadályozzák a harcok későbbi kiújulását.
Már akkor megemlítettük, hogy ez bevett módszer olyan esetekben, amikor az államhatalom ellen harcoló gerillamozgalom tagjai és támogatói szinte kizárólag egy könnyen elkülöníthető etnikai kisebbség soraiból kerülnek ki, és hogy Srí Lanka minden bizonnyal az ötletgazdákról, a brit kolonialistákról vette azt át. Sajtóértesülések szerint a táborokban a fiatalokat elkülönítik - elvégre elsősorban róluk feltételezik, hogy a Tigrisek oldalán harcoltak - és szigorított átvilágításnak vetik őket alá, a gyanúsítottakat pedig úgymond rehabilitációs céllal "különleges biztonsági központokba" szállítják, ahová a segélyszervezetek munkatársai nem léphetnek be, ameddig a "rehabilitációs folyamat le nem zárul". (Sejtésem szerint ez a folyamat többnyire arra korlátozódik, hogy az illetőt különösebb jogi hercehurca nélkül agyonlövik a fészer mögött.) A britek is így jártak el a kenyai szükségállapot idején "védett falvakba" zsuppolt bennszülöttekkel szemben.
És a hasonlóságok itt nem érnek véget: a Srí Lanka-i táborokban meglehetősen mostoha körülmények uralkodnak. Ha a programért felelős Csandrasziri vezérőrnagynak hinni lehet, ez részben azért van, mert a hatóságok nem számítottak arra, hogy még a harcok vége előtt több mint 100 ezer civil érkezik majd a kormányellenőrzés alatti területekre. (Az UNHCR adatai szerint jelenleg összesen 505 ezer belső menekült van az országban.) Hamarosan kb. 300 ezer civilt tartottak fogva a Vavunija városa környékén létesített 28 menekülttáborban, azaz a hivatalos megfogalmazás szerint "jóléti központokban" (a térképet lásd itt balra). Az ország ENSZ-nagykövete, Palitha Kohona által a BBC egyik műsorában tett nyilatkozata szerint október elejére "csak" 264 ezren maradtak, mivel a terveknek megfelelően a katonai titkosszolgálat folyamatosan "szűri" a foglyokat - mivel saját becslésük szerint közöttük bujkál 10 ezer volt gerilla is -, és az ártatlannak találtakat hazaengedik az egyébiránt szétrombolt és (elvileg) aknátlanított falvaikba. 162 ezren már át is estek a szűrésen.Persze a drasztikus létszámcsökkenésért nem csak a hatóságok szorgos munkája a felelős. A Times értesülése szerint az összesen négy, sátrakból és fakunyhókból felhúzott altáborból álló Manik Farm "jóléti központban", ahol 200 ezer civilt tartanak fogva, hetente 1400-an vesznek oda, elsősorban az ivóvíz útján terjedő fertőzések és az elégtelen ellátás miatt (az 5 éven aluli gyermekek 35 százaléka alultáplált). Ennek ellenére a kormány nyomására a Nemzetközi Vöröskereszt két helyi irodáját is bezárta, mert a hatóságok szerint nincs többé szükség a szolgálataikra.
A táborokban uralkodó állapotokról beszámolt Damilvany Gnanakumar, egy tamil származású brit önkéntes medikus is, akit a kormányerők egy kórházban ejtettek fogságba, majd hónapokra egy táborba zárták és összesen ötször hallgatták ki, hogy kiderítsék: az LTTE szimpatizánsa-e. A katonák bizonyára azon meggyőződését tartották gyanúsnak, hogy a "Tigrisek sosem öltek volna meg tamil civileket, mert a megmentésükért harcoltak" (most őszintén: LOL!). Egy másik beszámolóját lásd itt; a Channel 4 riportját itt:...
...egy Srí Lanka-i miniszter paprikás hangvételű válaszát pedig itt (mellesleg felhívja a figyelmet arra a nem mellékes körülményre, hogy a tamil civilek az LTTE uralma alatt sem éltek jobb körülmények között):
A Srí Lanka-i állami tisztviselők általában véve minden kritikára ilyen szókimondó stílusban reagálnak, szemmel láthatóan nehezen tudják palástolni éktelen haragjukat mindazok iránt, akik bármilyen formában, akarva vagy akaratlanul, az LTTE kezére játszottak az elmúlt évek során. Pl. meg vannak győződve arról, hogy a Human Rights Watch és az Amnesty International "minden eszközzel támadják Srí Lankát a nyugati kormányok, lobbisták és az LTTE-t támogató tamil diaszpóra érdekében”, és „Goebbels módszereit alkalmazzák Srí Lanka-ellenes propagandájukban”. A könnyedebb állami propaganda egy példáját lásd itt.
A jelenlegi korszellem ismeretében aligha meglepő, hogy más derék brit médiamunkások már korábban is felháborítónak találták azt, hogy ezeknek a mitugrász ázsiaiaknak van merszük a már régebben jól bevált brit stratégiát alkalmazni egy gerillamozgalom szétverésére. Jeremy Page, a Times tudósítója azt javasolta, hogy az EU büntetésből állítsa vissza a 2005-ben eltörölt vámokat a háborús bűnöket elkövető Srí Lanka textilipari termékeire, melyek exportjától 200 ezer ember megélhetése függ – úgy látszik, az Európai Bizottság hallgatott rá, mivel fontolóra fogja venni azon kereskedelmi kedvezmények ideiglenes felfüggesztését, melyekben Srí Lanka az EU Általános Preferenciarendszere (GSP) keretében jelenleg részesül. A vonalas konzervatív Daily Telegraph egyik munkatársa, Richard Dixon pedig dühödten szórja átkait a szingalézekre, amiért olyan, de olyan nagyon kegyetlenül bánnak a Birodalmat egykor hűen és engedelmesen szolgáló tamilokkal, és a BBC műsorvezetője, Stephen Sackur is igyekezett megizzasztani Kohona urat az áskálódó kérdéseivel a már említett interjú során.
Ellenszenvüket bizonyára csak fokozza, hogy Srí Lanka kétes hírnevű országokkal – Kohona szóhasználatával élve „ezekben a nehéz időkben is melletünk kitartó barátokkal” – tart fenn szoros kapcsolatot, hogy így javítson a polgárháború következtében megromlott nemzetközi helyzetén. Kína, amely az 1990-es évek óta az ország fő fegyverexportőre – befolyását csak növelte, hogy 2007-ben az Egyesült Államok felfüggesztette Srí Lanka katonai segélyezését az emberi jogok megsértése miatt –, minden katonai, gazdasági, diplomáciai segítséget megadott Srí Lankának az LTTE ellen folytatott harcban, például az oroszokkal együtt többször megakadályozta, hogy ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendre tűzze a Srí Lanka-i polgárháborút és az emberi jogok ottani helyzetét. (Mondjuk ismerve, hogy az milyen hatékonysággal szokta kezelni a helyi konfliktusokat, azt hiszem, ezzel mindenkinek szívességet tettek.) De segíti őket további katonai segítséggel, kedvezményes hitelekkel és befektetésekkel Irán, fejlesztési pénzekkel Líbia, további katonai segítséggel pedig Pakisztán. Kicsi a bors, de vannak barátai. Még azt is elérték, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egy határozatában egyenesen megdícsérje Srí Lankát a menekültek megsegítésére tett erőfeszítésekért és – az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Közben viszont a britek, az amerikaiakkal és más országokkal együtt egy ideig megakadályozták, hogy Srí Lanka 2,6 milliárd USD összegű hitelt kapjon a Nemzeti Valutaalaptól – természetesen az emberi jogok megsértésére hivatkozva, melyeknek kivizsgálását az ENSZ is sürgeti.
Persze a politika az már csak politika, és az embertől elvárható, hogy a média hozzáállását is méltányosan ítélje meg. Igen, az újságírók meg a tévések csak a munkájukat végzik, és mindenki elvárja tőlük, hogy felhánytorgassanak bizonyos piszkos ügyeket, és rákérdezzenek a kényes témákra; bizonyára ők sem mindig hisznek abban, amit leírnak vagy mondanak.
De lássuk be, felettébb komikus az – és erre War Nerd is felhívta a figyelmet –, hogy itt egy olyan ország állampolgárai ítélik el hangosan Srí lankát a háborús magatartásáért, amely egykor nemcsak hogy nagyságrendekkel gyalázatosabb módszerekkel igázta le és tizedelte meg a sziget bennszülött lakóit, de akiknek az indiai uralma is - Mark Ames szavaival élve - „egyik Holodomor volt a másik után”; akiknél alattomosabb, kegyetlenebb és szégyentelenebb hódítókat nem hordott még a hátán a Föld.
