A poszt címe arra a hasonló nevű könyvre utal, amit 1999-ben írt két kínai ezredes, Qiao Liang (乔良) és Wang Xiangsui (王湘穗). Nem titkos, bárki letöltetheti a netről és elolvashatja az angol fordítást, ezen a blogon is található hozzá link lent a jobb oldalon. Mégis van egy olyan sejtésem, hogy nem túl sokan olvasták ezt a művet szerte a világban, talán Kínát leszámítva, mert így tíz év távlatából, 2009-ben félelmetes implikációi vannak, mind a jelenlegi gazdasági válság, mind kis hazánk másik aktuális problémája kapcsán, amiket az emberek valahogy nem akarnak felismerni.

Kínai könyveket és tanulmányokat mindig érdekes élmény olvasni - persze részemről csak a fordításokat - mert a kínai nyelv jellegzetessége miatt a szöveg mindig képszerű, metaforikus, ráadásul a kínai gondolkodás gyökeresen eltér a nyugatitól. Nincs ez másként a  háború esetében sem: míg a nyugati elképzelések még mindig nem tudnak elszakadni a napoleoni háborúk mintájától a nemzetállamokkal, tömeghadseregekkel, és a  hatalmas manőverekkel, melyek kikényszerítik a döntő csatát, a kínaiak sokkal tágabban értelmezik ezt a kérdéskört. Ha már Kína - Szun Ce mondta, hogy "supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting" (nagyjából: "A legkiválóbb dolog harc nélkül megtörni az ellenség ellenállását"), hiszen a háború célja az akarat rákényszerítése az ellenségre, és nem maga a küzdelem. Lényegében ezt gondolta tovább a két ezredes, a következő módon:

A korlátlan háború koncepciója szerint a háborút ma már nem csak a klasszikus értelemben vett katonai módszerekkel lehet vívni, de felhasználhatnak jogi eszközöket, a médiát, nemzetközi szervezetekben szerzett befolyást, pénzügyi manővereket, vagy akár szimpla hackereket is, mert ezek adott cél elérése érdekében helyettesíthetik a katonai fellépést.  Ha tönkre akarok tenni egy országot, nem csak a porig bombázás az  egyetlen út. A modern konfliktusokban azonban az államokon túl megjelennek szupranacionális szereplők (pl. ENSZ) és szubnacionális szereplők is (pl. terroristák, szervezett bűnözés), mert az állam immáron nem az egyedüli szereplője a nemzetközi színtérnek (hozzáteszem, sajnos).

We see from history that the nation-state is the highest form of the idea of security. For Chinese people, the nation-state even equates to the great concept of all-under-heaven [tianxia - classical name for China].

Ergo, a katonai erőt helyettesítő eszközöket ezek a nem állami szereplők is felhasználhatják, ha ártani akarnak egy országnak. Tiszta sor. Hogyan védekezik az állam például a terroristák ellen? Elsősorban katonai és titkosszolgálati eszközökkel, vagyis nagyjából tükrözi a támadó által alkalmazott módszereket, hiszen a terrorizmus is egy hadviselési stratégia, azaz a fenti felsorolásban a katonai eszközök közé sorolandó. De az államot érheti egyéb típusú támadás is (média, jog, pénzügy, hacker, stb), amire alapvetően szintén szimmetrikus módszerekkel szokott válaszolni.

Node, mivel a katonai eszközöket adott cél elérése érdekében helyettesítheti a többi módszer, ez az egyenlet fordítva is fennáll, vagyis a média, jogi, pénzügyi, hackertámadások ellen is lehet nyers erőt alkalmazni. Lehet legitim módon likvidálni egy hírhedt terrorszervezet vezetőjét, mert támadást hajtott végre egy adott ország ellen, ami közvetlenül x emberéletet és közvetve n dollármilliós gazdasági kárt okozott? Erre számos példát találni, csecsen haduraktól al-Kaidás parancsnokokig, ez mára úgyszólván bevett gyakorlatnak számít. Nos akkor miért ne lehetne hasonló jelleggel likvidálni egy spekuláns csoport fejét is, aki pénzügyi manővereivel közvetlenül okozza az anyagi veszteséget és közvetve az emberek halálát? (A könyvben mellesleg Soros Györgyöt hozzák elő példaként, mint a '98-as ázsiai gazdasági válság mögött álló egyik prominens alakot.)

