Manapság a háborús tudósítás már nem ugyanaz, mint régen volt. A második világháborúban a tudósítók még kimentek a frontvonalakra és az életük kockáztatásával vették filmre, milyen is a háború a maga brutális valóságában. Filmes stábok utaztak bevetésre induló bombázókötelékekkel, ott voltak a repülőgép-hordozókon a csendes-óceáni hadszíntér főbb összecsapásainál, a keleti front öldöklő tankcsatáinál. Mára a helyzet teljesen megváltozott, és ebben részben szerepet játszik, hogy a nagy, konvencionális háborúkat felváltotta az alacsony intenzitású, aszimmetrikus hadviselés. Kevés a látványos esemény, és nem is lehet mindig jó időben jó helyen lenni, hogy lencsevégre kapják őket. De van egy másik tényező is, ami megváltoztatta a háborús tudósítást, mégpedig a tömegek hozzáállása a harchoz. Az emberek nem szeretik a kiontott vér látványát, a lángokat és a romokat (ez így mondjuk a mozifilmek és tévés sorozatok tükrében  nem teljesen igaz, de erről majd máskor), nem lelkesíti őket az elpusztított ellenfél látványa. Hol vannak már azok az idők, amikor a BBC riportere az angliai csata alatt élő rádióadásban jelentette a lelkesedéstől hevülten : "...éppen most lőttünk le egy újabb stukát!" Lelőttünk, mi, britek.

"Az erőszak nem old meg semmit. Csak megkönnyíti a dolgokat."

Az iraki káosz hamarosan egy újabb üde színfolttal lehet gazdagabb, amennyiben a török-iraki határon felsorakozott török csapatok valóban tömegesen nyomulnak be a kurd területekre, és a tűz és vas, mint szemléltető eszközök segítségével adják a a kurdok tudtára, hogy a PKK legutóbbi akciói nem nyerték el osztatlan tetszésüket. Azért kell külön megjegyezni, hogy tömegesen, mert a török hadsereg már ezekben a napokban is lövi az iraki kurd célpontokat a határ mentén, és ezzel együtt minden valószínűség szerint török kommandós osztagok is bevetéseket hajtanak végre Irakban.  

Újból sikeres akciót hajtott végre a világ egyik legérdekesebb felkelői csoportja, az LTTE, népszerűbb nevén a Tamil Tigrisek. Manapság, amikor a hardver és hardver közötti harc inkább kivételnek, mintsem szabálynak látszik, és a látványos háborúk szinte visszaszorultak a történelemkönyvek lapjaira, üdítő színfoltnak számít az a lázadó szervezet, ami képes légicsapásokat mérni az ellenségére, sőt szabályos tengeri csatákat vív időről időre. Nem egy kimondott Trafalgar, de ki a kicsit nem becsüli... Van még egy-két formáció, ami komolyabb fegyverzettel rendelkezik, mint a megszokott kalas+IED kombináció,- ilyen például a Hezbollah, amiről később szintén írni fogok - de azért lebombázni egy ellenséges repülőteret, ez még néhány állam képességeit is meghaladja. A Tamil Tigriseknek pedig ez volt idén a negyedik légitámadása.

Márkás pezsgők és sajtok, élvhajhászás, parfüm - többnyire ilyenek jutnak az ember eszébe, ha a franciákra terelődik a szó. De nehogy bárkit is megtévesszen a giccses látszat! Ha a körülmények úgy alakulnak, Gallia népe a hadviselés és a politikai erőszak terén is roppant módszeres és találékony (ennek fényében nem meglepő, hogy nemzeti himnuszuk szerint "vérrel kell öntözni a földet"). Ezt már többször is bizonyították, legékesebben a forradalmi háborúk (1792-1802) és I. Napóleon idején, amikor nemcsak új eszmékkel, taktikai és katonai újításokkal gazdagították a történelmet, de az európai történelem egyik legkönyörtelenebb (és mellesleg igen tanulságos) gerillaháborújával is.

A KatPol repülőszakosztályának ajánlásával, legendás mitológiai lények rovatunkból: