by 5.g & CSM & NagyH & Rammjaeger83 & SchA

A kedves olvasó bizonyára tud arról, hogy kis hazánkban immár nemcsak gazdasági, de kormányválság is egyértelműen tapasztalható (rendszeresen frissülő információk itt). A hírek szerint április 14.-én szavaz majd az Országgyűlés a kormánypárt konstruktív bizalmatlansági indítványáról, míg az államfő az előre hozott választásokat favorizálná. Persze minden politikai kalkulációt erősen behatárol az, hogy a jelek szerint jóformán senki nem akar bátran vállalkozni egy ekkora csődtömeg kormányzására.

Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy megnevez néhány potenciális miniszterelnök-jelöltet, elvégre aki egy ilyen helyzetben véleményt nyilvánít, attól joggal várja el mindenki az építő jellegű javaslatokat, a konstruktív kritikát.

A jelöltek kiválasztása során a következő megfontolások vezettek minket:

• Magyar közszereplő, politikus nem szerepel az ajánlások között, mivel az illető jó eséllyel elfogult lenne valamelyik párt felé, így aligha bírna széleskörű belpolitikai támogatással. Persze a jelöltnek meg kell kapnia a magyar állampolgárságot, de ilyen kiélezett belpolitikai helyzetben ezzel aligha lenne nagy probléma.
• A blog profiljának megfelelően főleg volt/jelenlegi katonai parancsnokot tartunk alkalmasnak a posztra, vagy legalábbis olyan embert, akinek sok tapasztalata van a keménykezű kormányzás és a belső konfliktusok megvívása terén, elvégre az elkerülhetetlennek tűnő gazdasági intézkedések véghezviteléhez szükség van ilyen képességekre a várható ellenállás miatt.
• Az elmúlt évtizedekben (főleg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában) általános szokássá vált az, hogy a nehéz és/vagy veszélyes munkákat az úgynevezett fejlődő világból érkező bevándorlókkal végeztetik el mindenütt. Mivel a jövőbeli magyar kormányfő pozíciójára teljes mértékben illeni fog a fenti leírás, és, mint említettük, önként belföldi jelentkezőkből sem akad sok, logikus lépésnek tűnik erre a feladatra is egy szegényebb vidékről érkezett külföldit felfogadni.
• Igyekeztünk olyan személyeket fontolóra venni, akik jelenleg munkanélküliek vagy legalábbis nem töltenek be magas pozíciót sehol, így tudnának időt szakítani a feladatra.

Következzen tehát a potenciális jelöltek listája, akiknek az Országgyűlés bizalmat szavazhatna: 

12. Paul Bremer

Az Egyesült Államok volt holland nagykövete, Irak ex-kormányzója.

Előnye: A jó öreg Pault nem olyan fából faragták, hogy megijedne egy gazdasági összeomlás szélén álló ország menedzselésével járó kihívásoktól. 2003-ban már bizonyított Irakban, és habár ott nem arattak teljes sikert zseniális módszerei, de Magyarországon nincsenek felkelők, iszlamisták, Al Kaida és hasonló veszélyek, amik keresztülhúznák a számításait.

Irakhoz hasonlóan Magyarországon is radikális adó- és közigazgatási reformokat vezetne be, és - amire már 1989. óta várnak az emberek - demokratizálná az országot. Hogy  a demokrácia valóban a maga teljességében bontakozzon ki, esetleg fel is oszlatná a nagyobb magyar pártokat, miután azok már túlságosan összefonódtak az államigazgatással. Az  elégedetlenkedőkkel pedig a Blackwater cég alkalmazottai értetnék meg az említett reformok szükségességét.

Javulnának az amerikai-magyar kapcsolatok, és számlálatlanul pumpálnák a pénzt Magyarországba (ami ugyan mindenféle gyanús ügyletben azonnal el is tűnne), hogy az Egyesült Államoknak végre legyen egy sikeres demokráciaterjesztési kísérlete is.

