A "terror elleni világméretű háború" kezdete óta intenzív, bár a közvélemény számára - pl. a hidegháborús évtizedekben tapasztaltakhoz képest - kevéssé látványos fegyverkezési verseny folyik az Afganisztánban, Irakban harcoló amerikai csapatok és az ellenük harcoló gerillák között, amely az utóbbiak kedvenc fegyverének számító improvizált robbanószerkezetek (IED) evolúciójában és a semlegesítésükre kifejlesztett újabb és újabb technikák, harcmódok megjelenésében ölt testet, a sokadik bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy bizony kevés dolog készteti olyan mértékben kreativitásra az embert, mint a háború. (folyt.=>)

Persze az IED, alapvetően egyszerű eszköz lévén, nem számít új technológiának. A szovjet partizánok is alkalmazták a Második Világháborúban, Vietnamban az amerikai emberveszteségek 28 százalékát okozták taposóaknák, melyek zöme házilag barkácsolt "típus" volt. Előszeretettel robbantgatott a PIRA Észak-Írországban, a Vörös Hadsereg Frakció pedig egy igen fejlett IED-vel tette el láb alól a Deutsche Bank vezérigazgatóját 1989-ben.   

2007 szeptemberéig az Irakban elesett amerikai katonák majdnem kétharmadával, Afganisztánban pedig felével IED-támadás végzett, így nem csoda, hogy a Pentagon változatos módszerekkel próbált szembeszállni ezzel a fenyegetéssel: megerősítette a Humvee-k páncélzatát, ellenállóbb felépítésű járműveket állitott hadrendbe, fejlesztette az elektronikus zavarás eszközeit, kutyákat vetett be és még egy vicces nevű szervezetet is alapított a további módszerek kigondolására. 

Persze a fegyver- és technikabuzik számára ez sem egy felemelő történet: egy összehaderőnemi különítmény szóvivője szerint az IED-k felkutatásának legjobb eszköze a katona két éles szeme, nemrég pedig hasonló következtetésre jutott egy, a már említett JIEDDO által végzett kutatás is - csak hogy senkinek ne maradjon további kétsége afelől, hogy a háborúban továbbra is az emberi tényező a legfontosabb.

Russel Honore altábornagy, az 1. USA-hadsereg parancsnoka már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy Irakban az ellenség állandóan változtat a módszerein, a legváratlanabb helyekre rejti ez a robbanótöltetet (erre pl. jó példa volt az afganisztáni szamárbomba), és erre fel kell készíteni az ott állomásozó csapatokat. Egyik tanácsa szerint:

Ha látsz egy döglött kutyát, vagy egy döglött birkát a bolt előtt, amiről tudod, hogy nem kellene ott lennie, akkor tudod, hogy valami nincs rendjén.

(Kérdés, hogy mégis mikor kell egy döglött birkának ott hevernie egy bolt előtt?)

Ami a kiképzést illeti, a már említett kutatás érdekes felfedezést tett:

A kutatók azt találták, hogy az IED-k felkutatása terén a katonák két csoportja jeleskedik leginkább: akiknek van tapasztalata a vadászat terén, és az erdőket járták szarvasok és pulykák után kutatva; és azok, akik kemény belvárosi környéken nőttek fel, ahol fontos tudni, hogy melyik háztömböt melyik utcai banda uralja.

Todd Burnett törzsőrmester beszámolója szerint a harcokban a Dél-karolinai Nemzeti Gárda tagjai teljesítettek a legjobban ezen a téren, mivel legtöbbjük a vadászat terén járatos vidéki srác, ezzel szemben a jómódú kertvárosokból származó, FPS-eken felnőtt bakák nem rendelkeznek ilyen jó periférikus látással, nem figyelnek eléggé oda a környezetre; számukra a Humvee szélvédője a monitor.

Röviden összefoglalva: ha valaki akár Los Angeles utcáin, akár Alabama erdeiben gyakran járkál a szabadban fegyverrel a kézben, az jobban fog teljesíteni egy olyan helyzetben, ahol a szabadban kell járkálni fegyverrel a kézben, mint az, akinek a fiatalságából ez kimaradt.

Lehet, hogy az iraki háború kevesebb meglepetéssel szolgál, mint azt sokan gondolják?

Egyébként másoknak is feltűnt, hogy a paraszti származású fiatalokból lesznek a jó katonák. Az IDF például régebben beduinokat, manapság pedig egykor kecskepásztorként tengődő etióp zsidókat alkalmaz a dimonai reaktor őrzésére a nyomkövetés terén szerzett képességeik miatt.