Korábban már megjelent a blogon egy cikk, ami azt ecsetelte, hogy a vallást belekeverni a modern háborúkba nem feltétlenül szerencsés dolog. Akkor ez a téma a COIN kapcsán jött elő, most viszont a hadviselés másik végletébe, a nukleáris fegyverekhez ugrunk. Ha az atombomba és az elborult vallásosság elegyéről beszélünk, akkor sokaknak rögtön Irán és a 3. ábrahámi vallás jut eszébe. Pedig a többi vallásból  -  az alábbi példában az oly békésnek beállított kereszténységből - is születhetnek hasonlóan érdekes egyvelegek.

Idén júliusban a truth-out.org robbantott ki egy kisebb botrányt, amikor eljutott hozzájuk a légierő Oktatási és Kiképzési Parancsnokságának egy, az ICBM-eket kezelő tisztek felkészítéséhez tartozó anyag. Ebben egy káplán lényegében azt magyarázza, hogy miért kompatibilis a Bibliával és Jézussal az atomcsapás. /Az eredeti powerpoint prezentáció teljes egészében megtekinthető itt./

Az etikai képzés meglepő módon etikai alapelvekkel kezdődik (pl. "a többségnek NINCS mindig igaza"), majd fejest ugrunk az első komoly kérdésbe: Hogyan vívhat hívő ember háborút? Nos igen könnyen, sok történelmi példa is van rá: Washington, Jackson, Mel Gibson (igaz, ő csak mint egy háborús film hívő főhőse jelenik meg). Tehát a háború kompatibilis a hittel, mert a háború lehet igazságos, és itt a prezentáció röviden összefoglalja az igazságos háború Szent Ágostontól eredő koncepcióját. Most könnyedén nézzük el,  hogy az átlag amerikainak valószínűleg halvány fingja sincs, ki volt Szent Ágoston. Az igazságos háború két fő előfeltétele:

• Igaz ügy - megtorolni, vagy elhárítani a gonoszt, megvédeni az ártatlanokat és visszaállítani az erkölcsös társadalmi rendet
• Igaz szándék - visszaállítani az erkölcsi rendet, nem pedig büszkeségből, hatalomért, vagy bosszúból háborúzni

Ezek után példák hosszú felsorolása következik a Bibliából, ahol a hívők Istennek tetsző módon harcolnak, az ószövetségi Bírák könyvétől az újszövetségig, ahol Jézus és Pál apostol is elismerő módon beszél római katonákról. Két vicces idézet is akad eben a részben, ami arra utal,  hogy a káplán úr a történelemkönyveket a szentírásnál kevesebb lelkesedéssel forgatta. Az egyik szerint "a makkabeusok fellázadtak szír(iai) elnyomóik ellen". A makkabeusok speciel a szeleukidák ellen lázadtak fel, sikerrel, mégpedig elsősorban azért mert rájuk erőltették a görög vallási szokásokat, és betiltották a zsidó szokásokat. Páran anno úgy gondolták, hogy egy jó kis szabbatot azért nem helyettesíti, ha az ember nem kóser dolgokat áldoz Zeusznak. A másik furcsa idézet ennyi: „A mainstream zsidó történelemben nincs békés érzület.” LOL, wut?

Itt térünk rá a modern időkre és a nukleáris fegyverekre. Idézet: "Az MVH-ban harcoló katonák csak kevesebb, mint 20%/-a lőtt az ellenségre" (Nem tudom, talán az amerikai katonák ekkora százaléka adott le célzott lövést?) ICBM-eknél ez az arány meg ugye nem megengedhető. A Hirosimára ledobott Little Boy 80.000 ember azonnali, 1950-re sugárzás miatt összesen 200.000 ember halálát eredményezte. De az mégsem olyan szörnyű dolog, mert:

• Tokió 1945. március 10-i bombázása is 80-100.000 áldozatot követelt
• az amerikai veszteségek akkortájt napi 900 körül jártak
• a németek és a japánok is azt mondták utólag, hogy ha lett volna atombombájuk, használták volna (Tetszik érteni, ha volna sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha volna tojás...)

Tehát bizony vannak olyan helyzetek, amikor dönteni kell civilek ezreinek megöléséről - és ez visszafogott szám. A lényeg, hogy elég erősnek kell lenned, főleg hitben, hogy elfordítsd az indítókulcsot. Ezt a káplán úr még megspékeli egy kiváló Wernher von Braun idézettel:

„Meg akartuk kímélni a világot egy konfliktustól, amin Németország keresztül ment, ezért úgy éreztük, hogy csak ha olyan emberek kezébe adjuk a fegyvereket [rakétaprogram], akiket a Biblia vezérel, biztosíthatjuk ezt a világnak.”

A nukleáris elrettentés a béke fenntartását szolgálja és ennek érdekében minden tisztnek morálisan, spirituálisan fel kell készülnie habozás nélkül teljesítse a kötelességét, mert ez az erkölcsös cselekedet. Ha tetszett, keresd Shin Soh káplánt, és ne maradj le a misékről, de persze a polkorrektség jegyében zsidóknak és muszlimoknak is van lehetősége hitéletet élni.

Ennyi tömören az anyag. Mi ezzel a probléma?

