Tegnap újabb mérföldkőhöz érkezett a demokrácia Afganisztánban, választásokat tartottak a kétkamarás Nemzetgyűlés alsó házának - Wolesi Jirga - képviselői helyeiért. A választások lebonyolítása ugyan örvendetes esemény, azonban néhány jel arra utal, hogy demokrácia nemes európai eszméje még nem gyökeresedett meg teljesen az afgán hegyek között.
Az alapadatok: több, mint 2500 jelölt versengett 249 helyért, amiből 64 kizárólag nőknek van fenntartva. A szavazói részvétel kb. 40%-os volt, ami nem is olyan rossz, a nyugati demokráciák átlagteljesítményét, és a tálibok fenyegetéseit tekintve. Az utóbbiak - hivatalos források szerinti - mérlege: a választás napján megöltek 3 rendőrt és 11 civilt, valamint még a választások előtt elraboltak 1 jelöltet és 18, a választások lebonyolításában közreműködő személyt. Nem jó hírek, de magát a választási procedúrát nem tudták elszabotálni.
Akkor mégis mi is a gond? Karzai újraválasztása (ahol előkerült néhány százezer hamis szavazócédula) már megmutatta, hogy a demokratikus választás adott esetben értelmezhető egy furcsa rituálénak, amit időről-időre be kell mutatni a hülye fehér embernek, hogy boldog legyen, és továbbra is aláírja a csekkeket. A mostani választásokkal kapcsolatban is felmerültek bizonyos aggályok az Al Jazeera részéről:
Összegezve: Több millió hamis szavazói azonosítókártya érkezett Pakisztánból, és nagyban kereskedtek vele Afganisztán minden tájékán. Az ügyletben nyakig sárosak a választás lebonyolításáért felelős személyek, akik minden valószínűség szerint maguk is elfogadták a hamisított kártyákat a szavazás napján, vagy megkenték a megfelelő embereket, hogy ne lepleződjön le a zsíros üzlet, amit nyélbe ütöttek. Közvetetten segítségükre siettek a tálibok is, hiszen a fenyegetéseik hatására nem csak az egyszerű nép fiai és lányai maradtak otthon, hanem a külföldi választási megfigyelők sem kockáztatták meg az eljutást a veszélyesebb területen fekvő szavazókörzetekig. Ezekből márpedig több ezer van szerte az országban. Külön elismerésem az Al Jazeera riporterének, ahogy a második videó végén beégeti a választásokrért felelős afgán főtisztviselőt.
Ezen felül a szavazatukat leadott választópolgároknak jó harmadik világbeli szokásoknak megfelelően lemoshatatlan tintával jelölték meg az ujját, hogy biztosan ne szavahassanak kétszer. De a józan paraszti ész itt is diadalmaskodott a nyugati tudomány felett - hiába fejlesztenek ki egy halálbiztos jelölőtintát, ami egy hétig az ember kezén marad, és legfeljebb sósavval lehet eltávolítani, ha valaki fejenként 5 dollárral lefizeti a szavazókör személyzetét, hogy öntsék ki a high-tech tintát a francba, és használjanak helyette lemoshatót. 2950 szavazókörzetben valószínűleg ez történt. (Megj: itt a forrás pontosan azt írja, hogy "Ink quality was a widespread problem, with voters able to easily wash the ink off their fingers in at least 2,950 polling centers in half a dozen provinces." Összesen 34 tartományban volt 5897 szavazókörzet, és nincs olyan 6 tartomány, amiben összesen lenne 2950 szavazókörzet, ezért szvsz a szám a szavazóállomásokra vonatkozik.)
A fentiekből következően az a 40%-os részvételi arány némileg túlbecsült adat lehet. A választások eredménye legkorábban október végén várható, addig bőven lesz alkalom faragni a számokon, ha valahol mégsem az nyert, akinek kellett volna.
/Az olvasók figyelmébe ajánlom még az Al Jazeera-ról az interakítv választási térképeket, különösen a magyar vonatkozások miatt Baghlan tartomány statisztikáit./
Ha egyesekben felmerül a kérdés: "Mi adtak nekünk a rómaiak az afgánoknak a Wolesi Jirga képviselői?", ajánlom figyelmükbe, ezt a hivatalos PDF-t, ami összegzi azt az áldozatos munkát, amit a WJ tagjai végeztek, és még vidám életképeket is tartalmaz. Ha valaki mégsem akarja az egészet letölteni és átfutni, kiragadnék belőle néhány rosszindulatú példát:
II. Accomplishments of General Directorate of Administrative Affairs
Installation of telephone communication system within the National Assembly.
Creation of a garden within the National Assembly compound.
Creation of lockers for parliamentarians’ documents
(...)
Commission on Gender, Civil Society and Human Rights
Laws/subjects considered by the Commission
Law on Counter Narcotics.
Law on Political Parties.
Law on Environment.
Law on Independent Commission on monitoring implementation of Constitution.
Law on basic formations of the State.
Further, the Commission organized a visit to the Poli Charkhi prison (Central Jail).
A WJ többi bizottságának ereményei is a "megtárgyalta ezt a törvényt, azt a témát" módon épülnek fel.
Az, hogy a demokrácia "jó dolog", egy relatív megállapítás. Nem minden esetben tesz jót egy országnak, ha nyakába akarják sózni a nyugati típusú politikai rendszereket. A friss afgán demokráciát rögtön kétkamarásra tervezték (a felsőház a Meshrano Jirga), mindkét házban rögzítve a kötelezően nők által betöltendő helyek számát, így összesen 249+102 = 351 fő munkálkodik az afgán nép életének jobbításán főállású képviselőként az afgán Nemzetgyűlésben. Ezt fel lehet úgy is fogni, hogy a nagy számú pozíción könnyebben tudnak osztozkodni az afganisztáni törzsek, klánok és egyéb érdekcsoportok, meg úgy is, mint az alkotmányban rögzített fragmentáltságot.
Személy szerint azon a cinikus állásponton vagyok, hogy egy kvázi feudális, törzsi társadalomból nem lesz egy csapásra demokrácia, csak mert annak nevezem, és még megfelelő díszleteket is szolgáltatok hozzá, és az átlag pastu/tádzsik/hazara/stb sem lesz attól egy modern, felelős, környezettudatos, szociálisan érzékeny állampolgár, mert X évente beledobhat egy koszos cetlit egy urnába. Az egyszerűség kedvéért: Afganisztánban nem volt, nincs, és még jóóóó sokáig nem lesz "szavazófülke-forradalom". A dolgok hierarchiája úgy működik, hogy ha a zéróról akarunk államot építeni, először biztonságot kell teremteni, külsőleg és belsőleg egyaránt. Ez mindennek az alapja, az állam első számú funkciója. Ha a biztonság elér egy bizonyos szintet, arra lehet a gazdasági fejlődést alapozni, majd a bekövetkező életszínvonal-növekedés magával hozza a társadalmi fejlődést, ezzel együtt a működő demokráciát. Nem csak az igényt a demokráciára, hanem az embereket, akik működtetik is azt. Lehet, hogy Afganisztán jobban járt volna, ha mindazt az energiát és pénzt, amit a poltikai reformokra fordították, inkább a McDonald's gyorsétteremlánc helyi terjesztésébe ölték volna bele. Úgy értem, talán jobban elősegítené az országban tartózkodó nemzetközi erők céljait, ha a nyugat "ctrl-c, ctrl-v" másolását nem a politikai struktúránál, hanem a fogyasztói társadalomnál, és annak materialista szemléleténél kezdenék. (Persze önmagában vicces belegondolni, milyen hatással lenne az ellenállásra, ha hamburgertől és sült krumplitól elhízott felkelők harcolnának.)
Az ENSZ Menekültügyi Bizottságának honlapján van a választásokról egy rövidebb anyag, igaz már négy hónapos. Érdekes betekintést nyújt a WJ képviselők megítélésőről, státuszukról az afgán társadalomban, és mint a legtöbb ENSZ dokumentum, csöpög az optimizmustól. Egy záró mondatával azonban egyet kell, hogy értsek:
The upcoming Wolesi Jirga election promises to be a very public test of many local political figures and networks, as well as international attempts to support democratic processes in Afghanistan.
Pontosan. A választások tesztként is funkcionáltak. Csak az eredmény nem az lett, mint amit sokan reméltek.
Utolsó kommentek