Bulgária 2009-ben a választások évével nézett szembe; 2009 júniusában az európai parlamenti, majd alig egy hónapra rá, július 5-én az országgyűlési választásoknak. Ezek már eleve a fenálló párterőviszonyok átrajzolását ígérték; a korrupciós ügyekben meggyengült, gazdasági válság hathatós megoldásával adós maradó kormánykoalíció végét is jelentették egyben. Az új kormánypárt nagy lendülettel kezdett a gazdasági problémák megoldásába, de a megszorító(?), reform(?) intézkedéseknek még csak az elején vagyunk…(folyt.=>)

 A dupla megmérettetésnek köszönhetően az európai parlamenti választások „a szokásosnál” is nagyobb jelentőséget kaptak, hiszen a pártok egy erőfelmérésnek tekintették.

A kampány a szokásos EU-s témák és a válság kezelése mellett, a szélsőséges jobboldal (több kisebb szerveződés mellett alapvetően a Volen Szideron vezette ATAKA - Roham – nevű pártra kell gondolnunk) erősen törökellenes kampánya borzolta a kedélyeket. Mindez a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPS) sikerét hozta (a párt a bolgár törvényekkel összhangban liberális pártként működik, noha vezetősége és szavazói döntő részben a bulgáriai török kisebbségből kerülnek ki), hiszen a kommunizmus végi erősen nacionalista bolgár diskurzust idézve képes volt szavazóbázisának döntő részét mozgósítania. Mindez persze csak olaj volt a tűzre, az országgyűlési választásokon a az ATAKA és a DPS párharca tovább folytatódott.

Ahmed Dogan, a DPS vezetője
 

Mindezeknek köszönhetően az EP választási részvétel 38%-ra emelkedett (2007-ben 22% volt), ami a konzervatív Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) győzelmét hoztak. A szófiai polgármester, Bojko Boriszov vezetésével 24,48%-ot ért el. A 2006 végén alapított párt, már a 2007-es EP választásokon is az első helyet szerezte meg, lénygében parlamenti kívüli erőként a legnagyobb ellenzéki csoportot jelentvén az országban. A választáson a második helyet a szocialista párt 18.59%-kal szerezte meg. A DSP 14%-ot kapott, míg az ATAKA 12%-on teljesített.

A július eleji választások kb. 60%-os részvétel mellett zajlottak, és többé-kevésbé tükrözték az EP eredményeit. A fő csata a GERB és a kormánykoalíció között zajlott, azonban ez utóbbi reputációja és a miniszterelnökről elnevezett gazdasági mentőcsomag (Sztanisev-csomag) nem hozta meg a kívánt eredményeket. Az amúgy is korrupcióval, állami pénzek elsikkasztásával vádolt török párt (amely Törökország „ötödik hadoszlopa” az Bulgáriában), mely sokak szerint drogkereskedőkkel és egyéb kétes elemekkel cimborál a választási győzelemért és a helyi hatalmi harcokban, nos a DSP vezetője úgy nyilatkozott a két választás közötti kampányidőszakban, hogy tőle függ a pénzek kiosztása Bulgáriában. A hatalmas skandalum ellenére nem nagyon változott a szavazás kimenetele…

A nyertes ezúttal is a GERB lett 39,7%-kal (a török többségű területeket leszámítva majd’ mindenhol 30% fölött szerepelt); majd őt a szocialisták követték 18%-kal, majd a rekordmennyiségű szavazatot összegyűjtő DSP, amellyel 14,47%-ot szerzett, a 240 fős parlamentben pedig 38 mandátumot. Az ATAKA 9% körül teljesített. A várakozásokank megfelelően kormánycserével végződtek tehát a választások; azonban az egyedül hatalomra kerülő GERB-nek nincs könnyű dolga a nehéz helyzetben lévő ország stabilizálásában.

Mindenek előtt a gazdasági mutatók terén áll rosszul Bulgária. Az ország évek óta tartó gazdasági növekedése, és biztosnak tűnő költségvetési feleslege mára a múlté. 5-7%-os gazdasági visszaeséssel számolnak az elemzők, miközben a munkanélküliség 10% fölé kúszik. Az év elején – a térségünkben irigylésre méltó módon – 6,3%-os állami költségvetési szufficit pár tized százalékosra olvadt szeptemberre, s valószínűleg 0,5%-os deficittel fogja zárni az évet.  