During a war between two countries, during the fighting and killing by two armies, is it necessary to use special means to wage psychological war aimed at soldiers' families far back in the rear area? When protecting a country's financial security, can assassination be used to deal with financial speculators? Can "surgical" strikes be made without a declaration of war against areas which are sources of drugs or other smuggled goods? Can special funds be set up to exert greater influence on another country's government and legislature through lobbying? And could buying or gaining control of stocks be used to turn another country's newspapers and television stations into the tools of media warfare?

Apart from the justifiability of the use of the means, that is, whether or not they conform to generally recognized rules of morality, another point in common among the above questions is that they all touch on the use of means in a supra-national, supra-domain way.

A gondolatmenet, egészen a Soros-félék elpusztításáig benne van a könyvben, ha az ember figyelmesen olvassa. Vetítsük ki az analógiát a jelenlegi gazdasági válságra. A pénzügyi rendszerek jelenlegi formájukban igen vad manőverekere adnak lehetőséget, és  így  magánszemélyek képesek a csőd szélére sodorni egész nemzetgazdaságokat, és nem csak ellenséges államokat,  hanem akár a sajátjukat is. Márpedig állam és magánszemély nem egyazon kategória, és ha valaki megfeledkezik erről, azt optimális esetben emlékeztetni szokták erre, többnyire az illető fájdalomteli és látványos halálával.  Mégis, mintha a felelősségrevonás valahogy nem nagyon akaródzna seniknek a hatalmas bailout-ok kicsengetése mellett. Félreértés ne essék, nem magának a pénzügyi rendszernek, a tőzsdének, a bankoknak és mindenféle pénzalapoknak a gyökeres megsemmisítéséről írnak egyfajta anarcho-szocialista idealizmus jegyében. Szigorúan egyes emberekről van szó, akik túlléptek egy bizonyos határt, és olyan károkat okoztak, hogy arányos, legitim módon érvényesíthető velük szemben az állam haragja. Vajon a különböző hedge-fundok vezetői óvatosabban játszanának-e a befektetéseikkel, ha azzal kéne számolniuk, hogy egy-egy rosszabb húzás után egy Hellfire végez velük? A mai világban ezek a gondolatok elég meredeknek tűnnek, de csak azért, mert az elkényelmesedett Nyugat már elszokott attól, hogy erőszakkal szerezzen érvényt az érdekeinek. Lám a szomáliai kalózok ellen is csak félgőzzel lépnek fel, nehogy véletlenül megöljenek egy-két tengeri rablót, ó a rettenet, még a végén erőszakos fordulatot vennének az  addig teljesen békés események. 200 évvel ezelőtt lazán felégették volna a kikötőket, miután kilőttek volna minden fellelhető hajót....

Kis hazánkban nem teremtek Madoffhoz hasonló kaliberű pénzügyi zsenik, és már azelőtt sem volt olyan fényes a gazdasági helyzetünk, mielőtt felfordult volna a "pannon csiga". De térjünk vissza az országok meggyengítésére bemutatott példákhoz, melyek túlmutatnak a katonai módszereken: gazdasági eszközökkel szép kis válságot lehet előidézni egy adott országban (tőzsde, az ország fő exportcikkeivel is lehet szórakozni, de legegyszerűbb a valutájával), ezzel recesszióba taszítani, még ha csak átmenetileg is. (Ez Magyarországon most gyárilag megvan.) Ebben a helyzetben igen könnyen fel lehet szítani az etnikai ellentéteket, amik akár nyílt harcokba is átcsaphatnak. Az indulatok manipulálására számtalan titkosszolgálati eszköz létezik, de sokkal egyszerűbb, ha az ember felvásárolja az adott ország egy-két prominens médiavállalatát.

Today, when nuclear weapons have already become frightening mantlepiece decorations that are losing their real operational value with each passing day, financial war has become a "hyperstrategic" weapon that is attracting the attention of the world. This is because financial war is easily manipulated and allows for concealed actions, and is also highly destructive. By analyzing the chaos in Albania not long ago, we can clearly see the role played by various types of foundations that were set up by transnational groups and millionaires with riches rivaling the wealth of nation states. These foundations control the media, control subsidies to political organizations, and limit any resistance from the authorities, resulting in a collapse of national order and the downfall of the legally authorized government.

Perhaps we could dub this type of war "foundation-style" financial war. The greater and greater frequency and intensity of this type of war, and the fact that more and more countries and non-state organizations are deliberately using it, are causes for concern and are facts that we must face squarely.

Miért is jó ez? Ha adott országban kaotikusabbá válnak a dolgok, akkor külpolitikai aktivitása lecsökken, és nem fog  belepiszkálni mások ügyeibe, sőt ő maga válik kiszolgáltatottabbá az idegen befolyásnak. Ha a gazdaság mélyrepülésbe kezd, és a külföldi befektetők menekülnek, akkor a potenciális vetélytársak kerülnek kedvezőbb piaci pozíciókba. Na most mindannyian tudjuk, hogy Magyarországnak nincsenek ellenségei, hiszen ez egy csodálatos világ, ahogy azt Louis Armstrong is megmondta, de  a versenytársakat már a legidealistább pacifisták sem tudják letagadni. És az, hogy a többi szomszédunk - akikkel van némi nézeteltérésünk az elmúlt évszázadból (illetve nem is kell olyan régre visszamenni, Koszovót alig egy éve ismertük el független államként, gratz!), - nem fog minket belátható időn belül lerohanni, merthogy mindketten NATO/EU tagok volnánk, nem jelenti azt, hogy rögtön országos haverok is lennénk.

Mit léphetne ilyen esetben a "megtámadott" állam, főleg ha egy olyan kisebb - és tegyük hozzá, töketlenebb - országról van szó, mint mi? Hát túlzott kreativitást ne várjunk Magyarországtól, és ugye eszközökben sem válogathatunk, de a tükrözött választ, lásd terroristák ellen katonai eszközök, még meg tudnánk lépni. Gyengül a belső biztonság és egyre gyakrabban kerül elő a "polgárháború" gondolata (nem a klasszikus USA Észak vs Dél polgárháború, inkább afféle libanoni verzió)? Nos, akkor újra tudatosítani kell az emberekben az állam erőszakmonopóliumát, mégpedig az erőszak tevőleges alkalmazásával mindenkivel szemben, aki megkérdőjelezi azt.

Arra utalnak egyes jelek, hogy a médián keresztül egyes érdekcsoportok (Nem feltétlenül állami, tehát nem kell ilyen vagy olyan konkrét országra asszociálni. Ez most nem irónia, egyszerűen a 21. században már több a nem állami, mint az állami szereplő, főleg ha a kínai ezredesek értelmezését használom az előbbire.) az állam érdekeivel ellentétes folyamatokat gerjesztenek? Akkor erősíteni kell az állam befolyását a magyar médiában, elhallgattatni minden pánikkeltő hangot, jöjjenek azok bármelyik oldalról is. Nem a kurucinfó ellen kell fellépni, hanem a Blikket, az RTL Klubot és a TV 2-t kell csak finoman meggyőzni, hogy bizonyos irányvonalakat tartson be, különben jön a beton.

Persze ideális esetről beszélek, amikor valaki az államérdeket fölé tudja helyezni a saját ideológiai/üzleti/pártérdekeinek. De ez kis hazánkban sajnos nem fog megvalósulni a közeljövőben. Amikor a magyar médiában megjelenik a hír, hogy egy "neves" külföldi lap a magyarországi etnikai kissebbség sanyarú sorsáról és folyamatos lemészárlásról ír, akkor senkinek nem jut eszébe 2 pofonegyszerű dolog:

1. A neves külföldi lap le se ****ja sem Magyarországot, sem a kisebbségeit, pláne nem jön ide magától oknyomozni. Egy régi trükk, hogy szerteágazó kapcsolatokat kihasználva, először a külföldi sajtóorgánumban hozunk le egy propagandacélokat szolgáló anyagot, (esetleg ha türelmesebb az ember, akkor több külföldi lapot/tévét is beiktathat, akik "egymástól veszik át" az előre összeállított anyagot), majd ezek után a hazai sajtóban, a külföldi médiára hivatkozva hozzuk le híreket. Hasznos dolog - a köznép és az értelmiség  is felnéz a Nyugatra, és ami hasznosabb, látszólag a független és elfogulatlan távoli ország médiája erősíti meg a nép szemében a saját eszméink, politikánk helyességét. Kiváló módszer, csak azzal van a gond, hogy nem az államérdek ellen, kisstílű ideológia önigazolásra kéne használni.

2. Ha már bekövetkezett a baj, és egy érdekcsoport ilyen médiahack-kel rombolja Magyarország imidzsét, akkor meg nem az a válasz, hogy a külügy minimum lehoz egy egész oldalas fizetett hirdetést ugyanabban lapban, pert indít az újságírók ellen hitelrontásrért és úgy általában ellenkampányt indít. Frászt! Ehelyett legközelebb már a Parlamentben hozzák fel ultima ratio-ként, hogy "de megírta a KÜLFÖLD", lehet csuhát ölteni és menni Canossába! És még csodálkozik az ember a történelemkönyveket böngészve, hogy miért töltöttük az elmúlt 500 év nagy részét idegen megszállás alatt.

... "what we have done is nothing more than substitute bloodless warfare for bloody warfare as much as possible. As a result, while constricting the battlespace in the narrow sense, at the same time we have turned the entire world into a battlefield in the broad sense. On this battlefield, people still fight, plunder, and kill each other as before, but the weapons are more advanced and the means more sophisticated, so while it is somewhat less bloody, it is still just as brutal.

Külön hangsúlyoznám, hogy ez a könyv nem afféle 12-egy tucat összeesküvés-elmélet kategóriájú firkálmány, hanem a PLA hivatalos publikációja, amiből 1999. óta  Kína számos stratégiai elemet megvalósított. Én továbbra is javasolnám a két kínai ezredes művének olvasgatását itthon is, hátha megérti végre valaki a gondolataik lényegét, mielőtt recsegve-ropogva összedől itt minden. Ahhoz ugyanis nem kell sok bölcsesség, hogy az ember belássa, az altruista, folyton mea culpázó államok/rendszerek elég rövid ideig szokták húzni, pláne ha a különféle politikai erők nem hogy az említett "nem konvencionális módokon", de sehogy nem tesznek semmit a belső stabilitás megőrzéséért, sőt.

Végezetül álljon itt még egy megszívlelendő gondolat tény, hogy mire számíthatunk, ha továbbra se vesszük figyelembe az intő jeleket:

Ha egy államon belül a szervezett pártok képesek arra, hogy híveiknek több védelmet biztosítsanak, mint az állam, akkor ez az állam legjobb esetben e pártok függelékévé válik, és minden egyes állampolgár tudja, kinek tartozik engedelmességgel.

Ezt mellesleg nem a kínaiak mondták. Bónuszpont annak, akik kitalálja, hogy honnan származik az idézet.