A Daily Telegraph mesterkélt felháborodásból harsogó jobbos agitpropját kommentálni sem érdemes; ezzel szemben Jeremy Page néha megpróbál tárgyilagos lenni, de az eredmény csak az, hogy marhaságokat ír le:
Britanniának üdvözölnie kell a Tigrisek vereségét, ez a kegyetlen terrorista szervezet gyerekeket sorozott be, az öngyilkos merényletek úttörője volt és több ezer ártatlan embert gyilkolt le. De Britanniának a Srí Lanka-i kormány háborús módszereit is el kell ítélnie, és meg kell azt büntetnie, hogy elrettentsen más országokat hasonló módszerek alkalmazásától, és hogy elősegítse a tamil és szingaléz népesség közötti kibékülést.
Logikus gondolatmenet, leszámítva azt az apróságot, hogy pontosan ezek a háborús módszerek tették lehetőve a Tigrisek feletti győzelmet, amely soha nem következett volna be azok nélkül.
Igen, a nemzetközi humanitárius jog többnyire nyugati értékekre alapul, és tökéletlenül tartatják be, de a világ sokkal erőszakosabb és igazságtalanabb hely lenne nélküle. Minden háború úgy nézne ki, mint Srí Lankáé.
Lássuk csak: ha minden háború úgy nézne ki, mint Srí Lankáé, akkor az ottani tapasztalatok alapján…véres, de rövid harc után mindegyik végetérne az egyik fél egyértelmű győzelmével. Borzasztó lehetőség...
Ami Sackurt illeti, számomra elég röhejesnek tűntek a borzasztónak szánt példák, amelyeket felhozott a Srí Lanka- vezetés gátlástalan mivoltának leleplezésére. Pl. Walter Kaelin ENSZ-tisztviselő szerint sok aggodalomra ad okot a tamil civilek szabadon bocsátásának alacsony üteme; az internált civilek közül sokan arról számoltak be, hogy egy-egy fiatal rokonukat elszállították a hatóságok és – figyelem! – azóta sem tudják, mi van vele. Ja, mert egy ilyen biztonsági helyzetben ez annyira meglepő. A kormány pedig 50 százalékkal fogja növelni a hadsereg létszámát, amely – újabb váratlan fordulat! – továbbra is megfigyelés alatt fogja tartani a táborokból hazaengedett tamil civileket. Mik vannak!...
Sackur még azt is megkérdezte Kohonától, hogy „maguk milyen jogon tartanak még mindig fogva annyi civilt ezekben a táborokban?”. Ő a kérdést a diplomatáktól megszokott módon hárította, de a helyében én a következőt válaszoltam volna:
„Ugyanazon a jogon, amelyen Önök 563 ezer kínai származású malajziai civilt hasonló táborokba zsúfoltak össze 1950 és 1953 között, és ugyanezt tették 1,1 millió kikuju bennszülöttel Kenyában 1954 és 1955 között, noha közel sem jelentettek Önök számára akkora biztonságpolitikai kockázatot, mint hazám számára a terroristákat támogató tamil származású civilek.”
Ha Srí Lanka úgy harcolt volna az LTTE ellen, ahogyan a britek harcoltak volna hasonló helyzetben egy azonos mértékű biztonsági kockázatot jelentő ellenséggel szemben, a történelmi tapasztalatok ismeretében szerintem a sziget északi része most üszkös romokkal és repeszek szaggatta holttestekkel borított, napalmmal felperzselt kietlen pusztaság lenne, ahol néhány, csodával határos módon életben maradt, rongyokba öltözött, csontsovány nő és gyerek sírva és térden csúszva rimánkodna az arra tévedő idegenekhez egy darab kenyérért.
Ahogy Robert D. Kaplan írta:
A könyörtelenség és brutalitás, amelyet Srí Lanka kormánya alkalmazni kényszerült a Tigrisek legyőzése érdekében, jól példázza, mennyire kellemetlen és kezelhetetlen problémát jelent egy felkelés.
Hát erről a britek speciel mindenkinél többet tudnának mesélni. Ha már a hasonló történelmi példák lassan feledésbe merülnek, remélhetőleg a Srí Lanka-i polgárháború tanulsága egyértelmű lesz nemcsak a felkelők, de a kormányok számára is szerte a világon: a COIN nagyon piszkos munka. Különösen akkor, ha sikeres.
Utolsó kommentek