…méghozzá nem is akárkit, hanem a jelenleg éppen a Kaukázusban akciózó oroszokat. Azok ugyanis egy állítólag több éve aláírt szerződés értelmében légvédelmi rendszert fognak leszállítani Iránnak (bár ezt tagadják), és ez Izraelt módfelett zavarja. A seftelést sajátos módon akarják megtorpedózni: kijelentették, hogy a szóban forgó fegyverzet tulajdonképpen hatástalan – vagyis az lesz, ha ők intézkednek. (folyt.=>).
Irán még tavaly decemberben jelentette be, hogy már régen leszerződött Oroszországgal az S-300 légvédelmi rendszer megvásárlására (a cikkben közölt paraméterek alapján az S-300PMU-2 változatról lehet szó). Viszont nem mondtak semmit arról, hogy mennyit és mikor vesznek belőle, az oroszok meg tagadták az egészet – hát igen, a becses sajtónak többnyire ennyi információból kell dolgoznia, ha fegyverkereskedelemről van szó.
Júliusban aztán izraeli tisztségviselők azt nyilatkozták, hogy Irán fehérorosz közvetítéssel akár már szeptemberben is kézhez kaphatja az S-300-at – hogy pontosan milyen változat, arról nem szól a fáma –, és azokat 6 hónap alatt integrálják is a légvédelmi hálózatukba, ha összekapják magukat. Egy másik izraeli szerint ez inkább egy évbe fog telni, az amerikai védelmi miniszter pedig bizonyosan nem kerül rá sor „bármikor a közeljövőben”. Az oroszok szokásukhoz híven továbbra is hallgatnak.
Na jó, szóval akkor nem annyira vészes a helyzet, ugye? Mindenesetre egy magas rangú izraeli tisztviselő szerint hazája tudja a frankót: ha az oroszok teljesítik az iráni megrendelést, rendszeresítenek egy fejlesztés alatt álló új zavaróberendezést, ami semlegesíti az S-300 elektronikus rendszerét. És akkor lesz nemulass, mert egy csapásra kiderül, hogy a rendszer semmit sem ér, ergo senki nem is fogja megvenni. Pénz beszél…persze semmit nem bíznak a véletlenre: a légierő egy tisztje be is jelentette, hogy „Izraelnek minden szükséges képest meg kell tennie”, hogy a rakéták ne jussanak el Iránba. Csak nem ő is tengeri blokádra gondol?
Namármost, könnyen lehet, hogy nem üres fenyegetésről van szó. Az izraeliek értenek az elektronikus ellentevékenységhez, radarzavaráshoz. Az S-300 változataival pedig Görögország és az Egyesült Államok is rendelkezik – bizonyára egy kis lobbizás és/vagy zsarolás után nem esett volna nehezükre közelről szemügyre venni azokat, felfedezni az irányítási rendszer gyenge pontjait.
De a sztorit illetően több tényező szkepticizmusra ad okot. Aki ilyen fejlesztésekkel rendelkezik, az rendszerint titokban tartja azt. Ha Izraelnek van ilyen, valószínűbb, hogy mosolyogva végignézik, ahogy Irán nagy pénzen beszerzi a sok hardvert – plusz még esetleg jól elpasszolják a technikát mondjuk Tajvannak is. Az oroszoknak pedig nem szokása eladni ilyen modern technikákat olyanoknak, mint Irán vagy Szíria, mivel azok nem elég felkészültek azok megfelelő használatára, hozzá nem értő kezekben pedig kiderülnek a típus hiányosságai, egy felkészültebb ellenség (pl. Izrael) elektronikus zavarással hatástalanítja azt. A szíriaiak nem mentek sokra a Tor-M1 rendszerrel a tavaly szeptemberi izraeli légicsapás idején. Másrészt egy légvédelmi eszköz akkor ér valamit, ha egy integrált hálózat része, és kiegészíti egy felkészült légierő. Iránnak pedig olyan nincs.
Összességében itt alighanem két verzió lehetséges:
1. Izrael már az Irán elleni csapásra készül, ezért meg akarja akadályozni, hogy Irán még előtte hozzájusson az S-300 rendszerhez, mivel ez növelné a bevetések kockázatát. Ez jól hangzik, de figyelembe kell venni azt, hogy ennek a cuccnak a rendszeresítése ugyebár kb. még egy évbe telik. Ha az oroszok leszállítják azt, ígyis-úgyis több hónap áll rendelkezésre a légicsapások végrehajtására – azokkal meg úgysem akarnak sokat várni, ha már elszánták magukat.
2. Izraelt alapvetően nem a fegyverexport zavarja, hanem valami más okból ilyen (szerintem nem túl átgondolt) módon akar nyomást gyakorolni az oroszokra, akiktől bizonyos politikai lépéseket vár el. Lehet, hogy inkább a kaukázusi helyzettel kapcsolatos mindez? Főleg ha már nemcsak korbácsot, de állítólag mézesmadzagot is lóbálnak?
Utolsó kommentek