Hátránya: Elképzelhető, hogy Bremer feloszlatná a Magyar Honvédséget, miután a harcértéke nem sokban különbözik az egykori iraki hadseregtől. Fennáll a kockázata, hogy két-három év alatt totális etnikai polgárháborúba taszítja az országot. 

11. Pervez Musharraf

Tábornok, vezérkari főnök, államelnök, valamint ezek tetszőleges kombinációja. Jelenleg munkanélküli, politikai ambíciókkal.

Előnye: A válságból való kilábaláshoz talán nem is annyira gazdasági szakértőre mint inkább a válságok természetrajzával bensőséges kapcsolatot ápoló erős kezű vezetőre van szükség. Márpedig - kis hazánk minden hősies erőfeszítése ellenére - a lexikont a "válság" címszónál felütve még mindig Pakisztánt képét pillanthatjuk meg tökéletes illusztrációként. És ki igazodhatna ki jobban a válságok útvesztőiben, mint aki majd' tíz évig képes volt megőrizni hatalmát ebben az államnak csúfolt felfordulásban. Musharraf azonban nem csak bőséges élettapasztalatával és kemény fellépésével, de mind Amerikával, mind Kínával ápolt kiváló diplomáciai kapcsolataival is hozzájárulhatna a hazánk fölé tornyosuló sötét fellegek elűzéséhez.

Hátránya: Azért valamit sejtetni enged az ember hanyatló képességeiről, ha a katonai diktátorok lehető legcsúfosabb végét éri: lemondatják. Szóval ne lepődjünk meg, ha regnálása harmadik hónapjában törzsi területek válnak le Somogy megyéről és a délszláv maffia menedékévé válnak. 

10. A névtelen PLA tábornok

Ahogy egyre dinamikusabb ütemben fejlődnek a magyar-kínai kapcsolatok, el lehetne gondolkozni, hogy nem csak kifőzdés dolgozókat és hamisított ruhamárkákkal csencselő árusokat kellene idehozni Magyarországra, hanem akár vezetőket is importálhatunk, hiszen Kína az utóbbi évtizedekben soha nem látott gazdasági fejlődésen ment keresztül, és ez a fellendülés mind a mai napig tart, világméretű válság ide vagy oda. A PLA-nak annyi tehetséges tábornoka van, igazán kölcsönadhatnának egyet, hogy rázza gatyába ezt az országot.

Előnye: Politikai háttere miatt a jelenlegi magyar kormánypárt is igen könnyen megbarátkozna  az új miniszterelnökkel. (nem hiába létezik a mondás, hogy "Vörös, mint a népi Kína") Igaz, ami igaz, ez a barátság hamar szertefoszlana, amint a tábornok itthon is bevezetné a sikkasztás kínai büntetési tételét, ami méreginjekcióval történő kivégzés. Ami azt illeti, a korrupt politikusok ilyesfajta eltávolításával hatalmas népszerűségre tenne szert a friss miniszterelnök, és ezzel együtt a költségvetés is jobb állapotba kerülne.

Persze megszorításokra így is szükség lesz, és a jó konfuciánus munkaszellem jegyében munkára fogják serkenteni a jelenleg inaktív rétegeket is, de ez megint nem fog problémát okozni az új kínai vezetésünknek. Tüntetések, zavargások esetén Peking biztosan szívesen átenged 2-3 hadosztályt a közrend fenntartására, és hamar elterjedne a szlogen, hogy "Tyúkot minden fazékba, és egy Type 96-ost minden útkereszteződésbe".

Ha egyeseknek még ez sem hozná meg a kedvét a szorgos munkához, hogy újra GDP növekedésről lehessen beszélni, rövid úton egy átnevelőtáborban találhatják magukat valahol Hszincsiang-Ujgur tartomány közepén.

