A világ odakozmált konfliktusait lelkesen nyomon követő hírfogyasztók számára bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban némileg megnőtt a minőségét szemlátomást korlátlan ideig megőrző Észak-Korea körüli felhajtás. A nukleáris leszerelési tárgyalások megfeneklése miatt kiürült konferenciatermek csendjét először az évi rendes USA-Dél-Korea hadgyakorlattal kapcsolatos északi hangulatkeltés verte fel. De már ezt megelőzően elkezdtek szivárogni hírek egy készülődő rakétakísérletről, amely végül is április 5-én realizálódott. (folyt=>)
Itt repül:
Az esemény persze hivatalosan nem mint ballisztikus rakétakísérlet, hanem mint az abszolút békés célú űrprogram része került tálalásra, amelynek célja a Kwangmyongsong-2 „kísérleti kommunikációs” műhold pályára állítása és az éter elárasztása lelkesítő forradalmi dallamokkal (de egyébként már önmagában ezzel is megsérti az 1718-as BT-határozatot –mármint nem a forradalmi dalokkal, hanem bármiféle rakétaindítással). Bár az észak-koreai állami tévé aznap óránként többször is bejelentette az örömhírt a műhold pályára állásáról, nagyon úgy néz ki, hogy a rakéta pár perces repülését követően a rakomány valahol a Csendes-óceán fenekén landolt. Legalábbis a világ többi része szerint. Azért aki ért a rövidhullámú rádiókhoz az esetleg megpróbálhatja befogni az adást a 470 Mhz-es frekvencián, hátha mégis győzött a szocializmus. Ugyanezt játszották el egyébként 1998-ban a Kwangmyonsong-1-el is, amely szerintük ma is odafenn kering.
És akkor most néhány apróság. A rakéta valahol a második fokozat leválása körül kaphatott léket (képzavar?), ugyanis az első fokozat még az előre kijelölt zónában csapódott be, míg a vas több része jóval a második fokozatnak kijelölt zóna előtt (térkép itt), de nem Japánban, úgyhogy végül nem kellett semmit lelőni. Maga az eszköz minden valószínűség szerint egy Taepodong-2 (ebben az esetben a békés szándékot hangsúlyozandó Unha=Tejút név alatt), ami egy igen fura háromfokozatú öszvér: az első két fokozat a Nodong 1 és 2 különféle kombinációiból áll össze, amelyek viszont a jó öreg (és nem kimondottan hordozórakétának való) Scud szokás szerint (és némi kínai segítséggel) megbuherált helyi változatai. Ez azért sejtet valamit a megbízhatóságukból...
Viszont elméletileg megfelelően kis súlyú (fél tonna alatt) robbanófejjel és megfelelő széljárás esetén már akár el is érheti az USA nyugati partjának nagyvárosait. Ennek fényében pedig különösen érdekes összevetni a nemzetközi reakciókat a másik ügyeletes főgonosz Irán idei, sikeres illetve tavalyi, részben befuccsolt kísérletére adottakkal: előbbiről ugye tudjuk hogy sikeres volt, ebből kifolyólag azt is, hogy békés ill. presztízs célú volt, utóbbiról pedig hogy pont, amikor nagyon meg akartak volna mutatni, akkor nem igazán jött nekik össze. Van tehát egy kicsi, önmagában jelentéktelen, ámde 60 év alatt egyre inkább kollektíve becsavarodó Észak-Korea, amely láthatóan nem túlságosan szigorú nemzetközi ejnye-bejnyét kap olyasmikért, amiknek a puszta gyanújáért a nemzetközi közösség számára (leszámítva talán Japánt ez esetben) egyébként minden szempontból fontosabb Iránt gyakorlatilag nyíltan légicsapásokkal fenyegetik. Akármennyire is sz*rok azok ott a népi demokráciájukkal, mégiscsak sikeres nukleáris kísérletet hajtottak végre és az ICBM-kapacitásuk még így is valóságosabb mint Iráné. És mellékesen, ők tényleg napi szinten fenyegetőznek a nyugati világ romba döntésével. Itt mintha némi aránytévesztést éreznék…
Első ránézésre azért továbbra is az epic fail minősített esete forog fenn Észak-Korea részéről, főleg ha eszünkbe jut a 2006-os kísérlet, amikor összesen hét rakétát teszteltek, nagyjából hasonló hatásfokkal (ezzel kapcsolatban érdemes megfontolni War Nerd 2006-os írását is), me persze az alábbi vicces idézet:
Kim Chang Ryong, a general of the Korean People's Army, stated that the peaceful use of the outer space is an inalienable legitimate right of a sovereign state and our launching of the peaceful satellite is a righteous work for the prosperity of the country and nation and for the progress of the humankind.
The successful launching of the satellite Kwangmyongsong-2 is a manifestation not only of the might of the Juche-oriented science and technology and the independent national economy but also of our invincible military power.
Egyébiránt a szeretett vezető sincs mostanában a legjobb formájában (a március eleji választásokat azért most is 100%-ra teljesítette). Tavalyi valószínűsíthető agyvérzése óta kb másodszorra mutatkozott bizonyíthatóan a nyilvánosság előtt a minap, és hát szemlátomást igencsak lefogyott, megőszült és úgy általában megvénült, alig ismerni rá tavalyi önmagához képest. Úgy látszik, az évek múlását többé nem ellensúlyozza a forradalmi hevület és a dagadt, szélesen mosolygó Kim Dzsong-Il képét is már csak a propagandafestmények és plakátok őrzik. Ráadásul egyre több találgatást hallani a lehetséges utódokat illetően, úgyhogy nem csak az atom- és rakétaprogram körüli szerencsétlenkedés miatt lesz érdemes figyelni az Észak-Koreáról szóló híreket.
Utolsó kommentek