Miközben a Nyugat, bízva a reményben és a változásban, rendületlenül vívja a COIN háborúját a tálibokkal, addig más, harmadik világbeli országoknak is megvannak a maguk felkelői. Az egyik ilyen kis ország Sri Lanka, ahol az idén tették fel a koronát az elmúlt évek sikeres hadműveleteire, és zúzták szét teljesen a Tamil Tigriseket (LTTE). Tették mindezt olyan módszerekkel, melyek szembemennek az amerikaiak által, Irak és Afganisztán tapasztalataiból leszűrt COIN elvekkel: nem a technikában bíztak, hanem az élőerőben, nem érdekelte őket sem a saját, sem az ellenség, és legkevésbé a civil lakosság veszteségei, nem próbálták "megnyerni a szíveket és elméket," hanem inkább keresztüllőtték őket. 

A Sri Lankai Hadsereg ugyanis úgy döntött, hogy ballisztikus ívben sz*rik a nemes elvekre, és a legújabb elméletekre a COIN terén és a saját feje után menve rakott rendet a szigetországban. Az Indian Defence Review pedig összefoglalta az SLA megközelítésének 8 alapelvét, aka. Rajapaksa modell (Mahinda Rajapaksa a sri lankai elnök).

/Megj: az eredeti cikk sajna fizetős tartalom, az IDR július-szeptemberi számában található, ezért nem tudom közvetlenül linkelni. Az én írásom nem fordítás, csak összegzés + kommentek a cikkhez, érdemes az eredetit is elolvasni./

- 1. Politikai akarat

Az akarat diadaláról megemlékezni Lili Leni Riefenstahl óta nem túl ildomos, azonban mégsem lehet elégszer felhívni a politikai döntéshozók figyelmét, hogy a katonai győzelem a politikai akaratnál kezdődik. Ha a szemük előtt a népszerűségi indexek és a követekző esedékes választások lebegnek, akkor reformáljanak egészségügyet, variálják a szociális hálót, vagy foglalják el magukat más demagógiával átitatott problémával, de a fegyveres harcot felejtsék el.

Rajapaksa instructed the Sri Lankan Army that their job was to fight and win the war. At whatever cost, however bloody it might be. He would take care of political pressures, domestic and international.

Ez sajnos túl szép ahhoz, hogy elhiggyem - az elnök (pol. vezetés) felszólítja a hadsereget, hogy a győzelmet bármi áron, de ki kell vívni, a hadsereg tegye a dolgát, a külső és belső politikai nyomás kezeléséért az elnök vállalja a felelősséget. WTF? Azt hittem, ilyet már csak történelemkönyvek poros lapjain olvashatok. Túlságosan is belém van ivódva a "nyugati módi", vagyis, hogy a hadsereg lehetőleg veszteség nélkül (saját és ellenséges egyaránt!) tevékenykedjen, és ha bármi rosszul sül el, akkor a politikai vezetés mossa kezeit, de nem hibás, ott sem volt, különben is kéremkapcsojjaki.

- 2. "Menjetek a picsába!"

El kell magyarázni a nemzetközi közösségnek, és az arra tévedő, kotnyeleskedő diplomatáknak és államfőknek, akik minden áron valamiféle békét szeretnének tető alá hozni, függetlenül attól, hogy az nem hoz megoldást a konfliktusra, és a harcoknak sem vet gátat, hogy kívül tágasabb, majd jöhetnek vissza a peacenik ötleteikkel, ha a hadsereg kivívta a győzelemet. "A rossz béke rosszabb, mint a háború." - Tacitus

- 3. Tárgyalások kizárva

Az elv egyszerű - miután a kitűzött cél az LTTE teljes felszámolása volt, minden olyan kezdeményezés, ami a tárgyalásos megoldást szorgalmazta, lehetetlenné tette volna a cél elérését. Utalva az előző pontra, pont ezért nem lett volna értelme elfogadni az arra bóklászó külföldi méltóságot közvetítését a harcoló felek között - az ellenséggel nem megegyezni kell a jövőbeli békés együttélés feltételeiről, hanem meg kell semmisíteni.

- 4. Szabályozd a médiát

A médiának a modern konfliktusokban betöltött szerepét nem lehet eléggé hansúlyozni. A (nemzetközi) sajtó igen könnyen a kormányerők ellen hangolhatja a (nemzetközi) közvéleményt, ha beszámol a háború "piszkos" oldaláról, és hát a COIN mindenről szól, csak a tiszta küzdelemről nem. Sri Lanka ezért helyesen járt el, amikor kitiltotta a médiát a csataterek közeléből, habár náhány kellemetlen felvétel így is kicsúszott a szinhaléz cenzorok keze közül. (lásd itt és itt. Ez utóbbit az SLA hamisítványnak nevezte, de gondolom ez nem lep meg senkit.)

- 5. Tűzszünet kizárva

Lásd 2. és 3. pont. A tűzszünet csak lehetőséget adna a felkelőknek, hogy rendezzék soraikat, összeszedjék magukat, és újult erővel folytassák a háborút. Vesztésre álló ellenfélnek pont ezért épeszű vezetés nem szokott tűzszüneti egyezményt felkínálni, pláne ha az ellenség teljes felszámolását tűzte ki célul. Érdekes lett is volna, ha anno pl a Vörös Hadsereg megáll Kelet-Poroszország határain és harcok határozatlan időre felfüggesztését javasolja Berlinnek.

- 6. Teljes műveleti szabadság

A kormány az LTTE ellen műveletek parancsnokának Sarath Fonseka altábornagyot nevezte ki, aki megbizatásának előfeltételéül szabta, hogy ő válogathassa össze a csapatait. Fonseka egy ütőképes erőt hozott így össze 4 hadosztályból, de feltételezésem szerint a "szabad kéz" az esetében ennél jóval kiterjedtebb hatókörrel járt. A COIN háborúk során rendkívül fontos, hogy a parancsnokok gyorsan reagálhassnak, improvizálhassanak, és ne kelljen minden egyes elképzelésüket keresztül verniük a bürokrácián és a politikai döntéshozókon. A felkelőknek mindig a rugalmasságuk jelenti az egyik komoly előnyt a kormánycsapatokkal szemben. Egy tehetséges parancsnok a megfelelő cselekvési szabadsággal ezért óriási fegyvertényt jelent (ennek egy kiváló történelmi példájáról már korábban írtam).

Az IDR cikke itt még egyszer hangsúlyozza, hogy mennyire fontos volt, hogy "a hadsereg tehette a dolgát, míg a védelmi miniszter és az elnök politikailag tartotta a frontot".

The decision to bring Fonseka out of retirement paid off because he was a hardcore advocate of military operations to crush the LTTE. With rock solid political backing Fonseka was able to motivate his troops and officers to go all out without fearing any adverse consequences. It’s not surprising why Eelam IV turned out to be a bloody and a brutal war. “That there will be civilian casualties was a given and Rajapaksa was ready to take the blame. This gave the Army tremendous confidence. It was the best morale booster the forces could have got,” says a Sri Lankan minister who wishes to let this quote remain unattributed.

- 7. Hangsúly a fiatal parancsnokokon

Lényege, hogy fiatal és tettre kész parancsnokokat kell a kulcspozíciókba helyezni, mert ők még nem a nyugdíjukra gondolnak a műveletek tervezése közben. Ezen túl, ha egy parancsnok nem válik be, akkor a vezetésnek el kell őt távolítania a helyéről - ez is egyszerűbb a fiatal kollegáknál, mint abban az estben, ha "Józsi bácsi haverja, aki már vagy 30 éve van ugyanazon a poszton, ugyan ne b*sszunk már ki szegény vén hülyével, még ha teljesen alkalmatlan is a feladatára, mert mégismár, nemár".

Megjegyzem, annak idején a német Wehrmacht is sokat profitált a széleskörű parancsnoki autonómiából (és a szubszidiaritásból, ahogy most mondanánk), és abból, hogy megadta a tehetséges fiataloknak a lehetőséget, hogy a harcban bizonyítsanak. (és ne koktélpartikon vagy az iróasztalok mögött).

- 8. Vond be a szomszédaidat

Ahogy a cikk írja, az SLA önmagában nem lett volna képes az LTTE teljes blokádjára a tenger felől, és ezen probléma megoldásában kulcsfontosságú volt India segítsége. Az LTTE 8 teherhajóval szálította a szigetre az utánpótlást, de ezek nem merészkedtek be a parti vizekre, hanem lehorgonyoztak a nyílt tengeren, és a Tengeri Tigrisek (LTTE haditengerészet, bezony ám!) mentek ki hozzájuk gyors csónakokkal, és hozták be a cuccokat, fegyvereket, lőszert, stb. Az indiai felderítés viszont volt olyan kedves, hogy felkutatta ezeket a hajókat, és megadta a pozíciójukat a sri lankaiaknak, akik örömmel lőtték őket darabokra. Az LTTE utánpótlása elapadt, a többi már történelem.

Kritika

Az élet azért nem ilyen szép és egyszerű, ezért akármennyire is tetszik a fenti 8 pont némelyike, és igazolják őket az elért eredmények, a szkepticizmusomnak is hangot kell, hogy adjak velük kapcsolatban:

- Az SLA helyzetét rendkívül megkönnyítette, hogy egy szigeten kellett harcolniuk, és az LTTE egységei nem szökhettek csak úgy át a határon egy másik állam területére. A legtöbb COIN műveletnél számolni kell azzal, hogy a szomszédok akaratlanul vagy szándékosan is segítik a felkelőket, így az egyenlet sokkal, de sokkal bonyolultabbá válik.

- Ha már a szomszédoknál tartunk, szintén leegyszerűsítette a dolgokat, hogy Sri Lankának - földrajzi helyzetéből adódóan - csak egyetlen szomszéddal, Indiával kellett számolnia, ami ráadásul őket támogatta. (Állítólag a tamilok megpróbáltak közbenjárni Sonja Gandhinál az ügyük érdekében, ami különösen vicces, tekintve, hogy a néhai férjét, Rajiv Gandhit egy tamil öngyilkos merénylőnő robbantotta fel.) Az COIN háborúk esetében messze nem ez a tipikus helyzet.

- A média kizárása és a NK közvélemény ignorálása nem mindig olyan egyszerű dolog, ahogy azt a Rajapaksa-elvek felvázolják. Egy kicsi és érdektelen országban még keresztül vihető, de egy fajsúlyosabb ország esetén (pl USA) a média kíváncsisága, plusz a sajtószabadságot a zászlajukra tűző, az OPSEC-re magasból ****ró NGO-k száma , ezzel együtt politikai befolyása exponenciálisan nagyobb lesz. És persze az érem másik oldala, hogy egy jelentéktelenebb ország, ami a nagyhatalmak érdekszférájába esik, nem inthet csak úgy be mindenkinek. "Te is tárgyalnál, ha megtudnád, hogy tárgyalni akarsz."

Szóval az SLA győzelmi receptben vannak általánosan alkalmazható részek, de ezzel együtt csak az adott konfliktus kontextusában értelmezhető elvek is. Csak hogy interaktívak legyünk, meg webkettő, kérdés a tisztelt olvasókhoz:

Lehetne-e alkalmazni a fenti elveket abban a COIN háborúban, ahol kis hazánk is érintett - Afganisztánban, és ha igen, hogyan?