Korábbi ígéretünknek megfelelően folytatjuk podcastunkban a török biztonságpolitikai események kitárgyalását. Mai adásunk témája a török haderő észak-szíriai tevékenysége az elmúlt hónapokban. Az eddigi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

Podcastunk 20. adásában arról beszélgettünk, milyen kilátásai vannak az amerikai-iráni viszonynak Trump elnöksége alatt. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

A tavaly novemberi elnökválasztás az Egyesült Államokban a biztonságpolitika terén is olyan fejlemény volt, amely mellett szerkesztőségünk sem mehet el szó nélkül, ezért akkor úgy döntöttünk, podcastunkban több alkalommal is a Trump-elnökség lehetséges közvetett és közvetlen jövőbeli következményeiről folytatunk majd eszmecserét. A mai, 19. adásban a NATO jövője a téma. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

Podcastunkban ma a tavalyi év két jelentős törökországi biztonságpolitikai eseményét, a sikertelen katonai hatalomátvételt és az orosz nagykövet elleni merényletet tárgyaljuk ki, visszatérve egy korábbi témánkhoz, azaz a török közélet abbéli képességéhez, hogy rendszeresen hivatalos és kevésbé hivatalos összeesküvés-elméleteket gerjesszen.    

"Parcere subiectis et debellare superbos"

Podcastunk mai adásában a közelmúlt ama rövid korszakára pillantunk vissza, amikor az Afganisztánban és Irakban zajló párhuzamos háborúknak köszönhetően a felkelők elleni küzdelem (counterinsurgency - COIN) reneszánszát élte az amerikai és nyugat-európai biztonságpolitikai közbeszédben. Jó szórakozást!

Kedves olvasók! Ma este 8 órától egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83 a Hit Rádió Múltidő c. műsorának vendége lesz. Az adás, melynek témája a vietnami háború, az interneten hallgatható meg, az ismétlésre holnap du. 2-kor kerül sor. A hanganyag később a blogon is letölthető lesz, hacsak a technika ördöge ki nem fog rajtunk. Jó szórakozást!

"A katonának nem dolga, hogy közlékeny legyen. Egészen másként fejezi ki magát, mint egy civil. A beszédstílusa teljesen nem-civil és szófukar, ahogy azt jellemezni szokták. És mivel a háború kifacsar az emberből minden megjátszást és álszentséget, ezért azok a dolgok, amiket egy katona mond, még ha káromkodás vagy közönséges szentimentalizmus formáját ölti is, teljesen őszinték és hitelesek, ezáltal pedig tisztábbak, mint a civil világ minden felszínes szónoklata."

1945 januárjában Hans-Ulrich Rudel, a Luftwaffe 2. csatarepülő-ezredének (SG 2) parancsnoka pályafutása során először és utoljára kapott olyan ajánlatot felsőbb szintről, amely nem volt katonai jellegű. Közölték vele, hogy a háború után átveheti a birodalmi sportmozgalom vezetését. Persze az adott hadi helyzetben az ilyesmi inkább üres gesztus volt, semmint valódi lehetőség, és ezt a legtöbb tapasztalt német frontharcos tudhatta, még ha igyekezett nem is gondolni az elkerülhetetlen végkifejletre. Ettől függetlenül a feledésbe merült eset jól megvilágítja Rudel karrierjének ellentmondásosságát. A felkínált pozíció egyáltalán nem volt véletlen, mivel a frissen előléptetett ezredes elkötelezettsége a testedzés iránt jól ismert volt. Feljegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a versenysport volt az igazi szenvedélye, amely viszont, főleg a háború miatt, beteljesületlen maradt. Másrészt legalábbis valószínűtlen, hogy harci érdemei híján akár egy ilyen "kis" gesztusban részesítették volna bármikor is.