Hátránya: Tényleg dolgozni kellene. Internetes cenzúra. Visszatérne az állampárt intézménye Magyarországon. Egy PLA tábornok nehezen boldogulna a magyar nyelvvel, vagyis a helyi  magyar tanácsadói könnyen átverhetnék. 

9. Dan Halutz

Vadászpilóta, az IAF tábornoka, Izrael volt vezérkari főnöke.

Magyarországnak most nem tutyimutyi történészekre és a sufniból előrángatott pártapparatcsikokra van szüksége, hanem egy igazán "tökös" és rámenős vezetőre - és ki más felelne meg jobban ennek, mint egy vadászpilóta?

Előnye: Halutz sosem félt felvállalni a konfrontációt, ha az érdekek érvényesítéséről volt szó, és ennek most nagy hasznát vennénk. Mindamellett kiváló pénzügyi érzékkel is rendelkezik, hiszen eredeti végzettsége szerint közgazdász, habár ezt a tudását eddig csak saját zsebre kamatoztatta.

Általa az ország könnyebben juthatna hitelhez a válságból való kilábaláshoz (ha megtagadják, antiszemitizmust kiáltunk), újra visszacsalogatná a külföldi befektetőket (ha nem jönnek, anitszemitának bélyegezzük őket), ha a környező országok elszipkázzák a tőkét, szétbombáztatja őket (persze szigorúan önvédelemből), ha zavargások törnének ki akár Budapesten, akár eldugott kis falvakban, igen gyorsan szétcsapna közöttük pár 250 fontos JDAM. (aztán megindulnának a tankok, és ha bárki bármit be mer szólni, lesöpörjük az érveit azzal, hogy antiszemita)

Említettem már, hogy tulajdonképpen mindenféle, Magyarországot érő kritikát meg tudnánk semmisíteni egyetlen apró "a" betűs szócskával?

Hátrányai: Valóra válnának a magyar szélsőjobb rémálmai. A magyar liberális értelmiség világképe a feje tetéjére állna. Erősen romlana Magyarország viszonya a szomszédos államokkal. 

8. Ante Gotovina

Egykori horvát tábornok, a Vihar hadművelet egyik vezetője.

Gotovina jelenleg ugyan Hágában ül, hogy az ICTY felelősségre vonja a szerbek ellen elkövetett háborús bűnök miatt, de ez a csekélység egyszerűen megoldható, hiszen  meg lehetne győzni az ítélőszéket, hogy Magyarország miniszterelnökének lenni jelenleg különösen súlyos büntetésnek számítana.

Előnye: Gotovina nem tökölne helyrerakni a magyar gazdaságot, akár a legdrasztikusabb intézkedésekkel sem. Veterán idegenlégiósként könyörtelenül keresztülvinné a segélyek és jóléti kiadások lefaragását ("Szociális Vihar 2009"). Ha egyes népcsoportok emiatt lázongani kezdenének, egyszerűen átsöpörné őket az egyik szomszédos országba, mint tette azt már egyszer 200.000 szerbbel. A magyar jobboldal egyszerűen imádná az etnikai politikájáért, sőt ha jól taktikázik, összehozhat egy perszonáluniót Horvátországgal (magyar tenger FTW!) és közös erővel nekimenve az ősi ellenségnek, a szerbeknek, még a Vajdaságot is visszaszerezné nekünk.

Hátránya: Emberijogi szervezetek biztosan tiltakoznának, ha az ICTY ilyen büntetést szabna ki a tábornokra, mondván ennél még a halál is jobb. Még a francia idegenlégió sem tudja felkészíteni az embert a magyar belpolitika világára.  

7. Ely Ould Mohamed Vall

Nyugállományú ezredes, korábban majd 20 évig a mauritániai rendőri erők parancsnoka.

