2008 augusztusában "soron kívüli" repülőnapot tartottak a kecskeméti repülőtéren. A különleges esemény apropóját a Légierő 70. és a Honvédség fennállásának 160. évfordulója adta. Egy hűvös estét követő borongós reggelen vettük utunkat Kecskemét felé. Az időjárás előrejelzés nem kecsegtetett a repülő programhoz megfelelő körülményekkel. Félő volt, hogy a a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a kevésbé látványos, "rossz idős" programmal örvendeztetik meg a nagyérdeműt az egyéb iránt méltán világhírű formációk és bemutató csapatok.

A városhoz közeledvén azonban tisztulni kezdett az égbolt, s mire a kapuhoz értünk, már csupán néhány bárányfelhő mosolygott a szépszámmal sorban állókra. Az esőfelhők még visszatértek a reptér fölé, de nem okoztak semmiféle fennakadást. Nem kevés idő múltán léptünk a már régi ismerősnek tekinthető MiG-21 F13-as alá, melyet a bázis bejáratánál helyeztek el.

Igyekeztünk minél előbb a kerítéshez lehető legközelebb elhelyezkedni. Erőfeszítésünk meg is hozta gyümölcsét, mivel nem sokkal később már a látogatók tömegei tolongtak a kerítés környékén. A nyitóképben részt vevő kötelékek elstartolása után, egy Mi-2-es, a Red Bull "különleges" festésű AH-1-es Cobra-ja és egy BO-105-ös parádézott a légtérben. Előbbi leginkább nosztalgikus érzelmeket ébresztett, a Cobra a vietnámi harcokat idézte, míg utóbbi hihetetlen manőverező képességével ejtette ámulatba közönségét, számtalan bukfencet hányva. Nemsokkal később tűntek fel a nyitó kép résztvevői: a zászlót hordozó Mi-8-ast két Mi-24-es fogta közre, majd egy L-39-esek által kísért An-26-os jelent meg az égen, ezeket követte hasonló formációban egy Ancsából és két MiG-29-esből álló alkalmi kötelék. A nyitókép végén jelent meg kétszer hármas csapatban a Légierő büszkeségének számító JAS-39-es Gripen.

Érdemes volt megnézni a MiG-29-eseket, nem sokáig vehetjük még őket szemügyre, legalábbis működőképes állapotban. Egyébiránt a NATO kamuflázs fantasztikusan mutat a Fulcrumon, bár ez szubjektív.

Ezt követően láthattuk a díszfestésű Mi-24-es bemutatóját. Méreteiből adódóan nem lehetett a BO-105-öséhez fogható kunsztokat várni a típustól, de talán ugyan azt mondhatom rá, amit egyszer egy Tomcat pilóta, kedvenc vadászrepülőgépéről:"Olyan, mint egy Cadillac, kicsit ormótlan, kicsit lassú, kicsit sokat fogyaszt, de hihetetlenül dögös!". 

Ezt követően sor került, a már egyébiránt látott "kutató-mentő" akcióra. Ennek során egy Mi-24-es imitált kényszerleszállást, majd megjelent két társa, akik biztosították a területet, míg meg nem érkezett a felmentő sereg, egy Mi-8T (oldalszám szerint), melynek a tehertér ajtóit leszerelték, hogy később a felmentésre érkezett katonák könnyebben el tudják hagyni a helikoptert egy kötél segítségével. 

 Az egységért nem sokkal később megérkezett egy másik Mi-8-as, majd az egész csapat távozott. Később természetesen a "sérült" Hind is továbbállt, eredeti személyzetével, így a bevetés sikeresebbnek már aligha lett volna mondható. A bemutató alatt a vájt fülűek egy jóval nagyobb vasra lehettek figyelmesek. Eközben ugyanis a hátunk mögött beosont a légtérbe a repülőnap egyik "legnagyobb" szenzációja, egy C-17-es Globemaster.

