Kezdjük az elején. Történt még 2008 júliusában, hogy az Afganisztánban állomásozó francia kontingens átvette a fővároshoz közeli Sarobi körzet irányítását az olasz erőktől. Sarobi, már csak a fővároshoz való közelsége miatt is, a békésebb területek közé volt sorolható (bár ott-tartózkodásuk alatt az olaszokat több támadás is érte). Ezért is volt annál nagyobb a légi fedezet, nehéz fegyverzet és tartalék lőszer nélkül flangáló, francia ejtőernyősökből álló őrjárat meglepetése 2008. augusztus  18-án. Egy több mint 100 fős, masszívan felfegyverzett csapat ütött rajtuk, az eredmény: 10 halott és 21 sebesült francia, valamint protokollfotók a zsákányolt ruhákkal és fegyverekkel pózoló felkelőkről (ld. alant) - az egész kínosan emlékeztet egy réges-rég, egy messzi-messzi országban lezajlott incidensre.

Ámde a dolog nem emiatt vált aktuálissá. A napokban több helyen is megjelent egy hír, mely magas rangú NATO-forrásokra hivatkozva állítja, hogy a relatíve nyugodt helyzet egy dolognak volt köszönhető: annak, hogy az olasz titkosszolgálat az utóbbi hónapokban súlyos dollárkötegekkel támogatta meg a helyi ellenállást, hogy ugyan hagynák már békén a fiúkat... Csakhogy amikor a körzet irányítását átvették a franciák, az olaszok diszkréten elfelejtették őket tájékoztatni erről. Így az olaszok távozása után persze hiába várták a pénzüket a helyi hadurak, akik vélhetően egyre türelmetlenebbek lettek. A szerencsétlenül járt őrjárat pedig „katasztrofálisan rosszul mérte fel a fenyegetéseket”… Azt azért hozzá kell tenni, hogy a különféle kormányügynökségek, segélyszervezetek és fejlesztési programokban érdekelt nem kormányzati szervezetek rendszeresen fizetnek némi prémiumot a helyi erőknek, hogy ha mást nem, legalább azt várják már meg, amíg lefut egy-egy projekt és csak után robbantsák fel a hidat, vagy ami éppen épült. Ez mindkét fél részéről teljesen logikus is, hiszen az NGO-k szinte teljes mértékben ki vannak szolgáltatva, a tálibok (vagy akárki) meg könnyű pénzhez jutnak. Viszont ez lenne az első eset, már ha bebizonyosodik, hogy harcoló NATO-erők vagy titkosszolgálatok közvetlenül bizniszeltek a támadások szüneteltetéséről. Értem  én, hogy gyors eredmények kellenek meg minden, de ez a pénzeszsák-taktika valószínűleg Irakban sem válik be….
 

A NATO, az olasz és francia kormány természetesen hevesen tagad, a helyi tálib és Hizb-e-Iszlami vezetőség pedig látványosan bólogat, ami megint csak mindkét részről érthető. A sztori azonban mégsem egészen kerek. Könnyen lehet, hogy a franciák maguknak köszönhetik az egészet: egyrészt valószínűleg voltak bizonyos információik amelyeket hogy, hogy nem, figyelmen kívül hagytak (pl közvetlenül az őrjárat indulása előtt a két tolmács hirtelen nem volt sehol) másrészt súlyos taktikai és logisztikai hibákat vétettek az előkészületek során (mert „majd mi megmutatjuk a bunkó NATO-nak hogy kell a helyiek bizalmát megnyerni”).

Ennek fényében akár ellenséges propagandának is tekinthetnénk az egészet.  Csakhogy időközben az USA is elismerte (amit kezdetben, a diplomáciában szokásos módon nem erősítettek és nem is cáfoltak meg), hogy a táliboknak fizetett kenőpénzek kérdése bizony felmerült tavaly, az olaszokkal folytatott tárgyalások során. Azt persze nem közölték, hogy miféle pénzekről is van szó, illetve azt sem, hogy ez csak afféle tájékozódás volt, vagy tiltakozás és letolás…