Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CI. - Cultural enrichmentŐszintén szólva tőlünk egy fejvakarásnál többre aligha futotta volna eddig, ha meg kell neveznünk akár egyetlen filmet is (vagy bármi mást), amely az amerikai FBI testületét mint egy...
  • KatPol Kávéház XCIV. - Gone to Texas1974-ben a félig cherokee származású cowboy és egyben feltörekvő amerikai regényíró, Forrest Carter először kapott lehetőséget arra, hogy az egész ország tévéközönsége előtt reklámozhassa magát,...
  • KatPol Kávéház XCII. - Hideg fejjel, meleg szívvel, tiszta kézzelKedves hallgatóink! Legutóbbi, keletnémet témájú adásunkban, A mások élete c. film kapcsán elismételtük azt a kritikát, hogy az sajnos minden pozitívuma ellenére valószerűtlen képet fest a Stasi...
  • KatPol Kávéház XCI. - DisszidálókKedves hallgatóink! Podcastunkban régebben már foglalkoztunk keletnémet filmekkel, ezúttal pedig a Német Demokratikus Köztársaság filmes ábrázolását beszéljük ki. A témában megjelent két kortárs német...
  • KatPol Kávéház LXXVII. - A koreai MélytorokKülönösebb hadművészeti ismeretek nélkül is könnyen belátható bárki számára, hogy az ellenséges túlerő szorításában, de ennek ellenére rendezetten, ütemezve végrehajtott visszavonulás az egyik...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

A fehér sas és a fekete holló

2011.12.13. 17:00 Rammjaeger83

Pontosan harminc évvel ezelőtt a Lengyel Népköztársaság (LNK) területén a kora hajnali órákban már zajlottak a belügyi szervek különböző titkos akciói, majd reggel 6-kor egy vérbeli tisztséghalmozó, Jaruzelski tábornok-pártfőtitkár-kormányfő-miniszter nyilvánosan bejelentette a hadiállapotot (stan wojenny). A katonai junta hatalomra jutása félreérthetetlenül jelezte, hogy az ország nemcsak az eladósodás, de a belpolitikai élet terén is a latin-amerikai színvonalhoz konvergál. Az azt megelőző másfél év eseményei után azonban, melyek minden korábbi feszültséggócnál jobban próbára tették a szocialista válságkezelés képességeit, ez még mindig optimális intézkedésnek tűnt.

A medve talpa alatt

A '70-es évek egyik sajátos világpolitikai fejleményét az jelentette, hogy a szovjet vezetés jelentős erőforrásokat ölt olyan tök reménytelen "szocialista orientációjú" rezsimekbe, mint pl. Angola, Dél-Jemen vagy Etiópia, miközben legfontosabb csatlósát annak egyre sűrűsödő bajai ellenére tulajdonképpen a sorsára hagyta. Az okokkal kapcsolatban most inkább nem találgatok, azok kiderítése a jövő történészeinek feladata, történetünk szempontjából a lényeg az, hogy népesség, erőforrások és stratégiai jelentőség terén Lengyelország számított a szocialista tömb kettes számú tagjának, ám paradox módon leggyengébb láncszemének is, mivel a kikényszerített politikai berendezkedés itt kivételesen ingatag lábakon állt.

Ez az ottani átlagember közismerten erős katolicizmusán és mélyen gyökerező - különösebb magyarázatra aligha szoruló - oroszgyűlöletén kívül főleg abból fakadt, hogy az LNK afféle kehes állatorvosi lóként igen markánsan és korán megtestesítette a szovjet típusú államszocializmus csődjét. A regnáló Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) egyre növekvő létszámú elitjének kiváltságai, korrupciója és korlátoltsága még regionális viszonylatban is kirívó színvonalat ütött meg. Ez meghatározta a helyi katonapolitikai helyzetet is.

Történelmi okokból az országban a hadsereg volt az egyetlen, társadalmi megbecsülésnek örvendő hivatalos intézmény a létező szocializmus évtizedeiben, így lehetőleg óvni kellett a bármiféle "piszkos munkára" való bevetéstől. Ebből kifolyólag az LNK még korabeli kelet-európai viszonylatban is számottevő belügyi csapatokkal rendelkezett, melyek kibővítésére a rendszer népszerűségvesztésének függvényében került sor. Ezek gerincét a rendőrség gépesített tartalékegységei (ZOMO) alkották, mely nemcsak az ország talán leggyűlöltebb szervezete, de alighanem Kelet-Európa legkompetensebb, 25 ezer fős rohamrendőrsége volt egyben. A belügyminisztérium alá tartoztak még a kormányzati létesítmények védelmére szolgáló, 10 ezer főt számláló különleges Visztulai Egységek, továbbá szükség esetén karhatalmi feladatokra lehetett vezényelni a katonai elhárítás rendészeit (WSW) ill. a hadsereg több mint 70 ezer fős területvédelmi egységeit (OTK), melyek háborús feladata a hátország és az utánpótlási/felvonulási vonalak védelme lett volna.

Ha minden kötél szakadt, természetesen internacionalista segítséget lehetett kérni a nagy keleti testvértől, amely az Északi Hadseregcsoport kötelékében két páncéloshadosztályt állomásoztatott lengyel földön - egyes vélemények szerint főleg azért "csak" ennyit, mert egy nagyobb kontingens jelenléte már számukra is kellemetlen mértékben irritálta volna a civil lakosságot. Jóval nagyobb súllyal esett viszont latba a nyugati szovjet katonai körzetek ill. az NDK területén lévő összesen 90 hadosztály. A csapatösszevonás mértékének megítélésekor érdemes figyelembe venni, hogy a szovjetekben igen erős kételyek éltek a lengyel hadsereg politikai megbízhatóságáról, ezért pl. abban minden fontos posztra egyszerűen a saját tisztjeiket nevezték ki. Őket a '60-as években fokozatosan hűséges lengyel káderekre cserélték le, de az állomány kb. 90 százalékának mély orosz- és kommunistaellenes beállítottságával kapcsolatban így is aligha lehettek illúzióik.