Előnye: A jó puccsista eszményi megtestesítője, amennyiben 2005-ben egy katonai junta élén megbuktatta Maaouya Ould Taya korrupt diktatúráját, két éves konszolidációt követően alkotmánymódosítással zárta ki magát és társait a hatalom örökléséből, végül 2007-ben legitim választásokon egy elismert gazdasági szakember kezébe helyezte a hatalmat, s mint aki jól végezte dolgát, Európába költözött nyugdíjas éveit eltöltendő. Bónuszként Bokros Lajos kiábrándult híveit impozáns bajuszkölteménnyel vígasztalná.

Hátránya: Akarata ellenére senkin nem lehet segíteni. Az ezredes utódát végül saját juntájának egy tagja puccsolta meg 2008-ban, s a magyar nép politikai előéletét és választási szokásait elnézve itt sem garantálnánk politikai örökségének továbbélését. 

6. Ramzan Kadirov

A Csecsen Köztársaság elnöke és legfőbb hadura.

Előnye: Személyével egy igazi fiatalos (idén lesz 33 éves), dinamikus, merész miniszterelnököt nyerne az ország, aki fegyveres felkeléseknek úgy vezetésében, mint leverésében járatos, így holmi közép-európai ország politikai válsága és romló közbiztonsága sem jelenthet neki problémát. Jelenleg egyre kevésbé kötik le otthoni feladatai, Csecsenföldön ugyanis kezdenek relatíve jól menni a dolgok, Moszkva pedig már katonai műveletek lezárását tervezi: a felkelésnek gyakorlatilag vége, részben emberünk határozott politikájának következtében. Groznij épül-szépül, a menekültek is lassan visszatérnek, Kadirov pedig a minap már büszkén nevezte Oroszország egyik legbékésebb szegletének Csecsenföldet. Hát kell ennél jobb ajánlólevél? 

Hátrányai: Tapasztalatlanságából kifolyólag nehezen ismerné ki magát a szövevényes magyarországi összefonódások és pártérdekek dzsungelében és kifinomultabb megoldások híján az otthon bevált módszerekhez folyamodna. Bár ezen módszerek hatékonyságához kétség sem férhet, az ICC hamarosan ismét elrendelhetné egy hivatalban levő kormányfő letartóztatását. 

5. Gyanendra Bir Bikram Sah Dev

Nepál utolsó királya (2001-2008), jelenleg munkanélküli

Előnye: Van válságkezelő kormányzati tapasztalata: már kétszer volt király, ráadásul épp válságok idején. Első uralkodói időszakát nem ismerik el (pedig gyerekként megkoronázták), hivatalosan azután került trónra, hogy unokaöccse lemészárolta a fél királyi családot és öngyilkos lett. 

Reprezentatív személy, támogatnák a hazai monarchisták. Ha később államfőnek is megválasztják, viselhetné a Szent Koronát is. 

Erős jellem, a cél érdekében kész a mindenféle érdekcsoportok és pártok intrikáit, mutyizásait figyelmen kívül hagyni. A válságért a pártokat tette felelőssé és 2005-ben abszolút monarchiát és rendkívüli állapotot vezetett be Nepálban, hogy rendet tegyen az országban és leverje a maoista felkelést. 

Integráló személyiség, e téren már bizonyított: tevékenységével egyesítette az országot. 

Hátránya: Tevékenységével egyesítette az országot saját maga ellen. 

4. Sonthi Boonyaratglin

A2006-os thaiföldi vértelen puccs vezetője, jelenleg a Thai Királyi Hadsereg nyugállományú tábornoka.

Előnye: Határozott fellépésével tartóztatott már fel durvuló belpolitikai válságot. 

Az ázsiai értékeket képviseli, melyekre igen nagy szüksége volna egy válságban fetrengő országnak. 

Ha magával hozná sikerét biztosító páncélos hadoszlopait, nemcsak a kisgyerekes családoknak és turistáknak biztosítana érdekes utcai látványosságot (és szerezne körükben gyorsan népszerűséget), de a Honvédség páncélos erőit is megtöbbszörözné. 

