Barack Obama a mostanság beinduló elnökválasztási kampány részeként ismét nagyot álmodott, és mondott egy szívhez szóló beszédet az aktuális közel-keleti helyzetről. Ebben a legtöbb reakciót kiváltó mozzanat, hogy sok elődjéhez hasonlóan megígérte a palesztin-izraeli konfliktus békés rendezését. Miután az elnök úr 2009-es kairói beszéde is érdemtelenül komoly kultuszra tett szert a széplelkű értelmiség körében, gondoltam itt az ideje egy kis preventív jellegű alázásnak - Here's No Peace!
Obama beszédében üdvözölte az arab forradalmakat, pedig valahogy anno ezzel a dologgal nem siettek, meg mintha Bahreinben, Ománban, etc. nem is lelkesedtek volna, amikor az egyszerű nép erőszakosabban követelte az alapvető emberi jogait. Név szerint említette viszont Kairót, Szanaat, Bengázit és Damaszkuszt, mint városokat, ahol az emberek végre azt mondták: "Elég!". Valaki legyen már olyan aranyos Fehér Házban, és mutassa meg az elnök úrnak Manamát is térképen. Meg Ammant. Meg Rabatot. Meg Maszkatot.
De jó hírek jönnek Afganisztánból is, Obama szerint megtörték a tálibok lendületét, és hatalmas csapást mértek rájuk Oszama bin Laden likvidálásával, ezért júliusban elkezdődhet a csapatkivonás. Ne hülyítsük már egymást. A tálibok élnek és virulnak, a közbiztonság talán rosszabb, mint valaha, bin Laden meg nem a tálibok teljhatalmú diktátora volt, aki vaskézzel irányította volna a legapróbb afganisztáni műveleteket is az abbottabadi Wolfschanze-ból. No de vissza a forradalmakra, és a rút zsarnokokra, akik sárba akarják tiporni a szabadság zászlaját:
Thus far, Syria has followed its Iranian ally, seeking assistance from Tehran in the tactics of suppression. This speaks to the hypocrisy of the Iranian regime, which says it stand for the rights of protesters abroad, yet suppresses its people at home.
Kiemelés tőlem. Ez pedig a következő bekezdés, immár Bahreintől, megint csak nyomatékosítva a főbb gondolatokat:
Bahrain is a long-standing partner, and we are committed to its security. We recognize that Iran has tried to take advantage of the turmoil there, and that the Bahraini government has a legitimate interest in the rule of law. Nevertheless, we have insisted publically and privately that mass arrests and brute force are at odds with the universal rights of Bahrain's citizens, and will not make legitimate calls for reform go away. The only way forward is for the government and opposition to engage in a dialogue, and you can't have a real dialogue when parts of the peaceful opposition are in jail. The government must create the conditions for dialogue, and the opposition must participate to forge a just future for all Bahrainis.
Ez az undorító, gyomorforgató iráni képmutatás és kettős mérce, pfej. A bahreini ellenzék mindenesetre biztosan részt vesz a párbeszédben, csak sajnos a dialógusok általában egy síita ellenzéki + 2-3 szunnita vallatótiszt között folynak. Nem mintha a szíriai "Assads gone wild" című műsor sokkal jobb lenne.
Obama azt is bejelentette, hogy komolyabb pénzügyi segély fog menni Tunéziának és Egyiptomnak. Ez utóbbi 1 mrd dollár adósság-elengedést, és további 1 mrd dollár kölcsönt kap. Ha rosszindulatú lennék, persze felmerülne bennem, hogy ez a pénz nem az igazi demokrácia kiépítésére kell, hanem a szokásos amerikai kenőpénz az egyiptomi katonai elitnek, amit 1979. óta folyamatosan kapnak.
A végén jön a szaftos rész a palesztinokkal és Izraellel. Az évtizedek óta húzódó konfliktus:
For Israelis, it has meant living with the fear that their children could get blown up on a bus or by rockets fired at their homes, as well as the pain of knowing that other children in the region are taught to hate them. For Palestinians, it has meant suffering the humiliation of occupation, and never living in a nation of their own.
Megjegyezném, hogy a mérleg palesztin oldalán a szenvedés és megaláztatás mellett az izraeli oldalhoz hasonlóan dettó ott van a gyerekek felrobbantásának, vagy a házaikra kilőtt rakétáknak a veszélye. És az igazán kényes kérdés, a kétállami megoldás az 1967-es határok mentén:
The United States believes that negotiations should result in two states, with permanent Palestinian borders with Israel, Jordan, and Egypt, and permanent Israeli borders with Palestine. The borders of Israel and Palestine should be based on the 1967 lines with mutually agreed swaps, so that secure and recognized borders are established for both states.
ROTFL/LMAO! És ezt mégis hogy képzelik keresztülverni Izraelen, meg a pár százezer telepesen, akik a létrehozandó palesztin állam területén belül éldegélnek. Az egyetlen forgatókönyv a területcserére, amit mindkét fél politikai vezetése elfogadna, ha a palesztin területek 100%-a átkerülne Izraelhez, és Abbaszék cserébe kapnak területeket valahol Miamiban, egy előkelő villaövezetben, a palesztin nép meg 10-20.000 négyzetkilométer kevésbé értékes földet - mondjuk az Antarktiszon.
