A kedves olvasók talán még emlékeznek a Konfliktus és Konspiráció adásaira, melyekben szerkesztőségünkből is többen szerepeltek, és melyeknek egy év után vége szakadt. Ez alátámasztani látszik azt a széles körben készpénznek vett tételt, mely szerint a hazai közönséget alig érdeklik a különféle helyeken zajló háborúk, meg általában a külvilág eseményei sem nagyon. Mi azonban úgy véljük, emiatt még nem kell koporsóba tenni a biztonságpolitikai témájú magyar podcast koncepcióját, sőt érdemes ezzel magunknak is megpróbálkozni, igaz nem teljesen azonos módon. Az elhatározás eredménye a KatPol Kávéház lett, melyet most a közönség elé tárunk. A beszélgetés során azt vettük szemügyre, hogyan jelent meg a médiában az elmúlt év "felkapott" fegyveres konfliktusai közül kettő, a kelet-ukrajnai és a szíriai.

A barátság, együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás újabb közös posztot eredményezett a KatPol és a Lemil részéről, melyet a kedves olvasó itt tekinthet meg. A tágabb téma ismét a II. világháború, ami így jobban belegondolva bizony némileg ellentmond a kezdetekkor körvonalazódó bloggeri szándékunknak, hogy alapvetően nem a kommersz és állandóan felkapott háborúkról fogunk okosságokat tálalni a zinternet közönsége elé. Azért csak némileg, mert ma az 1939-45 közötti vérzivatar egyik végső soron szükségtelennek ítélt és feledésbe merült epizódját, a Japán elleni invázió előkészületeit és a hozzájuk köthető, nem kevésbé elfeledett fegyvertípusokat vizsgáljuk meg közelebbről. A bejegyzést ennek megfelelően főleg haditechnikai érdeklődésű olvasók figyelmébe ajánljuk. Jó szórakozást!

Felhívjuk a kedves olvasók figyelmét, hogy az általunk már ismertetett Harckocsizók: a páncélos hadviselés emberi története c. kötet bemutatójára 2014. december 3-án du. 5 órakor kerül sor a Pódium Bárban (Stefánia Palota, Honvéd Kulturális Központ, 1143 Budapest, Stefánia út 34–36.). A könyv brit fókuszú ugyan, ám a vetítéssel egybekötött előadások fókuszába a magyar harckocsizás történelme kerül majd. Dr. Számvéber Norbert őrnagy, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetője a legeredményesebb magyar páncélosász, vitéz Tarczay Ervin százados tetteit ismerteti. Szekeres József nyugállományú ezredes saját tapasztalatait foglalja össze a T-34 vezetőüléséből a T-72-vel felszerelt tatai harckocsidandár parancsnokságáig. Hattyár István, az egyetlen ma működő magyar páncélosalakulat, a 25/11. harckocsizászlóalj parancsnoka a harckocsizó fegyvernem jelenlegi szerepéről és helyzetéről értekezik. A kötetet pedig annak fordítója, dr. Molnár György mutatja be. A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket.

"Kifejezetten a logika tagadásának tűnt azt feltételezni, hogy minden törvényszerűség dacára te életben maradsz." - Andrew Wilson főhadnagy, Királyi Harckocsihadtest, 141. zászlóalj

"Egyszerűen fel nem foghattuk, hogy a legmagasabb fokon iparosított országok, amelyek tőlünk, egymást sok éve gyilkoló európai hatalmaktól olyan messzire vannak, hogyhogy nem a világ legkiválóbb harckocsijával jönnek Normandiába - na, ezt tényleg képtelenek voltunk megérteni." - Fritz Langanke Untersturmführer, 2. SS-páncéloshadosztály

A XX. század haditechnikai találmányai közül a gépkarabély és a vadászrepülő mellett alighanem a páncélosról lehet bizonyosan elmondani, hogy a szélesebb közönség szemében is szimbólummá vált. Noha már az I. vh. nyugati frontján megjelent, mára megismert formáját annak a technológiai és elméleti forradalomnak köszönhetően nyerte el, amely a hadviselés terén a világ fejlettebb felén a későbbi évtizedekben lezajlott, s ennek következtében nem csekély várakozások fűződtek hozzá. Már méretével és zajával megragadja a figyelmet, másrészt nem elhanyagolható körülmény, hogy "rendteremtő" beavatkozások, puccsok, fegyveres villongások visszatérő kellékeként a hidegháborús időkben is mondhatni jobban "szem előtt" volt, mint a hasonló összetettségű fegyverrendszerek. Köznapi nevén a "tankból" így vált egy meglehetősen specifikus szerepkörre szánt harceszközből a katonai agresszió és egyben a politikai elnyomás jelképe.