Az új kormányfő

    Az új kormánypárt (116 mandátummal, ami az ország 1990 utáni történelmében a második kisebbségi kormányt jelenti) – bár nem lépett koalícióra egyetlen másik erővel sem – a parlamentben a radikálisok (ATAKA és az RZS – Rend, Törvény, Igazság), valamint a jobboldali Kék koalíció 15 képviselőjének a támogatását élvezi, a szocialisták 40, és a törökök 38 képviselőjével szemben. Úgy tűnik tehát, hogy Bojko Boriszov rendelkezik a megfelelő erővel egy sikeres gazdasági és szociális program kidolgozásához és véghezviteléhez. Továbbá ígéretes, hogy pénzügyminiszteri posztot (Bulgáriában 16 miniszter van) a Világbank volt vezető közgazdásza, Simeon Djankov foglalja el.

Az előző évek korrupciós botrányai miatt befogyasztott euromilliók újra megnyitása végett augusztus folyamán a Bizottság egy delegációja vizsgálta meg a bolgár pénzügyeket. A legfontosabb szerv, az OLAF (European Anti-Fraud Office) 2008 derekán úgy találta, azon túlmenően, hogy a bolgár pályáztatási rendszer rendkívül gyenge, súlyos visszaélések történtek a segélyek kiosztásánál. Emiatt egyáltalán nem volt mindegy a bolgár vezetés számára, hogy mit fog találni a szervezet vizsgálóbizottsága augusztusban.

Az új kormány személycseréket is végrehajtott. Elbocsátották még július végén az Állami Erdőkezelő Ügynökség vezetőjét, a botrányairól híres Stefan Yurukovot. Tovább folytatódtak az előző hónapokban megkezdett korrupciós ügyek az elsikkasztott SAPARD pénzekkel kapcsolatban; Mario Nikolovot és nyolc másik társát 8 millió euró eltüntetésével vádolják.

A delegáció kedvezőnek találta a bulgáriai fejleményeket, és szeptember 7-én 19 millió eurót „olvasztott ki” a befagyasztott összegekből, a SAPARD program keretében.

Az államháztartás rendbetételére a bolgár pénzügyminiszter az állami intézményekhez címzett levelében arra szólította fel őket, hogy készítsenek terveket alkalmazottaik számának legalább 15%-os csökkentéséről. Tekintve, hogy 87 ezer fős a bolgár állami adminisztráció a kb. 7,6 milliós országban, nem elhanyagolható szám.

További politikai játszmákat eredményezendő, 2009. szeptember végén új párt született a bolgár politikai palettán: Yuzeir és Ali Yuzeirov (ők fivérek) Slavyanovo faluban (Észak-Bulgáriában) megalakította a Muszlim Demokratikus Uniót. A várakozásokkal ellentétben a török párt, a DSP részéről nem érkezett ellenállás, az egyik alapító, Yuzeir Yuzeirov pedig úgy nyilatkozott, hogy nagyon jó személyes kapcsolatban van a DSP vezetőjével, Ahmed Dogannal. A szélsőjobboldali bolgár pártok már nem nézték ilyen jó szemmel a pártalapítást, és hangos ellenkampányba kezdtek. A törvény minden esetre az ő oldalukon áll, mivel a bolgár alkotmány szerint nem lehet etnikai és vallási alapon pártot létrehozni az országban. Minden esetre úgy tűnik, hogy a vallás terén kevésbé szigorúak a bolgárok: az országban kb. 6 keresztény párt létezik, ezáltal valószínűsíthető, hogy egy muszlim szerveződés is életben maradhat… ha sikerül bizonyítania, hogy nem etnikai párt.

Tekintve, hogy a gyorsan növekvő létszámú bulgáriai cigányságnak megközelítőleg egyharmada muszlim, illetve egy jelentős, kb. 100-200 ezer közötti bolgár népesség is muzulmán (őket pomákoknak hívják, és jellemzően a déli, törökök lakta területeken élnek), ezért valószínűsíthető, hogy ezt a vádat el fogják tudni utasítani. Minden esetre az etnikai kérdés – ahogy már a választásokon is láttuk – egyre központibb téma a súlyos gazdasági válsággal küzdő Bulgáriában, ahol a többszöri bírság ellenére (és kisebbségi jogok megsértése árán) sem engedik a macedón párt regisztrációját. A pártalapítási szavazatgyűjtés megkezdése után azonnal megindult a nyomozás a vezetők személyét, vagyonát illetően, illetve átkutatták a házukat, iszlamista anyagokat keresve. A faluban lévő – szintén a testvérpár által felállított „ismeretlen török katona emlékművé”-t a hatóságok illegálisnak találták; erre pár napra felrobbantották az emlékművet.

Bulgária 2009-ben, egy elég hangos választási kampánysorozat után egy új pártot juttatott kormányzati pozícióba. A GERB elmúlt néhány hónapban elért eredményei bíztatóak, noha messze állnak még a válság megoldásától, és ezzel együtt a botrányoktól hangos bolgár belpolitikai élet stabilizálásától. De talán ez utóbbi nem is lehet célja az első prioritásával szemben; az embereknek elsősorban kenyér kell.