Persze a félelmetes erőszakszervezetek feletti ellenőrzés is vajmi kevés jelentőséggel bír akkor, ha mindenre kiterjedő, arcpirító politikai dilettantizmussal párosul. A LEMP vezetősége abbéli ambiciózus és agyalágyult igyekezetében, hogy hatalmas nyugati hitelekből jövedelmező, exportorientált ipari bázist hozzon létre, a '70-es években sikeresen belekormányozta hazáját az adósságcsapdába, ráadásul teljesen eredménytelenül próbálkozott meg a gazdasági korrekciókkal is: az ártámogatások eltörlésével 1970-ben, majd 1976-ban tömegtüntetéseket és sztrájkokat generált, ezeket megpróbálta azonnal leverni - Gdyniában ostoba módon a hadsereget is bevetette, de ezt a hibát szinte azonnal fel- és beismerte -, majd ijedtében a rendelkezéseket visszavonta, és az ellenzéknek egyéb politikai engedményeket tett.

Ez a folyamat 1980 szeptemberében csúcsosodott ki, amikor az újabb áremelések által kiváltott, minden addigit felülmúló országos sztrájkhullámot követően a pártvezetés leváltotta a főtitkárt, a keleti blokk addigi történelmében példátlan módon engedélyezte a szabad szakszervezetek alakítását, és ígéretet tett a sztrájkoló tömegek - elsősorban gazdasági-szociális jellegű - követeléseinek teljesítésére, mintegy bizonyítékot szolgáltatva arra, hová vezethet a gazdasági pangás, a politikai pozícióvesztés és a gyengeség jeleként értelmezhető kompromisszumkészség szerencsétlen kombinációja.

Zsákutcában 

"- Milyen a mai lengyel melegszendvics?
- Két kenyérjegy között egy húsjegy és egy tüzelőutalvány."

"- Miért áll három szovjet tank a lengyel-szovjet határon?
- Mert azok már nem fértek be."

"- Mivel fognak télen tüzelni a lengyelek?
- Géppisztollyal."

- politikai viccek Magyarországon 1980-81-ben  

Kelet-Európa felháborodott pártvezérei természetesen kórusban követelték a lengyel elvtársaktól, hogy azonnal erélyes - korabeli zsargonnak élve "adminisztratív" - intézkedésekkel számoljanak le az ellenzékkel, melyet a nyilvánosság előtt úgy állítottak be, mint az imperialisták zsoldjában álló demagógok maroknyi csapatát, akik a nehézségeket kihasználva felelőtlenül lázítják a megtévedt dolgozókat, és a népgazdaság aláásásával gyengítik a szocialista rendet.

Ettől függetlenül persze mindannyian tisztában voltak a Szolidaritás szakszervezet köré tömörülő lengyel ellenzéki mozgalom alulról szerveződő, decentralizált mivoltával, több milliónyi munkásosztálybeli hívével, elégedetlenségük nagyon is valós okaival, így az is magától értetődő volt, hogy nem lehet azok ellen csak úgy frontális rohamot indítani, és ezzel letudni a problémát. (Nem tartozik szorosan a témához, de igen találó lett volna a Szolidaritást "munkásellenzéknek" nevezni, de a magyar szóhasználatban ez már akkor is valami teljesen mást jelentett.) A szovjet krízismenedzsment sarokkövének számító nyers erőszak elegendő lehetett aránylag kis létszámú fegyveres ellenállás semlegesítésére (1956) vagy a politikai-katonai felsővezetés elhajlóinak kiiktatására (1968), de Lengyelországban 1980-ban inkább súlyosbította, mint rendezte volna a helyzetet.

Politikai liberalizációról vagy mélyreható gazdasági reformokról természetesen szó sem lehetett, mivel a rendszer bukását eredményezték volna. Az új főtitkár, Stanislaw Kania és csapata jobb híján az időhúzás stratégiáját választották abbéli reményükben, hogy egyszer majd a belpolitikai erőviszonyok megváltozásával csak eljön a cselekvéshez kedvező pillanat. Egyre halogatták a kilátásba helyezett újabb politikai engedményeket és mindent megtettek, hogy saját embereiket beépítsék az ellenzék közé, és elszigeteljék annak radikálisabb tagjait. Közben a Honvédelmi Bizottság (KOK), a kormány háborús időkre létrehozott titkos adminisztratív testülete megkezdte a hadiállapot bevezetésének előkészítését.

Mások is a legrosszabbra készültek. A Szovjet Hadsereg ill. a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek vezérkara kidolgozott egy inváziós tervet, mely szerint szükség esetén 15 szovjet, - a hadgyakorlatnak álcázott műveletnek afféle fügefalevélként többoldalú jelleget kölcsönző - 2 csehszlovák és 1 keletnémet hadosztály nyomult volna be Lengyelországba, megfelelő "hátteret", esetleg támogatást biztosítva a helyi hatóságok rendteremtő akcióihoz. A lengyel vezérkart felháborította, hogy nekik az egészben semmi szerepet nem szántak, a keletnémeteknek viszont igen, ám a szovjetek csak az előbbivel kapcsolatban voltak hajlandóak módosításokra. Az akciót végül meghatározatlan időpontra halasztották, miután a VSz-tagállamok 1980. decemberi moszkvai csúcstalálkozóján a lengyelek ígéretet tettek az erélyesebb otthoni fellépésre.

A szovjet vezetés a katonai inváziót csak végső eshetőségnek tekintette, de meg volt győződve arról, hogy annak "lebegtetésével", az azzal való alig burkolt fenyegetőzéssel számára kedvező módon befolyásolhatja a lengyel belpolitika főszereplőinek tevékenységét. Ennek jegyében került sor a VSz fantáziadús nevet (Szövetség-81) viselő össz-szövetségi hadgyakorlatára Lengyelországban 1981. március-április folyamán, ill. a gigantikus Nyugat-81 szovjet hadgyakorlatra az év szeptemberében a szovjet-lengyel határ közelében:

 

Ily módon valóban sikerrel félemlítették meg a lengyel lakosságot és az ellenzéki vezetőket - tovább élezve az ellentétet azok mérsékelt és radikális szárnya között -, de az a szándék, hogy határozott tettekre sarkallják a lengyel pártvezéreket, már nem hozta a kívánt eredményt. Ez egyrészt Kania politikai kalkulációiból fakadt. "Elhajló" nem volt ugyan, sőt világnézet tekintetében semmi nem különböztette meg a szovjet vezetőktől, de úgy vélte, hogy a kialakult válsághelyzetre csak az ellenzékkel kötött kompromisszum adhat megoldást. A hadiállapot elrendelését igen kockázatos ötletnek tartotta, ami legfeljebb elnyújtaná a rendszer agóniáját, így nem is volt arra hajlandó.

