A Vietnámi Néphadsereg története 1941-ig, az akkor japán megszállás alatt álló, de a Vichy-Franciaország igazgatása alá tartozó Francia Indokína felszabadításáért küzdő Viet Minh megalakulásáig nyúlik vissza. A hadsereg megalakulásának hivatalos dátuma ugyanakkor 1944. december 22., amikor Vo Nguyen Giap felállította a pár tucat főből álló ún. Propagandaegységet, mely az első valódi, harci feladattal ellátott egységek alapja lett. A szervezetet 1945. májusában Vietnámi Felszabadító Hadseregnek, 1945. szeptemberében Vietnámi Nemzetvédelmi Hadseregnek nevezték át.

Bár Ho Si Minh 1945. szeptember 2-án kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét, a második világháború lezárulta után a nagyhatalmiságát gyarmatai révén hangsúlyozni kívánó Franciaország hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nem engedi el indokínai gyarmatait. Rövid huzavona után 1946 november-decemberében kitört az első indokínai háború (1946-54) a gyarmatosító franciák és a Ho Si Minh-vezette Viet Minh között.

A háború kitörésekor a Viet Minh erőinél természetesen semmilyen egységes felszerelésről nem beszélhetünk. A civil ruhás-papucsos népfelkelőkön és megdézsmált francia hadianyag-raktárakból hevenyészve felfegyverzett trópusi sisakos-málhazsákos gerillákon mindemellett lehetett találni kínai területekről átszivárgó kínai, amerikai és japán egyenruhákat, sisakokat és táskákat is. Érdekes módon a vietnámi harcosok körében a legnagyobb népszerűségnek örvendő és később egészen a kilencvenes évekig használt viselet a francia raktárakból zsákmányolt és később lekoppintott vászon trópusi bakancs volt.

Az 1950-ben Vietnámi Néphadseregre (PAVN) átkeresztelt alakulatok professzionalizálódása, valamint a kínai Vörös Hadsereg 1949-es polgárháborús győzelme együtt járt a fegyverzet és a felszerelés mennyiségi és minőségi javulásával is. Egységes viseletekről persze szó sem volt, ugyanakkor a PAVN szervezettségében kezdte a reguláris hadseregek képét ölteni. 1950-től a kínai kormány jelentős támogatást nyújtott a vietnámi hadseregnek az ellátás terén is: nagy mennyiségben érkeztek Kínából egyenruhák, tábori eszközök és Kína elkezdte gyártani a PAVN szimbólumának tartott, a francia gyarmati alakulatok fejfedőjéről lekoppintott trópusi sisakokat, valamint a később szintén széles körben használt dzsungelkalapokat is. Az első sapkarózsákat tábornokoknak és tiszteknek osztották ki, így kialakult egyfajta kezdetleges rendfokozati hierarchia, igaz, egységes jelölések nélkül (ezen a képen Giap tábornok látható Dien Bien Phunál, trópusi sisakján sapkarózsa látható). A regularizálódás később a gyakorlatban is megmutatkozott: 1954 tavaszán a Giap tábornok vezette vietnámi erők döntő vereséget mértek a Dien Bien Phunál beásott francia haderőre. A genfi békeegyezmény meghozta Vietnám függetlenségét, igaz, az országot két részre osztották: a kommunisták irányítása alatt álló Vietnámi Demokratikus Köztársaságra (Észak-Vietnám) és az antikommunista, nyugatbarát Vietnám Államra (később: Vietnámi Köztársaság vagy Dél-Vietnám).

 

 

A PAVN fejlesztése a háború végeztével sem állt le, sőt. Ho Si Minh Vietnám egyesítését tűzte ki célul, ehhez pedig a hadsereg további növelése és minőségi javítása volt szükséges. Bár a genfi egyezmény megtiltotta Észak-Vietnámnak haditengerészet vagy légierő létrehozását, a hadsereg szervezetén belül ezeket különféle poénos álnevek alatt (Partvédelmi Hivatal, Légi Tanulmányi Hivatal) természetesen mégis létrehozták. A PAVN fejlesztésében kulcsszerepet kapott a nagy északi szomszéd Kína és Szovjetunió, melyek fegyverekkel, felszereléssel (a PAVN 1955-ös hanoi parádéján is kínai egyenruhát viseltek a vietnámi katonák) és tanácsadókkal segítették Hanoit.

1958-ban a PAVN kiadta első öltözeti szabályzatát, mely ugyan messze volt a viseletek tényleges egységesítésétől, ugyanakkor mégis a reguláris hadsereg-képet igyekezett erősíteni. Mondanunk sem kell, hogy a viseletek kialakításában a szovjet-kínai minta volt meghatározó (1955-65 között a kínai Népi Felszabadító Hadsereg is a szovjetet kopírozó egyenruhát hordott), a rendfokozati hierarchia és a jelzések pedig teljes mértékben a szovjet (cári) stílust követték.

A trópusi klíma miatt az egyenruha-tervezőknek nem volt különösebben nehéz dolguk: nem kellett pl. négy évszakhoz igazított viseletekkel előrukkolni, ahogy modern katonai hagyományok híján a hagyományos európai besorolások (díszelgő alakzatban díszelgő alakzaton kívül stb.) sem voltak indokoltak. A klíma és a forráshiány miatt a lényeg ehelyett a praktikusság és az állam (ideológia) szimbólumainak megjelenítése volt. A viseletek alapja a minden rendfokozati kategória által viselt olívazöld vagy khaki vászonból készült trópusi gyakorló volt, amit a közkatonák és tiszthelyettesek minden alkalomra (tábori, szolgálati díszelgő) viseltek, míg a tisztek a díszelgő viselet kivételével szintén minden alkalomra viselték - a különbség annyi volt, hogy a tisztek zubbonyára a mellzsebeken kívül oldalzsebek is kerültek. A rendfokozati jelzéseket az 1943 előtti szovjet megoldáshoz hasonlóan a gallérra tűzött parolidíszen jelölték. Az öltözetekhez fejfedőként trópusi sisak, barett, dzsungelkalap, és ünnepi alkalmakra tányérsapka tartozott, míg lábbeliként papucsot, vászoncipőt és bakancsot írtak elő.

A tábornoki és a tiszti kar összevont köznapi-díszelgő viseletének első változata (a képen Giap tábornok látható) a szovjet tábornoki egyenruhán alapult: tányérsapka, kétsoros, négygombos zubbony, ötszög alakú, "lengő" váll-lapon elhelyezett rendfokozati jelzések, ing, nyakkendő, pantalló és félcipő. A tábornoki tányérsapkán levélkoszorúval díszített vörös-arany sapkarózsa, a zubbony gallérján arany fenyőlevelekkel övezett csillagos gallérdísz, míg a pantallón vastag vörös lampasz volt látható. A tiszti tányérsapkán a sapkarózsához nem járt levélkoszorú, a zubbony gallérján sem volt gallérdísz, csak paroli és a pantallón lévő lampasz is vékonyabb volt. A második, sokkal népszerűbb változat a puritánabb, barna, zárt nyakú, egysoros, ötgombos ún. Sztálin-zubbony volt (balra Ho Si Minh és Giap látható utóbbi épp ebben a  zubbonyban), amely egységes vörös parolidísszel és "lengő" váll-lapon elhelyezett rangjelzésekkel volt ellátva. A hetvenes évek elején aztán kiadtak egy nyitott nyakú, egysoros, háromgombos zubbonyt, melyet a korábbi kétsoros változat helyett viseltek. A díszelgő egyenruhák viselőjük ízlésének és a ruha anyaga származási helyének megfelelően számos színben készültek, a leggyakoribb a barna, a zöld és a fehér volt. A kitüntetések formája is teljes mértékben a szovjet mintát követte; a medál ötszög alakú szalagon lógott. A hűvösebb november-márciusi hónapokra és hegyvidéki területekre kabátot és pulóvert adtak a katonáknak.

