Az afganisztáni háborúnak egy sajátos és kevéssé közismert „műfaja” a politikai gyilkosság. Ez azonban korántsem újdonság, az 1979 óta tartó konfliktusban sokan folyamodtak politikai verseny ellenfeleik megölésével való egyszerűsítéséhez. És ebből számos volt már idén is. Az ENSZ adatai szerint összesen 233 civil személy ellen végrehajtott célzott gyilkossági kísérlet volt Afganisztánban, amiben 190-en meghaltak és 43-an megsebesültek.

Mivel az ilyen akciók általában az alacsonyabb, helyi szintű, nemzetközileg nem vagy kevéssé ismert vezetők ellen irányulnak, nem szoktak visszhangot kelteni a médiában. Ugyanakkor 2011 bővelkedett már jelentős személyek ellen végrehajtott sikeres merényletekben. Néhány jelentősebb merénylet az elmúlt időszakból:

• Mohammad Daud Daud, észak-afganisztáni rendőrparancsnok;
• Khan Mohammad Mujahid tábornok, kandahári rendőrfőnök;
• Abdul Rahman Sayedkhili tábornok, kunduzi rendőrfőnök.

Ebbe a sorba illeszkedik a múlt héten Ahmed Wali Karzai ellen végrehajtott támadás is, amiben az elnök testvére életét vesztette. Bár a merénylet hátterét még sok tisztázatlan kérdés övezi, a következőkben a kérdés tágabb vetületeit vizsgáljuk majd. Azért is kiemelten fontos a kérdés, mivel az ISAF-ban résztvevő országok már a kivonulásra és az azt követő időszakra készülnek, a helyi politikai viszonyok ilyen módon történő erőszakos megváltoztatása pedig nagyban befolyásolhatja a tervek hosszú távú eredményességét.

Ahmed Wali Karzai és a Karzai család

Ahmed Wali Karzai (az amerikai tisztségviselők között AWK) Karz városában született 1961-ben. Hat testvére és egy nővére volt van, beleértve Hamid Karzai elnököt is. A Karzai család a Popalzai törzs tagja, aminek vezetésében a Karzai család jelentős szerepet tölt be.

Az apjuk, Abdul Ahad Karzai a kommunista rezsim ellensége volt, ezért el kellett menekülniük Afganisztánból a szovjet bevonulás után. Hamid Pakisztánba ment, míg AWK és egy másik testvér az USA-ba mentek, ahol vendéglőt üzemeltettek. Hamid kezdetben az Északi Szövetséget támogatta (hivatalos nevén Egyesült Front), de összeütközésbe került Ahmed Fahimmal, Ahmed Sah Maszúd egy közeli munkatársával (majd 2001-es halála után utódával) és a tálibokat támogatta. Velük azonban szintén összeütközésbe került, ezért Pakisztánba ment. Abdul Ahad Karzai 1999-ben egy merénylet áldozata lett, és Hamid vette át a család vezetését. AWK külföldre ment és 1982-ben került az USA-ba, ahol élt Maryland és Virginia államokban, mielőtt Chicagóban egy afgán étteremben kezdett dolgozni. Rendszeresen visszautazott Pakisztánba. Arról, hogy pontosan mit csinált ebben az időszakban csak kevés megbízható információ áll rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy amikor 2001-ben elérkezett a lehetőség Hamid számára a visszatérésre, AWK már ott volt és segített a részletek megszervezésében (fegyverek, járművek stb.).

A táilb rendszer bukása után AWK gyorsan emelkedett a ranglétrán, ami sok vádat vont maga után. Jelentős szerepet kapott az új vezetés hatalmának megszilárdításában, feladata gyakorlatilag az lett, hogy az ország déli részében, ami a tálib mozgalom „szülőhazája” és a Karzai család otthona is volt, érvényt szerezzen testvére törekvéseinek. Ez 2005-ben a kandahari tartományi tanácsba való 2005-ös megválasztásával, majd annak élére kerülésével egyértelművé vált. AWK jelentős befolyást gyakorolt a rendőrségi és közigazgatási tisztségviselők kinevezése terén is. Emellett a hírek szerint kiterjedt informális érdekérvényesítő képessége is volt. Az ebben a tisztségében végrehajtott legnagyobb visszhangot kiváltott akciója az volt, amikor a nyugati sajtó állítása szerint testévre újraválasztásában „segédkezett” 2009-ben: a nagyarányú választási csalásokat az ország déli részén az ő tevékenységének tudták be.

AWK ugyanakkor igyekezett a nyugati szövetségesek kedvére is tenni. A The New York Times információi szerint a CIA-val szoros kapcsolata volt, más források szerint a britekkel is tartott fenn kapcsolatokat. Az együttműködés egy további fontos eleme volt az ún. Kandahar Strike Force létrehozása, ami meg nem erősített hírek szerint a CIA-val együttműködésben létrehozott egység azzal a feladattal, hogy a térségben működő tálib csoportok ellen használják fel.

AWK ellen ugyanakkor a talán legsúlyosabb vád az volt, hogy a drogkereskedelemben tevékenyen részt vett, bár ezt alátámasztó szilárd bizonyítékot senki sem tudott találni.

Ahogyan AWK fogalmazott az Independent-nek adott nyilatkozatban:

I have been accused of so many things that I have begun to forget them. The only thing I have not been accused of so far is prostitution.

Halála előtt állítólag a kandahari kormányzói poszt megszerzésére tett lépéseket, amit nagy valószínűséggel el is nyert volna, tekintve, hogy a központi kormány nevezi ki a tartományi kormányzókat.

