Irán sok mindenről híres, de szerintem a fejlett elektronika nincs közöttük, bár lehet hogy tévedek.

@Balaint: Egy radar, ami képes észlelni repülőgépeket, manapság már nem számít az elektronikai képességek csúcsának.

Lehet, hogy ez egy jó radar, amely az UFO-k észlelésére is képes!!!!!!!!! :oooooo

Szerintetek, ha Irán (megtámadása esetén) viszonzásul kilőne Izraelre szimultán 40 Shahab-3ast, abból mennyi találna be...?

Ezt kapjátok ki! Több oldalas elemzés Irán hadseregének technikai és morális hátteréről, 1 hónappal ezelőttről (nagyítható képekkel!):

szentkoronaradio.com/kulfold/2010_04_28_mit-rejt-a-perzsa-tarsoly-1-resz

szentkoronaradio.com/kulfold/2010_05_05_mit-rejt-a-perzsa-tarsoly-2-resz

szentkoronaradio.com/kulfold/2010_05_14_mit-rejt-a-perzsa-tarsoly-3-resz

lt.szentkoronaradio.com/kulfold/2010_05_30_mit-rejt-a-perzsa-tarsoly-4-resz

@FairyFeller:

"abból mennyi találna be...?"

Nehéz megmondani. Az Arrow rakétavédelmi rendszerrel eddig több sikeres tesztet is végrehajtottak, ahol gond nélkül semmisítette meg a kb Shahab-3 paramétereivel rendelkező célrakétákat.

Viszont élesben az addig sztárolt Patriot-ok sem szerepeltek túl fényesen 1991-ben, és megfelelően nagy számú rakétával túl lehet terhelni a rendszert.

SZKR - linkek

Gyorsan átfutottam őket. Szvsz némileg túl hardverorientált megközelítésben vizsgálják Irán kat. képességeit, és a kritikusabb megközelítés sem ártott volna.
A Shafaq például túl "vaporware" típus ahhoz, hogy komolyan meg lehessen említeni egy ilyen írásban. A Saeqeh meg az Azaraksh pedig csak felfúrt F-5-ök, ami nem pont XXI. századi technológia, akárhogyan is csűrjük-csavarjuk róla a szót.

Mind a 4 cikket most nincs időm részletesen kommentelni, de a kritikáim velük szemben is hasonlóak.

A patriotok elsősorban repülőgépek megsemmisítésére készültek, ezeknek megfelelően optimalizálták harci részüket illetve, közelségi gyújtójukat. A lényegesen nagyobb sebességű és jóval kisebb (legalábbis az átmérőjét tekintve) Scud rakéták hatékony elhárításához azonban csak részben volt megfelelő ez a kialakítás. A légvédelmi rendszer számítástechnikai elemeit ugyan alkalmassá tették a hiperszonikus sebességgel közeledő rakéták elfogásához szükséges rávezetési adatok kidolgozására, de a PAC-2 változatú elfogó rakéták nem voltak optimálisak a feladatra. Egy repülőgép esetében ugyanis a fokozott repeszhatású harci részt elegendő 20-30 méteres távolságban felrobbantani a kellő pusztítás eléréséhez. A több, mint 5-6 Mach-hal közeledő, kevesebb mint egyméteres átmérőjű Scud megsemmisítéséhez jóval közelebbi és korábban bekövetkező robbanás szükséges, nagyobb repeszsűrűséggel.

A Szaúd-Arábia területén lévő célpontok ellen indított iraki rakéták kb. 70%-át érte találat, míg Izraelben csak 40% volt ez az arány, ami azonban még nem jelentett megsemmisítést. Többnyire ugyanis csak a rakéta nagyobb részét kitevő hajtóanyagtartályt rongálta meg a robbanás, az elöl lévő rendkívül erős szerkezetű harci rész "túlélte" a találatot, legalábbis néhány másodperccel, mivel a becsapódásnál természetesen az is felrobbant, de éppen ezt kellett volna megakadályozni.