Másrészt nemcsak az egész társadalomban, hanem a pártban is terjedt az elégedetlenség, az ellenzéki mentalitás, így az aligha válhatott volna a rendcsinálás motorjává. Közben a kialakult patthelyzet nyomán gyorsan súlyosbodtak a gazdasági problémák, már jóformán minden alapvető élelmiszert jegyre adtak, az állami média pedig az éhínség és fagyhalál veszélyét jósolta a télre, ha az ellenzék nem mutat végre konstruktív magatartást. Ez egyrészt a szovjetek malmára hajtotta a vizet, mert az állandósult bizonytalanság és feszültség miatt már az egyre inkább széthúzó Szolidaritás népszerűsége is csökkent, a politikai vezetésnek pedig egyre több oka volt a cselekvésre, másrészt növekvő gazdasági tehertételt jelentett az egész KGST-nek a lengyel export kiesése, ill. a lengyelek által igényelt segélyszállítmányok miatt. A "testvérpártok" vezetőit egyébként inkább ez irritálta, mint az a veszély, hogy a lengyel ellenzékről külföldön is példát vesznek. Sokatmondó adat, hogy a SzU 1980-81 folyamán kénytelen volt több mint 10 milliárd dollár gazdasági segítséget nyújtani Lengyelországnak - ez kb. az afganisztáni háború költségeivel volt egyenlő ugyanebben az időszakban.            

Miután mindemellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy a LEMP keményvonalasai semmiféle kezdeményezéshez nem rendelkeznek elengedő belső támogatással, más "jelölt" híján Moszkva az egykor a lengyel hadsereg politikai főcsoportfőnökeként, majd vezérkari főnökeként szolgáló nemzetvédelmi miniszterbe, az 1981 februárjában a kormány élére került Jaruzelski tábornokba helyezte bizalmát. Ő feltételezhetően vegyes érzelmeket táplált a világ első szocialista állama iránt, mivel a második világháború idején az NKVD családostól kényszermunkára deportálta a karagandai lágerbe, ahol nemcsak szüleit veszítette el, hanem hóvakság következtében a szeme egészségét is (ez tette szükségessé a később névjegyévé vált méretes napszemüveg viselését).

Az, hogy ezek után zúgolódás nélkül szolgálta ki a szovjet rendszert - harcolt a keleti fronton, tiszti akadémiát végzett és még a katonai hírszerzés is beszervezte -, a szovjet gerontokrácia szemében bizonyára még nagyobb súllyal esett latba, mint Jaruzelski kiemelkedő katonatiszti képességei. Ezekben az években már nem nagyon hoztak értelmes döntéseket, de vele speciel okosan választottak. A LEMP PB tagjai is felmérték, hogy Moszkvában neki áll a zászló, úgyhogy 1981 októberében megválasztották pártfőtitkárnak is. Jaruzelski már az azt megelőző hónapokban megbízható tábornokait nevezte ki több miniszteri posztra - a belügyi tárcát pl. a katonai elhárítás feje, Kiszczak kapta.

A hadiállapot elrendelése ezután már csak idő kérdése volt. A KOK már korábban befejezte a tervek kidolgozását, ami végig a KGB és a szovjet vezérkar felügyelete alatt folyt. A hadsereg és a belügyi csapatok már sok gyakorlaton felkészültek a teendőikre, a szovjet párt- és katonai küldöttségek pedig rendszeresen járták az országot, hogy felmérjék az általános helyzetet, és ellenőrizzék a "baráti" egységek harckészültségét, megbízhatóságát.

Az előkészületeket csak egy incidens zavarta meg igazán. A hadiállapot kitervelésében résztvevő egyik lengyel vezérkari tisztről, Ryszard Kuklinski ezredesről kiderült, hogy már évek óta az amerikaiaknak kémkedik. A pártvezetés szempontjából kellemetlen módon azonban erre már csak azután került sor, hogy a CIA novemberben külföldre menekítette. A terveket ezután több ponton sietősen átdolgozták, mivel attól tartottak, hogy a Reagan-kormány titokban értesíti a Szolidaritást a leselkedő veszélyről, a részletes előkészületekről. Az aggodalom végül feleslegesnek bizonyult - jóindulatú magyarázatok szerint azért, mert az amerikaiak nem tartották valószínűnek a lengyel vezetés egy ilyen drasztikus húzását.

A tábornokok uralma

Hamarosan adódott egy kedvező időpontot is: dec. 13. vasárnapra virradó éjjel, közvetlenül a Szolidaritás vezetőségének gdanski ülése után, de még a 17-ére, az 1970-es vérontás 11. évfordulójára beharangozott tüntetések előtt. Jaruzelski aggodalmai ellenére minden olajozottan ment. Az időhúzás megtette a hatását: a "Szinkronizálás" fedőnevű átfogó, meglepetésszerű csapás, amelyre 140 ezer katonát, rendőrt és tartalékost, 1900 páncélozott szállító harcjárművet és 1750 harckocsit mozgósítottak, lényegében egy végsőkig demoralizált, nélkülöző, apátiába süllyedt országot ért, és legalább annyira irányult a tehetetlen, szétzilált állampárt, mint az ellenzéki szakszervezetek ellen.

A hadsereg ellenőrzése alá vonta a tömegkommunikációs létesítményeket és minden jelentős közlekedési csomópontot, kinevezett biztosai átvették az irányítást az állami és pártszervezetek, a stratégiai fontosságú vállalatok felett. Hadoszlopai megfélemlítési céllal végigdübörögtek a főutcákon, de a fent már említett okokból a "piszkos munka" nem nekik jutott. Megkezdődtek a tömeges letartóztatások, a belügyi szervek néhány nap alatt 6 ezer főt internáltak, de később elengedték azokat, akik hajlandóak voltak aláírni egy nyilatkozatot a rendszer iránti hűségről meg a politikai aktivitás felfüggesztéséről. A rendcsinálás a spontán sztrájkok, gyárfoglalások miatt eltartott az év végéig, de a szovjet tömb hasonló korábbi eseményeihez képest relatíve vértelennek minősült. Komolyabb ellenállás a sziléziai bányavidéken alakult ki, itt 17 munkás esett áldozatul a karhatalomnak.

Mai történetünk főszereplője a rendszer összeomlása óta váltig állítja, hogy a hadiállapot elrendelésével Lengyelhont akarta önzetlenül megmenteni a szomszédos országok katonai beavatkozásától. A később nyilvánosságra hozott archív dokumentumokból kiderült kép azonban némileg összetettebb. Ügyes politikusként a tábornok a szovjet gazdasági segítségnyújtás növelésére tett ígéret fejében volt csak hajlandó elrendelni a hadiállapotot, a katonai segítségnyújtásra pedig egyenesen garanciát kért arra az eshetőségre, ha a művelet végrehajtása váratlan nehézségekbe ütközne.

A Kreml vénei azonban ezt elutasították, mert aggodalmuk szerint Jaruzelski másképp nem tett volna meg minden erőfeszítést a helyzet önálló kezelése érdekében - sajnálatos módon a gyárakban és földeken dolgozó alattvalóikat már korántsem voltak képesek ekkora hatékonysággal motiválni -, másrészt mert még 1981 decemberében is kategorikusan kizárták a fegyveres beavatkozás lehetőségét. Különösen az afganisztáni bénázás közepette nem hiányzott nekik az, hogy hazájuk külkapcsolatait tovább terheljék, nem beszélve a lengyel (fegyveres) ellenállásról, amit egy ilyen lépés biztosan kiprovokált volna. Persze ettől függetlenül kéznél volt a felvonulási terv Lengyelország megszállására, és kétség nem fér hozzá, hogy 1981-ben ezt elővették volna a fiókból, ha Lengyelország teljes káoszba fullad, az NDK-ban állomásozó szovjet csapatokkal való összeköttetés veszélybe kerül, esetleg támadás éri az Északi Hadseregcsoport katonáit.

És persze arról a nyilvánvaló tényről sem ildomos megfeledkezni, hogy amikor Jaruzelski és tábornoktársai azon a hideg vasárnapon mozgásba lendítették a hadigépezetet, akkor nemcsak a szülőföldet óvták jó hazafiak módjára az idegen katonacsizmáktól, hanem bizony a saját irhájukat is mentették. A Kreml ugyanis sosem volt valami elnéző a nehéz feladatukhoz felnőni képtelen helytartóival, ahogy azt Nagy Imre, Alexander Dubcek vagy akár Hafizullah Amin sorsa is bizonyította. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a moszkvai pártvezéreket a szívinfarktus azért nem kerülgette a lengyel válság miatt. Jól tudhatták, hogy az ottani erélyes rendcsinálás elsősorban nem az ő érdekük, hanem azoké, akik Varsóban végtére is az ő kegyelmükből országoltak, és akik egy "testvéri segítségnyújtás" esetén minimum a kényelmes pozíciójuknak búcsút mondhattak volna.  

Életképek a hadiállapot idejéről ill. részletek az azt bejelentő beszédből. További képek itt.

Jaruzelski 20 további tiszttel megalapította a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsát (WRON), amely bejelentette az ilyenkor szokásos összes intézkedést: határok lezárása, kijárási tilalom, sztrájktitalom, cenzúra, statárium stb. Ártalmatlannak tűnő "ideiglenes" hivatalos funkciója az állami szervek munkájának összehangolására korlátozódott, de valójában legfőbb politikai döntéshozó testületként működött 1983 júliusáig, a hadiállapot visszavonásáig. Választott neve jól hangzik ugyan, ám mégsem volt valami szerencsés, mivel a wrona szó lengyelül hollót jelent, amit fekete dögevő madár lévén az európai folklórban éppenséggel nem a boldog jövővel, a bőséggel meg hasonló szép dolgokkal azonosítanak, így aztán gúnyos politikai viccekre és karikatúrákra adott okot. A tagok többsége annak idején szovjet katonai akadémiákon végzett, sokuk kiemelkedően jó eredménnyel. Az biztos, hogy a Kreml elégedett lehetett a tanítványaival.

Személyes hatalmának mértékét és annak szervezeti jellegét tekintve Jaruzelski ezekben az években inkább hasonlított valami harmadik világbeli ország "erős emberére", mint egy állítólag fejlett szocialista népköztársaság pártfőtitkárára, akaratlanul is maró gúnyt űzve a keleti tömb hivatalos világnézeti alapjaiból. 1983 végén a nemzetvédelmi minisztérium éléről lemondott helyettese, Siwicki tábornok javára, de többi pozícióját a rendszerváltásig megtartotta. Mivel tudta, hogy a szovjetek lényegében senkivel nem tudnák helyettesíteni, igen nagy mozgástérrel rendelkezett.

A hadiállapot végén feloszlatott WRON legtöbb tagját áttette a politikai vezetésbe, sőt népfrontszervezetet is gründolt a dagályos Nemzeti Megmentés Hazafias Mozgalma névvel (PRON), mintegy a köznevetség tárgyává lett állampárt alternatívájaként. Államférfiúi minőségében a nemzetgazdaság súlyos strukturális bajaival nem nagyon tudott ugyan mit kezdeni - ez ugyebár sem akkor, sem ma nem számít kirívó hiányosságnak -, ám Kelet-Európában elsőként üdvözölte a gorbacsovi reformokat és egyezett ki a belső ellenzékkel, jó pontokat szerezve ezzel otthon és külföldön egyaránt. A történelem sajátos fintoraként végül összeomlasztotta a rezsimet, melyet nyolc évvel korábban szuronyokkal védett meg.

Felhasznált irodalom:

Andrzej Paczkowski, Malcolm Byrne, Gregory F. Domber: From Solidarity to Martial Law: The Polish Crisis of 1980-1981: A Documentary History.

Andrzej Paczkowski: Fél évszázad Lengyelország történetéből

...meg ami a posztban linkelve van.

39 komment · 1 trackback


| More

Címkék: évforduló szovjetunió lengyelek varsói szerződés hadsereg a politikában

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr13438269

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A lengyel caudillo 2014.05.28. 19:42:31

A hidegháború évtizedeiben a katonai nagyhatalmak közötti kapcsolatokra a rendszeres válságjelenségek dacára többé-kevésbé kiegyensúlyozottság, rendezettség volt jellemző, így a korábbi európai korszakokhoz képest a katonai vezetők is a történelem kevé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2011.12.13. 17:45:18

Érdekesek ezek a kommunista-nacionalista tábornokok..:) Jaruzelski ugyan elég ellentmondásos figura, de ha a szovjetek vonulnak be (pláne ha a németekkel együtt) az azért elég véres lett volna. Szóval az adott körülmények között szerintem nem nagyon lett volna jobb megoldás Lengyelország számára.

