A mai napon az egyik testvérblogunk, a Töriblog szerzője, Hami tollából származó cikket kínálunk a fukushimai erőmű balesetéről, kálváriájáról és az események lehetséges következményeiről. Read & enjoy, Hami fáradozásáért pedig a szerkesztőség ezúton is köszönetet mond!

25 évvel a csernobili atomkatasztrófa után újabb nukleáris baleset borzolja az emberek idegeit. Japán történetének legnagyobb fölrengése, és az azt követő igen erős szökőár következtében ugyanis a Fukushima dai ichi erőműben olyan sérülések keletkeztek, amely miatt több komoly baleset következett be. Ebben a posztban a baleset körülményeit szeretném egy kicsit boncolgatni, majd pedig a következményeit.

Érdekes cikk jelent meg a kanadai Globe and Mail internetes kiadásában még februárban (elolvasható itt). Bár maga a cikk már vagy három hete lejött, azért írunk róla mégis hírrovatunkban, mert én csak most találtam meg és bizonyos szempontból változatlanul aktuális. Továbbá, bár maga a cikk is érdekes (Kadhafiról mint az afrikai egység nagy támogatójáról szól), minket most jobban érdekel a hozzá tartozó térkép (ld. bentebb, nagyobb térkép a linkelt cikkben). 

A szerte az arab világban zajló forradalmakról annyi okos gondolat jelenik meg nap mint nap az interneten, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Gondoltam, én is leteszem a közmondásbeli két centemet a forradalmak leképződéséről a médiában és a nyugati reakciókról általában, eggyel több vélemény nem árt. A kiindulópontom pedig a következő, egyszerű tétel: A nyugati/magyar közbeszéd már megint segget csinál a szájából, mert olyan dologban próbál okoskodni, amit nem ismer, és ami két hónappal ezelőttig nem is érdekelte.

A darfúri konfliktus lecsengése után az év elején ismét megnőtt a médiaérdeklődés Szudán iránt a déli országrészben megrendezett népszavazás következtében, melyre a 22 évig tartó polgárháborút - legalábbis hivatalosan - lezáró átfogó békemegállapodásnak megfelelően került sor. A résztvevők meggyőző többsége a függetlenség mellett tette le a voksát, ami a történelmi tapasztalatok ismeretében valószínűleg nem hat a meglepetés erejével.

[Figyelem, kedves olvasók! Egyik szerkesztőnk ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendége volt. A műsorvezető ezúttal SchA-val beszélgetett az Irak-Iráni háborúról. A felvétel szombaton 17:30-tól kerül adásba, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!]  És akkor egy kis előzetes, illetve ráadás:

Előző tematikus cikkemben a fegyverkereskedelemmel, és annak nemzetközi vonatkozásaival, szabályozási kérdéseivel foglalkoztam. A sorozat folytatásaként tekintsünk be röviden a lőszerek, lőszerkészletek világába.

Lőszer nélkül nehéz háborúzni. Az itteni posztok jelentős része sem születhetett volna meg, hogy ha a feldolgozott konfliktusokban részt vevő feleknek fegyvereik mellett nem áll rendelkezésre elégséges mennyiségű lőszer (ti. nem lett volna konfliktus). Mégis, a fenti evidencia ellenére a lőszerek aránylag kevés figyelmet kapnak mind a szakirodalomban, mind a nemzetközi közösség szintjén.

"Oroszország most csakugyan olyan, mint az éhes farkas a birkák között. Csakhogy a lakoma után jön az emésztési szakasz." - Winston Churchill Charles de Gaulle tábornoknak, 1944

"Mégis mit képzel maga, hogy majd itt valami NATO-szerűséget hozunk létre?" - Ivan Konyev marsall Marian Spychalski lengyel honvédelmi miniszternek, 1957

20 évvel ezelőtt ezekben a napokban zajlottak az Öböl-háború utolsó hadműveletei, így valószínűleg Nyugaton is sokak figyelmét elkerülte, hogy az egyébiránt ritka kelet-európai külpolitikai konszenzus jegyében a bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, román és szovjet honvédelmi ill. külügyminiszterek 1991. február 25-én Budapesten aláírták a protokollt a Varsói Szerződés katonai szerveinek március 31-i hatállyal történő felszámolásáról.

Az "Ázsia poroszainak" is titulált Vietnámi Néphadsereg (PAVN) megalakulásának 65 éves jubileumára, 2009. december 22-re állt át az új, modernizált, K-08-as modellszámmal ellátott egyenruhacsaládra. A PAVN 67 éves történetének kétharmada lényegében folyamatos háborúk sorozata. Ezekben a harcokban Vietnám sikerrel terjesztette ki befolyását a volt Francia Indokína területére és őrizte meg azt, olyan ellenfelekre hozva szégyent röpke három évtized alatt, mint a francia, az amerikai és a kínai hadsereg. Angyalbőrben sorozatunk legújabb része a vietnámi hadsereg történetének legnagyobb egyenruhacseréjével foglalkozik, melynek során a PAVN szovjetes öltözeti hagyományaitól nem elszakadva, a korábbihoz képest egyedibb, korszerűnek és tetszetősnek nevezhető öltözetre váltott. Az egyenruhacsere egyúttal a vietnámi fegyveres erők Kína felemelkedése által kiváltott modernizációs kurzusának nyitánya is. Cikkünkkel Vo Nguyen Giap tábornok, a PAVN alapítója és Dien Bien Phu győztese idén betöltendő 100. születésnapja előtt is tisztelgünk. 

Mivel az utóbbi hetekben a szokásosnál többet foglalkoztunk a második világháborúval, érdemes belegondolni, honnan is származnak, hogyan keletkeznek a vele és az annak során használt fegyverekkel kapcsolatos tévhitek, melyek gyakran szóba kerülnek a kommentek között. Gondoltam, felhívom a kedves olvasó figyelmét egy igen kirívó, ugyanakkor banális példára a Dogfights c. dokumentumfilm-sorozatból, amelyet már egyszer futólag megkritizáltunk.

by Rammjaeger83 & SchA

(Az első rész itt olvasható. Ígéretünkhöz híven a listát főleg repülőgépekkel folytatjuk.)

He-177 Greif

1936. június 3-án Wever tábornok, a stratégiai bombázás koncepciójának fő képviselője, repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Vele együtt szálltak sírba a Luftwaffe stratégiai nehézbombázóinak tervei is. Wever úgy gondolta, hogy a Szovjetunióval vívott háború idején a hatalmas távolságok miatt Sztálinnak lesz ideje áttelepíteni az iparát az Urálon túlra, ahol azt a német közepes bombázók már nem érhetik el. Ennek a problémának a megoldására találta ki az "Urál-bombázó" koncepcióját, melyre két terv készült, a Junkers Ju-89 és a Dornier Do-19.