A védelmi büdzsét programja szerint a hadsereg maga határozza meg, így nálunk nem lenne gond a NATO felé tett vállalásaink teljesítésével sem. 

Neve miatt nehéz ellene „ … takarodj!”-típusú szlogeneket gyártani. 

Van kormányzati tapasztalata, sőt még egy alkotmány kidolgozásában is részt vett.

Hátrányai: Protekcionista szólamai miatt a befektetők kissé gyanakodnának. Két felesége van, az Operabálon viszont nehéz egyszerre két nővel táncolni.  

3. Gulbuddin Hekmatyar

Afgán hadúr és köpönyegforgató, a CIA és a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) egykori(?) kiszolgálója, Afganisztán volt miniszterelnöke. Jelenleg fegyvereseivel az afgán-pakisztáni határvidéken akciózik, és nyilván azon morfondírozik, hogy a hatalmi harcokban saját pozíciói javítása érdekében és további kenőpénz fejében kihez csatlakozzon.

Gulbuddin ugyan sosem volt egyetlen reguláris hadsereg tagja sem – a katonai akadémiáról annak idején politikai nézetei miatt kirúgták –, mégis jelentős karriert futott be a szovjet megszállók elleni harc és az azt követő polgárháború idején. Egykor ő volt az ország egyik legjelentősebb hadura, azután a pakisztániak megunták az állandó machinációit, sikertelen katonai húzásait, és inkább a tálibokat kezdték el támogatni helyette (erről bővebben itt).

Előnye: Nem egy tehetséges hadvezér, de a neki ellenszegülőkkel szemben határozott és könyörtelen – a polgárháború alatt Kabult többször is rommá lövette tüzérségi rakétákkal –, ugyanakkor ravasz politikai opportunista. Az évek során a belső viszonyok változásának függvényében jóformán mindenki ellen harcolt és mindenkit elárult; akárkivel szövetségre lép, ha érdekei úgy kívánják (az utóbbi időben ismét az amerikaiak felé kacsintgat). Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy még mindig életben van.

Van belpolitikai tapasztalata: pártalapító és –vezető, volt kormányfő (ugyan nem volt valami sikeres a posztján, de abban a helyzetben más is nehezen lett volna az).

Híveivel dzsihádot hirdethetne a munkanélküliség ellen, és közmunkára foghatná a segélyen tengődő lakosságot. Mellesleg egykettőre megtanítaná őket az erkölcsös életvitelre.

Ha egy időre elhagyja Afganisztánt, ott könnyebb lesz stabilizálni a belpolitikai helyzetet (egy hatalmi tényezővel kevesebb).

Lehetőséget kapna arra, hogy újra jó pontokat szerezzen az amerikai kormány szemében, ugyanakkor javítana a muzulmán országokkal fenntartott kapcsolatainkon.

Egy kis kormányzati propagandával el lehetne hitetni, hogy az ősmagyarok leszármazottja, és ezt bizonyítja a neve is.

Hátrányai: Híján van a közgazdászi képzettségnek, tapasztalatnak – persze ennek vajmi kevés jelentősége van, elvégre az IMF szakértői és az ötleteikkel mindig boldogan előálló hazai közgazdászok úgyis elmondanák neki, mi a teendő. 

2. Wojciech Jaruzelski

Volt tábornok, Lengyelország egykori állam- ill. kormányfője, a Lengyel Szocialista Egységpárt volt főtitkára, jelenleg nyugdíjas.

Előnyei: Látott és tapasztalt már mélyebb gazdasági válságot is, mint amilyenben jelenleg mi vagyunk.

Nem retten meg a kemény, de átgondolt lépésektől (elvégre ő vezette be a statáriumot 1981-ben, és általános vélemények szerint ezzel megakadályozta Lengyelország szovjet katonai megszállását).

Megválasztása a lengyel-magyar barátság szép megnyilvánulása lenne.

