A közelmúltban érdekes hír érkezett a végtelen kelet-európai szyteppékről: az Udmurt Köztársaság bíróságán csődeljárást kért Oroszország legnagyobb lőfegyvergyártója, az IZSMAS Részvénytársaság ellen annak egyik beszállítója, a Gremiha Kft., mivel szerintük az több mint 13 millió dollár adósságot halmozott fel velük szemben. Az IZSMAS képviselői hivatalos sajtóközleményben - amely itt olvasható (oroszul) - tagadták, hogy csődbe mentek volna, és kijelentették: a szóban forgó Kft-vel már volt gazdasági perük, és korábban is voltak hasonló cégek, amelyek hasonló eljárást kezdeményeztek ellenük, de a vádak mindig megalapozatlannak bizonyultak. Sajtóértesülések szerint a Gremiha kétes hírű tulajdonosa - egyben a Zsirinovszkij-féle nacionalista Liberális Demokrata Párt helyi vezetője -, Andrej Markin ezzel a húzással persze elsősorban nem azt akarta elérni, hogy az IZSMAS tényleg tönkremenjen, hanem hogy visszakapja a pénzét. (folyt.=>)

A különböző milíciák a világ minden szegletében hangulatos promóvideókat készítenek az Ügyről, az erejük fitogtatására és a gaz ellen elrettentésére. Most nálunk is született egy rendkívül impresszív bemutatkozóanyag a sogenannte "Betyárseregtől". Ennek apropóján egy kis játékra invitálnánk a kedves olvasókat - keressék meg a lehelletfinom különbségeket a magyar és a külföldi mozgalmak videói között.

A "terror elleni világméretű háború" kezdete óta intenzív, bár a közvélemény számára - pl. a hidegháborús évtizedekben tapasztaltakhoz képest - kevéssé látványos fegyverkezési verseny folyik az Afganisztánban, Irakban harcoló amerikai csapatok és az ellenük harcoló gerillák között, amely az utóbbiak kedvenc fegyverének számító improvizált robbanószerkezetek (IED) evolúciójában és a semlegesítésükre kifejlesztett újabb és újabb technikák, harcmódok megjelenésében ölt testet, a sokadik bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy bizony kevés dolog készteti olyan mértékben kreativitásra az embert, mint a háború. (folyt.=>)

...az utánzás, legalábbis a közmondás így tartja. Úgy látszik azonban, hogy a britek, legalábbis közülük néhányan, egyáltalán nem így gondolják. Másképp minimum több megértéssel viseltetnének egyik egykori gyarmatuk magatartása iránt. (folyt=>)

Tegnapelőtt beiktatták második ciklusára Susilo Bambang Yudhoyono (SBY) indonéz elnököt. A nyugalmazott tábornokból lett reformista politikus újabb öt évet tölt el a világ legnépesebb muszlim országának állam-és kormányfői székében. A régi-új elnök lényegesen szélesebb belpolitikai és külpolitikai mozgástérrel vághat neki 2014-ig tartó mandátumának. Utóbbi különösen újdonságként hathat.

Az orosz illetve szovjet haditengerészetről általában kevés szó szokott esni Oroszország illetve a Szovjetunió tárgyalásakor. A mainstream filmipar is csak egyszer karolta fel e haderőnemet, a Vadászat a Vörös Októberre című filmben. Oroszországban viszont - joggal - jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a haditengerészeti haderőnemnek, mert annak kiépítése szorosan összefüggött Oroszország politikai folyamataival és az orosz nagyhatalmiság kiépülésével és fenntartásával. Végső soron a mostani moszkvai vezetés sem felejtette el az utóbbi két évtizedben lerongyolódó flottát: a Kreml többször is komoly fejlesztést előlegezett meg a következő évtizedre.
A minap az - idén egyébként 300. jubileumát ünneplő - szentpétervári Központi Haditengerészeti Múzeumban barangoltunk, és az ott készített képek alapján vázoljuk fel az orosz flotta történetét, szerepét és kissé lebecsült jelentőségét.

Kezdjük az elején. Történt még 2008 júliusában, hogy az Afganisztánban állomásozó francia kontingens átvette a fővároshoz közeli Sarobi körzet irányítását az olasz erőktől. Sarobi, már csak a fővároshoz való közelsége miatt is, a békésebb területek közé volt sorolható (bár ott-tartózkodásuk alatt az olaszokat több támadás is érte). Ezért is volt annál nagyobb a légi fedezet, nehéz fegyverzet és tartalék lőszer nélkül flangáló, francia ejtőernyősökből álló őrjárat meglepetése 2008. augusztus  18-án. Egy több mint 100 fős, masszívan felfegyverzett csapat ütött rajtuk, az eredmény: 10 halott és 21 sebesült francia, valamint protokollfotók a zsákányolt ruhákkal és fegyverekkel pózoló felkelőkről (ld. alant) - az egész kínosan emlékeztet egy réges-rég, egy messzi-messzi országban lezajlott incidensre.

by 5.g & Rammjaeger83 & SchA

"He really is the next Jimmy Carter."
/komment a BBC oldalán/

"They could quite justifiably give it to an inept wannabe serial killer for not being good enough at murder." 
/komment a Reuters oldalán/

Egy bizonyos Tom Lehrer nevű úriember állítólagos megállapítása szerint a politikai szatíra műfaja 1973-ban vesztette el értelmét, midőn Henry Kissinger Nobel-békedíjban részeltetett. Nos, az emberiség kollektív szellemi leépülése ez év október 9-én minden bizonnyal hasonló mérföldkőhöz érkezett: a Nobel-békedíj idei nyertese Barack Obama, hivatalban lévő amerikai elnök.

WTF? E jeles kitüntetés értelmével kapcsolatban eddig sem voltak túlzott illúzióink, idén azonban még a szokásosnál is szürreálisabb döntés született. Elmondjuk miért.

Bulgária 2009-ben a választások évével nézett szembe; 2009 júniusában az európai parlamenti, majd alig egy hónapra rá, július 5-én az országgyűlési választásoknak. Ezek már eleve a fenálló párterőviszonyok átrajzolását ígérték; a korrupciós ügyekben meggyengült, gazdasági válság hathatós megoldásával adós maradó kormánykoalíció végét is jelentették egyben. Az új kormánypárt nagy lendülettel kezdett a gazdasági problémák megoldásába, de a megszorító(?), reform(?) intézkedéseknek még csak az elején vagyunk…(folyt.=>)

 

Jemenben tovább folytatódnak a harcok, és ez bizony nincs jó hatással a ravasz, eltökélt ellenséggel szembenéző, hiányos felszerelésű kormánykatonákra, akik ezért katrágással próbálják enyhíteni a fizikai és pszichológiai megpróbáltatásokat. (folyt.=>)