Drága feleim ott a monitorok előtt. Január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadással Párizsban belecsapott a közmondásos szar a ventilátorba. Ennek okán szeretnék lelombozni és/vagy felhúzni néhány lelkes értelmiségi orchideát, akik az új 9/11-ről, a civilizációk összecsapásáról, és egyéb marhaságokról beszélnek.

We must subordinate our appetites, our passions and our egoism to the wholeness of the national interest. This way we will be really free people, otherwise anarchy and indiscipline will reign over us under the false mask of freedom.
(Ioannis Metaxas)

Magáról a támadásról

A szerkesztőség épülete közepesen szoft célpont volt, közepes az ott posztoló és a másik, arra járó rendőr miatt, habár ők biztos nem voltak felkészülve egy ilyen erejű támadásra. Az áldozatok száma sem átlagon felüli - nem csak azért, mert a világ távoli területein a konfliktuszónák gyenge napokon is összehoznak ennyit, hanem azért, mert a nyugaton végrehajtott terrortámadások sorában is max. erős közepesnek mondható (lásd London, 2005. július 7. vagy Madrid, 2004. március 11.). Főleg akkor, ha belegondolunk, mennyi áldozat lenne, ha a halottak puszta száma, és nem egy szimbolikus újság lett volna a cél. Ha egy ámokfutó politikai töltet nélkül csinálta volna ugyanezt, mert elhagyta a neje, aki mellékesen újságíró, már két hét múlva lapozna a sajtó. Szóval hagyjuk azokat a szeptember 11-es hasonlatokat, az újságíró ugyan fontos személy modern világunkban, de nem ér fel tucatnyi közemberrel az élete, hogy pont most kelljen a világ eddigi legpusztítóbb terrorcselekményére asszociálni.

Ami fontossá teszi ezt a terrortámadást, az a szimbolika - a többször halálosan megfenyegetett, főleg az iszlámot, de azért más vallásokat és népeket rendszeresen sértegető, szókimondó lap szerkesztőségére csaptak le. Nem azért, mert gyávák és félnek a tisztességes küzdelemtől, hanem azért, mert a befektetett energia - kockázat - várható eredmény aránya így volt a legmagasabb. Többször megígérték már a karikaturistáknak, hogy rajzaikért halállal fognak lakolni, és most lám megtörtént - és az semmit nem számít az egyszerű nép szemében, hogy mások fenyegették meg őket, mint akik a támadást végrehajtották, mert a 'ziszlám takarója alatt összemosnak mindent. Különösen azért jó sajtósokat támadni, mert a szolidaritást vállaló médiamunkások hosszan, világszerte fogják belesulykolni a a nép fejébe a támadók üzenetét, és persze azt, hogy "Nem félünk!", amitől minden egységsugarú állampolgár természetesen elkezd parázni. Csak emlékeztetőül: a terrorizmus, mint hadviselési mód célja nem önmagában a pusztítás, hanem a pusztítás által kiváltott sokk, és tömeges megfélemlítés. A terroristák ezért mindig is támaszkodtak a szenzációhajhász médiára, hogy az üzenetüket minél szélesebb rétegekhez juttassák el.

Biztonságpolitikai aspektus

A támadás mögött a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Szíriát és talán Jement megjárt francia veterán dzsihádisták állnak. Sok szakértő régóta állítja, elképesztő kockázatot jelent az EU-ra nézve, hogy a szélsőségekre fogékony fiatalok el tudnak ugrani a közelbe egy háborús övezetbe, ahol ideológiai és harci kiképzést kapnak, és ha nem dobják fel a talpukat, akkor visszatérve Európába folytathatják áldásos tevékenységüket. Ezért tartom idiótáknak mindazokat, akik szerint az Asszad megbuktatásával egy szebb és jobb Közel-Kelet fog beköszönteni, vagy ha mégsem, hát ott "ölhetik egymást az arabok halomra, addig sem itt teszik". De bazdmeg, pont azért fognak itt is feltűnni a gyilkolásra vágyó mártírjelöltek, mert a közvetlen földrajzi szomszédban 2003-tól kezdve csináltak egy óriási egybefüggő tűzfészket, ami ezerszám ontja az ilyeneket. Ezért akármennyire is fáj, két szempontból ezek a terroristák bizony a Nyugat termékei: Franciaországban születtek és radikalizálódtak, majd abban a polgárháborúban edződtek, melynek létrehozásában és életben tartásában nem kis szerepet játszanak a nyugati hatalmak és velük karöltve közel-keleti szövetségeseik a "demokratikus szír felkelők támogatása" címszó alatt. You break it, you buy it.

A szolgálatok persze - legalább is remélem - ráállnak az olyan alakokra, akik csak egyirányú jegyet vesznek Törökországba, hogy aztán rejtélyes homályban töltött hónapok-évek múltán térjenek vissza. Csak egy bizonyos szám fölött - és a potenciális francia mudzsáhedek száma négyjegyű - a szolgálatok talán elég leterheltek lesznek ahhoz, hogy ez-az átcsússzon a szűrőn. Ez történhetett most is, és nem kell sok minden egy kontinenst megrengető támadáshoz, ezt tapasztalhatta mindenki. Két gépkarabély elég lőszerrel, talán golyóálló mellények meg három fickó, akinek van gyomra az egészhez, és nem ábrándozik boldog nyugdíjas évekről. Ez röhejesen kevés, főleg manapság Szíriában. Vannak bizonyos párhuzamok a 2008-as mumbai támadással (amit gondolom már mindenki elfelejtett...): a sajtó már azért profi kommandósoknak festi le az elkövetőket, mert rendelkeztek valamiféle katonai kiképzéssel, az elkövetők puha célpontokat támadnak, ahol még egy mentálisan instabil ámokfutónak sem esne nehezére 10+ áldozatot begyűjteni. Annak idején azt írtam, hogy:

Na de komolyra fordítva a szót, az eset tanulsága, hogy lehet fényezni a mumbai támadókat, de nem ők voltak ilyen jók, hanem a rendszer ilyen gyenge. Nem csak az indaiaké, hanem adott esetben akár a mienk is. Ha Budapesten (vagy kevés kivétellel bármelyik nyugati nagyvárosban) rendezne ámokfutást 10 állig felfegyverzett terrorista, az eredmények hasonlóak lennének - a terrorizmus ereje abban rejlik, hogy ha valaki hajlandó beáldozni a saját életét, akkor egyszerű eszközökkel és módszerekkel is igen komoly pusztítást tud véghez vinni. Nem kellemes dolog ezt beismerni, de még mindig jobb, mint legendákat költeni a speciálisan kiképzett, hi-tech terrorkommandókról, akik kizárólag a világ túlsó felén léteznek, és szökőévenként akcióznak.

Az efféle támadás kivédhetetlen, legfeljebb megelőzhető gondos elhárító tevékenységgel, mely nélkülözi a parasztvakító leegyszerűsítéseket ("minden potenciális muszlim terrorista" versus "semelyik muszlim nem potenciális terrorista, mert ez sértő feltételezés"). Ha demagóg akarnék lenni, még hozzátenném, hogy a messze földön végrehajtott katonai beavatkozások hosszú távú hatásait sem ártana végiggondolni, mielőtt rámondják a Oui-t a bombák ledobására, illetve a multikultit és a bevándorlási rátát sem ártana picit megnyirbálni, mert egyesek rossz célokra is használhatják a rendszert, és - annak ellenére, hogy ez istenkáromlásként hat az individualizmusban vallásosan hívők számára - köpnek a saját életükre és anyagi boldogulásukra. All you fucking happy people -- you think everybody's like you? (War Nerd)

Vallási aspektus

Röpke teológiai kitekintésként megjegyezném, hogy az iszlám a béke vallása, csakúgy mint a kereszténység vagy a judaizmus, vagy még sok más vallás. A muszlimok sorai között, akárcsak a keresztények és a zsidók között rengeteg elborult, erőszakos, fanatikus állat található, mert tetszik vagy nem tetszik, vallástól függetlenül ilyen az emberi természet. Amíg egy vallás követői nem fognak az evolúciós skálán feljebb lépni, és teszem azt nemes elfekké válni, senki se számítson jobbra. A vallási aspektus azonban fontos a terroristák szempontjából. Az iszlám fundamentalisták elfajzottabb ága, mint amilyen az AQ-franchise és az ISIS számára örök és kiengesztelhetetlen harc van az "igazhitűek" és mindenki más - beleértve a nem szimpatikus muszlimokat is - között. Erre a receptre az átlag Fox News néző fejében kialakult képnél jóval kevésbé vevők a hús-vér muszlimok, különösen a szekuláris Nyugat-Európában. Ezért a szélsőségesek részéről megéri, sőt egyenesen szükséges a feszültséget gerjeszteni muszlimok és nem muszlimok között. Ez a "minél rosszabb, annál jobb" elv, avagy a Che Guevara által leírt módon a forradalom megteremti a saját körülményeit. Guevaránál ez abban nyilvánult meg, hogy a politikai élcsapat által végrehajtott rajtaütéseket a karhatalom a vidéki parasztságon torolja meg, így hosszú távon a forradalmárok mellé állítva őket. Ki lehet cserélni az egyenletben kommunistákat az iszlám fundamentalistákra és a parasztokat a nyugat-európai muszlimokra, és meg is van a tegnapelőtti terrortámadás stratégiai értelme. Fogadok, hogy lesznek atrocitások a muszlimokkal szemben nemcsak Franciaországban, hanem az EU más részein is, fogadok, hogy megmolotovoznak pár mecsetet, és fogadok, hogy az egész eredmény nem a szólásszabadság megerősödése, hanem a radikalizálódás útján elinduló pár ezer muszlim fiatal lesz.

Már csak ezért sem hiszek ebben az "iszlám fenyegeti Európa alapvető értékeit" - ahogy a Mandineren írták, a "tolerancia és a kölcsönös tisztelet mindennapi gyakorlatát. Az erőszakmentességet." -  felkiáltásban. Ezek nem a klasszikus Európa értékei, mely rettegésben és rabláncban tartotta a világ jó felét évszázadokon át, és mely War Nerd-et idézve "őrült és vérszomjas volt, mint egy azték főpap. (...) Egy kontinens tele elmebeteg fasisztákkal". Azután jött a második világháború, és a pusztításból magukhoz térő államok kitalálták ezt a jópofi, toleráns, jóléti állam elképzelést. Én tiszteletben tartom, hogy valakinek ez tetszik, és ez az ideális. De az nem tisztelet kérdése, hogy ez a modell ideológiailag gyenge lábakon áll, és mindenféle más elképzelést valló csoport elevenen tépi szét.

Az iszlám jelenleg kisebb kihívás Európának, mint a krónikus túlsúly. Főleg azért, mert az utóbbihoz hasonlóan évszázadok óta részét képezi neki - a sémi monoteista vallások öreg kontinensre gyakorolt hatása nem zárult le azzal, hogy Jézus ténykedésével végre le lehetett írni a paradox kifejezést: zsidó-keresztény. Annak oka, hogy miért jelenik meg mégis ekkora fenyegetésként - most a Konteo Blog lapjaira tartozó, egy bizonyos közel-keleti államhoz kapcsolódó elméleteket inkább hagyjuk - az, hogy egy ideológiailag megrokkant, dinamikáját rég elvesztő civilizáció a legnagyobb kihívásként fog tekinteni egy dinamikusan fejlődő, ideológiájához töretlenül ragaszkodó civilizációra. (Különösen, hogy ez a civilizáció az egyetlen, ami képes volt történelme során létében fenyegetni őt.) De ez nem az utóbbi hibája, hanem az előbbié, Európáé. Egy krónikusan immunhiányos emberre veszélyes a nátha is meg a tífusz is. Ha valahogy meggyengítené, vagy akár teljesen el is tüntetné a nagyobb veszélyt, a tífuszt a világról, azzal nem oldaná meg a problémát, legfeljebb a saját halálát késleltetné. Ezt tessék észben tartani, mielőtt tele tetszenek kommentelni az internetet a szörnyű iszlám veszéllyel, ami nélkül ez a véráztatta kontinens egyetlen hatalmas, békés plüssmackókkal teli Disneyland lenne.