Az igazságos háború koncepciója vonzó az egységsugarú állampolgároknak, akik hajlandóak az égvilágon mindent az erkölcsi mérlegre helyezve megítélni (lásd „A háború jó dolog? / Ez a háború jó célokért folyik?” típusú kérdéseket) de a reálpolitikai / realista biztpol iskola berzenkedik tőle. Igaza mindig a győztesnek van, és azt hogy mi az igazságos, mindig az erősebb fél dönti el - nem azért, mert az erősek mindig ilyen szemetek, hanem mert az igazság egy relatív fogalom. Carl Schmitt annak idején már leírta, hogy ha egy állam az emberiség nevében győzi le politikai ellenfeleit, akkor ez nem az emberiség háborúja, hanem olyan háború, amelynek érdekében egy bizonyos állam háborús ellenfelével szemben megpróbál egy univerzális fogalmat kisajátítani, hogy (az ellenfél költségére) azzal azonosítsa magát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a békével, igazságossággal, haladással civilizációval is visszaélhetnek, hogy azokat a maguk számára vindikálják, és az ellenségtől elvitassák. Az a gondolat, hogy egyik állam háborúja igazságosabb lehet, mint a másiké, szembe megy a szuverén egyenlőség elvével, meg úgy általában a nemzetközi jog alapelveivel, hiszen így pl. morálisan elfogadható lehet milliók kiirtása (Ha nem öltük volna meg őket, sokkal többen, akár az egész emberiség szívott volna.), és elfogadhatatlan az "igazságos" féllel szemben harcoló erők bármilyen cselekedete (Tőrbe csalták a szegény katonáinkat /Vissza mertek lőni a mocskok.).

Egy háború megindításánál az indító államnak saját érdekeit kell nézni, hogy a háborút követő rendezés, és a háború egyéb következményei miként fordítják a számára kedvezőbbre a nagy nemzetközi helyzetet. Amikor a népet is rá kell venni a háború támogatására, akkor jó propagandaeszköz az "igaz ügy" és a hasonló baromságok, de ha egy háború megindításánál ténylegesen ez a fő érv - lásd a 2002-2003-ban Irak megtámadására buzdító, nyálasan moralizáló neokon sajtó - akkor abból sok jó nem sül ki.

Hogy visszakanyarodjak a nukleáris fegyverekre, egy amerikai tiszt valószínűleg nem akkor kezd el meditálni az igazságosság és erkölcsösség fogalmairól, amikor válaszcsapás elindítására utasítják, mert New York, Los Angeles, etc. helyén már csak üveg korcsolyapálya van. Megölni x 100.000 vagy millió civilt egy ellenséges országban egész más, ha az az ellenséges ország megtette már ezt a te hazádban. Atomháborúban valahogy nem horgad fel az emberben a „fordítsd oda másik orcádat is” keresztényi gondolata. A powerpoint pontosan úgy fogalmaz a fenyegetésről, ami miatt ki kell röptetni az ICBM-eket a silókból, hogy „tömegpusztító fegyverek, beérkező rakéták, Hirosima, Nagaszaki”. 1945 augusztusában Japán nem lett volna képes tömegpusztító fegyvereket bevetni az USA területe ellen. Fejlesztett ilyeneket – igen. Bevetette volna, ha tehette volna – igen. Meg volt rá a képessége – nem. De az USA ledobta a 2 atomot, nem azért mert etikus volt, hanem mert stratégiailag indokolt.

Egyébként milyen témában is hangzik el mostanság sokszor ez az érvelés, vagyis hogy van egy bizonyos ország, aki ezt meg azt szeretne, és ezt többször ki is jelentette, meg mindenféle-fajta nukleáris dolgot fejleszt, és nagy ívből le van sz*rva, hogy ténylegesen mire képes? Ebbe az irán(y)ba tovább menve, inkább igazságra, erkölcsre és egyéb appeal to emotion technikákra alapozva szokták megindokolni, hogy miért kellene háború indítani eme ország ellen, vagy alapos, átgondolt, átszámolt, minimális stratégiai gondolkodást magában hordozó érvekkel? De a két dolognak biztos semmi köze, csak én látok oda is összefüggéseket, ahol valójában nincsenek.

Igazából két dolog gáz ezzel a prezentációval: az egyik, hogy a nukleáris fegyverek bevetéséből etikai-morális kérdést csinál, holott azt hideg racionális gondolkodásnak kéne vezérelnie. Rendkívül sok helyzetről el lehet magyarázni ugyanis, hogy miért „igazságos” támadni, akár nukleáris fegyverekkel is, hiszen a legigazságtalanabb, legerkölcstelenebb dolog mindig a vereség. A másik, hogy ezek szerint a vezérkar úgy gondolja, hogy olyan emberek vannak a nukleáris csapásmérő erőknél, akik hezitálnának teljesíteni egy esetleges tűzparancsot, viszont meg lehet őket győzni azzal, hogy ez „összhangban van a Bibliával / Jézus is ezt tenné”. (Mondjuk nem lennék meglepve, egy olyan országról beszélünk, ahol releváns kérdés a „Mit tenne Jézus a (nemzet)gazdasággal?" és releváns érv hogy „A Biblia ellenezi a minimálbért és a progresszív jövedelemadót.”) Nem tudom, melyik lehetőség a rosszabb.

Kommentelés előtt mindenesetre mindenki gondolkodjon el, hogy vajh mi lenne a reakció, ha teszem azt egy izraeli vagy egy pakisztáni dokumentum szivárogna ki, ami a Talmudra/Koránra hivatkozva azt ecseteli, hogy vallásilag megengedhető, sőt egyenesen erkölcsös dolog szétatomozni nagyvárosokat.