Azt írja az Index az MTI nyomán - ami meg a The Sunday Times-tól vette át a dolgot - hogy egy hajszálon múlt, hogy tavaly nyáron nem tört ki egy epikus háború Izrael és Irán között. A hír egyértelműen BS kategória, egy újabb cikk a 100+ izraeli-iráni oda-vissza fenyegetőzések sorában. (Egy nappal ezelőtt az irániak szóltak be, korábban meg az ex-Moszad főnök, Meir Dagan szavai váltottak ki hevesebb reakciókat a témában Izraelben.)

(Helyszín: Tel-Aviv. Időpont: Sarah Palin első hivatalos külföldi útja a 2012-es amerikai elnökválasztásokon elért győzelem után.)

A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy Líbia és Bahrein idegen fegyvereseket alkalmaznak a belső rendfenntartásra. Egy másik közel-keleti rezsim, melyet velük ellentétben többnyire elkerült az „arab tavasz” forradalmi hulláma, a hírek szerint – alighanem (legalábbis részben) a történtekből okulva – az ebben a szektorban elérhető legmagasabb színvonalú szolgáltatást kívánja igénybe venni. Nemrég ugyanis az Egyesült Arab Emírségek (UAE) 529 millió dolláros szerződést írt alá a Reflex Responses (R2) katonai magáncéggel egy terrorelhárító és rendfenntartó különleges zászlóalj felállításáról.

Egyik olvasónk, Mr. Extreme nemrég rendelkezésünkre bocsátotta a máltai hadimúzeumról szóló képes összefoglalóját, melyért a szerkesztőség ezúton is köszönetet mond neki! A cikkhez kiválogatott fényképek, ill. a teljes galéria megtekinthetőek a poszt végén. 

Melyik a világ tizenegyedik legkisebb állama? Málta, a világhírű máltai lovagok otthona. Vagyis nem az otthonuk, mert bár 1070-ben (1113-ban) alakultak, csak 1530-ban költöztek oda, és 1800-ra már el is hagyták azt. De az alatt a 270 máltai év alatt letették a névjegyüket a világ történelemkönyvébe. Ennek a kis vendécikknek a 7000 éves máltai történelem egy egészen rövid, de annál pusztítóbb fejezetét, a második világháborút – és egy kicsit az elsőt – bemutató National War Museum kiállítása a témája.

Barack Obama a mostanság beinduló elnökválasztási kampány részeként ismét nagyot álmodott, és mondott egy szívhez szóló beszédet az aktuális közel-keleti helyzetről. Ebben a legtöbb reakciót kiváltó mozzanat, hogy sok elődjéhez hasonlóan megígérte a palesztin-izraeli konfliktus békés rendezését. Miután az elnök úr 2009-es kairói beszéde is érdemtelenül komoly kultuszra tett szert a széplelkű értelmiség körében, gondoltam itt az ideje egy kis preventív jellegű alázásnak - Here's No Peace!

Több elemző jellegű, száraz nyelvezetű poszt után épp itt az ideje, hogy valami szaftos történetet tálaljunk a kedves olvasó elé. Erre kiváló alkalmat nyújt a mai nap, mivel pontosan 380 évvel ezelőtt ért véget az európai történelem egyik leghírhedtebb ostroma, melyet követően több szerencsétlen döntés együttes folyományaként az egyik leggazdagabb és legjelentősebb német város teljes egészében egy tűzvész és a szánalmat nem ismerő hódítók martaléka lett.

Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy néhány cikk keretében kicsit tágabb keretek között próbálja megtárgyalni azon eseményeket, amik az Oszama bin Laden ellen nemrég végrehajtott akcióhoz vezettek. Első részben az UAV-k szerepét tekintjük át.

Az UAV-k rövid története

Jelenleg az UAV-k szinte minden feladat ellátására képesek, amit szokás szerint pilóta által vezetett repülőgépekre bíznak. (Pl. technikai okok miatt ma még az AWACS mindenképpen kezelőszemélyzetet igényel, de UAV-ket felderítésre, földi és légi célpontok megsemmisítésére is lehet használni.)

"Háborúban a győzelem nem helyettesíthető."

"Ha csak egy sorral is megbecsülne a század
a béke előmozdításáért, minden dicsőséget örömmel
odaadnék érte, ami háború révén adatott meg."

- Douglas MacArthur, 1951 

A Virginia állambeli Norfolk városában található a Douglas MacArthur amerikai hadseregtábornoknak szentelt múzeum, mely az amerikai tábornok és felesége sírját is rejti. Az USA-ban - talán rövid, de eseménydús történelmük okán is - nemcsak  történelmi eseményeknek, de az azokat befolyásoló személyiségeknek is reprezentatív múzeumot és/vagy emlékhelyet (memorial) szokás emelni. MacArthurt már életében az a megtiszteltetés érhette, hogy múzeumot és emlékhelyet kívántak neki állítani. Legújabb cikkünkben a Douglas MacArthur Memorialban tett látogatásunk képes beszámolója olvasható.

A megboldogult Richard Nixon mondta egyszer, hogy a “béketeremtő” a legnagyszerűbb cím, amit a történetírás egy politikusnak adományozhat. Egy kis jóindulattal feltételezhetjük, hogy részben ilyen ambíciók késztették két regionális nemzetközi szervezet képviselőit arra, hogy a közelükben kialakult válsággócokban megpróbálják tárgyalóasztalhoz ültetni a szembenálló feleket - hogy aztán lógó orral térjenek haza.

Legendás német precizitás, viszonylagos politikai korrektség, "techno-fétis", és a kettéosztottságból adódó történeti "előnyök". Röviden ezekkel a benyomásokkal lehetne jellemezni a német (és tegyük hozzá rögtön, szövetséges) légierők Berlin nyugati részén elterülő múzeumát. A múzeumnak otthont adó Gatow repülőtér a berlini légihíd történetét ismerők számára ismerősen csenghet, hiszen a légibázis akkor és később is az RAF berlini bázisaként, Nyugat-Berlin brit szektorát ellátó állomásként szolgált egészen 1994-ig, amikor is a Luftwaffe átvette - pontosabban visszavette, hiszen a légihíd alatt kiépített francia Tegel-el ellentétben, már a világháború idején is a német légierő bázisaként szolgált.