Spiritmonger 2011.12.13. 17:46:11

a lánya valami brutál jól nézett ki a 90-es években...

Zöldy Áron 2011.12.13. 18:03:57

Paczkowski elég színvonalas szakirodalomnak számít, jó hogy ehhez nyúltál. Magyarul még Mitrovits Miklós "A remény hónapjai... A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika 1980-1981" című könyvét érdemes megnézni, mert elég sok korábban ismeretlen orosz dokumentum van benne földolgozva. Meglehetősen érdekes, hogy maguk a ruszkik nagyon nagy részben gazdasági megfontolásokból nem mentek végül be - egy elhúzódó megszállás olyan pénzekbe került volna nekik, ami Afganisztán mellet egész egyszerűen nem fért bele.
Monika Jaruzelska meg tényleg jó bőr volt - mostanában azt hiszem divattervező, ha jól tudom.

nagysuhi 2011.12.13. 18:21:17

Kb 14 éves voltam akkor, sokat röhögtünk a lengyel vicceken, közben meg nálunk a TV-ben tukmálták a húst a reklámokban. Reggel jött a nagyanyám, hogy a lengyeleknél kitört a forradalom. Aztán kiderült, hogy nem is az, de tankok azért vannak az utcán. Egy dolog van a világon, amit gyűlölök, az a kommunizmus. és ami ezzelösszefügg.

lenya1 2011.12.13. 19:24:19

Megnéztem, tényleg jó csaj a lánya... :)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.14. 09:28:52

@nagysuhi:

"Reggel jött a nagyanyám, hogy a lengyeleknél kitört a forradalom. Aztán kiderült, hogy nem is az, de tankok azért vannak az utcán."

Hát ugye az ilyesmire mondják azt, hogy: nem mindegy.

@musungu:

Erről Paczkowski és társai is írtak. Nem is maga a katonai megszállás került volna sokba, hanem az, hogy rájuk szakad a lengyel gazdaság szanálásának feladata, ami kb. 10 mrd dollár azonnali költséget jelent.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2011.12.14. 10:52:03

már leszoktattatok arról, hogy egy-egy posztot külön dicsérjek, mert az általános színvonal nagyon magas, de itt nem tudom megállni a dicséretet, mennyire "jó" témát sikerült színvonalasan összefoglalni.

amint látom, igény viszont lenne egy második részre monika jaruzelska témában :) a fene a jó dógunkat.

tudi 2011.12.14. 16:34:07

@milliliteratura: Maximálisan igazat kell neked adnom, nagyon jó poszt lett. Erről sem tudtam sokat, mondjuk én az események idején maximum mint pajzán gondolat léteztem.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2011.12.14. 17:30:20

@tudi: akkor kérdezz bátran, én már a kettőt is betöltöttem, mire jött a hadi állapot.

most már látom, kim dzsongil et. kiről koppintotta a napszemcsi-divatot :)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2011.12.14. 17:45:42

Ha valaki a politikai csűrés-csavarásra is kíváncsi, akkor ajánlom: www.historia.hu/archivum/2001/010910szokol.htm
Egyébként zseniális poszt, a tábornok szerepével kapcsolatban sok fehér foltot betömött. A gdanski sztrájkokról olvastam két éve egy jó anyagot, de sehol se találom :(

Zöldy Áron 2011.12.14. 18:50:15

@Rammjaeger83: igen, a lengyel gazdaság valami elképesztően szétzilált helyzetben volt, még amerikai segélyeket is kellett kunyerálniuk, hogy víz fölött tartsák a fejüket. Nem véletlen, hogy a szovjetek például az olajszállítások csökkentésével fenyegetőzve igyekeztek nyomást gyakorolni a lengyel vezetésre.
Jaruzelski pedig mérhetetlenül cinikus egy figura, elég sok anyag megmaradt arról, hogy konkrétan kéri a szovjeteket katonai segítségnyújtásra, levélben és személyesen Kulikovtól (bár a keletnémet segítségért nem repesett, talán érthetően), csak a korábban fölvázolt okokból az oroszok visszautasították.
@milliliteratura: Meglátom, hogy mennyi idő marad hétvégén a disznóölés mellett, még összedobhatok valamit a hölgyről; kérdés, ki közli le :) a ZOMO-ról viszont komolyan kedvem támadt összeszedni valami anyagot

Zöldy Áron 2011.12.14. 18:54:21

@Rammjaeger83: és persze a legfontosabb kimaradt: tehát credit where credit is due, kiváló cikk, jó összeszedett, pontos anyagokat olvasni lengyel témában, szóval grat

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2011.12.14. 21:41:27

Meg kell persze jegyezni azt, hogy a korábbi zseniális forint felértékelés (ezzel akarták megállítani az olajválsággal (sic! valójában a bretton woodsi rendszer összeomlásával) begyűrűző inflációt) hatására államcsődközeli helyzetbe keveredett Magyarország is ekkoriban lett az IMF tagja.

bz249 2011.12.14. 22:23:52

@sirdavegd: hat ha a rendszer politikai legitimaciojat a legvidamabb barakk es az eletszinvonal folyamatos emelkedese kepezte, akkor nem nagyon lehetett munkaber alapu versenykepessegben gondolkodni

Monarch (törölt) 2011.12.14. 22:41:26

@bz249: Ha előre tudtak számolni csak néhány évet, akkor sejteniük kellett, hogy némi legitimáció-vesztést inkább elviselhetnek ma, mint egy ötször akkora legitimáció-vesztést legkésőbb öt-tíz évvel később.

Kullancs1983 2011.12.14. 23:53:05

Még régebben (csak úgy unaloműzés gyanánt) gondolkoztam rajta, hogy vajon hogy alakultak volna a dolgok, ha 1980-ban Magyarországon (is) történik egy katonai hatalomátvétel, illetve hogy hatott volna ez a rendszerváltásra... Bár ez inkább altertöri.

bz249 2011.12.15. 10:46:38

@Monarch: ha elore tudnak szamolni nehany evet, akkor 1980-ban kiirjak a szabad valasztasokat es abbahagyjak ezt az egesz cocializmus nevu izet. Amint a SZU kitalta, hogy tobbe nem ad olajat gazdalkodj okosan jatekpenzert onnantol mar csak az volt a kerdes, hogy milyen modszerrel elik fel az addig felhalmozott vagyont.

bagir 2011.12.15. 13:42:12

A viccsort szeretném kiegészíteni:
Miért vertek agyon 2 magyar turistát Varsóban a buszmegállóban?
Mert húsdarálót árultak

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.15. 14:01:59

@Kullancs1983:

Elképzelem magamban Czinege elvtársat, mint a Népköztársaság főkormányzóját. Akkor tekintene csak vissza a nép nosztalgiával Kádár főtitkárságára. Mondjuk neki elég nagy gebaszt kellett volna csinálnia ahhoz, hogy az oroszok egy katonai juntát kívánatosabb alternatívának találjanak.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.15. 14:03:41

@bagir:

Nem rossz. Lehet még innen szemezgetni, én is azt tettem:

mek.niif.hu/00100/00137/html/index.htm

Kullancs1983 2011.12.15. 14:28:29

@Rammjaeger83: Hát, Czinege elvtársról nem tudok túl sokat, de amit igen, azok alapján mehetett volna ő is a süllyesztőbe... Én onnan indultam ki, hogy nincs az IMF vagy nem ad hitelt, vagy ad, de olyan sikerrel fektetik be mint pl. a lengyelek. Szóval szegénység, romló életszínvonal, lengyel tüntetések ('56 is úgy kezdődött, hogy volt egy lengyelek melletti szimpátiatüntetés) erre a Kreml a bevált lengyel módszerhez hasonlóan Magyarországon is a hadsereget helyezné előtérbe. Csakhogy! Az '56-os tapasztalatok alapján (és a lengyelországinál jóval népesebb szovjet katonaság miatt) vajon emnnyi esélye lett volna egy komolyabb megmozdulásnak? Akkor is, a Magyar Néphadsereget tolják előtérbe, vagy megoldják önerőből? Mi lett volna az MSzMP második vonalbeli vezetőségével? Elegek lettek volna ők, és a hadsereg csak a színfalak mögött szól bele, vagy a junta, és ők szólnak bele a színfalak mögött? Mindegy na, csak unatkoztam és valahogy ezen kezdtem el gondolkozni...

Monarch (törölt) 2011.12.15. 16:54:08

@bz249: Azt nem lehetett előre látni, hogy a SZU mikor mihez ad pénzt. Azt lehetett előre látni, hogy a forintfelértékelés csak fokozza a problémákat néhány évvel előre.

Másként: ha nem fel- hanem leértékelik a forintot, akkor némi életszínvonal-romlás árán egyenesben tartják az országot. Később a helyzet javulásával az életszínvonal is újra javulhat. Ez kellemetlen lett volna, de nem túlélhetetlen. Ellenben a felértékeléssel és a begyűrűzés megállításával Kádárék egy olyan spirálba mentek be, ahol egy-két év elteltével már nem is lett volna elegendő a helyzet normalizálódása, hanem egyre nagyobb csodára lett volna szükség. A végén, ha a SZU 1988-ban még hajlandó és képes lett volna Kádárékat támogatni (és katonailag is megtámasztani az omladozó rendszer), akkor is a minimum Kádár és körének a személyes bukása lett volna, és a helyébe valaki mást (talán Jaruzelskihez hasonlóan egy tábornokot) hoztak volna. Azaz a döntéshozóknak mindenképpen hülyeség volt ez a döntés, ha még tíz évvel később is a székükben akartak ülni. (Márpedig ott akartak, azt tudjuk, hogy Kádár 87-ben még küzdött, hogy a székében maradjon, és ha nincs az egyre romló gazdasági helyzet, akkor talán még maradt is volna.)

Ami a szabad választásokat illeti, a szovjetek azt akkor úgyse engedték volna, nem is beszélve, hogy a komcsik nem is voltak biztosak benne, hogy megnyerték-e volna. Okkal: 1989 tavaszán még abszolút többséget nyertek volna a parlamentben, de őszre már nagyon nem, és a következő tavasszal meg ismerjük az eseményeket. Azaz a komcsiknak csak akkor lett volna esélyük egy (1) választás megnyerésére (a következőn már valszeg lapát), ha nagyon gyorsan kiírják a választásokat.

Ha viszont Moszkvát figyelmen kívül hagyjuk, akkor megpróbálkozhattak volna a gazdaság átalakításával politikai rendszerváltás nélkül is.

bz249 2011.12.15. 19:28:57

@Monarch: a leertekeles akkor mukodik, ha van belso nyersanyagforras... nalunk ez konkretan nem volt tehat egy szimpla munkabercsokkentesnek szamitott volna a lepes. A valodi probleman, az emlegetett cserearanyromlason... vagyis hogy a magyar termekeket csak egyre nyomotabb aron tudtuk kemenyvalutara cserelni nem segithetett semmilyen arfolyammal valo trukkozes.

A szocialista rendszer addig volt mukodokepes amig mindenfele kusza elszamolasi rendszereken keresztul a SZU biztositotta az olcso nyersanyagokat. Amint ez megszunt onnantol csak az osszeomlas idopontjat lehetett volna befolyasolni. De ugye meg errol is Gorbi kezeben volt a dontes joga es nem Kadareban.

Monarch (törölt) 2011.12.15. 19:45:49

@bz249: Először is, van némi magyar nyersanyag (bauxit, szén, némi olaj és földgáz, akkor még volt némi vasérc, stb.), másrészt meg igen, ez a lényege, munkabércsökkentés.

A SZU a nyolcvanas évek közepén még annyi olajat szállított nekünk, hogy asszem a legfontosabb exportcikkünk még talán 87-ben is a nyugatra reexportált szovjet olaj volt...

Monarch (törölt) 2011.12.15. 19:48:29

@bz249: Más szóval, ha akkor kicsit megvágják az életszínvonalat, akkor a rendszer akkori urai még hatalmon maradhatnak. Így csak idő kérdése volt, meg a Kreml döntése, hogy most akkor jön valami magyar tábornok, vagy pedig választások lesznek.

bz249 2011.12.15. 20:13:03

@Monarch: ha ingyen dolgoznanak a munkasok a Trabant-gyarban akkor sem erne meg Trabantot termelni. Egy modon lehet rentabilissa tenni, ha mestersegesen lezarjuk a piacot a nyugati auto elott. Ilyenkor viszont mindegy az arfolyam, mert ugyse kereskedunk.

Szoval a felertekeles ketsegkivul rontotta a rendszer kozeptavu eselyeit, a leertekeles meg javitotta volna (rovidtavon viszont epp forditva volt, mert az utobbi politikai instabilitast okozott volna), de a lenyegen nem valtoztatott volna.