Izrael persze nem megy bele semmilyen békébe, ami kompromisszumot jelentene, vagy területveszteséggel járna. Az érvek: az 1967-es határok védhetetlenek, és rengeteg Izraeli állampolgár ragadna Izrael határain kívül. A második érvhez kunczegábori módon meg lehet jegyezni, hogy "Minek mentek oda?", illetve - és erre nyomatékosabban felhívnám a kétállami megoldást favorizálók figyelmét - hogy a történelem során telepesekkel olyan helyeket népesítettek be a mindenkori államok, amiket hosszú távon meg is akartak tartani maguknak. De katonapolitikai szempontból érdekesebb az első érv, a védhetetlenség legendája.
Izrael területe tokkal-vonóval sem sokkal több, mint 20.000 km². Ha ehhez hozzávesszük teljes Ciszjordániát (kb. 5600 km²) és a megszállt Golán-fennsíkot (kb. 1200 km²) akkor is csak egy 1/3 magyarországnyi területről beszélhetünk. Izraelnek nincs stratégiai mélysége, sem a nem hivatalos mostani, sem a '67-es határain belül. Ha viszont Ciszjordániában létrejönne a palesztin állam, az szigorúan demilitarizált lenne, vagyis semmi nehéz hardver, semmi légierő, semmi harckocsi. (A mindenkori izraeli miniszterelnök a szerkesztőség vendége egy búfelejtő kóserszilvára, ha felállítják az első palesztin páncélos hadosztályt.) A legrosszabb, amire a kivonulás ellenzői számíthatnak, az a radikálisok Gázához hasonló hatalomátvétele, és a szórványos rakétazápor. Ennek boncolgatásába nem szeretnék belefolyni, csak felhívnám a figyelmet, hogy még a blokád legelkötelezettebb, legpro-izraelibb híveitől sem hallottam még azt az érvet, hogy Gáza határai Izrael oldaláról védhetetlenek lennének. És mivel a jelenlegi geopolitikai helyzet meglehetősen különbözik az 1967-es állapotoktól, Jordánia és az Arab Légió támadására sem kell belátható időn belül számítani, a potenciális jövőbeli ellenfél ugyanaz maradna, mint most - a palesztinok. (A Golán-fennsíkot azért lehet kihagyni, mert izraeli-szír ügy, és sem a Fatah, sem Izrael nem tekinti a béke szükséges előfeltételének a kérdés rendezését. Különben Obama arról beszélt, hogy rögzíteni kell Palesztina permanens határait Izraellel, Jordániával és Egyiptommal. Izrael szír és libanoni határairól nem esett szó.)
Tovább boncolgatva a kérdést, Ciszjordánia határain már most is húzódik egy bizonyos biztonsági fal, néhol mélyen átkacskaringózva a '67-es határokon, körülölelve sok-sok apró zsidó telepet. Tekintve, hogy milyen potenciális fenyegetésekre kellene felkészülni egy palesztin állam létrejöttével, azt is mondhatnám, hogy azokon a védhetetlen határokon már most is egy nagyon jó kis védelmi vonal épült ki. Az már csak hab a tortán, hogy 1967-ben a 6 napos háborúban a "védhetetlen" helyzetből aratta Izrael a legnagyobb győzelmét, és azóta csak javult a geopolitikai helyzete (atomfegyver, totális haditechnikai fölény, amerikai védelmi garancia, etc.).
Mindezek ellenére Netanyahu nem akar jelenleg izraeli kézen lévő területekről lemondani a leendő palesztin állam javára, és Obamának nincs zsarolási potenciálja vele szemben. Sőt megkockáztatom, a 2012-es választási kampány során inkább az AIPAC-nak lesz ellenkező előjelű zsarolási potenciálja, Obama pedig nem is álmodhat arról, hogy valamiféle béke összegründolásával javítja az esélyeit republikánus kihívói ellen.
Ja és ha már szóba került az AIPAC, felhívnám a figyelmet, hogy az előttük mondott beszédében Obama az igazság más részleteit domborította ki, például:
- semmilyen szavazás az ENSZ-ben nem teremtheti meg a palesztin államot
- a Hamasz és a Fatah kibékülése hatalmas akadály a béke útjában
Az arab forradalmakból nem tudott, és most sem tud jól kijönni az amerikai külpolitika (szívás, ha az érdekek ütköznek az oly' nagyra tartott értékekkel), az afganisztáni csődtömeget meg lehet azzal szépíteni, hogy a háborút az al Kaida, és nem a tálibok és mindenféle hadurak, klánok, drogkereskedők, etc. kavalkádja ellen vívják, de ezt talán még az átlag amerikai szavazó sem hiszi el. Obama egyedüli kézzelfogható eredménye bin Laden átsegítése a másvilágra, de ez kevés lesz 2012-ig. Talán addig hanyagolni kéne a nagy ívű beszédeket a Közel-Keletről.
Az utolsó 100 komment: