Manapság a háborús tudósítás már nem ugyanaz, mint régen volt. A második világháborúban a tudósítók még kimentek a frontvonalakra és az életük kockáztatásával vették filmre, milyen is a háború a maga brutális valóságában. Filmes stábok utaztak bevetésre induló bombázókötelékekkel, ott voltak a repülőgép-hordozókon a csendes-óceáni hadszíntér főbb összecsapásainál, a keleti front öldöklő tankcsatáinál. Mára a helyzet teljesen megváltozott, és ebben részben szerepet játszik, hogy a nagy, konvencionális háborúkat felváltotta az alacsony intenzitású, aszimmetrikus hadviselés. Kevés a látványos esemény, és nem is lehet mindig jó időben jó helyen lenni, hogy lencsevégre kapják őket. De van egy másik tényező is, ami megváltoztatta a háborús tudósítást, mégpedig a tömegek hozzáállása a harchoz. Az emberek nem szeretik a kiontott vér látványát, a lángokat és a romokat (ez így mondjuk a mozifilmek és tévés sorozatok tükrében  nem teljesen igaz, de erről majd máskor), nem lelkesíti őket az elpusztított ellenfél látványa. Hol vannak már azok az idők, amikor a BBC riportere az angliai csata alatt élő rádióadásban jelentette a lelkesedéstől hevülten : "...éppen most lőttünk le egy újabb stukát!" Lelőttünk, mi, britek.

PR szempontokból negatív hatása lenne, ha a nép ráébredne, mivel is jár valójában például egy  "sebészi pontosságú csapás", ezért a hadsereg sem forszírozza nagyon a széles körű tájékoztatást. Azonban ha az ember nem elégszik meg azzal a pár morzsával, amit a CNN-ről és BBC-ről össze tud szedni, még mindig fordulhat az internethez, ahol számos katonai akció, gerillatámadás, és egyáltalán a háború cenzúrázatlan hétköznapjai megtalálhatóak, és ami fontos, mindkét szemszögből (az egyszerűség kedvéért most feltételezzük, hogy két szemszög létezik). A cikk további részében az iraki felkelők videóiról lesz szó, az amerikai és egyéb koalíciós erőkről majd legközelebb fogok írni.

Ha az ember nem ismeri a nemes arab nyelvet, akkor is könnyedén hozzá tud jutni a felkelők akcióiról készült filmecskékhez, ugyanis ehhez nem szükséges felkutatni mindenféle iszlamista weboldalt, elég ha felkeresi a népszerűbb videómegosztó oldalakat, mint a youtube vagy a liveleak. Személy szerint az utóbbit preferálom, mert különösebb fáradság nélkül is összeszedhetőek az ilyen videók alaptípusai és tanulságai.

Nézzünk egy hétköznapi, iraki támadást, ezúttal az "1920 Forradalmi Brigádjai" interpretálásában. A járőröző humvee-k elég gyakori célpontok, mert az átlag IED, ha jól helyezik el, könnyedén végez velük, és a propagandaértéke is jó, mert a néző biztos lehet abban, hogy katonákkal végeznek a támadásban. Ne feledjük, hogy a PR bizonyos szinten az iraki felkelőknek is fontos, hiszen a harc amit vívnak, leginkább a városi gerillaharc kategóriába sorolható be, és itt elengedhetetlen feltétel a lakosság támogatása. Ha ezt elveszítik, mert 1 amerikai katona mellett átlag 50 civillel végeznek, akkor hamar szarban lesznek, mint az al-Kaida helyi sejtjei Anbar tartományban. Érdemes a felvételen megfigyelni az út mellett lévő ládát (zsákot, követ?), ami jelzi a töltet helyét, hogy a pontosan akkor tudjanak robbantani, amikor a humvee a megfelelő helyre ér, valamint, hogy a töltet az út alatt van elhelyezve a maximális hatékonyság érdekében. Ha ugyanis az út mellé telepítik a bombát, a robbanás ereje szétszóródik, ezért nagyobb töltetre és/vagy erősebb repeszhatásra van szükség a sikerhez.

Nézzünk valami mást. Hogyan lehet hülyét csinálni a felkelők egy csoportjából, név szerint az ISI-ból? Így. Ember nincs, aki komolyan elhinné, hogy ez a homokozóban pózoló fröccsöntött játék valójában egy igazi, amerikai járőr. Viszont az már hihető lehet, hogy egyesek tényleg annyira hülyék, hogy ezt is képesek bevenni. A videó elkészítéséhez pedig nincs szükség túl sok dologra, venni kell az ISI egyik korábbi videóját, onnan rákeverni az intrót és az aláfestő zenét erre a "támadásra", és kész is van. Innen már az olvasó fantáziájára bízom, hogy miket lehet még csinálni az efféle false flag műveletekkel, ha az ember túllép a gyermeteg vicceken. Bizony, a felkelők nem védethetik le a saját márkanevüket, vagy perelhetnek hitelrontásért - "T. Bíróság, a robbantás tegnap a piactéren, amiben meghalt az az 50 nő és gyerek,  az nem mi voltunk, aljas rágalom, kártérítést követelünk a jó mudzsáhid hírnevünk megsértéséért".

Ha már bejáratott nevek koppintásánál tartunk, az "iraki Hamasz" - HAMAS of Iraq - már a pofátlansággal határosan választott nevet, amikor idén tavasszal elszakadt egy másik szervezettől. Valószínűleg úgy gondolták, hogy már annyi ellenállási csoport nyüzsög Irakban, hogy biztos már foglalt az összes jól csengő név. Ráadásul még bénák is. Előre várom azt a napot, amikor az iraki Hamaszon belül is szakadás történik, és kiválik belőlük az iraki Fatah... Erre még jó esélyek is vannak, mert az említett mozgalom nem is egy szervezet, hanem tucatnyi különböző "brigád" keretszervezete. Hát igen, a fragmentálódás, és belső harc azon, hogy ki az igazi elvhű, és ki a megalkuvó áruló, nem csak a kommunizmusra jellemző. 

A kontraszt kedvéért itt egy igazi ISI támadás, ahol sikerül egy Bradley könnyűpáncélost elpusztítaniuk. A támadást valószínűleg EFP-vel hajtották végre, legalább is a  tank lerepülő tornya erre utal. A felvétel végén még egy kis háborús közgazdaságtanra is jut idejük: Bradley 3.2 millió dollár, a bomba 32 dollár = a haszon százezerszeres. Az USA-nak persze nem hogy százezerszer, de több milliárdszor nagyobbak a forrásai, de azért az elhúzódó háború költségeihez szépen hozzájárulnak az időről-időre kiiktatott tankok, és ugye a gerillaháború célja nem a nyílt győzelem, csupán a kifárasztás.

Persze sikeres támadásokat nem olyan egyszerű végrehajtani, ezért nem árt néha kicsit "felvágni a semmire". Itt az látható, ahogy a síita ellenállás rakétákat indít, hogy milyen eredménnyel, azt ugyan nem mutatják, de bárki utána gondolhat, hogy pár ilyen irányítatlan rakétával mégis mit lehet eltalálni az anyaföldön kívül. Az ehhez hasonló, rakétákkal és aknavetőkkel végrehajtott támadásokról számtalan felvétel található a neten, de ugyanakkor ezek a legértelmetlenebbek is. Kárt maximum csak a civil lakosságban fog tesznek, mert egy lottóötöshöz hasonló esélye van, hogy valóban katonai célpontot találjanak el. Persze a katonák idegeit megviselhetik a rendszeres robbanások, de ehhez azért hozzá lehet szokni, másrészt meg elég messze van az első világháború "tüzérségi koncertjétől". Hátránya viszont, hogy egy rakétaindítást nagy valószínűséggel ki fog szúrni egy arra repkedő UAV, és attól kezdve a gerillák percei meg vannak számlálva. Ha a felkelők már eljutnak odáig, hogy IED-ket helyeznek el az út mentén, a siker akkor sem garantált. A humvee-k ugyan sebezhetőek, de egy ilyen robbantás esetén a repeszek max. a lövészben tehetnek kárt. Azonban számos ehhez hasonló videó található, ahol összesen egy nagy robbanás látszik, a porfelhő mindent eltakar, a néző meg higgye el, hogy a célpont megsemmisült. Igazán dehonesztáló tud lenni, amikor a támadás után az állítólagosan elhalálozott ellenség közli, hogy köszöni, de jól van. 

Vannak esetek, hogy egy végre nem hajtott támadás felvételeit teszik fel az internetre, ezzel is megmutatva a felkelők emberi arcát - lám, az utolsó csepp vérükig harcolnak a megszállók ellen, de mindig vigyáznak, hogy a civileknek ne essen eközben bántódása. Óriási PR fogás, kár, hogy ez nem kerül be a nagyobb hírcsatornák műsorába. Gondoljunk csak bele, végül is ez lenne az igazi hír: "Ma az xy Felszabadítási Brigád NEM hajtott végre támadást az amerikai csapatok ellen, melynek következtében NEM halt meg egyetlen iraki járókelő, sem amerikai katona. Forrásaink szerint anyagi kár SEM keletkezett, és a sebesültek száma is konvergál a nullához." Persze akadnak bökkenők is, például elég kézikamerával kisétálni az autóútra, és lefilmezni a gyalogosok mellett elhúzó páncélosokat, és már is kész a "lefújt robbantás", másrészt az iraki civilek szép számmal halnak meg napról napra, és erről inkább tehet a szunnita-síita-kurd szembenállás, mint a Blackwater.

Az efféle háborús videók propagandaértéke azonban tagadhatatlan. Hiába beszélnek az amerikai hadsereg szóvivői sikerekről és stabilizálódásról, ha rendszeresen kerülnek fel az internetre az újabb és újabb robbantások, támadások képsorai. Ezek nem csak az ellenség sebezhetőségét demonstrálják, hanem a felkelők erejét és elszántságát is. Egy markáns, ismert névvel rendelkező csoport sokkal nagyobb eséllyel toboroz magának új tagokat - hát igen, a munkahelyi fluktuáció elég magas ebben a szakmában - és forrásokat a harc folytatásához. A profik ezért mindig adnak a minőségre, elég csak összehasonlítani a már említett ISI és egy "Ali, két unokatestvére és haverjai" jellegű csoport által közzé tett felvételeket - a különbség körülbelül olyan, mint ha a CNN mellé állítanák a Budapest TV-t . A sikeres támadásokról készült filmek afféle visszacsatolásként is működnek a névtelen szponzorok felé - lám nem ittuk és kurváztuk el a múlt havi 25.000 dollárt, kijött belőle 3 humvee és 5 koalícós katona. A "dzsihád tévé" sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a klasszikus iraki verziók után 2004/2005 táján megjelentek a hasonló jellegű felvételek afganisztáni és csecsenföldi koppintásai is. (Hangsúlyoznám, nem magát a hadviselési módot, hanem az akciók lefilmezését és propagandaanyagként való felhasználását másolták le, intróval, zenével, etc.)

Az iraki, afganisztáni és egyéb harcok hétköznapjainak megismerését és a tanulságok levonását - például, hogy a szunnita zene klasszisokkal jobb a síitánál - innentől a tisztelt olvasóra bíznám, mert számtalan további videó található a világhálón, és naponta újabbak kerülnek fel.

Végezetül álljon itt ez a maga nemében eléggé egyedi támadási mód, ami nem kevés bátorságot igényel a felkelőktől. Hogy értelme van-e, az egy másik kérdés. (Nem, az se nem molotov koktél, se nem "thermal bomb". A HEAT a "High Explosive Anti Tank" rövidítése, bővebben a gránátról, amit dobálnak, itt.)