Ha Aczél György közlésének hinni lehet, a szovjet tömb pártvezérei között ő volt az egyetlen, akit Kádár János az utolsó éveiben tisztelt. Ennek kihangsúlyozása, ahogy azt nyilván a politológusok készségesen elmagyaráznák, rokonszenvesebbé tenné őt a közismerten nosztalgiázásra hajlamos magyar nép körében.

Hátrányai: 85 éves. Pártállami múltja miatt nem lenne népszerű jobboldali körökben, de ezt ellensúlyozná nemesi származása, az, hogy szovjet deportálást szenvedett el a családjával együtt, és hogy a rendszerváltás után elítélte a kommunista ideológiát. 

1. Laurent Nkunda

Lázadó tábornok, gerillavezér és lelkipásztor, átmenetileg ruandai fogságban.

Előnye: Tulajdonképpen az észak-kivui konfliktus minden résztvevője örülne, ha diplomatikus módon megszabadulhatna a tábornoktól. De ha összesepregetnénk az IMF hitel elgurult filléreit az államkincstár félreesőbb sarkaiból, talán akadna még egy kisebb kofferre való pénz is, ami kellőképpen motiválhatná Ruandát és Kongót kiadatására.

Minden bizonnyal ez volna a lehető legjobb befektetésünk, hiszen keresve sem találunk tökéletesebb jelöltet hazánk élére, mint egy karizmatikus vezetőt, aki a Kelet-Kongótól elvárható meglehetősen mostoha körülmények közt is működőképes közigazgatást, igazságszolgáltatást, oktatást, valamiféle kezdetleges szociális rendszert és nem utolsó sorban egy erős hadsereget képes felállítani. Nem mellékesen hazánknak jó eséllyel gróf Andrássy Gyula óta nem volt ilyen jó kiállású miniszterelnöke, aki a médiát is ujja köré csavarná. Sőt mi több, napszemüvegben, sétapálcával, oldalán két fegyveressel annyira kemény látványt nyújtana, hogy protokollfotójának kipostázása is elegendő volna egyre inkább elkanászodó szomszédaink megregulázására.

Hátránya: Elszántságát ismerve jó eséllyel az első kormányulés legelső kávészünetében meglógna és visszatérne a kivui harcok mezejére. Egyébként is: egy szikár, nagyorrú, szemüveges figura, aki imádja a teátrális gesztusokat, a könnyen idézhető szállóigéket, vaskézzel irányítja mozgalmát és időnként az Úr küldöttének képzeli magát. Csak engem emlékeztet néhány magyar politikus baljós keresztezésére? 

+1 Vlagyimir Putyin

Az Orosz Föderáció miniszterelnöke, volt - és jó eséllyel jövőbeli - államfője. 

Őt valószínűleg felesleges bemutatni. 

Előnye: Hol is kezdjük...extreme awesomeness! Ezenkívül: kormányfői tapasztalat, rátermettség, határozottság.

Néhány hazai oligarchát gyorsan sittre juttatna, ezzel önmagában népszerűvé válna a tömegek körében. Nem is beszélve arról, hogy olcsóbban kapnánk az orosz földgázt. A vezető pozíciókba volt KGB-s kollégáit ültetné, így hatékonyabbá válna a kormányzás.

Kormányzása befejeztével elmondhatná, hogy élete során nem egy, hanem két országot húzott ki a sz*rból. 

Hátránya: Ahogy Kadirov elvtársnak, neki is ott kellene hagynia állami pozícióját, amíg nálunk tevékenykedik - bár Medvegyevnek titkos telefonvonalon is tudná továbbítani az utasításait.

*

Nos, ők volnának a KatPol jelöltjei Magyarország miniszterelnökének magas méltóságára. Megkérjük hát a kedves olvasókat szavazzanak, kit látnának szívesen ama közmondásos első számú bársonyszékben.