"Once you have got the shield, others will develop a spear strong enough to penetrate it...."

/Sa Cukang, kínai diplomata/

Lassan már a porszívók is nyugovóra térnek az olimpiai csarnokokban, ideje hát, hogy mi is pontot tegyünk a kínai fegyveres erők helyzetét - a katonai szuperhatalommá válás esélyeit - taglaló sorozatunk végére. Márpedig mi sem alkalmasabb erre, mint a stratégiai erők témaköre. Hiszen az atomfegyver nem csak hogy immár évtizedek óta a nagyhatalmiság egyik legfontosabb státuszszimbóluma, de Kína stratégiai képességei ugyanakkor remekül példázzák a kínai haderő ellentmondásos természetét és a nyugati világ hozzá való viszonyulásának problémáit is. Lássuk tehát mik is ezek az eszközök, hol a helyük a kínai stratégiai gondolkodásban, és mire is számíthatunk velük kapcsolatban a közeljövőben. 

 - avagy miért is kifizetődő a háború. Nos, a háborúknak is megvannak a maguk előnyei, Szíriának például kifejezetten jól jön, hogy az oroszokat felhúzták, ráadásul Grúzia komoly izraeli segítséget is kapott hardverben és kiképzésben. (folyt. =>)

Hind, magyarul szarvastehén. Az Észak Atlanti Szövetség eme szelíd, félénk állat nevével ajándékozta meg a ’70-es évek szovjet hadiiparának egyik legpotensebb termékét. A szó hallatán az ember eltűnődhet, vajon nem becsülték-e alá az Egyesült Államok szakértői ennek az eszköznek a szerepét. A nyugati félteke harckocsizóinak szívében a negyvenes évek közepének Tigris paranoiája óta először éppen ez az eszköz lobbantotta lángra a félelem fáklyáját. Hamarosan nem mint füvet legelésző, csendes, szeretetreméltó teremtmény jelent meg a hajózók lelki szemei előtt az újdonsült forgószárnyas. Képzeletükben sokkal inkább éjnek évadján fák koronája felett, irtózatos robajjal száguldó, harckocsi zabáló fenevadként látták a helikoptert, melyet egymás közt Mumusnak (Bogeyman) neveztek. Saját személyzetük körében is inkább, egy másik fenevad, a Krokodil neve terjedt el.

A jó öreg Musharraf durván eltaktikázta magát tavaly, és ezért most mennie kellett - hétfőn jelentette be lemondását, még mielőtt a kormánykoalíció megfosztotta volna a posztjától és vád alá helyezte volna, többek között az alkotmány megsértéséért és hasonló jóságokért.

Amikor 2007. július végén a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) megalapításának 80. évfordulójának alkalmából felcsendült a PLA himnusza, az ünnepi kórus öltözete már elsőként szemet szúrt: történetesen, hogy a korábbiakban megszokottól valami igencsak eltérőt láttunk. Noha a háttérdíszlet vajmi keveset változott, a PLA három fő haderőneme: a hadsereg, a haditengerészet és a légierő tagjaiból álló ünnepi kórus a legújabb, 2007M modernizált öltözetben feszítve énekelte az induló traktusait. A Hongkong visszacsatolásának 10. évfordulójára a pekingi, hongkongi és macaui ezredeknél alig egy hónappal korábban rendszeresített öltözetek 2009. végéig a 2,3 milliós PLA minden egységénél felváltják a pontosan két évtizede használatban lévő uniformisokat. A pár hónapja tárgyalt orosz uniformis-megújításhoz hasonlóan itt is a modernizáció az elsődleges cél, ugyanakkor a moszkvai parádéval ellentétben Peking nem a Múlt arculata felé tesz egy kis lépést, hanem a legújabb „nemzetközi (értsd: Nyugati) standard” felé. Nem nehéz belátni, hogy a PLA – és az általunk itt nem tárgyalt, PLA-tól szervezetileg elkülönülő, de az egyenruha-változás által szintén érintett Népi Fegyveres Rendőrség (PAP) - egyenruházta az elmúlt közel hatvan évben jelentős utat járt be, míg a fenti megállapítást kijelenthetjük.