Monarch (törölt) 2011.12.15. 20:18:06

@bz249: A KGST-n belül van értelme Trabantot termelni. De ha az országnak többmilliárd dolláros külső adóssága van, aminek a kamatait se nagyon képes a konvertibilis exportjövedelméből kitermelni, akkor a rendszer a KGST-n belül sem fenntartható.

Az egy dolog, hogy mi már tudjuk, hogy a KGST kicsivel később meg is szűnt létezni, de akkor ezt nem tudhatták. A rendszer racionalitását azzal mérem, hogy az akkor feltételezhető keretek között (KGST létezni fog húsz év múlva is) a gazdaság összeomlását előrevetítő, vagy az adott keretek között a gazdaság további működőképességét lehetővé tevő döntéseket hoznak-e.

Egyébként ha tudták, hogy a KGST meg fog szűnni, akkor annál inkább az életszínvonal romlását kellett volna választaniuk. A saját személyes politikai jövőjük szempontjából úgyis mindegy volt, viszont az országnak nagyon nem volt mindegy, hogy 1990-ben mekkora adóssággal kezdi az új életet.

bz249 2011.12.15. 20:35:46

@Monarch: "A rendszer racionalitását azzal mérem, hogy az akkor feltételezhető keretek között (KGST létezni fog húsz év múlva is) a gazdaság összeomlását előrevetítő, vagy az adott keretek között a gazdaság további működőképességét lehetővé tevő döntéseket hoznak-e."

A KGST keretei kozott a racionalis megoldas a Nyugat-Kelet kereskedelem fokozatos leepitese (vagy valami gazdasagi szerkezetvaltas, amelynek a vege, hogy lesznek olyan szocialista termekek, amelyek eladhatoak Nyugaton)... ez persze szinten eletszinvonalesest hoz, mert minden sokkal koltsegesebb lesz.

"Egyébként ha tudták, hogy a KGST meg fog szűnni, akkor annál inkább az életszínvonal romlását kellett volna választaniuk. A saját személyes politikai jövőjük szempontjából úgyis mindegy volt, viszont az országnak nagyon nem volt mindegy, hogy 1990-ben mekkora adóssággal kezdi az új életet."

Hat a kommunista vezetoket sokmindennel megvadoltak, de hazafisaggal igen ritkan. Egyebkent Csau ugye leepitette az allamadosagot es kivegeztek. Jaruzelski puccsolt es nem szeretik, de amugy elvan (illetve meglenne, ha nem lenne sulyos beteg). Kadar eladositott es komoly nosztalgia van az uralmara. Egyaltalan nem volt mindegy a sajat politikai jovojuk szempontjabol az eletszinvonal.

Monarch (törölt) 2011.12.15. 21:14:02

@bz249: A kelet-nyugati kereskedelem leépítése sem nem értelmes, sem nem lehetséges. Viszont annak a viszonylagos egyensúlyban tartása meg lehetséges is lett volna, meg értelmes is. Nem is beszélve a nyugati hitelekből finanszírozott óriásberuházásokról, amiknek értelme nem volt, viszont persze simán le lehetett volna mondani róluk. A lengyeleknél konkrétan az okozta a rendszer bukását.

Ami a többit illeti, megfontolandóak az érveid. Azért pont Jaruzelski (és a többi lengyel vezető) vs. Kádár (Grósz, stb.) sorsa mutatja, hogy mind megbuktak a végén. Kivégezni viszont csak Csaut végezték ki, és szerintem őt se a gazdasági helyzet miatt. Hanem mert a diktatúrája anakronisztikusan brutális és személyi kultuszos volt, és amikor már mindennek vége kezdett lenni, akkor a tömegbe lövetéstől és a polgárháború kirobbantásától sem riadt vissza. Azért kellett kivégezni, hogy a polgárháborús feleket le lehessen nyugtatni: miután a tévében bemutatták a hulláját, a szekusoknak már nem volt miért harcolniuk, hiszen az az államvezetés, akiért harcoltak, immár demonstrálhatóan nem létezett.

bz249 2011.12.15. 22:17:47

@Monarch: nem a teljes megszuntetesere gondoltam (az ugye Eszak-Korea) hanem a volumen csokkentesere, merthogy a cserearanyromlas miatt egy egyseg nyugati aruert egyre tobb egyseg keleti arut kellett adni. Ebbol meg csak szarul lehetett kijonni, a KGST-nek annal jobb az eselye minel zartabb. Ehhez kepest az osszes cocialista orszag az eladosodas iranyaba indult el, vagyis nem egyedi magyar valaszlepesrol van szo.

Monarch (törölt) 2011.12.15. 22:26:47

@bz249: Még Észak-Korea is kereskedik a Nyugattal... :)

A románok nem az eladósodás irányába indultak el, a lengyelek meg már a hetvenes években totál eladósodtak, egy nagy gazdaságpörgető stratégia jegyében (amire utaltam is az előbb). (Egyébként a lengyel eladósodás elvileg olyan iparágakba ment volna, amikből a nyugati exportot tudták volna felpörgetni, csak aztán pont azok az iparágak váltak versenyképtelenné Nyugaton is az olajválság nyomán. Azaz mondjuk a lengyelek a koreai stratégiát követték, csak nem elég nagy volumenben, emiatt aztán ők csődbementek, szemben a koreaiakkal.) A csehszlovákok (vagy csehek és szlovákok) minimális nyugati adóssággal indultak neki a kapitalizmus építésének 1989-ben. Tudtommal a bolgárok rengeteg problémája között pont az eladósodás nemigen szerepelt. A jugók nagyon mások voltak (és ott se a nyugati adósság nyomta agyon őket, nagyon nem), úgyhogy végülis talán a keletnémetek maradnak (szerintem az eladósodottság ott is más dimenzió volt, meg ott a nyugati testvérek felé adósodtak el, jóval kedvezőbb feltételekkel), esetleg a lengyeleket sorolhatjuk még ide (bár ők jóval hamarabb és más módon csinálták az egészet).

Úgyhogy szerintem egyszerűsítés, hogy "az összes cocilista ország" ebbe az irányba indult volna el, hiszen éppen hogy ahány ország, annyiféle csőd. :) És végülis a csehszlovákoknál (ideértve még a szlovák részt is) vagy a románoknál és a lengyeleknél (na ennél a kettőnél tényleg nulla bázisról) 1990 táján nem is volt akkora csőd, mint nálunk.

bz249 2011.12.15. 22:58:49

@Monarch: jo jogos, tenyleg nem az osszes, de egy jellemzo strategia volt az eladosodas (a nagy Szovjetunio is ezt az utat kovette).