Nemrég jött ki a magyarországi mozikban a Fury (nálunk Harag) néven futó, második világháborús akciófilm Brad Pitt-tel a főszerepben. Miután a szerkesztőséget mindig is érdekelte a második világháború rögvalóságát bemutató kapcsán Hollywood fejéből kipattanó agymenések sora, így mi is adtunk egy esélyt a filmnek. Figyelem - a kritika spoilereket tartalmaz, valamint militarista szemszögből értékeli a filmet, azaz számunkra érdektelen az operatőri munka, vagy a karakterek jellemfejlődése, amíg a német csapatok megfelelően tudják kezelni a Panzerfaust-okat.

A krími és kelet-ukrajnai konfliktusok körüli médiacirkusz elég egyértelműen demonstrálja, mennyire eltérő szemszögből látják az amerikaiak és az oroszok ugyanazt a biztonságpolitikai helyzetet. És mivel az ezzel kapcsolatos értekezések gyakran visszakanyarodnak a szovjet múlthoz, továbbá annak visszásságaihoz és örökségéhez, az egyik mozgatórugó gyaníthatóan az, hogy azt a korszakot is hajlamosak másképp megítélni. Ez az ellentét persze egyáltalán nem új, és nem is feltétlenül külpolitikai összezördülések apropóján nyilvánul meg. Tavaly pl. a Relic Entertainment Company of Heroes 2 stratégiai játéka olyan mértékű felháborodást váltott ki az orosz gamerközösség körében a 2. világháborúban játszott szovjet szerep sajátos ábrázolása miatt, hogy válaszul az 1C Softclub inkább a FÁK teljes területén eltekintett annak forgalmazásától.

A statikus védelem a 20. századi hadtörténet egyik többnyire lesajnált elgondolása, melyet az újfajta motorizált hadviselés apostolai csak kiröhögtek. A Maginot-vonal neve pl. örökre egybefonódott a francia hadsereg nem túl meggyőző teljesítményével az 1940-es tavaszi hadjárat során. De Európában máshol is épültek hasonló célú védelmi vonalak. Ezek végül nagyrészt vagy nem váltották be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket, vagy a nagypolitika fordulatai következtében kihasználatlanul váltak az enyészet martalékává  - hogy ez üdvözlendő fejlemény volt vagy sem, azt mindenki döntse el magának. Egy földrajzilag közeli példáról következzen most egyik törzskommentelőnk, sirdavegd fényképes beszámolója, amelyért ezúton is köszönetet mond neki a szerkesztőség. A képekre kattintva megtekinthető azok nagyobb változata, a teljes album pedig megtekinthető itt. Jó szórakozást! 

***

A csehszlovák kormány 1935 és 1938 között az ország legfontosabbnak tekintett területeit egy bunkerekből álló védelmi vonallal kívánta megvédeni a növekvő német (és másodsorban magyar) fenyegetéssel szemben. Az erődrendszer rendeltetése egy meglepetésszerű támadás feltartóztatása lett volna annyi időre, hogy a csehszlovák hadsereg időben végrehajthassa a mozgósítást, és végeredményben sikeresen vegye fel a harcot a franciák, magyar támadás esetén pedig a románok oldalán - legalábbis valami ilyesmiben reménykedhettek az ötletgazdák.

"Ez nem Párizs, itt nem fogtok parádézva átvonulni!" /Sztálingrád védőinek tulajdonított fenyegetőzés/

A 2. világháború keleti/orosz (Moszkvából nézve pedig nyugati/német) hadszínterének eseményei közismert módon az igen jelentős vérveszteségekről híresültek el, melyeket szokásossá vált az egymásnak feszülő két fővezér hadvezetési kérdésekben való járatlanságával, továbbá a szovjet tisztikar egy jelentős hányadának már-már arcpirító hozzá nem értésével magyarázni. A küzdelem élethalálharc jellege is vitathatatlan szerepet játszott, meglehetősen végletes magatartási formákra sarkallva a harcoló feleket. Ám ennek leginkább magától értetődő következménye a háború többi vetületéhez képest alighanem relatíve kevés figyelmet kap laikusok és hozzáértők részéről egyaránt.

A had- és rendvédelem história blog szerzőivel eddig nem szerveztünk közös programot, de, tekintettel az olvasótáborok nem csekély átfedésére, ez is olyasmi, amit illő elkezdeni valamikor. Mellőzve tehát a további körítést, a kedves olvasókat most meghívjuk első közös blogbulinkra.

Időpont: 2014. október 11. (szombat). Helyszín: Budapest belváros.

Figyelem, kedves olvasók! Egykori interjúalanyunk, dr. Békési László kérésére hívjuk most fel a figyelmet egy tudományos konferenciára, amely hamarosan az ő elnökletével kerül megrendezésre az I. világháború geopolitikai vonatkozásairól, és egy kapcsolódó témájú kiállítás megnyitója is lesz egyben. A konferencia időpontja: 2014. szeptember 18. 13.00-18.00, helyszíne: Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár (1093 Budapest, Közraktár u. 4-6.), 1. emeleti oktatóterem. A részletes program megtekinthető itt. Akiben részvételi szándék fogalmazódik meg, legyen szíves jelezze ugyanott, az oldal alján. Kellemes művelődést!