A nyugati diplomaták tisztelték, mert végre tudott hajtani dolgokat egy olyan térségben, ahol erre csak kevesen voltak képesek, és féltek tőle, mert a feltételezett kapcsolatai és üzelmei hosszú távon pontosan a jó kormányzással ellentétesek voltak. (Egyes források szerint még azzal is fenyegették nyugati részről, hogy felteszik az elfogni vagy megölni kívánt személyek listájára.)

AWK ugyanakkor állította magáról, hogy a megbékélés híve és saját állítása szerint a 2009-es elnökválasztás idejére tűzszünetet tudott kötni a tálibokkal. A The Atlantic szerzője találóan fogalmazott AWK-val kapcsolatban:

„His power, inextricably linked with his corruption, came from a self-interested, unaccountable Afghan political system that enrages many Afghans and leaves them feeling disconnected from their government. He was part of a system that fueled the war, and he helped us navigate that system while simultaneously worsening it.”

Ezen tulajdonságai miatt helyi szinten is rengeteg ellensége volt. Néhány merénylet, amit vagy ellene, vagy feltételezhetően ellene akartak végrehajtani (utóbbi kategóriába a tartományi irodák elleni támadás értendő, mivel a támadások idején AWK nem volt jelen, de valószínű, hogy egy fontos szempont lehetett a támadás tervezésénél az ellene való fellépés)

• 2008 novembere: támadás a kandahari tartományi iroda ellen
• 2009 áprilisa: újabb támadás a kandahari tartományi iroda ellen
• 2009 májusa: AWK járműoszlopa ellen merényletet követtek el

Emiatt is olyan nehezen kiszámítható, hogy halála mit fog jelenteni rövid és hosszabb távon ebben a NATO számára stratégiailag fontos térségben.

A merénylet

Magáról a merényletről sok ellentmondásos információ látott napvilágot. Annyi bizonyosnak mondható, hogy a merénylő Sardar Mohammad volt, AWK korábbi bizalmasa, egyben rendőregység parancsnoka Kandahárban és több lövéssel végzett célpontjával, majd AWK testőrei végeztek vele. AWK a korábbi merényletekre való tekintettel rendkívül komoly biztonsági intézkedéseket tett saját védelmére. Sardar Mohammad, aki korábban AWK testőrségében is szolgált, és ugyanabból a városból származott, mint AWK, valamint a hírek szerint a családok is közel álltak egymáshoz, azon kevesek közé tartozott, akit nem vetettek alá komolyabb biztonsági ellenőrzésnek. Ezt kihasználva juthatott AWK közelébe és ölhette meg.

Azzal kapcsolatban, hogy ezt miért tette, csak találgatások vannak. Egyes vélemények szerint személyes ellentétek lehettek a háttérben, mások a tálibok kezét látják a merénylet mögött. Bár a tálibok gyorsan vállalták a felelősséget a merényletért, sok a kétség, hogy valóban ők a felelősek-e az akcióért, vagy csak megpróbáltak a helyzetet kihasználva politikai tőkét kovácsolni az esetből.

A merénylet egyik fontos közvetlen következménye, hogy a politikai elit személyes biztonságával kapcsolatban komoly kérdéseket vetett fel. Ezt nem utolsó sorban a temetésén végrehajtott öngyilkos merénylet is jól tükrözte, amiben négyen haltak meg.

A kandahari offenzíva és a lehetséges következmények

A NATO a marjai offenzíva befejezésével az ország déli része felé irányította figyelmét, vagyis Kandahar és a környező területek kerültek a figyelem középpontjába. Kandahar és környéke jelentős lakossági központ Afganisztánon belül és az instabilitás növekedett az utóbbi években ebben a régióban. Ezt jól mutatják a jelentős tisztségviselők ellen végrehajtott egyéb merényletek: Abdul Latif Ashna, Kandahar helyettes kormányzója és Mohammad Mojayed tábornok, tartományi rendőrparancsnok egyaránt öngyilkos merényletekben vesztették életüket, Azizullah Yarmal, Kandahar helyettes polgármestere pedig fegyveres támadás áldozata lett.

Kandahar potenciális politikai destabilizálódása a kétes biztonsági helyzet mellett azért is rossz hír a NATO számára, mivel a Kanada, ami a térségben korábban jelentős számú katonát állomásoztatott, mára kivonta harcoló csapatait a térségből és az USA is csökkenteni kívánja a franciákkal, németekkel és más nemzetekkel párhuzamosan saját, igen költséges katonai jelenlétét. Amennyiben az AWK halála után keletkezett politikai vákuumot nem sikerült gyorsan és megfelelően betölteni, úgy fennáll az esélye annak, hogy Kandahar és környéke továbbra is jelentős nyugati erőket fog lekötni, amikre az ország keleti felében is nagyon nagy szükség lenne.

Zárszó

Az AWK és más tisztségviselők ellen végrehajtott merényletek hosszú távú hatását természetesen nehéz felmérni, de annyi kijelenthető, hogy rövid távon mindenképpen a felkelők erejének és a kormány gyengeségének látszanak az események, és ez esetben a látszat is nagyon fontos. A hosszabb távon azonban nem mindenki pesszimista AWK halála miatt. Ahogyan a Guardian megfogalmazta:

Other western officials predicted that although there would be "turbulence" in the short term, while a new power structure took shape in Kandahar, in the longer term the absence of Ahmed Wali Karzai as a power broker could provide an opportunity to strengthen legitimate local government.

Ami azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy AWK mellett Jan Mohamed Khan is egy merénylet áldozatául esett, július 17-én, néhány nappal AWK halála után. Jan Mohamed Khan szintén egy befolyásos kormánypárti vezető volt.