Az 1959-ben hivatalosan is létrehozott haditengerészet és légierő kínai, illetve kínai és szovjet egyenruhákat kapott, ahogy a szintén 1959-ben létrehozott tengerészgyalogság is. Később ezeket a viseleteket a vietnámiak is elkezdték gyártani. Az 1960-as években eszkalálódó második indokínai háború (1959-75) újabb, praktikusságon alapuló változásokat indított el, melyek az addig sem túl szigorú 1958-as öltözeti szabályzatot gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyták. Ennek egyszerű oka volt. A Vietnámi Néphadsereg természetesen semmilyen téren nem lehetett a háborúban 1964-től hivatalosan is részt vevő Egyesült Államok hadseregének ellenfele, ezért a józan ész és az anyagi lehetőségek alapján a PAVN-nál azt a harcmodort erőltették, amihez 1946 óta igazán értettek: a gerilla-típusú hadviseléshez. A ruházati ellátás mennyiségi és minőségi értelemben is csak ezen szempontoknak felelt meg. A tisztek és tábornokok számára kiadtak egy barna-khaki, zárt nyakú, egysoros, négygombos pamutzubbonyt, melyet a dzsungeltől a parádékig mindenhol viselték. A rendfokozati jelzések hol a váll-lapra, hol a parolira kerültek - az "ahogy esik, úgy puffan" alapelve szerint. Minden rendfokozat-kategóriában nagyobb népszerűségre tett szert a négygombos, pamutból készült szürke, zöld vagy khaki (merthogy a katonák gyakran maguk festették át ruhájuk színét), mellzsebbel ellátott ing, melyet a harcterek mellett szintén gyakran viseltek díszelgő öltözetként is. A Dél-Vietnámban harcoló vietkong alakulatok egyik leggyakoribb viselete pedig a PAVN-nál is használatos fekete, ún. pizsama volt. A hűvösebb, hegyvidéki területeken lévő alakulatok vastag, egysoros, négygombos vászonzubbonyokat hordtak.

Ismét tovább terjedtek a külföldi eredetű viseletek. A hatvanas évek közepétől a légvédelmi alakulatok és a tüzérség (a PAVN-ben egyedüliként) szovjet, illetve kis számban NDK-s rohamsisakokat (igen, ott a képen éppen látunk is egyet) kapott, a páncélosok szovjet páncélossapkát és overállt hordtak, míg a légierő szovjet és kínai repülőhajózó egyenruhákba öltözött. Egyes képek alapján a PAVN Magyarországon képzett tagjai magyar ingblúzt és 65M magyar tányérsapkát is használtak, természetesen 1958-as mintájú vietnámivá átalakítva (ami nagy kérdés, hogy ezekből a ruhákból aztán mennyi került Vietnámba). A hűvösebb hegyvidéki területeken harcoló alakulatok a keleti blokk országaiból beszerzett pulóvereket kaptak. A hatvanas-hetvenes évek folyamán az észak-vietnámi és vietkong erők emellett előszeretettel használtak a háborúban zsákmányolt dél-vietnámi és amerikai gyakorlókat is, sőt az amerikai ingeket a PAVN le is másolta.

A világpolitikai változások a Vietnámi Néphadsereg ellátására is hatással voltak. A kínai befolyástól egyre jobban idegenkedő hanoi vezetés az 1960-as évek végétől a Kínával 1969-ben határháborút is vívó, a PAVN-t viszont egyre jelentősebb forrásokkal segítő Szovjetunióhoz közeledett. A feszültségek 1975-ben tovább fokozódtak: a második indokínai háborúban aratott észak-vietnámi végső győzelem és Vietnám kommunisták általi egyesítése (innentől az ország neve: Vietnámi Szocialista Köztársaság), az Észak-Vietnám-támogatta Phatet Lao laoszi és a Kína-támogatta Vörös Khmerek kambodzsai győzelme Pekinget és Hanoit az Indokínai-félszigeten való befolyásért vívott konfliktusba rántották. A Vörös Khmerek agresszív Vietnám-ellenes politikája 1978-ban nyílt háborúhoz vezetett Kambodzsával. Kína 1979 februárjában háborúval kívánta a Vörös Khmereket a vietnámi előrenyomulás alól tehermentesíteni, illetve móresre tanítani a Moszkvához húzó Hanoit. A kínai hadsereg azonban a három hetes harcban kudarcot vallott az elszántan védekező, harcedzett vietnámi haderővel szemben. Vietnám 1979 végére a mai napig kihatóan stabilizálta befolyását a volt Francia Indokína területén, mind a Dél-Vietnámból távozó Egyesült Államokkal, mind a kambodzsai Vörös Khmereket támogató Kínával szemben. Hanoi végleg egyértelműen elkötelezte magát Moszkva és a szovjet blokk mellett. Vietnám már 1978-ban belépett a KGST-be, 1979 májusában pedig a Szovjetunióval szerződést írt alá egy, Cam Ranh-ban létrehozandó szovjet haditengerészeti ellátóbázisról is. Az 1980-as években Vietnám jelentős mennyiségű fegyvert és egyéb felszerezést kapott a Keleti Blokktól.

 

Az 1982-es mintájú egyenruhák
Kambodzsa megszállása 1989-ig változó intenzitású gerillaháborúra kényszerítette a PAVN-t és a még mindig feszült szovjet-kínai viszony miatt az északi fenyegetéssel is számoltak, ezért a nyolcvanas évek elején Hanoi a hadsereg (szovjet segítséggel való) további fejlesztése és konvencionális haderővé való átformálása mellett döntött. Mindez az 1982-ben kiadott egyenruhacsaládon is lemérhető. Míg az 1958-as öltözeti rend sem szándékában, sem - a körülmények miatt - eredményében nem közelítette meg a teljes egységesítést, az 1979 utáni relatív békés időszakban erre lehetőség nyílt.

Az új, K82 jelzéssel ellátott viselettípus tulajdonképpen folytatta az 1958-ban elkezdett, erősen a szovjet és az 1955M (szovjet hatású) kínai egyenruhákon alapuló hagyományokat. Az 1979 után három haderőnemből (szárazföldi hadsereg, haditengerészet, légierő) és határőrségből álló PAVN mindegyik haderőneme a szocialista hadseregekhez híven kvázi egységes viseletet kapott, a különbséget a színek és kiegészítő színek jelentették. A szárazföldi hadsereg, a légierő és a határőrség egységes olívazöld egyenruhát kapott, míg a haditengerészet továbbra is a kínai haditengerészeti uniformisok hatása alapján öltözött.

A viseletek nyári és téli köznapi-díszelgő, valamint nyári és téi gyakorlóöltözetekre tagolódtak. A K-82 egyenruhacsalád tulajdonképpen némileg modernizálva, de konszolidálta és egységesítette az 1958-ban bevezetett egyenruhacsaládot.
A fejfedők köre egyszerűsödött: a köznapi-díszelgő viselethez tányérsapka, a gyakorlóhoz tányérsapka, sildes gyakorló, téli sapka, illetve trópusi sisak járt. A tányérsapkák kivitelezése a szovjet és kelet-európai hadseregek példája alapján a lehető legegyszerűbb volt, az olívazöld alapszínhez a szárazföldi hadseregnél vörös, a légierőnél búzavirágkék (a légierő díszegységeinél sötétkék volt az alapszín és búzavirágkék az állórész), a határőrségnél zöld színű állórész tartozott, míg az 1998-ban a haditengerészeten belül létrehozott parti őrség sapkájának (ahogy egyenruhájának) alapszíne sötétkék volt, égszínkék állórésszel (utóbbiak sapkarózsáján egy horgony is volt) A haditengerészet tányérsapkája a korábbi kínai hagyományokat követve fehér-sötétkék színkombinációt viselt magán. A rendfokozatokat a sapkazsinór és a sapkarózsa megkülönböztetésével oldották meg. A tiszthelyettesek levélkoszorú nélküli sapkarózsát és fekete műbőr viharszíjat kaptak. A tisztek ezüst levélkoszorúval ellátott sapkarózsát és fonott, sárga pamut sapkazsinórt viseltek. A tábornokoké a tisztekével teljesen megegyezett, egyetlen különbség a sapkarózsát díszítő arany levélkoszorú volt. A rendfokozati hierarchia ugyan helyenként módosult, de formájában továbbra sem szakadt el a szovjet mintától: a váll-lapok ötszög alakú, kemény, ún. "lengő" kivitelűek voltak, alapszínük a tiszthelyetteseknél szürke, a tiszteknél sárga, a tábornokoknál arany volt. A váll-laphoz tartozó állományjelzőt haderőnemnek megfelelő alapszínű (szárazföldi hadsereg: vörös, légierő: kék, haditengerészet: fekete - plusz határőrség: zöld, parti őrség: sötétkék) parolin viselték. A gyakorlóhoz tartozó paroli paralelogramma alakú volt, a rendfokozati jelzésen az állományjelző is helyet kapott, alapszíne pedig szintén haderőnemenként különült el.

