Az elmúlt jó néhány napot az internettől és egyéb hírforrásoktól távol töltve, érdeklődve néztem utána, hogy mégis miről maradtam le. Szíriában még mindig lőnek, Egyiptomban még mindig tart a belpolitikai válság Morsi hívei és a hadsereg között, Izrael és a PFSZ újra tárgyalóasztalhoz ültek, ezekről gondolom mindenki hallott. Na és az megvan, hogy egy izraeli különleges alakulat kommandózott Libanonban, és vérző fejjel kellett menekülnie?

Egy kis kitérő erejéig muszáj szót ejtenem a "béketárgyalásokról". Nem lehet elégszer kijelenteni, hogy ez egy céltalan, eredménytelen diplomáciai önfas orális performansz, aminek a végén sosem lesz béke, egészen azért, mert az egyik félnek nem érdeke a békekötés. A béke révén felosztandó "javak", a föld, az ivóvíz, Jeruzsálem, a menekültek visszatérési joga, etc. fölött mind Izrael rendelkezik, a PFSZ semmit nem tud cserébe nyújtani és Izrael sem akar semmit a PFSZ-től.

Ahogy egy al Jazeeran megjelent vélemény írja:

"... a nemzetközi közösség cserbenhagyta a palesztin népet; a béke Izrael kezében van, a palesztinoknak csekély lehetőségük van nyomást gyakorolni Izraelre bármilyen megegyezés érdekében; Izraelen belül minimális a politikai akarat Palesztina kolonizálásának befejezésére; komoly külső nyomás nélkül kevés dolog ösztönzi arra Izraelt, hogy betartsa a nemzetközi jogi kötelezettségeit; és végül valószínűtlen, hogy a jelenlegi izraeli politikai vezetés valaha is komolyan fogja venni a békét."

Az egész cirkusz arra jó, hogy jól mutasson Obama és Kerry életrajzában, tapsikoljanak az álmodozó széplelkek, Abbasznak meg menjen egy kis baksis. A palesztin nép sajnos ballisztikus ívben ki van hagyva. Az izraeliek jószándékuk jegyéül elengednek 104 palesztin foglyot (a több, mint 6.000-ből) - nem mintha nem tudnának letartóztatni ugyanennyit egy nap alatt. Ezzel együtt bejelentik, hogy engedélyt adnak 1200, majd újabb 900 ciszjordániai lakás felhúzására a telepeseknek, miközben elvileg arról szól a tárgyalás, hogy megmaradt minimális palesztin földterület már legyen végre a palesztinoké. Ennél már csak az volna kedvesebb diplomáciai húzás, ha az izraeli delegáció a tárgyalások feltételül szabná, hogy Mahmud Abbász minden nap énekelje el majomjelmezben a Hatikvát. "Ugyan Mahmud meg tudod csinálni, a népedért teszed. Nem? Neeem? Na látják tisztelt hölgyeim és uraim, ezért nem lesz itt béke soha, mert a palesztinok egyszerűen nem akarnak békét!"

No de vissza a kommandósokhoz. Nem néztem utána milyen terjedelemben foglakozott az esettel a magyar sajtó, de nem hiszem, hogy különösebben érdekelte volna a sztori a hazai médiamunkásokat. Az alapján, amit a libanoni médiából össze tudtam szedni, augusztus 6-án, éjfél körül egy maximum 10 főből álló izraeli különítmény kelt át a Golán Dandárból a libanoni határon Naqoura és Labbouneh közelében. A pontos feladatuk nem ismert, de mivel az izraeli védelmi miniszter nyilatkozata szerint a céljuk "a nyugalom megőrzése volt Észak-Izraelben", valószínűsíthető, hogy a Hezbollah ellen irányult az akció. Naqoura (ha valaki lusta volna rákattintani a fenti linkre), a tenger közelében található, igen messze az éppen tomboló szír polgárháborútól. Lehet tippelni meddig jutottak - észrevétlenül próbáltak elhaladni a határnál fekvő UNIFIL parancsnokság komplexuma közelében és bumm, 400 méterig! 400 méter megtétele után, 0:24-kor négy kisebb és egy nagyobb, jól elhelyezett robbanóeszközt működtettek el alattuk "valakik", mely után 4 izraeli katona sebesülten maradt ott, az akciót lefújták és a kibontakozó tűzharc közepette megkezdték az evakuálást. Még aznap, augusztus 7-én izraeli katonák felgyújtották az incidens helyszíne közelében az erdőt, valószínűleg a nyomok eltüntetése érdekében.

Libanoni katonák kutatják át az incidens helyszínét. Fotó: Daily Star Lebanon.

Két szinten is meglehetősen érdekesnek tartom ezt a kis mutatványt. Egyrészt a média szintjén - alig foglalkozott vele valaki, holott azért jó pár szemöldöknek fel kellett volna vonódnia, határsértés, agresszió, ENSZ BT 1701-es határozatának megsértése. A szír hadsereg határsértései után az USA, a franciák stb. hevesen tiltakoznak Libanon szuverenitásának lábbal tiprásáért (az egyenlőség kedvéért, na a Hezbollah meg akkor kussol). Ha teszem azt, egy HA-kommandót állítanának meg és kapnának szét Észak-Izraelben, egy kibuc közelében, akkor az egész nyugati világ őrjöngene az arrogáns terroristákon,  24/7 folyna a sírás minden médiumból, hogy arab bakancsok masíroznak a zsidó állam habtestén és Izrael napokig bombázná Libanont. Fordított esetben, semmi. Továbbá az is érdekes, hogy míg a izraeli különleges erők és titkosszolgálatok sikeres akcióiról dicshimnuszokat zeng a nyugati sajtó a kudarcaikkal (lásd még a balul elsült 1997-es akciót vagy éppen a Khaled Meshal elleni merényletkísérletet) valahogy kevesebbet szeretnek foglalkozni.

Fontosabb azonban a katonai szint. A Hezbollah ezzel bizonyította, annak ellenére, hogy nyakig benne van a szír polgárháborúban (és az Aszadnak kivívott sikerek ára bizony a magasan kiképzett veteránjainak folyamatos elvesztése), nem hagyja őrizetlenül Dél-Libanont sem. Ha a beszámolók megbízhatóak, a detonációk időzítéséből valószínűnek tűnik, hogy a katonák nem csak véletlenül léptek rá egy aknára, vagy egy korábban az izraeli légierő által ledobott fürtös bombára, hanem készültek rájuk és tudatosan csalták tőrbe őket. Ez a második, ha lehet még fontosabb tanulság az IDF-nek: a titkos akció valahogy kitudódott. Hogy pontosan miként szereztek róla tudomást, beépített ember, vagy közösségi portálon elkottyantott részlet, esetleg a Hezbollah - a szervezethez képest igen fejlett - elektronikus hírszerzése a felelős, arról csak találgatni lehet. Harmadrészt - véleményem szerint a legvalószínűbb célja a balul elsült akciónak csak a felderítés volt, egy későbbi, nagyobb művelet előkészítése. Ez pedig azt jelentheti, hogy most, hogy a Hezbollah bele van ragadva a véget nem érő szíriai harcokban, és immár az EU is nyíltan elítélte a síita szervezet fegyveres szárnyát, Izrael úgy gondolja, hogy az eddiginél nagyobb cselekvési szabadsága van Dél-Libanonban. Akár azért, hogy revansot vegyen 2006-ért, akár a szír polgárháború óvatos manipulálásáért, a drasztikusabb beavatkozás helyett.

A fair play kedvéért a másik magyarázat a történtekre, hogy nem volt semmiféle Hezbollah-csapda vagy ellenállás, az izraeli katonák egész egyszerűen belesétáltak az aknamezőbe, amit még ők telepítettek 2000. előtt, pánikba estek, vaktában lövöldözve és újabb aknákat felrobbantva. Ez a fenti okfejtésből az első katonai tanulságot megszüntetné, a másodikat pedig arra módosítaná, hogy az IDF hihetetlen amatőr módon tervezte meg és hajtotta végre ezt az akciót. Sokat mondana például, ha az IDF megbízható információt adna ki a sebesültek állapotáról, a repeszek okozta könnyebb sérülés IED-re, a leszakadt végtag(ok) viszont rendes taposóaknára utal; de erre kevés a remény

Az információhoz nehéz hozzájutni, a libanoni médiában népszerű a téma, de sok az ellentmondás, az UNIFIL csak szűkszavúan nyilatkozik, Izraelben lényegében hírzárlat van az incidensről, és egyetlen európai vagy amerikai oknyomozó újságíró sem fogja rávetni magát a témára, mert  - nem illik az izraeli katonákról kialakított, misztifikált narratívába.