Nemrég felröppent a hír, hogy Sarkozy francia elnök üdvözlendő próbálkozása a harcoló felek kibékítésére és egy tűzszüneti megállapodás tető alá hozására sikerrel járhat, legutóbb azonban arról érkeztek jelentések, hogy az oroszok inkább kihasználják a helyzetet, és Gori felé vonulnak. Úgy látszik, nem rettenti őket el a lehetőség, hogy az "Egyesült Államok és szövetségesei" nemtetszésük jelét adva akár még - a G-8-ak csoportjából is kizárhatják őket! (folyt.=>)

A változatosság kedvéért - és némi alig leplezett pedagógiai célzattal - a hetet napjaink egyik legméltatlanabbul mellőzött fegyveres konfliktusa, a kelet-kongói felfordulás legutóbbi fejleményeivel kezdenénk.

Manapság nem árt ugyanis néha illusztrálni a "szoftver" fontosságát, azt, hogy minimális anyagi eszközökkel is összetett, nagyonis tanulságos - olykor kétségkívül meglehetősen brutális - hadviselést lehet bemutatni. Akit a történelemórákon annak idején magával ragadott teszemazt a harmincéves háború hangulata, az - egy pillanatra félretéve a Fekete-Afrika ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban oly népszerű sztereotípiákat - Kongóban sem fog csalatkozni.

Van ez az elég furcsa háború, ami tegnap tört ki Oroszország, Dél-Oszétia és a másik oldalon Grúzia között, és amihez időközben csatlakozott Abházia is. Hová süllyed a világ! A nemzetek közötti béke jegyében megkezdett olimpiai játékok megnyitásának napján harcokba kezdeni...(hallom, vicces kedvű oroszok el is nevezték "Olimpiai Háborúnak"). Mivel még a hazai sajtóban is elég sok infó - ráadásul viszonylag helyesen - jelent meg róla, eme KNN bejegyzés célja csupán, hogy az aktuális információkat, elemzői véleményeket, videókat, egyebeket feldobálgassuk, azután ízlés szerint lehet vitatkozni is rajta. (folyt. =>)

…méghozzá nem is akárkit, hanem a jelenleg éppen a Kaukázusban akciózó oroszokat. Azok ugyanis egy állítólag több éve aláírt szerződés értelmében légvédelmi rendszert fognak leszállítani Iránnak (bár ezt tagadják), és ez Izraelt módfelett zavarja. A seftelést sajátos módon akarják megtorpedózni: kijelentették, hogy a szóban forgó fegyverzet tulajdonképpen hatástalan – vagyis az lesz, ha ők intézkednek. (folyt.=>).

"Our national defence will be consolidated and no imperialist will be allowed to invade our territory again. (...) We will have not only a powerful army but also a powerful air force and a powerful navy." (Mao Zedong)

A Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészetének története 1949-ben kezdődött egy messzi-messzi polgárháborús Kínában, ahol Csang Kaj-sek matrózai, midőn észrevették, hogy a kommunisták állnak győzelemre, szépen sorban átszökdöstek Mao táborába. Ezzel megalakult a PLAN (People's Liberation Army Navy), és hamarosan némi szovjet segítséggel erőteljes fejlődésnek indult. Fejleszteni volt mit, mert Kínának ekkor már évszázadok óta nem volt épkézláb flottája, ami akár csak minimális gondokat is okozott volna a hódítóknak. Mao elvtárs idején elsősorban a mennyiség volt a meghatározó szempont, de a 80-as évektől kezdve egyre inkább minőség lett hangsúlyos, Kína vízre bocsájtotta első atomtengeralattjáróit is. (Xia osztály SSBN, Han osztály SSN).