A gyakorlóviseleteknél sikeresen egységesítették a zöld, vászon gyakorlóruhát, mely (némi japán és amerikai hatásra) egységes, sildes gyakorlósapkát, illetve parádékon tányérsapkát kapott (ami kevésbé tűnik ésszerűnek, hogy a légvédelmiek sötétkék nadrágot kaptak). 1990-től bevezették a négyszínmintás gyakorlót, de egészen a közelmúltig használatban voltak a zöld gyakorlók is. Egységes lett az is, hogy a rendfokozati jelzéseket az állományjelzőkkel egybevonva a gyakorlón végleg a (haderőnemenként megfelelő színű) parolira helyezték. A nyári gyakorló két változatban létezett: egy hatgombos, hosszúujjú inggel és egy nyitott nyakú, rövidujjú inggel. A  vastagabb téli gyakorlóhoz négygombos, négyzsebes, nyílt nyakú zubbony, tányérsapka, illetve (az ötvenes évek elején a Magyar Néphadseregben is használatos) lehajtható füles, usánkaszerű téli sapka tartozott. A páncélosok szovjet mintájú overállt, a haditengerészet továbbra is a hatvanas évek óta használatos, a tiszthelyettesek/matrózok kínai minta alapján készült fehér-sötétkék matrózruhát (matrózsapkával vagy sötétkék gyakorlósapkával), illetve a tisztek tányérsapka-fehér ingblúz-sötétkék nadrág kombót hordtak. A légierő szovjet mintájú repülőhajózó egyenruhát hordott. A lábbelik köre a bakancs, félcipő, vászoncipő és trópusi vászonbakancs négyeséből állt.

A köznapi-díszelgő viseletének nyári változata érdemben a korábbi nyári gyakorlóruhán alapult. Tányérsapka, a keleti blokk hadseregeiben igen népszerű khaki (haditengerészetnél fehér) ingblúz, váll-lapon elhelyezett rendfokozati jelzések, zöld (haditengerészetnél és légierőnél sötétkék) pantalló és fekete cipő alkotta ezt az öltözetet. A téli változat tányérsapkából, egysoros, háromgombos, négyzsebes zubbonyból, zöld ingből, barna nyakkendőből, pantallóból és fekete cipőből állt. A haderőnemeket a viselet színe különböztette meg. A szárazföldi hadsereg, a légierő és a határőrség zöld, a haditengerészet és a parti őrség sötétkék színt hordott.  A szolgálati-díszelgő viseletet minden haderőnemnél szerették fehér (balra) vagy barna változatban viselni.
Érdemes megjegyezni, hogy a női viseletek szinte teljesen megegyeztek a férfiakéval, a különbség a női gombolású zubbony és a mellzsebek hiánya voltak.
A díszegységek a leggyakrabban a díszelgő szolgálati viselet barna vagy fehér (haditengerészet matrózai: kék vagy fehér) változatát hordták, díszzsinórral, barna antantszíjjal, mellé vékony lampaszos pantallót vagy csizmanadrágot, cipővel illetve magasszárú fekete csizmával. A légierő díszegységeinek tisztjei egyszínű sötétkék uniformist viseltek, míg a tiszthelyettesek a szolgálati öltözet fehér vagy barna változatát, utóbbit kék csizmanadrágban.
 

 

A PAVN szovjet és kelet-európai fegyverekkel felturbózva a nyolcvanas évek végére a világ legnagyobb hadseregei közé küzdötte fel magát. A fegyverkezés fő oka természetesen Kína és a szovjet katonai segítség lehetőségének korlátozott lehetőségei voltak. Hanoi óvatosságát az 1988-as Spratly-szigeteki, Kínával történt incidens is igazolta. Az alapvető változásokat a kambodzsai kivonulás, a Kínával való kapcsolatok ezt követő viszonylagos normalizálása és a Szovjetunió 1991-es szétesése indította el. Vietnám már a nyolcvanas évek közepén óvatos reformokba kezdett és a feszültségek csökkenésével a PAVN felszerelésének megújítására is kevesebb hangsúlyt helyeztek. Vietnámi Néphadsereg a mai napig jórészt szovjet eredetű fegyverzettel van felszerelve.
A 2000-es évek viszont az újabb kihívásokat jelentettek: Kína gazdasági felemelkedése (a Vietnámmal való dinamikusan növekvő kereskedelmi forgalom ellenére) és növekvő viszonylagos regionális aktivitása Hanoit is óvatosságra inti.