"A visszaözönlő német csapatok láttán 1918 novembere jutott eszembe. Világosan láttam, hogy ezen a helyzeten csak egyféleképpen lehetünk úrrá: elszántan, de tiszta fejjel szembeszállunk a bajjal, és küzdünk, amíg úrrá nem leszünk rajta." - Michael Lippert SS-Standartenführer

"Erre a német győzelemre személyes büszkeséggel tekintek, mert ezt nem a reguláris egységek harcolták ki, hanem vasúti alkalmazottak, birodalmi munkaszolgálatosok és a Luftwaffe személyzete, akik sohasem kaptak gyalogsági kiképzést, és akik gyakorlatilag alkalmatlanok voltak arra, hogy házról házra harcoljanak." - Walter Harzer SS-Obersturmbannführer

A neves brit hadtörténész, John Keegan tette egyik korai művében azt a sommás kijelentést, hogy az ejtőernyős alakulatok tömeges bevetése, akárcsak a légi fedezet nélküli csatahajó-kötelékeké, olyan hadviselési elgondolás volt, amely igen gyorsan elavult az elhárítására alkotott eszközök műszaki fejlődésével. A szállító- és vitorlázógépek sebezhetősége, a földet érő katonák lassú és körülményes megszervezhetősége egységes, harcképes alakulattá minden hadviselő fél számára súlyos problémát jelentett. A normandiai partraszállás során az éjjeli időzítésben vélték meglelni a megoldást, ami azt eredményezte, hogy a 6 bevetett amerikai ezred közül 2 landolt a tervbe vett időben és zónában, de egyetlen zászlóalj kivételével ezek is túl nagy területen szóródtak szét az eredményes harchoz.

Eredeti szándékunknak megfelelően folytattuk podcastunkban a beszélgetést Sayfo Omar külpolitikai újságíróval. Tovább boncoltuk a hazai biztonságpolitikai közbeszéd témáját, aztán rátértünk a menekültválság és az azzal egy lapon emlegetett nyugat-európai integrációs problémák különböző vetületeire: a német kormány válaszlépései, a Brexit mozgatórugói, a muszlim kisebbségek és a jövőbeli kilátások. Az adás letölthető innen. Jó szórakozást!

"Egy hotel - egyébként nyaralókkal teli - halljában vannak egy izraeli városban, Askelónban. Jelenlétük még nekik maguknak sem kellemes. Ezért beszélnek inkább főhadiszállásról. Ez komolyabban hangzik. Mert tulajdonképpen már rég közelebb kellett volna költözniük a bevetési helyhez..." - Gisela Dachs leírása az EU határellenőrzést segítő rafahi missziójáról (Die Zeit, 2006. dec. 16.)

"Valahogy mindig megható, ha az európaiak világhatalmat játszanak. Akkor a külügyminisztereik jelentékeny arckifejezéssel a kamerák elé vonulnak, és úgy beszélnek idegen területekről és azok konfliktusairól, mintha kisgyerekként beleestek volna egy kutatóintézetbe, hogy aztán kevéssel később okoskodó tanácsokat és csinos katonákat küldjenek olyan térségekbe, ahol igencsak ritkán van keresnivalójuk." - Jacques Schuster (Die Welt, 2014. aug. 6.)

Az elmúlt kb. fél évtized során az Európai Unióban tanúi lehettünk olyan különböző jellegű, de egyformán jelentős válságoknak, melyeket itt felesleges részletezni, de annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy markánsan ráirányították politikusok, szakértők, laikusok figyelmét egyaránt azokra a hiányosságokra, ellentmondásokra, melyek az európai integráció és egység nagy projektjét annak megvalósult formájában jellemzik. Ez semmiképp nem elhanyagolható fejlemény, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországról is el lehet mondani, hogy sorsa immár összeköttetett ezzel a vállalkozással. Ennek ismeretében bizonyára indokolt és jól időzített az első olyan magyar nyelvű kötet megjelenése, amely átfogó képet ad az EU tevékenységének egy relatíve mellékesnek, érdektelennek számító, viszont ma annál több kihívással szembesülő részéről.