Szíria fővárosában számos látnivaló akad, melyet érdemes megcsodálni az arra tévedő turistának. Ma néhány kép segítségével ajánlanánk az egyiket az olvasók figyelmébe, ami szorosan illeszkedik a blog témájához - a Panorámát az Októberi Háborúról.

A Yom Kippuri, '73-as vagy IV. Arab-izraeli háború, esetleg حرب تشرين történetét gondolom mindeki ismeri (még ha nem is ugyanúgy...), lényegében Egyiptom és Szíria támad Izrael ellen, hogy visszaszerezze a 6 évvel azelőtt elveszített területeit, kezdeti sikereket aratnak és letörlik a  hatnapos háborúban odakerült önelégült mosolyt az izraeli tábornokok arcáról, majd a szokásos tényezők miatt (képzettségi szint, összehangoltság hiánya, nem egyértelmű célkitűzések, masszív amerikai segítség hadianyag formájában) bukják a háborút. Végeredmény: 1973-as olajválság, a szuezi csatorna, majd hosszas békefolyamat után a teljes Sínai-félsziget vissza Egyiptomhoz, és még a Golán fennsíkból is újra Szíriához kerül egy vékony sáv 1974-ben (illetve pontosabban ENSZ felügyelet alatt álló, demilitarizált zóna lett belőle).

Mindennek az emlékére Észak-Korea segítségével készült Damaszkuszban egy afféle emlékpark, ahol az ember megcsodálhatja a zsákmányolt izraeli és a győzedelmes szíriai fegyvereket, heroikus festményeket, egy Hafez al Aszad életútját bemutató termet és egy közel 310 négyzetméteres körképet a dicsőséges háborúról. Gondolom most sokan összeráncolták a homlokukat a "győzedelmes fegyverek" kifejezést olvasva. A panoráma ugyanis győzelmi emlékműnek készült, mintha a szíriai hadsereg valóban megnyerte volna a háborút. Pontosabban fogalmazva a háború első napjára, napjaira fókuszál, amikor még a szírek vígan kapták széjjel az izraeli védelmet. Sajnos azonban a háború végeredményét nem mindig determinálja az első napon nyújtott teljesítmény - erről a németeket lehet kérdezni, nekik 2 világháborús kupa is ott virítana a polcon, ha így működnének a dolgok - különdíjat vagy ezüstérmet meg háborúban nem osztanak.

Fényképezni az épületben mezei turistaként nem lehet, ezért következzenek a képek a "vasról". (Kattintásra előjön a nagyobb verzió)

Az izraeli arzenál

AMX-13 könnyű harckocsi alvázára épített páncélozott csapatszállító (AMX-13 VCI/VTT), egész jó állapotban.

Centurion - izraeli nevén Sh'ot - harckocsi. A '73-as háborúban ez a típus volt a Szíriával szemben álló páncélos erők fő típusa. Egyes források szerint (jó pár egyéb kiállított hardverrel együtt), nem a '73-as háborúban, hanem 1982-ben, Libanonban zsákmányolták a szírek.

M113 APC, a vietnami "tommy cooker", héber nevén "Nagmash" - Itt és később Libanonban is a nevéhez méltóan teljesített...

M3 második világháborús amerikai féllánctalpas. Régi veterán, az egyszer szent.

Két M48 Patton ("Magach") harckocsi, az egyik némileg hiányos reaktív páncélzattal felvértezve. Az ERA-s Magach 3-at 1982. június 10-én kapcsolták le Libanonban a Sultan Yacoub-i csatában, fél tucat társával együtt (az MP.net és az ACIG alapján).

Kisteherautó. Ennek a típusát nem ismerem, de hátha egy jó szemű olvasó beazonosítja.

Egy lelőtt F4 Phantom és egy Mirage roncsai. Az arab légelhárítás ebben a háborúban érzékeny veszteségeket okozott az IAF-nek, igaz, főleg az egyiptomi fronton. (A baloldali képen háttérben a panoráma épülete.)

"Szerénység, elvtársak, szerénység! Amit én magamban szeretek, az a szerénység."

Szíriai arzenál

A szíriai légierő 676-os oldalszámú MiG-21-e teljes pompájában. (A háttérben jobbra egy Mi-8) A háború alatt a szír MiG-21-ek 30 légigyőzelmet arattak, körülbelül 1:1 lelőtt gép/veszteség arányt hozva az IAF-fel szemben.

ZSU-23-4M Shilka önjáró légelhárító fegyverrendszer. Hatékonynak bizonyult a mélyrepülésben támadó izraeli gépek ellen, amíg nem jöttek rá, hogyan lehet zavarni a radarját. Később Libanonban a városi harcok ásza lett, secperc alatt meg tudott tisztítani egy ellenséges fegyveresek által tartott épületet.

A BTR-60 így fest szíriai színekben. (A kiállított szíriai eszközök nem ezzel a festésmintával harcoltak, ezt a díszfestést a panoráma miatt kapták.)

Szíriai vontatott tüzérség.

Szír T-62. A T-55-tel együtt ez a típus alkotta a szíriai páncélos erők gerincét, azonban nem tudtak jelentős sikereket elérni velük, mert finoman szólva nem "guderiani" szellemben alkalmazták őket. (Magyarul beásták magukat, ahelyett, hogy lerongyoltak volna Galileába.)

BMP-1. Kevéssel a háború előtt jött belőlük az első szállítmány Szíriába és körülbelül egyharmaduk veszett oda a harcokban. Azóta vettek belőle egy csomót, és jelenleg több, mint 2000 db van belőlük szolgálatban.

Nem tudom miért, de ugyanitt van kiállítva az az űrkabin, ami az első szír kozmonautát, Mohamed Fariszt az űrbe vitte 1988-ban.

A '73-as háború másik nagyobb "emlékműve" az országban a Golán-fennsík visszaszerzett részén fekvő Kuneitra városa. Ez a települést 1967-ben foglalta el Izrael és az 1974-es tűzszüneti egyezménnyel került vissza Szíriához. Mielőtt azonban visszaadták volna a jogos tulajdonosnak, a leleményes izraeliek elvittek minden mozdítható/értékesíthető tárgyat a városból, ezt követően pedig módszeresen szétlőtték, felrobbantották vagy ledózerolták az épületeket, köztük a kórházat, keresztény templomokat és a mecseteket. Pechjükre Asszad úgy döntött, hogy a régi város mellett építi fel újra Kuneitrát, a romokat pedig meghagyja afféle mementónak, hogy némileg árnyalja a kedves szomszédról messze földön kialakult képet.