 

 

Kína regionális szerepének erősödése miatt Vietnám is elindította a hadsereg modernizálását. Bár a vietnámi katonai költségvetésről nincsenek megbízható források (a hivatalos adatokban megadottaknál szakértők szerint a valós kiadás kétszer több), tény, hogy 2005 óta - a gazdasági válság két évét leszámítva - a kormány fokozatosan emeli a védelmi kiadásokat. A 2009-ben kiadott új Védelmi Fehér Könyv is ezt azt irányt támasztja alá, a fő cél a technológiai modernizáció (azaz nyilvánvalóan a légierő és a haditengerészet képességeinek fejlesztése). A Vietnámi Kommunista Párt 2011. januári XI. Kongresszusán a védelmi miniszter ennél is tovább ment, a tavalyihoz képest is 70%-kal növelt katonai büdzséről beszélt. Ebben is a légierő és a haditengerészet képességeinek fejlesztése kap kulcsszerepet, természetesen.

A 2009-es Fehér Könyv a modernizáció igényének keretébe illesztve vezette be az új, K-08-as jelöléssel ellátott egyenruhacsaládot, mely a PAVN  történetének eddigi legnagyobb és legátfogóbb egyenruhacseréjét jelenti. Első körben a tiszti és tábornoki díszelgő és köznapi viseleteket, a gyakorlókat, valamint a díszegységek öltözetét érinti a csere, melyet kiterjesztenek a sorállomány és a tiszthelyettesek köznapi viseleteire is.
A modernizáció számos elemen tetten érhető. A viseleteknél funkció szerint egyértelműen elkülönülnek a díszelgő-szolgálati és a gyakorlóöltözetek, a ruhák szabása karcsúbb, a nyugati mintájú divatnak megfelelő kivitelt kap, a hagyományos haderőnemek (szárazföldi, haditengerészet, légierő) eltérő színű viseleteket kapnak, az egyszínű zöld gyakorlók helyett bevezetik a négyszínmintás gyakorlót (a hadsereg ellátási részlege ezzel legalább húsz éve adós volt). Nem lehet nem észrevenni a nyugati divat megjelenését, megjegyezve, hogy az a hagyományos közvetítők, az orosz 2008-as és a kínai 2007-es egyenruhacsere hatása alatt tűntek fel. Számos hagyomány viszont megmaradt: a rendfokozati hierarchia és jelölése, valamint a kitüntetések formája továbbra is a korábbi, szovjet-orosz vonalnál marad.

A viseletek funkció szerinti elkülönülése változatlan marad: díszelgő-köznapi, valamint gyakorló viseletek, téli és nyári változatban. Minden haderőnem azonos egyenruhát visel, különbség egyedül a színekben van. Az egyenruha alapszíne (kivéve a légierőt és a haditengerészetet) sötétzöld lett, ami a nyugati mintán alapul.  A fejfedő a modernizált, délkelet-ázsiai divat szerint megmagasított tányérsapka, melynek színe a szárazföldi hadseregnél és határőrségnél sötétzöld, a haditengerészet, légierő és a 2008-tól szervezetileg önálló parti őrség esetében pedig fehér, illetve sötétkék. A rendfokozatonkénti elkülönülést a tábornokok számára fenntartott arany sapkazsinór és szemernyődísz, a tisztek számára pedig sárga sapkazsinór jelenti (a díszegységek tányérsapkáján szintén szemernyődísz). A sapkarózsa a korábbihoz képest jóval nagyobb lett, a tábornokok mellett és tisztek is kaptak köré levélkoszorút. A sapka kivitele elszakadt a szocialista hadseregek minimalista praktikusságától, a vékony műanyag szemernyőt vastagított, bársonnyal borított szemernyő váltotta, az egyszerű pamut sapkazsinórt pedig jobb kivitelű, fonott változatra cserélték.