A teherszállító repülőgép méreteit meghazudtoló mutatványokkal tette még különlegesebbé a légi parádét. Külön pikantériája a gép fellépésének, hogy hamarosan három példány magyar felségjellel és részben magyar személyzettel áll a NATO szolgálatába.

Miközben a Globemaster az égben szórakoztatott minket, a közönséghez meglepően közel, a gurulóút felett egy EC-135-ös repült el. Feltehetően része volt annak a PR tevékenységnek, melynek keretein belül a Eurocopter egy egész hangárt zsúfolt tele termékeivel. Érdekes volt ilyen távolságból megfigyelni egy üzemelő helikoptert.

 A teherszállító műrepülését követően, hosszabb kihagyása után ismét megcsodálhattuk a Kecskeméti beton felett egyensúlyozó Harrier STOVL (röviden fel- és függőlegesen leszálló) brit vadászbombázó lenyűgöző képességeit.

A földön megtekinthető gépek sorában sok régi ismerős szerepelt, mint a német Tornado ECR, francia Mirage 2000, lengyel Szu-22, vagy éppen a Román MiG-21 Lancer, de a sort még hosszan lehetne folytatni. A legnagyobb érdekesség azonban minden bizonnyal a hazánkba eleddig első ízben látogató Eurofighter Typhoon volt, szintén első alkalommal csodálhattuk meg az A-7 CorsairII típusú csatarepülőgépet, illetve a C-27J Spartan közepes teherszállítót. Ez utóbbi érdekessége volt a rakéta elhárító rendszer jól látható burkolatainak tömkelege. A teherszállítók sorát gyarapította egy Casa C-295-ös, valamint a Malév színekbe öltöztetett magyar Li-2-es. Ismét megtekinthettünk egy régi látogatót, az A-10 ThunderboltII képében. A sugárhajtású csodák háta mögött kapott helyet egy sor helikopter, melyek közt láthattuk a régi Mi-8-asokból kifejlődő új szállítóhelikopter típusokat, a légimentők sárga EC-135-öseit, vagy éppen az ugyan Redbull színekben pompázó, ezt leszámítva azonban igen jó állapotban lévő AH-1-es Cobrát, mely tavalyi állapotához képest egy stilizált gépágyút is kapott az orrába. Megnéztük a repülőnapra rendbe hozott helikoptereket és repülőgépeket is. Itt szeretném méltatni a repülőműszakiak munkáját, mellyel ezeket az eszközöket igen szép állapotba hozták, és egy újabb érdekes színfolttal gyarapították a repülőnap látványosságait. Terjedelmi okokból a statikus kiállítás felsorolása nem teljes, természetesen még számos érdekességgel találkozhatott a látogató közöttük.

Láthattuk a horvát "Wings of storm" formáció 5 Pilatus PC-9-es kiképző repülőgépből álló kötelékét.

Ezt követően emelkedett a magasba a Légierő alapításának 70. évfordulójának alkalmából díszfestést kapott magyar MiG-29B repülőgép. Amennyiben jól vettem ki, a géptörzs felső részén egy MÁVAG Héja típusú repülőgépet festettek fel, de a NATO kamuflázst is a korabeli sémához igazították, és a függőleges vezérsík is új színben pompázott. A "29-es" annak ellenére nyújtotta a repülőnap egyik legjobb programát, hogy nem használhatott utánégetőt.
 

A Fulcrumunkat Gripenjeink egy példánya követte az égen. Sokan kritizálják a JAS-39-est alacsony tolóerő/tömeg aránya és ebből fakadó gyenge manőverező képessége miatt. Nos, a mi kis madarunk ezúttal igazán kitett magáért, és látványos repüléssel ajándékozta meg a nézőközönséget.

Még ha nem is magyar színekben repült, jól esett látni ennek a talán nem túlzás, történelmi repülőgépnek az előadását. A hidegháború általános vadászrepülőgépe, a MiG-21, talán éppen korának, és tervezési szempontjainak köszönhetően meglehetősen dinamikus, intenzív bemutatót repült, jó néhány negyedik generációs típust maga mögé utasítva.

A MiG-et a szerb "Flying Stars" kötelék 5 Galeb G2-ese követte.

 A Hollandok F-16MLU-ja szokásához híven látványos bemutatót tartott gépének képességeiről. Számos infracsapda kilövésével tette a pilóta még emlékezetesebbé produkcióját. A landolás is rendhagyóra sikerült, ugyanis az igen ritkán használt fékernyő segítségével állították meg gépet, ráadásul az ernyő a holland nemzeti trikolór színeiben pompázott.

A Falcont követően bontott szárnyat "Török Csillagok", vagyis "Turkish Stars". Bemutatójuk mára minden bizonnyal a legjobb műrepülő kötelékek körébe emelték törökök bemutatócsoportját. Egyéb érdekessége a csoportnak, hogy azon maroknyi csapat sorait gyarapítják, akik szuperszónikus típuson repülnek.

A belga F-16AM, ha lehet még a holland gépet is felülmúlta. Igazán nem spóroltak az infracsapdákkal. Ráadásul azokat orsózás közben oldották, ezzel is különlegessé varázsolva a bemutatót.

 Ha a magyar Gripen bemutatója jól sikerült, úgy a svédé egyenesen pazar volt. A pilóta nyilván nagyobb tapasztalattal rendelkezett, mint a mieink, s így képes volt maradéktalanul kihasználni gépének képességeit.

A finn F-18C Hornet repülése nem volt különösebben dinamikus, de a gépet nem is nagy sebességű elfogásra tervezték. A kis sebességű manőverek terén azonban remekelt a típus. Néha azt hihette a szemlélődő, hogy a gép egyszerűen megállt a levegőben.

Ha van két eltérő rendeltetésű típus, akkor az alighanem az amerikai Hornet és a francia Mirage 2000. A klasszikus deltaszárnyú kialakítással épített gép a "21-es"-hez hasonló dinamikus áthúzásokat produkált, ugyanakkor modern avionikájának köszönhetően a kis sebességű áthúzások terén is állta a sarat a többi 4. generációs típussal. A Mirage 2000-est lehetséges, hogy utoljára tekinthettük meg Kecskeméten, hiszen a francia haderő a jövőben a Rafale bemutatóit preferálja majd.

Aztán elérkezett a repülőnap fénypontja. Levegőbe emelkedett a Eurofighter Typhoon. Amennyire vártuk, olyannyira nem mutatta meg Európa legújabb, legnagyobb teljesítményű vadászrepülőgépe, mire is képes igazán. Ugyan a szinte álló helyzetből történő függőleges emelkedés igazán impresszív volt, a típus vélhetően ennél azért komolyabb manőverek végrehajtására is alkalmas. A gép valószínűleg még korlátozások alá tartozik a manőverezés terén.

Az i-re a pontot, legalábbis a számunkra a Frecce Tricolori bemutatója tette fel. Az egyik legszínvonalasabb programmal rendelkező, olasz műrepülőcsoport nagy megelégedésünkre már visszatérő vendégnek számít Kecskeméten. Idén sem csalódtunk.

 A repülőnap összességében európai színvonalú volt, sajnos abban a tekintetben is, hogy hazánkat sem kerülte el az a szomorú tendencia, hogy a szervezők évről-évre komolyabb felhozatallal reklámozzák a repülőnapot, mint amilyenre ténylegesen számíthat a látogató. Ettől eltekintve csak dícséretet érdemelnek mind a résztvevő hajózók, a repüléseket biztosító műszaki állomány és természetesen a rendezvény szervezésében és lebonyolításában részt vevő minden civil és katona. Sajnálatos módon terjedelmi okokból nem térhettem ki minden egyes eseményre, vagy kiállított eszközre, ezúton szeretnék róluk is megemlékezni.

Köszönettel tartozom a rendelkezésemre bocsátott felvételekért Vas Korinnának, Vas Józsefnek és nem utolsó sorban Szilágyi Gábornak.