" hiszen éppen hogy ahány ország, annyiféle csőd. :)"

Egyebkent azert a konkret megvalosulasa a csodnek mindenutt az volt, hogy az allam keptelenne valt az alapfeladatait ellatni. Hogy aztan ez fej- vagy gyomorlovestol tortent, na az mar tenyleg helyi sajatossag.

"A jugók nagyon mások voltak (és ott se a nyugati adósság nyomta agyon őket, nagyon nem)"

Ott kicsit tulzasba vittek a leertekelest emlekeim szerint. Ezen felul meg ugye nem nagyon volt kohezioja az allamnak, amikor Joszip Broz Tito helyett mar legfeljebb a Bronz Tito maradt.

" És végülis a csehszlovákoknál (ideértve még a szlovák részt is) vagy a románoknál és a lengyeleknél (na ennél a kettőnél tényleg nulla bázisról) 1990 táján nem is volt akkora csőd, mint nálunk."

Hat a lengyelek a csod elso reszletet letudtak 1980-ban, mikozben mi hitelbol novegettunk. Szoval ott a bazishatas segitett, nalunk hatranyosan hatott. A csehek viszont meg nalunk is benabban integralodtak az uj vilagrendbe... legalabbis GDP novekedest tekintve. Nem csoda, fejlettebbek voltak, tehat nagyobb volt csak KGST szinten versenykepes termelesuk vagyis nagyobb volt a puffer. Az, hogy azota sikeresebbek mar egy masik sztori.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.16. 07:52:26

@Kullancs1983:

Hát esélye biztos kevesebb lett volna, mint Lengyelországban, mivel messze nem volt olyan méretű és szervezettségű ellenzék. Szerintem a rendőrség után a Munkásőrséget tolták volna előtérbe, utána meg szükség esetén a Déli Hadseregcsoportot. A Néphadsereg politikai megbízhatóságával és felkészültségével kapcsolatban sem voltak illúziói a szovjeteknek.

@Monarch:

Érdekes, egy tájékozott kollégától azt hallottam, hogy a KGST-ben csak két országnak volt engedve a szovjet kőolaj reexportja nyugatra: Bulgária és Kuba.

"jugók nagyon mások voltak (és ott se a nyugati adósság nyomta agyon őket, nagyon nem)"

Hmm...nem volt ott is egy államcsőd 1981/82-ben az adósságcsapda miatt?

Monarch (törölt) 2011.12.16. 10:17:01

@Rammjaeger83: Elbizonytalanítottál a kőolaj reexporttal kapcsolatban. Néhány éve határozottan emlékszem, hogy találtam erre forrást, de most már nem találom. Remélem, nem a fantáziám tréfált meg... :) Az is lehet egyébként, hogy mi nem reexportáltuk a kőolajat, hanem felhasználtuk az egészet, és helyette a saját kőolajunkat reexportáltuk.

A jugó államcsőd lehet, hogy volt, de nem azért esett szét az állam. A nyolcvanas években emlékeim szerint hozzánk képest még paradicsom volt az egész ország.

Monarch (törölt) 2011.12.16. 10:25:14

@bz249: A szovjetek eladósodása csak 1987 után vált súlyossá, és eléggé más okokból. Ugyanis a szovjetek (szemben a csatlós országokkal) kimondottan profitáltak az olajárrobbanásból. Nekik két súlyos problémájuk lett 1987-től: az első, kisebb gond az exportbevételek visszaesése (amikor az olajár leesett), de ez kezelhető szinten maradt volna (a szovjet adósság a nyolcvanas évek végén a gazdaság méretéhez képest jóval kisebb volt, mint a magyar), a sokkal nagyobb baj a szerkezetátalakítás elkezdése volt, ami 1987-88-ban kezdődő recesszióval járt (a vállalatvezetők elkezdték kilopni a cégekből a vagyont), amit aztán 1988-ban megpróbáltak visszacsinálni (de ez nem ment, inkább csak gyorsította a lopást, mert a cégvezetők úgy gondolták, nincs már sok idejük lopni), aztán ez 1989-re már totális hiányhoz és katasztrofális gazdasági problémákhoz vezetett. Ha Gorbi nem próbál reformálni, valószínűleg a rendszer túlélte volna a következő tíz-tizenöt évet, amikor az újabb olajáremelkedés valszeg megint kihúzta volna őket a szarból. Ez persze a csatlós gazdaságokra nem vonatkozik, amik közül sokan már a hetvenes-nyolcvanas években csődben voltak.

A lengyelek valóban már a hetvenes évek végétől csődben voltak, de ők más okokból (a hetvenes évekbeli beruházási láz miatt), a bolgár gazdaság sose szárnyalt, a románok más utat választottak, a csehszlovákok magasabb bázison voltak, és nem adósodtak el, a keletnémetek eléggé más helyzetben voltak (az összeomlás konkrétan nem gazdasági okokból fenyegette őket), úgyhogy szerintem nem volt valami sok keleti ország ahhoz, hogy jellemző helyzetről beszéljünk.

Az összeomlás meg mindenütt azért következett be, mert a nagy Szovjetunió összeomlott. Az meg azért nem volt biztos még 1987-ben sem. 1987-91 között már azért nagyjából biztos volt, hogy a SZU lemond Kelet-Európáról (de a megszűnése még mindig nem volt biztos 1991 őszéig).

NAR 2011.12.18. 11:58:54

Nagyon érdekes téma, köszönöm a cikket.

Titus Pullo Urbino 2012.09.21. 13:21:04

kitűnő cikk, éles következtetésekkel, remek értékelésekkel. A magyar agitprop még nagyágyúját, Hofi elvtársat is bevetette: Kis kacsa fürdik... énekelte végig Hofi et. azt sugallva, hogy a lengyelek lusták, mi meg etetjük őket. Ami viszont nem jutott eszembe: ZOMO, igen, most már megvan, köszi. Egyébként ezt a 8 évet kibírta a barátság, nem volt igazi bázisa a hazugságoknak. Érdekes, hogy a CIA szerepét taglalod a cikkben, a Vatikánét pedig nem. Lenne mit arról is írni...
süti beállítások módosítása