A szárazföldi haderő téli díszelgő viselete tányérsapkára, négygombos, egysoros, négyzsebes zubbonyra, fehér ingre, fekete nyakkendőre, sötétzöld pantallóra és fekete cipőre tagolódik (érdekesség, hogy a zubbonynak van a kétsoros, hatgombos kínai díszelgő zubbonnyal teljesen megegyező változata is - még a tiszti és tábornoki karpaszományok is azonosak!). A rendfokozati jelzések továbbra is "lengő" váll-lapon vannak, a tábornoki kart szögletes, aranykeretes parolidísze különbözteti meg a tisztek fenyőleveles gallérdíszétől. A kitüntetések viselési formája lehet teljes és szalagsáv is. A női téli díszelgő változat a férfiakéval majdnem megegyezik, különbség, hogy tányérsapka helyett kalapot viselnek (elég észrevehető a nyugati-kínai ráhatás), a zubbony női gombolású, pantalló mellett pedig szoknya, harisnya és rövidszárú csizma is tartozik hozzá. A férfi nyári díszelgő viselet tányérsapkából, sötétzöld, négygombos, négyzsebes kirakós ingből, pantallóból és fekete cipőből áll. A női nyári viselet hasonló, kalap, négygombos, kétzsebes (mellzseb nélküli) kirakós ing, szoknya és rövidszárú fekete csizma együtteséből áll. A téli férfi szolgálati viselet a díszelgővel megegyezik, a női szintén megegyezik a női díszelgővel. A férfi nyári köznapi viselethez tányérsapka, "betett" sötétzöld ing, pantalló és fekete cipő tartozik. A női nyári köznapi viselet kalapból, sötétzöld blúzból és sötétzöld nadrágból áll. A téli viseletekhez kétsoros, nyolcgombos télikabát tartozik, állományjelző parolival és "lengő" váll-lapokkal.

A haditengerészet kilépett a régi kínai viseletek árnyékából és (kínai társához hasonlóan) a nemzetközi standardot követő öltözetre állt át. A férfi téli díszelgő viselet a szárazföldi hadsereghez azonos ruhadarabokból áll. A tányérsapka koronája fehér, állórésze fekete, a zubbony pedig egyszínű fekete. A rendfokozatot a váll-lapok mellett a mandzsettán elhelyezett paszományok, ún. Elliot szem jelöli. A női viseletek megegyeznek a férfiakéval, különbség szintén a fekete-fehér színösszeállítású kalap, női zubbony és a pantallón kívül használatos szoknya-harisnya-rövidszárú csizma kiegészítés. A férfi nyári díszelgő viselet ugyancsak a szárazföldi viseleteket követi, tányérsapkából, fehér kirakós ingből, pantallóból és cipőből áll. A női nyári díszelgő viselet is megegyezik a szárazföldieknél tárgyaltakkal, a ruha színe tiszta fehér, akárcsak a rövidszárú csizmáé. A férfi téli köznapi viselet megegyezik az ünnepivel, akárcsak a női. A férfi nyári köznapi viselet tányérsapkából, fehér ingből, fekete nadrágból és cipőből áll. A női nyári köznapi viselet kalapból, fehér blúzból és fekete nadrágból áll. A téli viseletekhez használatos télikabát színe fekete.

A légierő, szintén végleg szakítva a szocialista hadseregek mindent egységesíteni kívánó hagyományaival, hullámkék egyenruhába öltözött. A férfi téli díszelgő viselet a szárazföldi hadseregével azonos ruhadarabokból áll. A tányérsapka koronája a zubbonnyal megegyező hullámkék, állórésze búzavirágkék. A női viseletek itt is megegyeznek a férfiakéval, különbség szintén a fejfedőként használt kalap, női zubbony és a pantallón kívül használatos szoknya-harisnya-rövidszárú csizma kiegészítés. A férfi nyári díszelgő viselet ugyancsak a szárazföldi viseleteket követi. A női viselet is megegyezik a szárazföldieknél tárgyaltakkal, csak a ruha színe egyszínű hullámkék, a rövidszárú csizma pedig fekete. A férfi téli köznapi viselet megegyezik az ünnepivel, akárcsak a női. A nyári köznapi viselet tányérsapkából, világoskék ingből, hullámkék nadrágból és fekete cipőből áll. A női nyári köznapi viselet kalapból, világoskék blúzból és hullámkék nadrágból áll. A téli viseletekhez használatos télikabát hullámkék színű.

