By SchA & CN
Régóta tervezem, hogy írok valamit arról, hogy mi is zajlik Afganisztánban, de annyi minden történik, hogy mire utánaolvasok valaminek, már rég nem aktuális, és fél tucat eseménnyel megint le vagyok maradva a napi hírektől. Ezért már az elején leszögezném, ezt a cikket nem egy hírösszefoglalónak szánom az utóbbi egy hónapról. Szerencsére azért akad egy dolog, ami permanens az egész afganisztáni háborúban - a káosz.
Egy hónapja ünnepelhettük a szeptember 11-i merényletek 8. évfordulóját, amire válaszul megindultak az amerikai, és némi fáziskéséssel a NATO seregek Afganisztánba. Azóta érzésem szerint egyre többen teszik fel a kérdést: biztos, hogy a jelenlegi irányba kellett elvinni a háborút? Az amerikai hadigépezet sok feladat ellátására képes, és igazán kiválóan rombol le országokat, de mégis mióta feladata felépíteni egyet a semmiből? Nem vagyok túl nagy híve az egykori Szovjetuniónak, de ha annak idején a 9/11-hez hasonló terrortámadás érte volna Moszkvát, amiért egy, a világ túlsó felén fekvő ország lett volna a felelős, az elvtársak lebombázzák, leatomozzák, stb őket, de semmiképpen sem fordul meg a fejükben, hogy a legjobb gyógyír a bajra bevezetni a "demokratikus szocializmust" a támadóknál.
Akkor hát mire föl vívják/vívjuk ezt a háborút?
The war in Afghanistan is in the interests of the United States for four reasons. First, increasing stability in Afghanistan and preventing Taliban control of the country deprives Al Qaeda of an important training ground, making an attack on the American homeland, American forces deployed abroad, and other Americans abroad less likely.
Second, fighting the Taliban undermines their efforts to make further gains in Pakistan, which matters given that Pakistan has nuclear weapons and, if the Taliban gets nuclear weapons it would not be good for American national interests. Even given deterrence and all those good things, it still massively increases the risks to the American homeland for the Taliban -- and probably Al Qaeda -- to have access to nuclear weapons.
Third, while it is unpopular with progressives to say it like this for a variety of reasons, the Taliban stand firmly against nearly everything we stand for as Americans: rights for women, rights for GLBT, other constitutional rights that are protected in the United States, etc. Abandoning the Afghan people to that fate would be awful. Reasonable people might argue that that is not the responsibility of the United States – and at some level of cost, the argument swings. However, it is always important to keep in mind, even if we decide as a country to pull out of Afghanistan before the job is done, the fundamentally loathsome character of the Taliban and their beliefs about governance. Progressives should be just as angry about this, if not more so, than others in the United States.
Fourth, whether or not one agreed with the war in the first place, the United States has a lot of credibility now invested in Afghanistan. This administration in particular has singled it out as important even as it begins drawing down American forces in Iraq at a faster rate. To cut and run now would terribly damage American credibility around the world.
Ha valakinek túl hosszú lenne az idézet, a lényege, hogy az USA-nak 4 oka is van a háború folytatására:
- Megakadályozni, hogy az ország újra a tálibok uralma alá kerüljön, és ismét a nemzetközi terrorizmus bázisává váljon. OK.
- Amíg a tálibok az afganisztáni harcokkal vannak lekötve, addig sem fognak újabb területeket elfoglalni Pakisztánban, ami hasznos, mert Pakisztánban nukleáris fegyverek is vannak, és ha netán-tán, esetleg valahogyan tálib kézre kerülnének, az szerfelett kellemetlen volna mind az Egyesült Államoknak, mind a világnak. Ez már egy kritizálhatóbb pont. Kapásból - a verduni vérszivattyú ugye mindenkinek megvan? Na az is két irányba működik.
- Harmadsorban a tálibok szemben állnak mindennel amit Amerika képvisel: nők jogai, a melegek/leszbikusok/biszexuálisok/transzszexuálisok jogai, és egyéb alkotmányos jogok. Igen, tényleg ez van odaírva. Igen, vannak akik tényleg ennyire földtől elrugaszkodottan gondolkodnak:
- How many soldiers' lives is the life of one gay man worths?
- Seven.
- És végül az Egyesült Államok már túl sokat feccölt bele az afganisztáni háborúba, hogy presztízsveszteség nélkül ki tudjon belőle jönni. Hmm, másnak is a dollárlicit ugrik be erről az érvről?
Leszögezném, hogy ez nem egy hivatalos állásfoglalás a DoD-től vagy a Fehér Háztól, csak egy jelentéktelen magánember magánvéleménye ami egy szakblogon jelent meg. Véleményem szerint viszont igen jó képet ad arról, hogyan látják a helyzetet Amerikában a háború jelen csapásirányának támogatói, mind a civil szférában, mind a pol. vezetésben.
De nézzünk valami hivatalosabbat. A jelszó: "Clear, hold, build", és itt átadnám a szót CN kollegának:
***
A McChrystal-jelentés
Stanley McChrystal tábornok, a NATO erők főparancsnoka megtette jelentését Obama elnöknek és a NATO fővárosoknak. Ez a jelentés az ötödik stratégiai felülvizsgálat eredménye. Kettő még a Bush időkben íródott, a következőket már az Obama érában követték el, és csak az utolsó fűződik McChrystal nevéhez. Ez azonban már a közvélemény megnyerését is szem előtt tartotta: kb. egy tucat nem kormányzati szakértőt is meghívtak Afganisztánba, hogy vegyenek részt a NATO fővárosokba menő jelentés megírásában.
A jelentés eredetileg titkos volt, de 2009. szeptember 21-én a Washington Post szivárogtatta ki a visszaminősített változatot. Ez azt jelentette, hogy a szöveg néhol kicsit szerkesztve van, illetve a dokumentum nem tartalmazta a függelék egy részét (a körülmények érdekesek, de ez van). A csapalétszámra vonatkozó javaslatot, ami nagy vitákat váltott ki egy későbbi jelentésben tette meg McChrystal tábornok.
„Ha kudarcot vallunk a kezdeményezés visszaszerzésében és a felkelők lendületének megtörésében a közeljövőben (elkövetkező tizenkét hónap) – amíg az afgán biztonsági képességek megerősödnek – az olyan helyzet kialakulását idézheti elő, ahol a felkelés legyőzésére többé nincs lehetőség” – fogalmaz a jelentés. McChrystal tábornok rámutat a nehézségekre (korrupció az afgán államapparátusban, nem COIN-ra koncentráló NATO-erők, egy adaptív ellenség stb.), de egyúttal, megfelelő ráfordítással nem tartja reménytelennek a helyzetet. „Az elégtelen erőforrások kudarchoz fognak vezetni. Ennek ellenére, egy új stratégia nélkül nem érdemes a küldetést tovább finanszírozni.”
A NATO erők mentalitását a küldetésre nézve veszélyként fogja fel a jelentés. Az erők védelmére fordított energia az afgánoktól való elzárkózásban mutatkozik meg (mind fizikailag és szellemileg), ami az afgán állam hibáival és a NATO erők olykor túlzott fellépésével bizalmi válsághoz vezetett a lakosság és a NATO erők között. „A felkelők nem tudnak bennünket legyőzni, de mi képesek vagyunk magunkat legyőzni.” A klasszikus hiányosságok is előkerülnek a jelentésben. Nincsen megfelelő számú katona a NATO erők kötelékében, akik a helyi nyelveket beszélik és megfelelő kulturális háttérrel rendelkeznek. A hírszerzés túlságosan ellenségközpontú, nem arra figyel, hogy milyen helyi sajátosságokat használnak ki a felkelők.
McChrystal időközben benyújtotta a csapatlétszámra vonatkozó javaslatát, ami nem hivatalosan 30-40 000 főt kér az afgán hadszíntérre. A közeljövőben nem várható döntés a kérdés kapcsán, mivel Obama a saját stratégiai felülvizsgálatát hajtja végre.
A politikai vonatkozások
Az afganisztáni háború egyre népszerűtlenebb. A választópolgárok a legtöbb NATO országban (és a többi résztvevőnél) nem hajlandók nyolc év után megérteni, hogy miért nem sikerült eddig a helyzetet stabilizálni, és mit csinálnak még mindig ott a katonák. A németek eddig meg voltak győződve arról, hogy „fegyveres szociális munkát” csinálnak a fiaik, ennek ellenére eléggé nagy volt az elégedetlenség a részvétel miatt. (Aztán jött a kunduzi incidens, ami a választási kampányba is bevonta a dolgot). De a brit, német, olasz és más közvélemények is a háború ellen vannak. Akinek elég sok ideje van, a figyelmébe ajánlanám ezt.
/Megj - A kunduzi akcióról - "Operation Kill Them All, Let God Sort Them Out!" - bővebben itt és itt, wiki itt. Három dolgot tennék hozzá: a) az az afgán civil, aki hajnali 2 órakor elkötött tankerek mellett téblábol, miközben körülötte kedélyes tálib harcosok sürögnek-forognak, maga ellen hívja ki a sorsot. B) A német parancsnok nem vette a fáradtságot, hogy minimálisan is meggyőződjön az aktuális szituációról, és úgy rendelte el a légicsapást, holott ez pontosan szemben áll a McChrystal tábornok által meghirdetett stratégiával. Nem az a kiköpött poroszos fegyelem és precizitás. C) Ha belegondolok, hogy ezek voltak Moszkva alatt 68 éve... Sic transit gloria mundi! SchA/
Az amerikai közvéleményben is erősen fogy a levegő. A veszteségek nőnek, a költségek jelentősek, és a legnagyobb probléma, hogy egy iraki dokumentumfilm címét idézzem: No End in Sight, vagyis nincs a dolog vége a láthatáron. Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke, Carl Levin, a szenátus védelmi bizottságának demokrata vezetője, Joe Biden alelnök és mások is az iraki példából ismertté vált eljárás ellen szólaltak fel ilyen vagy olyan formában. Az amerikai lapokban egyre másra bukkannak fel képtelenebbnél képtelenebb elképzelések a helyzet „megoldására”, a jelenlegi létszám mellett vagy az amerikai létszámcsökkentéssel egybekötve:
- hadurak és törzsek megfizetése az AQ távoltartására, lásd itt és itt (funfact: korábban ezen emberek lefegyverzése volt a fő célkitűzés)
- a Predator/Reaper csapások növelése és egyéb megoldások (amit különösen Biden szorgalmaz, McChrystal viszont a leghatározottabban ellenez)
- az afgán erők (irreálisan) felgyorsított kiképzése (Levin szenátor mániája)
Röviden összefoglalva a problémát: a baloldal lázad a háború ellen, a republikánusok a háború mellett vannak és a szavazók egyre nagyobb hányadban bizonytalanodnak el a háborúval és Obama vezetésével kapcsolatban (bár azért még mindig jelentős a támogatottsága összességében, de az egyes kérdések kapcsán már csökkenést mutat a népszerűségi indexe) és ott van még az egészségügyi reform, a gazdasági válság utóhatásainak kezelése stb. stb. stb.
Obama Afganisztánban - a választási kampányban hangoztatott nézeteivel ellentétben, ahol az iraki csapatlétszámemelést hibának nevezte - gyakorlatilag lemásolta az iraki tapasztalatokat. Új parancsnokot nevezett ki, aki Petraeus tábornok alatt szolgált a különleges erők fejeként Irakban; több katonát és tengerészgyalogost dobott be a hadszíntérre, megígérte a civil részvétel növelését (eddig ez javarészt ígéret maradt) stb. Mindezt persze egy olyan haderővel, ami még mindig sokkal inkább a nagy háború megvívását tekinti feladatának és nem a kis háborúk megnyerését.
Obamának szembe kell néznie a ténnyel: a választási kampányban megígért dicsőséges hadjárat kezd rémálommá válni számára. A lehetséges kitörési pontként emlegetett választás a választási csalásokkal került a híradókba, nem pedig a hatalmas részvétel vagy egyéb pozitív vonatkozások miatt. Az afgán állam még mindig nagyon gyenge lábakon áll, a lakosság által belé vetett bizalom, ahogy McChrystal-jelentés is rámutatott, eléggé korlátozott. A háború valójában nem egy háború: felkelésellenes műveleteket, terrorizmusellenes műveleteket, drogellenes műveleteket, törzsi hadviselést, határokon átnyúló műveleteket, államépítést, etnikai ellentétek enyhítését és regionális politikai kérdések rendezését egyaránt magában foglalja. És eddig nem sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt.
Obama a kampány során egyvalamit elfelejtett: egy hadjáratba befektetett politikai tőke nem csak, hogy nem feltétlen térül meg, de el is veszhet. Eléggé érdekesen veszi ki magát, amikor Obama volt ellenfele az elnökválasztáson emlékezteti a megválasztott elnököt a választási ígéretére (lásd itt). És persze ott vannak azok a hírek is, miszerint a Fehér Ház késleltette a kiszivárgott jelentést követő javaslattételt a csapatlétszámra. Azután ott van az is, hogy Bush-sal ellentétben nem kommunikál személyesen a hadszíntéri parancsnokkal. (illetve csak ritkán találkoznak, de azért összefutnak néha)
A politikai realitás jelenleg az, hogy egy nyolc évig alulfinanszírozott és félremenedzselt hadjáratot akar megfordítani úgy, hogy jelenleg nem úgy tűnik, hogy képes lesz a megfelelő ráfordítást emberben és pénzben eszközölni. A sajtó azonban nem felejtette el a kampányígéreteket és a háborút nem kevés sajtótermék már egy ideje „Obama háborújaként” emlegeti, a sajtó pedig kezd új Vietnámot kiáltani (megint), de volt Afganisztán az "új Afganisztán" /Általában véve is idegesítenek az "X az Y Z-je" jellegű erőltetett hasonlatok, de ez idén eddig a legsz*rabb, amit hallottam - SchA/. És lehetne folytatni a sort a jelzőkkel.
2009. szeptember 30-án összeültek a Fehér Házban a háborús tanácsadók, és nem jutottak előre egy lépést sem. A civilek (James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó, Joe Biden elnökhelyettes és Rahm Emanuel a Fehér Ház személyzeti főnöke) az emelés ellen voltak, míg a katonák (Petraeus tábornok a CENTCOM parancsnoka, Michael Mullen admirális a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának parancsnoka és persze McChrystal tábornok) a csapatlétszám emelése és ezzel közvetve a hosszabb jelenlét mellett foglaltak állást. Robert Gates védelmi miniszter és Hillary Clinton külügyminiszter pedig egyelőre kivárnak. Egyes vélemények szerint mindez csak egyfajta manőverezés, hogy a Demokrata párt baloldalát megnyugtassa Obama. Kiszivárgott hírek szerint ez a vizsgálódás még hosszú hetekig eltarthat, és nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége. Akárhogy is döntsön Obama, messzemenő következményei lesznek, nem csak az elnökségének jövőjére nézve.
***
Újból megragadva szót, ahhoz, hogy Afganisztánban bármi értelme legyen a COIN műveleteknek, szükséges megteremteni egy életképes államgépezetet is, egy olyat, ami nem omlik össze 3 perccel a NK erők távozása után. Ez speciel az a pont, ahol az egész afgán háborúsdi a legkevésbé remekel, és ahogy CN kollega is kifejtette, kétséges, hogy radikális javulás áll be a helyzetben rövid időn belül. Az állam alapfunkciója ugye a nagykönyv szerint, hogy megvédje a polgárait a külső és belső fenyegetésektől, és ezt úgy éri el, hogy erőszakmonopóliumot birtokol és bizony időnként használj is. Ha ezt összevetjük a mai helyzettel, akkor lesújtó képet kaphatunk arról, mennyire érdemes tovább bent maradni az országban. Ahol a rend fenntartására hivatott ANP maga is részt vesz a drogkereskedelemben, emberrablásokban, ott vajmi kevéssé számít, hogy az amerikai katonák népszerűsége 4%-kal megugrott egy isten háta mögötti tartományban az új doktrínának köszönhetően, vagy hogy két tucattal több tálibot sikerült kilőniük egy hónapban. A "Hold & Build" hangsúlyosan épít(ene) az ANA-ra és az ANP-re, de a közkatonák és közrendőrök ideológiailag nincsenek kiképezve - nincs bennük "afgánság-tudat", mint ahogy a helyi lakosság nagy részében sincs. A tálibok oldalán mindig is óriási erőt jelentett a markáns, egyesítő ideológia, az iszlám fundamentalizmus. Megfelelő alapozás nélkül a NK erők nem építhetnek ki egy stabil államot, még akkor sem ha lemondanak a demokráciáról. A legtöbb, amit elérhetnek, hogy a vég nélküli háború miatt a tálibok sosem kerülnek újra hatalomra az országban. Cordesman mester kongatja is a vészharangot rendesen.
A tálibok forrásai viszont kimeríthetelennek látszanak, van emberanyag és fegyver, és a pénz is számolatlanul ömlik be hozzájuk. A máktermelést olyannyira nem sikerült visszaszorítani, hogy most már a túltermelés miatt zuhan vissza az ópium ára. Amit Uncle Sam-nek nem sikerült elérnie, azzal Adam Smith "láthatatlan keze" könnyedén elboldogul. Ha hihető az idézett cikk, Afganisztán még az előállítás egy év alatti 22%-os visszaesésével is több, mint 5000 tonnát állít elő a becses matériából, többet, mint a teljes világ éves kereslete. Emellett az ENSZ becslései szerint az elraktározott készletek meghaladhatják a 10.000 tonnát (!). (A világ népességének illene nagyobb arányban rászokni a heroinra. "Neked csak egy belövés, de egy éhező tálib harcosnak a napi betevő élelem plusz lőszeradag.") Az afgán parasztoknak lassan tényleg jobban megéri búzát vagy zöldséget termeszteni, de hogy ne szomorkodjanak a drogosok, a marihuána is feljövőben van, az éves termelés már tavaly is átlépte az 1600 tonnát. Abból sok békepipa kijön, és lám, mégis milyen erőszakosan arrafelé a viszonyok...
A tálibok szerencséjére találtak egy jobb bevételi forrást, és itt a háborús krónika megint átfordul egy Monty Python jelenetbe: a legtöbb lét a országba áramló segélyekből lehet leakasztani, azaz a COIN háborút vívó erők végső soron saját maguk finanszírozzák a felkelőket.
"The manager of an Afghan firm with lucrative construction contracts with the U.S. government builds in a minimum of 20 percent for the Taliban in his cost estimates. The manager, who will not speak openly, has told friends privately that he makes in the neighborhood of $1 million per month. Out of this, $200,000 is siphoned off for the insurgents.
If negotiations fall through, the project will come to harm — road workers may be attacked or killed, bridges may be blown up, engineers may be assassinated."
A védelmi pénzek szedésének klasszikus esete ezek alapján elég művészi szintre lett fejlesztve a közép-ázsiai országban: a háború lerombolja az infrastruktúrát -> szükség van újjáépítésre -> a nemzetközi erők állják a cechet -> a helyi fejesek hülyére lopják magukat (ez az 1 milla/hó nekem baromi soknak tűnik, még úgy is, hogy a pofának több építési projektje is van) -> ezen felül egy rendes részt letejelnek a táliboknak (hadiadó) - > a tálibok képesek a harcok folytatására -> a kör bezárul. Még mielőtt azzal jönne valaki, hogy a "de hát épp ez a háború lényege, hogy a hadiipar, meg a kapitalisták megszedjék magukat", emlékeztetném a nagyérdeműt, hogy ez az egyes cégek szintjén még ugyan megéri, de a nemzetgazdaság szempontjából már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Példának okáért a rengeteg kiáramló pénz szép inflációt tud beindítani, és valahol a tavalyi világgazdasági válság gyökerei is ebben, egészen konkrétan az iraki és afganisztáni háború miatt ész nélkül kinyomott dollármennyiségben keresendőek.
De vissza a témához - elmélkedjünk egy kicsit a következő helyzeten:
“I was building a bridge,” he said, one evening over drinks. “The local Taliban commander called and said ‘don’t build a bridge there, we’ll have to blow it up.’ I asked him to let me finish the bridge, collect the money — then they could blow it up whenever they wanted. We agreed, and I completed my project.”
A koma egy hidat épített, a helyi tálib parancsnok meg felhívta telefonon, hogy ezt mégsem kéne, mert levegőbe röpítik az egészet. Erre a koma megkérte őket, hogy engedjék befejezni az építkezést, ő begyűjti az érte járó pénzt, és onnantól kezdve akkor robbantják fel, amikor akarják. Továbbá a józan logika alapján feltételezhető, hogy az afgán vállalkozó a haszonból juttatott egy keveset a tálib parancsnoknak, ha már az volt, olyan gáláns, és elfogadta ezt az ésszerű ajánlatot. Ha kis hazánk demokrácia, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy az afgánokban is vannak mélyen legbelül demokratikus vonások.
És ha már Montypythonisztán: míg a németek a kunduzi esettel borzolták a berlini békepárti politikusok kedélyeit, addig a britek, reputációjukhoz méltóan sokkal groteszkebb módon játszották el a véletlen civil bombázás alapesetét - egy szórólapokkal teli dobozzal találtak el egy el kislányt, aki ennek következtében elhalálozott. Hát a PSYOPS keretében lehet, sőt néha ajánlott embereket ölni, de ezt szerintem nem egészen így kellene csinálni. A briteket különben is mindenki bántja, mert eléggé molettek teltkarcsúak hájas disznók, és ez nem jön túl jól a harcokban, (habár a szerkesztőségünk szolidaritást vállal velük, War pigs of the world, unite!).
The memo leaked to the paper said: "The numbers of personnel unable to deploy and concerns about obesity throughout the Army are clearly linked to current attitudes towards physical training."
There are 3,860 Army personnel classified as PUD - personnel unable to deploy - with a further 8,190 regarded as being of "limited deployability" for medical reasons, it was reported.
/Úgy néz ki, a jó öreg Herman Göringnek megint igaza lett - "Az ágyúk hatalmassá tesznek minket, a vajtól csak elhízunk"./
De hogy ne menjek át britgyalázásba, azt is illik megemlíteni, hogy a srácok júliusban derekasan lezavarták a "Párduckarom Hadműveletet" (egy jó térkép itt , wiki itt) Habár a Párduckarom mérvadó, és "kevésbé mérvadó" brit források szerint dicsőséges győzelemmel zárult a Brit Birodalom javára, a mérleg korántsem ilyen egyértelmű. (A második brit forrásnál a tisztelt olvasók ne felejtsék el megnézni a legendássá vált 3. oldalt.) Nem a brit veszteségek mértékével van baj, a régi szép időkben egy lovagias gesztusra is több embert pazaroltak el a vöröskabátosok, csak a tálibok "csapdába ejtését és felmorzsolását" illik metaforikusan érteni, tekintve hogy ez egy gerillaháború, nem a Vyazma-Bryanszki katlancsata. Oké, hogy Helmand tartomány kvázi félhivatalosan tálib kézen volt, és most odacsaptak nekik, de ha az afgán államgépezet - vagy ennek hiányában átmenetileg a brtiek és az amerikaiak - nem képesek kiterjeszteni a fennhatóságukat a megtisztított területekre, akkor azok előbb vagy utóbb visszakerülnek a tálibokhoz.
A britek után az amerikaiak is tiszteletüket tették Helmandban az "Operation Khanjar" keretében, és úgy tervezik, maradni is fognak,
de erről és a többi fejleményről már a legközelebbi cikkben lesz bővebben szó.
Utolsó kommentek