A nagyszabású indiai terrortámadások sora egy újabb elhíresült eseménnyel bővült - 2008. november 26-29. már csak a "Véres bombayi ősz", vagy valami hasonló bulváros címen fog bevonulni a történelembe. Holott én korántsem vagyok meggyőződve, hogy ez az akció valóban annyira fondorlatos és kiemelkedő lett volna, mint amilyennek a sajtó beállítja. (Folyt. =>)

Ha esetleg az olvasók lemaradtak volna az élő közvetítésről, röviden összefoglalva a történet: november 26-án, szerda este érkeznek a terroristák csónakokkal Mumbaiba (legalább is a többségük, kellett, hogy legyenek helyi embereik), miután előzőleg eltérítettek egy indiai halászhajót és végeztek a legénységgel, majd amikor a partiőrség egy járőrcsónakja igazoltatni akarja őket, megismételték az előző módszert. Nem sokkal később  elszabadul a  pokol -  a fegyveresek válogatás nélkül tüzet nyitnak egy forgalmas vasúti pályaudvaron, egy kórháznál, egy főleg nyugatiak által látogatott kávézóban, és elfoglalják a Taj Mahal hotelt, az Oberoi Trident hotelt és a helyi Chabad Lubavitch zsidó közösségi házat, ezen kívül ellentmondásos hírek szerint számos egyéb helyről is lövöldözést és robbanásokat hallani. (A főbb helyszínek térképe itt.) Az említett épületek ostroma egészen szombat reggelig tart, ekkor "esik el" a - közben kétszer felgyújtott - Taj Mahal utolsó szárnya. Mérleg: 9-11 halott és egy foglyul ejtett, sebesült terrorista (a hírek szerint egy Skodával(!) akart elmenekülni egy társával együtt, amikor a rendőrség lelőtte őket), 183 áldozat (ez még nem pontos adat) a másik oldalon, ebből 17 rendőr, köztük a helyi terrorelhárító csoport főnöke. A élve elfogott koma, becsületes nevén Azam Amir Kasav azóta elvileg beismerte, hogy mindannyian Pakisztánból jöttek, és nem valami ködös, névtelen szervezetnek, hanem a Lashkar-e-Taiba-nak dolgoztak, akikre a kezdettől fogva gyanakodtak az indiai hatóságok. (persze kíváncsi vagyok, mit nem ismert volna be, miután "kezelésbe vették")

És akkor jönnek az ellentmondások: hivatalosan ezt az egészet 10-12 fegyveres művelte, az egyes helyszíneken ketten-hárman tartózkodtak, és tartották vissza napokig az indiai rendőrséget. Néhol felvetették, hogy a támadók legalább kétszer ennyien lehettek, de egy részük kihasználva a zűrzavart, sikeresen elillant a sötét indiai éjszakában. Várhatóan a következő napokban pontosabb infók is lesznek, hogy hányan is voltak valójában. A másik lehetőség, hogy tényleg csak egy tucat terrorista csinált hülyét az indiai elhárításból, de ezt már nem volna olyan felemelő elismerni. Ráadásul az egész akciót egy sajátos kettősség jellemzi - a terroristák ismerték a célpontokat, és környéküket, vagyis valaki itt komoly terepmunkát végzett, valószínűleg még hónapokkal ezelőtt. A célok kiválasztása szintén alapos tervezésre utal - puha célok, amik tömve vannak értékes külföldiekkel és a helyi felső tízezer képviselőivel. Ez alól kivétel a pályaudvar és a kórház, de mivel ezekre csaptak le elsőként, ezt valószínűleg csak elterelésnek szánták, és az egész akció egy precíz logikus forgatókönyvre volt felépítve, amit bármelyik idiótára rá lehet bízni, aki kezelni tud egy kalast.

Mert bizony itt ők hajtották végre a mesteri tervet. A szemtanúk beszámolói szerint a terroristák "inkább fiúknak néztek ki, mint férfiaknak" és "a 20-as éveik elején járhattak". Szó sem volt itt magasan képzett fegyveresekről, inkább mezei pakisztániakról, akik elvégezték a mudzsahid gyorstalpalót, megkapták a felszerelést, aztán irány az első (és egyben az utolsó) bevetés. Egyébként pont emiatt nem hiszem azt sem, hogy az Al Kaida állna az egész mögött, ez egyszerűen nem az ő munkastílusuk. Tessék belegondolni, hogy ha ugyanezeket a célokat nem önjelölt iszlamabadi rambók rohamozzák meg, hanem 100-200 kilónyi műtrágya-alapú bombával megpakolt teherautók hajtanak beléjük (lásd a Marriott hotel esetét), nem lett volna esetleg több áldozat és legalább ekkora nemzetközi visszhang? De ahogy azt War Nerd is írta, ezzel az emberanyaggal nem lehetett jobbat csinálni, ezek a srácok képtelenek lettek volna a konspiratív tevékenység szikrájára is. Ezért lett a támadás olyan, amilyen, és valljuk be ennél egyszerűbbet nem is lehetett volna kitalálni - mész, lősz mindenkire, fehérekre különösen, amíg van töltényed, vagy le nem szednek az indiaiak. Szükséges eszközök: AK és kézigránát, egyik sem számít egzotikumnak arrafelé.

Még a követeléseik is nevetségesek voltak, az Oberoi hotelt elfoglaló bagázs állítólag ezt mondta: "Engedjék szabadon az Indiában fogva tartott mudzsahideket". Így, szimplán ennyi. Látszik, hogy eszük ágában sem volt bármiféle követelésnek érvényt szerezni, ölni és meghalni mentek, és a fenti mondat csak valamelyikük - nem túl kreatív - improvizációjának az eredménye.

A sajtóból persze árad a BS, csak példaképpen: hivatalos források szerint a támadók 5000 embert akartak megölni. Ötezret? Ez hogy jött ki? Találtak náluk egy papírcetlit az elvárt eredményről, vagy ezt is "bevallotta" az a pakisztáni, akit végül is élve kaptak el? Egyáltalán hogyan - 5000 ember lelövöldözése az nem kevés munka, merthogy nem állnak csak úgy be szép egyenes sorban a hóhér elé. Ez nem Katyn, hanem a felbolydult Mumbai. Nem lehet, hogy ez az ötezres összeg inkább csak szépíteni hivatott az indiai terrorelhárítás mérlegét? De az index.hu-t is régen szidtam, úgyhogy onnan is idéznék:

"bármi volt is a célja, arra számíthatott, hogy India Pakisztánt teszi majd felelőssé, ez pedig destabilizálhatja a pakisztáni civil kormányzatot"

Nevezzenek földhöz ragadtnak, de ha én Pakisztánt akarnám destabilizálni, akkor Pakisztánban hajtanék végre akciókat, nem pedig egy felkapott indiai turistacélpont/pénzügyi központban. India minden terrorakcióért (kivéve amit a hinduk követnek el) Pakisztánt tette és teszi felelőssé, de eddig még valahogy nem következett be ennek a destabilizáló hatása. De van jobb is:

"A terroristák ugyanis egyszerre tíz célpont ellen hajtottak végre összehangolt támadást, melynek során a modern terrorizmus szinte teljes fegyvertárát felhasználták. Pokolgépeket robbantottak, gerilla stílusú tömeges támadást hajtottak végre - mint amilyet 2004-ben a szaúd-arábiai Kobarban -, tűszokat [Sic!] ejtettek - mint a csecsenek egy moszkvai színházban -, hajókról támadták egyik kiszemelt célpontjukat - mint Jemenben a USS Cole hadihajót -, illetve a legújabb indiai-afganisztáni stílusban gránátokat hajigálva és vaktában lövöldözve ütöttek rajta célpontjaikon."

Ízlelgessük, mint a jó bort. Az, hogy a gerillahadviselést keveri a terrorizmussal, hagyján. (Nem attól lesz valami "gerilla", hogy sokan támadnak.) Az, hogy egyenlőségjelet tesz a mostani eset és a USS Cole romboló elleni zseniális, vízről végrehajtott öngyilkos támadás közé, mert mindkettőben szerepel HAJÓ, habár teljesen más szerepkörben, rendben. (Ha a pakisztániak vonattal jöttek volna, akkor a madridi, ha busszal, akkor a londoni merényletekkel vont volna párhuzamot?) De stílus volna a vaktában lövöldözés? Elképzelem, ahogy Afganisztán hegyei között a tálibok lecsapnak az arra haladó amerikai konvojra:

"- Te Dzsamal, mi a ****t csinálsz, legalább minimálisan célozzál azzal a **** fegyverrel, nincs ennyi lőszerünk!

- De hát Hamid, ez a legújabb indiai-afganisztáni stílus!"

Na de komolyra fordítva a szót, az eset tanulsága, hogy lehet fényezni mumbai támadókat, de nem ők voltak ilyen jók, hanem a rendszer ilyen gyenge. Nem csak az indaiaké, hanem adott esetben akár a mienk is. Ha Budapesten (vagy kevés kivétellel bármelyik nyugati nagyvárosban) rendezne ámokfutást 10 állig felfegyverzett terrorista, az eredmények hasonlóak lennének - a terrorizmus ereje abban rejlik, hogy ha valaki hajlandó beáldozni a saját életét, akkor egyszerű eszközökkel és módszerekkel is igen komoly pusztítást tud véghez vinni. Nem kellemes dolog ezt beismerni, de még mindig jobb, mint legendákat költeni a speciálisan kiképzett, hi-tech terrorkommandókról, akik kizárólag a világ túlsó felén léteznek, és szökőévenként akcióznak.

Egy hasonló forgatókönyvet már eljátszottak 2001. decemberében az indiai parlament ellen Újdelhiben: akkor 5 terrorista próbált bejutni, de ott még megállította őket a biztonsági személyzet, és több órás tűzharcban végeztek velük. Csak hát az egy kiemelten védett célpont volt, nem pedig a helyi entellektüell találkahelye. Minden közkedvelt kávézó, minden forgalmas csomópont mellé nem lehet kivezényelni egy szakasz katonát, az ilyen eseteket csak a titkosszolgálatok segítéségével lehet megelőzni. Itt gondoltak erre is támadás kidolgozásánál: 1-2 koma valószínűleg már régóta a városban volt, csendesen információkat gyűjtött, részletesen kidolgozta az akció tervét. De a támadás végrehajtói, a képzetlen pakisztáni mudzsahidok csak a legvégén kerültek be a képbe, mert őket néhány napon belül kiszúrta volna az indiai elhárítás. Arról még nincs biztos adat, hogy minden cuccukat magukkal hozták volna, vagy a már Mumbaiban tartózkodó társaik leparkoltak volna egy fegyverekkel tömött kisteherautót egy félreeső helyen, de mivel a tengerről érkeztek, nem volt feltétlenül szükségük helyi lerakatra. A többi, mint már említettem, történelem, és nem árt vigyázni, mert ennek meg szokása, hogy ismétli önmagát.