A 2008-tól szervezetileg is önálló partiőrség a haditengerészeti viselet hatásának megfelelő, sötétkék egyenruhába öltözött. A férfi téli díszelgő viselet a szárazföldi hadseregével azonos ruhadarabokból áll. A tányérsapka koronája a zubbonnyal megegyező sötétkék, állórésze égszínkék. A női viseletek itt is megegyeznek a férfiakéval, különbség szintén a fejfedőként használt kalap, női zubbony és a pantallón kívül használatos szoknya-harisnya-rövidszárú csizma kiegészítés. A férfi nyári díszelgő viselet ugyancsak a szárazföldi viseleteket követi. A női viselet is megegyezik a szárazföldieknél tárgyaltakkal, csak a ruha színe egyszínű sötétkék, a rövidszárú csizma pedig fekete. A férfi téli köznapi viselet megegyezik az ünnepivel, akárcsak a női. A nyári férfi köznapi viselet tányérsapkából, fehér ingből, sötétkék nadrágból és fekete cipőből áll. A női nyári köznapi viselet kalapból, fehér blúzból és sötétkék nadrágból áll. A téli viseletekhez használatos télikabát sötétkék színű.

A határőrség az új szárazföldi viseletekkel teljesen megegyező egyenruhát kapott (bár ezt a Fehér Könyvben elfelejtették feltüntetni), különbség a tányérsapka állórésze és a fegyvernemi paroli zöld alapszínében van.

A gyakorlóviseletnél bevezették az amerikai MICH-mintájú rohamsisakot, véglegesítették a négyszínmintás (Lime Woodland) egyenruhát, mely a korábbinál bővebb fazonú öltözet lett. A rendfokozati jelzések továbbra is a parolin, paralelogramma alakú parolidíszen találhatóak. A partiőrség gyakorlója kék árnyalatú, sötétkék barett tartozik hozzá, a különleges alakuatok Dac Cong levél mintájú gyakorlót kaptak.
A díszegységek a köznapi-díszelgő uniformist viselik eredeti színben vagy fehér kivitelben. Az eredeti színű viselethez díszzsinór és fehér vagy barna hevederöv tartozik (tiszteknél antantszíj), a fehér változathoz szintén díszzsinórt, fehér vagy barna színű hevederövet (tiszteknél antantszíjt) kell viselni.
Az új viseletek kiválóan megfigyelhetők a PAVN 65 jubileuma alkalmából 2009. decemberében, majd Hanoi alapításának 1000. évfordulója alkalmából rendezett 2010-es díszszemlék képein.
 

Cikkünkben a Vietnámi Néphadsereg viseleteinek változásait tárgyaltuk a PAVN történetének 67 éve alatt. Megfigyelhettük, hogy alakult át egy gerillahadsereg kínai, majd szovjet "testvéri" segítségnyújtás révén küllemében is reguláris haderővé. A vietnámi hadsereg egyenruháinak kialakításakor meghatározó volt a praktikusság, az éghajlati viszonyok, a szocialista országok segítségnyújtása és természetesen maga a vietnámi politikai berendezkedés is. A PAVN 1982-re jórészt szovjet fegyverzettel ellátott, szocialista mintájú hadsereggé vált, és az is maradt egészen mostanáig. A Vietnámi Néphadsereg tavaly beindított modernizációjának első állomása az 1982 óta rendszerben lévő egyenruhák 2009-ben történt lecserélése volt. A PAVN sok szempontból szakított szovjet és kínai eredetű viseleti hagyományaival, megtartva ugyanakkor a szovjet típusú rendfokozati és kitüntetési rendszert. Paradox módon ugyanakkor a nyugati ihletésű, jelenlegi nemzetközi katonai divat felé fordulásban nem lehet nem észrevenni a két egykori szövetséges 2007-es illetve 2008-as egyenruhacseréjének hatásait.